Boglárka írta:

/Szerintem a tartós kapcsolatra törekvő férfiaknak sem egyedül a külső a fontos (csak elsőre ez tűnik fel és ezért befolyásoló tényező)....de erről szóljanak inkább ők./


és nem szólnak, ....ezért írtam.

Értem.
De mivel a férfiak nem nagyon szólnak se itt se az életben... hát így jártak a nők.

Dr. Pálhegyi Ferenc Keresztyén házasság

Mit tanít a Biblia a szerelemről?

a) A Biblia nem plátói, hanem testi szerelemről beszél.
„Domború csípőid ékszerekhez hason/ók...
Tested búzahalom...
Két melled, mint két őzike...
Nyakad elefántcsonttorony...
Szemeid hesbóni tavak...
Orrod, mint a Libanon tornya...
(Énekek éneke 7,1 -10)
(Vigyázz! Annyira ne légy „fundamentalista", hogy ezekkel a hasonlatokkal akarj udvarolni! Kedvesed nem biztos, hogy örülne, ha az orrát a Libanon tornyához hasonlítanád.)
b) A Biblia nem romantikus szerelemről beszél.
Amikor Belsazár király delíriumos állapotban (tökrészegen) titokzatos írást lát a szemközti falon, a próféta, aki az írást elolvassa
neki, ezt mondja: azt az Istent, akinek a kezében van az életed,
és minden utad, nem dicsőítetted..." (Dán 5,22-23). A Biblia szerint sorsunk Isten kezében van, nem a csillagokban - ahogyan az asztrológia tanítja; nem a génekben - ahogyan Szondi sorsanalízise tanítja, nem ismeretlen és rajtunk kívül álló hatalmak, pl. a szerelem szeszélyében, ahogyan a romantikus szerelmesek gondolják.

c) A Biblia nem materialista módon beszél a szerelemről, mert szerinte az ember nem csak anyag (a föld porából formált lény, mint az állatok), hanem Isten képe (1Móz 1,27). Ezért szerelemben és házasságban Isten lényét kell tükröznünk. Hogy ezt tehessük, szakítanunk kell az önzéssel, mert Isten lényege a szeretet (Jn 4,8/.

Az isteni szeretet (agapé) =
- feltétlen elfogadás (akkor is, ha öreg és beteg lesz);
-feltétlen odaadás (életét adja...);
-független a hangulattól és az érzelmektől - TETT;
-független a másik viselkedésétől és viszontszeretetétől is;
-nem „én"-, hanem „te"-központú, és ezért személyes.

A Biblia a szerelmet a halálhoz és a sírhoz (a kemény, sziklába vájt sírhoz) hasonlítja (Énekek 8,6). Isten irántunk való szeretete (szerelme) is a halálban és a sírban lett nyilvánvalóvá számunkra (Róm 5,8/.
A mi szerelmünk egymás iránt akkor tükrözi Isten képét, ha a testi vonzalmat és a baráti érzést az isteni szeretet védőburka veszi körül.
Ettől lesz erős és tartós, mint a szikla.

A szerelem a legszebb, a legjobb dolog (érzés), amit Isten adott az embernek. Amikor Jézus Krisztus megváltott, a szerelmes embert is megváltotta. Azt jelenti ez, hogy nem kell neki csalódnia a szerelemben, a szerelmében. De - mivel bűnös emberek vagyunk - mégis kell csalódni. De meg lehet (és kell) újulni benne. Ezt csak a Szent Lélek tudja elvégezni. (mint ahogy mindent) És az aztán az igazi szerelem! Ha tele van a szíved a Szentlélek örömével, és házastársaddal együtt megújit a Szentlélek az első szeretetben, akkor a testi-lelki szerelem is fantasztikus! De - szerintem - nem a házasságot (szerelmet, szeretetet) kell ápolni olyqan értelemben, mint elszigetelt jelenséget, hanem a Jézussal való kapcsolatot, "első szeretetet", és akkor automatikusan (vagy tudatosan) következik abból a szeretet(szerelem) ápolása.

Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek nehézségeid e téren is. De egyet kell tenned: állandóan figyelned "felfelé", akkor is, ha szerelmes vagy! Csak vezettesd magad Őáltala! "Csak egy lépést mutass, s az elég nekem." Nem tudhatod, mit hoz a holnap, de tudhatod, hogy ha az Úrtól van a dolog, és te igazodsz az Úrhoz, akkor - gyötrelmek között is - (mert a bizonytalanság és a várakozás gyötrelmes is), de érik a beteljesedés.

És: szerintem az Istennek szívügye a mi szerelmünk kérdése, mert Ő teremtett minket férfiúnak és nőnek, és mert a Jézus Krisztus és egyházának kapcsolata a vőlegény és menyasszony kapcsolatához hasonlíttatik. ("Eljött a Bárány mennyegzője..." Micsoda öröm lesz ott, azon a mennyegzőn!) Úgyhogy bárcsak méltó lenne a mi földi szerelmünk ahhoz a mennyeihez!
Üdv.

Sziasztok!

Ajánlom figyelmetekbe, hogy a hivatkozott Pálhegyi könyv egy része már kikerült a www.biblia.hu oldalra, és a többi része is kikerül idővel.

Üdv:
I.

Ez egy nagyszerű könyv,szinte minden sorával egyetértek.Csak az jobb, ha Feri bácsi személyesen mondja el, amit leírt.

Sziasztok!
Nekem is tetszettek Pálhegyi Feri bácsi könyvei. Jók, csak már arról írnak, mikor már valakinek van valakije... de hogy hogy legyen valaki, arról nem nagyon ír . Mondjuk arról nem is nagyon lehet mit mondani gondolom. Vagy lesz, vagy nem.
Hát igen...én azt hiszem soha nem voltam szerelmes, és nem tudom, hogy belém voltak-e vagy az csak szexuális vonzódás volt. Mindegy...azt hiszem a szerelem egy olyan torta, amiből én szintén nem fogok kapni, mert gondolom, ha eddig nem, akkor már... szóval már elmúltam 25... Mondjuk, valószínűleg nem tudok szeretni. Volt úgy, hogy éreztem valamit, de szerintem az nem szerelem volt, csak akartam szerelmes lenni és erőlködtem. meg igazándiból a férfiakkal nehéz bármiről is beszélgetni, annyira más dolgok foglalkoztatják őket. Szóval, így csak a testiség maradna, mint közös nevező(vagy az se), így meg sok értelme nincs. Szóval, mikor jártam valakivel, mindig megpróbáltam odafigyelni rá, azzal foglalkoztam, ami őt érdekelte, stb...dehát nem lehet mindig, ha egyszerűen engem azért más dolgok is érdekelnének...szóval nem tudom, mi lehet közös nevező egy férfi és egy nő érdeklődésében. Csápoljon, aki szerint Istenen kívül van más közös téma! Én mondjuk még a focit is hajlandó vagyok vele megnézni, viszonylag szeretem. Abszolút nem lehet egy ellenkező neművel fesztelenül beszélgetni, szerintem. Jó, ez már nem a szerelem-téma...
Na, panaszáradatnak vége , mindenki legyen nagyon boldog! (legalább másnak legyen jó, nekem úgyse lesz soha az életben ).

