jnc írta:
Kellemes napot mindenkinek!
Egy igen érdekes élethelyzetbe kerültem. Idén nyáron eljegyeztem egy kedves, odaadó, szeretni való leányzót, akivel jövő nyárra tervezzük az esküvőt. A dolog idáig szép és jó is, de itt jön a probléma. Jómagam már elvált ember vagyok. A menyasszonyom pedig katolikus, és szeretett volna katolikus esküvőt. Viszont most nagyon úgy tűnik, elváltságom miatt nem lehet.
Én a házasságot szentnek és sérthetetlennek tartom. Hiszek benne, és fontosnak tartom, mert két összetartozó embernek szerintem házasságban kell élnie. De a volt feleségem megcsalt (és akkor még finom voltam), és másfél év szenvedés, a részemről próbálkozások a házasság mentesére, de végül én mondtam ki, hogy nem! A válást követően az Úr azonban kárpótolt, és megismerkedtem a párommal, és szeretnénk egybekötni életünket is.
Most azonban megkaptuk, hogy nem lehet templomi esküvőnk, mert ugye "Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza". Tehát én még házas vagyok, sőt bűnös. Mert a katolikusok a házasság védelmében, az ember csak egyszer lehet házas. De hát annak idején én sem akartam többször... Most akkor azt a házasságot védik, amelyben az egyik fél semmibe veszi a másikat (hiszen megcsalja), amelyben nincs meg már se a bizalom, se a valódi szeretett, se a másik tisztelete? Most pedig itt egy pár, akik között ezek mind megvannak, és ők nem kelhetnek egybe. Ráadásul menyasszonyomnak az első házassága lenne. Tehát akkor ő most bűnös kapcsolatban él, mert olyan férfi mellett találta meg a boldogságot, aki egyszer már rosszul döntött? Egy harmadik személy bűne miatt nem lehet két ember boldog? Amikor feltettem kérdésemet katolikus embereknek, hogy most nekünk szabad e házasodni a válásom miatt (tőlük tudom, hogy nem), akkor úgy néztek és válaszoltak, mintha mérhetetlen bűnös lélek lennék, mintha megbocsáthatatlan dolgokat követtem volna el. Az tehát a bűnöm, hogy egyszer rosszul döntöttem? Ezért kellene a menyasszonyomnak bűnhődnie?
jnc írta:
Nos, először a kiszemelt templomban voltunk, ahol sajnos nem volt ott a pap, csak egy ügyintéző idős hölgy, aki bizony kb. úgy nézett rám, mint az ördögre, mikor kimondtam, hogy elvált vagyok. Persze, mondta, hogy majd ha lesz az atya, akkor kérdezzük inkább tőle. Viszont erre napokat kellett volna várni, így bevetettem magam az interneten is
Itt több fórumon is azt erősítették meg, hogy bizony a katolikusoknál a házasság a 7 fő szentség egyike, így az ember csak egyszer mondhatja ki az igent. Ezt korábban is tudtuk, csak nem voltunk biztosak benne, hogy mivel én nem katolikus vagyok és nem is katolikus templomban mondtam ki az igent, ez számít e. Nos, kiderült igen. Itt a magyarázat:
http://www.plebania.net/tarsalgo/?op=view&id=3315A válaszadó valószínűleg egyházi személy.
Ebben az a szörnyű, hogy milyen jogon döntenek ők két ember sorsa felett. Majd a bíróság eldönti, hogy a házasságom tényleg házasság volt e, illetve jogos e a válásom? (máshol azt is hallottam, hogy ennek az eljárásnak bizony forintosított ára van, de ezt nem mondom bizonysággal) Ez engem nagyon zavar.
De leginkább az, hogy bárhol kérdeztem katolikus körökben (de még máshol is), azzal, hogy elvált lettem, valahogy olyan sötét szemmekkel néznek rám, mintha valami rettentő bűnt követtem volna el. Ha házasságszédelgő lennék, még meg is érteném, de így...
Mindegy is. A párom ezek után úgy döntött, hogy bármennyire is katolikus, inkább maradjunk református templom mellett
Így most már csak keresnünk kell egy kedves kis templomot Lőrincen vagy Kispesten, mert előbbi kerületbe tervezzük az esküvőt és a vacsorát.
Plebania.hu írta:
TANÍTÁS - A szentségekről (Házasság)Áldás, békesség!
Igen nehéz és súlyos kérdéssel fordulok Önökhöz! Jómagam ugyan református vagyok, de menyasszonyom katolikus. És szeretnénk összeházasodni, természetesen templomban, isten előtt. Katolikus esküvőt szeretnénk. Ami gondot jelenthet, hogy jómagam már elvált vagyok. A volt feleségemmel egy evangélikus templomban (ő az volt) esküdtünk hűséget egymásnak, de ő ezt az esküt és fogadalmat többszörösen is megszegte, ezáltal semmibe véve a házasság szentségét. (mert attól, hogy a református egyház nem tekinti szentnek és sérthetetlennek a "házassági igent", én még annak tartom.) A Jóisten azonban kárpótolt, és megismertetett egy csodálatos leányzóval, akivel szeretném összekötni az életemet, mert számomra ez nagyon fontos. Szándékunkat szeretnénk katolikus templomban is szentesíteni, de félek, volt házasságom akadályt jelenthet... Páromnak első esküvője lenne. Ha gond, hogy voltam már házas, akkor ő soha nem lehetne a feleségem? (természetesen nem polgári értelemben) Más bűne miatt kellene mindkettőnknek szenvednie?
Válaszukat előre is köszönöm!
További szép napot
D. Jenő
Kedves Jenő!A katolikus Egyház a házasság védelmében a nem katolikusoknak bármilyen komoly, közösség előtt megtaertott haázssági igéretét házasságként fogadja el. Vagyis a ti esetetekben sajnos nem köthettek katoliks templomban házasságot.
Viszont az egyházi bíróság megállapíthatja az előző házasság érvénytelenségét.
Mivel rövid leírásod alapján vélwelmezhető, hogy előző házastársad nem tartotta felbonthatatlannak a házasságot, ezért van rá esély, hogy az érvéytelenséget kimondják.
Tudok segíteni a folyamat elindításában, amihez szükség van néhány adatra. Magánban keress meg.
Fülöp Ákos (
satya@hcbc.hu)
Kedves Jenő!
Mondod:
(mert attól, hogy a református egyház nem tekinti szentnek és sérthetetlennek a "házassági igent", ......)
1. Fenti kijelentésedet mire alapozod?
2. Abban, hogy így alakult az első házasságod, te teljesen vétlen vagy?