Eeyore írta:
Szia Erika, majd elolvasom. De nekem nem azzal van bajom. Most, hogy egy katolikus hölgy mondta cinikusan, ezen a szemüvegen át nézve tényleg dühítő, hogy a református templomban bárki esküdhet, olyanok is jogosultak a szertartásokra, akiknek semmi közük az egyházhoz. Tehát hogy ez nagymértékű parasztvakítás, hogy úgy mondjam. Persze az a baj, hogy a ref. egyház önmagától szinte semmilyen pénzt sem tudott volna összeszedni a templom rekonstrukciójára: az egymilliárdot az EU, meg az állam, meg a város adta. És ha már egy egyházi szervezet ilyen totálisan függ anyagilag a világtól, akkor gyakorlatilag bármilyen kompromisszumba kénytelen belemenni. De hát ez azért tényleg nagy csapás a lelkiismeretre, hiszen a lelkész tudja, hogy ez a két ember még sosem volt Isten színe előtt. Idáig ezzel nem is törődtem, csak most megütötte a fülemet, hogy ilyesmit számon tartanak emberek, és a kat. egyházat talán (talán) pont azért is értékelik, mert nem ad össze boldog-boldogtalant. Vagyis összead, de csak egyszer.
Szóval ez olyan csapda, amiből nagyon nehéz kijönni.
Szia Eeyore!
Azért olvasd el a Czövek cikket,nagyon jól ír a házasság lényegéről, elemzi Dávid házasságait is,amiről korábban beszéltünk.
Perszehogy nem jó, ha csak az esküvőjén találkozik valaki a lelkésszel, de még mindig jobb, mintha csak a temetésén "találkoznának."
Nagyon sok függ attól is, hogyan fogadja a lelkész, a gyülekezet hogyan fordul feléjük...volt, aki a gyermeke keresztelőjén lépett először templomba, s ma hitvalló keresztyén.