Sok olyan keresztyén van, mint Emilien. Minden helyzet ugyan speciális és külön megvizsgálandó (de ez lelkigondozói feladat), de vannak általános jellegű vonások, amelyek mégis minden esetre alkalmazhatók. Ezekből próbálok valamit átadni.
A keresztyén élet alapvetően (minden nehézsége ellenére) boldog, örvendező és megelégedett élet. Azt jelenti ez, hogy a Mennyei Atya, aki megváltotta gyermekeit, halálos szeretetét kimutatva irántuk, minden jóval is el akarja látni gyermekeit. De a legfőbb jó az Ővele való közösség, és az abban való szüntelen elmélyülés.
No mármost: ha Ő szeret engem, akkor nem lehet, hogy hiányérzetem legyen. A párválasztást (a párom megtalálását) illetően sem. Ez persze nem zárja ki azt, hogy egy ideig valóban érezhetem úgy, hogy Ő mintha nem is gondolna erre a szükségemre, igényemre, és ha őszintén magamba nézek, akkor ki kell, hogy jelentsem, hogy keresztyén létemre sem vagyok maradéktalanul boldog. (mármint abban a tudatban és tapasztalatban, hogy Ő nagyon szeret engem).
De: a megoldás minden esetben és minden kérdésben az, hogy "tarts ki!" Tarts ki Jézus mellett úgy, hogy "keresed az Ő országát és az Ő igazságát, és mindezek megadatnak neked!" Aztán kérdezd Őt: adsz-e nekem társat? Te adj nekem társat, akit szerethetek, akivel Tebenned együtt élhetek, küzdhetek, boldog lehetek!
És ha sokáig nem válaszol, ne csüggedj el! Vizsgáld meg először is: nem te vagy-e az oka, hogy nem tud válaszolni? Nyitva van-e a füled az Ő válasza iránt? Igazán kéred-e Őt, vagy csak "bolond játékot űzöl a lelkeddel?"
Mert Ő mindig válaszol idejében a Neki kérdéseket feltevőknek. A házasság kérdésében két válasz van a Bibliában (ha jól értem). Vagy az, hogy ad neked hozzád illő társat idejében, vagy az, hogy Önmagáért nem ad neked, hogy teljes idődet Őneki szentelhesd a Tőle kapot feladatban, szolgálatban. Mert: "akinek van felesége, férje, stb, úgy tegyen, mintha nem lenne, mert az idő rövidre van szabva, stb." (nehogy félre értsd!)
És így tovább....

Kedves Emilien

Hogy mi lehet ami hosszutávon is megtart egy kapcsolatot és fentartja a másik iránti érdeklődést,szerintem a közös cél ami irányába együtt mennek és ami életük végéig kitart.

Persze az sem árt ha házasságról vagy párkapcsolatról van szó,hogy
ha mind a két fél érett személyiséggel is rendelkezik ehhez.

Szeretettel Gabriel

Emilien mondta:

"Abszolút nem lehet egy ellenkező neművel fesztelenül beszélgetni, szerintem"

Ez érdekes, elgondolkodtam rajta, hogy vajon miért nem. Nekem meg pont az azonos neműekkel nehezebb beszélgetni. De ez sem igaz, mindegy, hogy milyen nemű, csak legyen rám kíváncsi. Csak mitől lesz egy másik ember rám kíváncsi? Hát, vagy mert ilyen szuperönzetlen gondolkodása van, vagy valami érdeke van benne, hogy végighallgasson. A legártatlanabb esetben cserébe én is végighallgatom őt. Aztán olyan is van, mikor nekem van benne érdekem, hogy végighallgassam őt, például, hogy vele lehetek addig is, és abból, hogy beszél hozzám, arra lehet következtetni, hogy ő se bánja, hogy épp velem tölti az idejét. Persze, ebben meg az a nehéz, hogy az ember elkezdi úgy érezni, hogy ezt az állapotot úgy lehet fönntartani, ha beszúrok egy-egy építő hozzászólást, ami meg íkú kérdése. Milyen érdekes lenne, ha ez az általános időtöltés nem a beszélgetés lenne, hanem plö az ugróiskolázás... és akkor nem az íkú lenne a belépő az emberi kapcsolatokhoz, hanem a lábizmok. Vagy valami ilyesmi.
(tiszta szerencse, hogy ezt az egészet nem gondolom komolyan. Ha én is képes vagyok elfogadni másokat, akkor biztos mások is képesek elfogadni engem. Viszont milyen jól esne, ha valaki megmondaná, hogy nem is vagyok kockafejű)

kockafejű vagy, viszont... JÓK A LÁBIZMAID ({)

