endi írta:
Én szívesen ismerkedek olyan lánnyal is, aki nem tetszik külsőre.
Khm...igen, ennyivel (is) különböznek a hívő férfiak a nem hívőktől.
Ők valóban szóba állnak számukra nem vonzó lányokkal(természetesen ritkábban, mint vonzóakkal, és rövidebb ideig) Ők ezt "szolgálatnak" tartják(magyarul: sajnálják az ilyen lányokat, ezért akarnak nekik néhány kellemes percet szerezni, ami alatt szegényke embernek érzi magát. Ez a semminél egyébként tényleg több, én néha hálás vagyok az ilyen srácoknak, de valljuk be ez nem az igazi. Az igazi az lenne, ha "önszántából" is keresné a társaságomat, mert jól érzi magát velem. Itt most nem csak arra gondolok, hogy a külsőm miatt érezze jól magát velem. Szerintem lehet barátság férfiés nő között. De ez szerintem tényleg azon bukik meg, hogy a férfiak "csak barátnak" is vonzó külsejű nőt fogadnak el. De nem gond, így lettek teremtve, erről nem naygon tehetnek, sztem, és nem is tudnak sztem megváltozni e téren*).
A nők viszont(és ez tényleg így van!!!) szívesen beszélgetnek számukra nem vonzó férfiakkal is, egyszerűen csak azért, mert szeretnek beszélgetni. Náluk is megvan a "de sajnálom szegényt" motiváció, de ritkábban, mint a férfiaknál. Persze ez csak az én véleményem-tapasztalatom.
*csak egy példa arra, hogy a férfiaknak menniyre számít a vonzó külső egészen hétköznapi dolgokban is: Én nem sok sráccal beszélgettem az egyetemen, de ezek közül kettő is mondta egymástól teljesen függetlenül, hogy ő nem szívesen jár x professzor órájára, mert öreg, nem vonzó, stb. És nem homoszexuális srácokról van szó, vagy ilyesmi! Én nem is értettem, mit akarnak mondani!
És mondták tök őszintén, hogy jobb olyanhoz járni, aki nem olyan öreg meg csúnya, stb...függetlenül attól, hogy mennyit tud. Nem szexuális vonzalomról volt szó egyáltalán. Egyszerűen az a dolog, hogy az előadó nem elég esztétikus zavarta a srácokat. És mondom, nem finnyás sznobokról volt szó. Szóval...elgondolkodtató