Szerintem ez végtelenül egyszerű. Azért, mert őt is hasonló dolgok érdeklik, mint téged, és akkor már egyből van miről beszélgetni. Ha ellenkező nemű az illető akkor csak és kizárólag azért érdeklődik irántad, mert tetszel neki (testileg). Én megfigyeltem, hogy (nagyon-nagyon-nagyon kevés) kivétellel csak azok a férfiak állnak velem szóba(most interneten más persze a helyzet, most az életről beszélek) akiknek valamennyire tetszik a külsőm. Erre csak nemrég jöttem rá, de tényleg így van, frankón!!! Mondom, szerintem azonos neműnél a közös érdeklődés a döntő. De számít az egymásrautaltság is azért. Pl. sokaknak lesz lesz legjobb barátja a kollégiumi szobatársa. Vajon miért? Mert egyszerűen ők vannak ott legtöbbször egymásnak.
De még ezeken kívül...nekem voltak néha megmagyarázhatatlan vonzódásaim...mikor nem értettem teljesen, hogy miért akarok feltétlenül kapcsolatba kerülni pont azzal az illetővel...de mindkét nem esetében volt ilyen, ez furcsa. De kevés esetben lett belőle valami. Ált. csak messziről tudtam vágyakozni, mert az illetőknek nem voltam szimpatikus. Nagy néha azért bejött. És ketten közülük mai napig a legjobb barátaim(nők persze, a fériakról lassan már kezdek minden szempontból lemondani. Ami nem megy, nem kell erőltetni )

Igen, ezt ismerem. A pasik többsége csak azokat a nőket veszi emberszámba, akiket megdugna. A vigasz-ág az, hogy azokat se, csak ezt mi, akiket nem, már nem tudjuk meg.
És nem hiszem, hogy ez a közös érdeklődésen múlik. Pl. van, akinek megvannak a lemezei, amit szeret elmondani, és ha jó közönség vagy, szeretni fog veled beszélgetni - valamilyen szinten mindnyájan ilyenek vagyunk, deazért vannak fokozatai ennek.
És azért (valahol) léteznek normális pasik is. Csak ritkák. Akik már keresztülmentek pár megpróbáltatáson, például kénytelenek normálissá válni... (itt van plö az én férjem, aki ritka normális).

A másik, hogy mindenki magából indul ki, ezért nem annyira fontos a közös érdeklődés.. nekem van egy barátnőm (itt lakik a szomszéd tömbben, van egy két hónappal idősebb gyerekük, mint Tündi, ők az elsősök), akinek nagyon hálás vagyok, mert a mostaninál ezerszer elszigeteltebb életmódot folytatnánk, ha nem csönget be vagy háromszor, hogy gyertek már le egyszer beszélgetni! Ő kiindult abból, hogy ő társas lény, és szeret időt együtt tölteni, mer az jó. És igaza is volt . És azóta is, természetesnek veszi, hogy tudnunk kell egymásról, merthát barátok vagyunk. Belekerültünk a világába, és emiatt kíváncsi ránk. És meg se fordul a fejében, hogy előfordulhat olyan, hogy mi nem vagyunk kíváncsiak rá. Azt hiszem, ez a normális hozzáállás.

Én szívesen ismerkedek olyan lánnyal is, aki nem tetszik külsőre. Ez esetben persze sajnos csak barátság lehet a dologból. Azonban megvan a veszélye hogy a lánynak meg tetszeni fogok és ez így nem lesz oké. Hiszen mondják is hogy nem létezik fiú-lány barátság...

kamilla,
Ennyi erővel mondhatnánk azt is, hogy a nők többsége csak azokat a pasikat veszi emberszámba aki izmos, jól néz ki, diplomája és jó állása van, meg persze autója... stb...