Sziasztok!

Nem tagadom, nagy harc lesz ez. Már előre félek tőle, mert volt ideje megismertetnie magamat, magammal az Úrnak.

Igazad van Kedves Tavasz!

A kijelentést komolyan veszem és akarom is, csak abból lesz áldás. Ami a egót illeti, hála az Úrnak:"...Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus..." Gal. 2,20
Ez nem jelenti azt, hogy a kis egó ne akarna közbeszólni, de nem kell nekem már ilyeneknek szolgálnom. :)
Egyszerűen ez az egész szituáció, tuti, hogy Isten ügyködte össze a dolgokat. :) Én ennek örülök, hálás vagyok érte, csak álljak is meg!

Türelem, engedelmesség... hajrá Zoli! :)

Szerintem ez a két dolog nagyon is összefügg... {Nem azért lesz valaki szerelmes valakibe mert az ágyban akarnak landolni... ha meg igen akkor úgy kell nekik} mert (pl. én) nem azért leszek szerelmes valakibe mert szép-okos-aranyos-stb, hanem mert családot szeretnék meg ilyenek.. és sajnos osztódni nem fogok/ tudok. A szerelem pedig a "vonzódással" kezdődik. Vonzódni meg úgy lehet, hogy látom az illetőt és tetszik, mert ugye aki nem tetszik ahhoz nem vonzódok. A vonzódás mint olyan nem ugyan az a nemi vággyal. Az már a vonzódás egyik következménye

Illetve van egy olyan forgatókönyv is, hogy megismerem a másikat, és megdöbbenek, hogy hú, eléggé azonosan gondolkodunk a fontos kérdésekről, és nagyon szimpatikus a véleménye, és a viszonyulása dolgokhoz, és helyeslem az életcéljait, mert egybevágnak az enyémmel - és ekkor felfigyelek rá. Addig nem volt vonzó, nem néztem, hogy milyen, de ettől kiemelkedik mint almafa az erdő fái közül, és megszületik a vonzalom is.

Nagyon fontos, hogy a párválasztás alapja ne csupán külsőségeken nyugodjon. Egy srác mesélte a gyülekezetünkben, hogy egy barátja feleségül vett egy nagyon bomba jó nőt. Nagyon örült is neki egy darabig, csak hát beszélgetni nem nagyon tudtak semmiről. És egy kis idő múlva így nyilatkozott a srác: Tudod a házasságkötés után egy hónappal már maga a Terminátor is feküdhet melletted az ágyban, csak lehessen vele beszélgetni. (Kicsit sarkos vélemény, de hátha átjön belőle a lényeg)

Üdv:
Indu

Súlyos tévedés a testi dolgoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint amilyenek.
De az is súlyos tévedés, hogy nem tulajdonítunk nekik olyan jelentőséget, amilyen van nekik.

Ha jól tudom, a nőknek kevésbé számít egy férfi külseje, mint fordítva. Azonban hibát követ el az a nő, aki azt hiszi hogy a férfiak úgy működnek, ahogy ő.
Persze fordítva is igaz: hibát követ el az a férfi, aki azt hiszi hogy a nők úgy működnek, mint a férfiak.

Azonban van itt egy veszélyes dolog: ha egy nő azt hiszi, hogy ő lelkibb ember azért, mert kevésbé számít neki a külső...

különleges pillanat: egyetértek endivel

Én csak annyit mondok, hogy körülöttünk rengeteg csinos lány és jóképű fiú járkál - aki potenciálisan férjünk/feleségünk lehet (nyilván nem jön szóba valaki, aki borzasztóan taszít a megjelenésével) de ha a mellbőség a fő szempont egy fiúnál, akkor lehet, hogy egy hónap múlva már a terminátort is szívesebben választaná, ha azzal lehet beszélgetni. (már ha van igény beszélgetésre...)

Ezzel együtt nyilván egyéni preferenciák döntenek, hála Istennek, hogy nálunk (a férjemnél sem) a külső alapján szerettünk egymásba, hanem a belső alapján. Ami nem azt jelenti, hogy mikor szerelmünk kialakult, utána már ne alakult volna ki minden téren vonzalom.

Volt olyan, hogy belezúgtam egy fiúba - és mikor a rózsaszín köd befedi az ember agyát, utána már nem azt mérlegeli, hogy emberileg mellesleg passzolnak-e egymáshoz. Mert a rózsaszn köd idején jobban úgy látszik, hogy igen. Szerintem ideális, ha a rózsaszín köd előtt még az értelem is meg tudja vizsgálni a dolgot.

A másik meg, hogy ha a külső alapján választasz, és egy év múlva egy baleset kapcsán elcsúnyul a szerelmed, akkor kidobod a kukába - mert a fiúkank fontos a külső?

Lehet, hogy provokatívnak tűntek ezek - de nem szántam annak, őszintén érdekel, hogy mit gondoltok, csak árnyalni akartam az enyémet. Nem lelkibb - de valahogy nagyon zavart volna, ha a férjem azért vett volna el, mert jó lábam van, meg jó nem tudom mim - ha van rajtam valami jó - akkor azt a lelkem mellé bónuszként kapta (ami a fontosabb részem, mert ha fél lábú lennék, akkor is a lelkemet szeretném ha néznék... lehet hogy hiú ábránd)

Valahogy az van bennem, a régi fórumon már írtam erről - hogy akkor a férfiak is járkáljanak lasztex nadrágban a gyülekezeti alkalomra - hogy felmérhessük a méret helyzetet, hogy lássuk, mennyire lesz jó csődör az ágyban. Ez a megközeltés sértené már az egótokat, nem? Nem a lelkiség miatt, hanem, mert talán nem azzal a testrészeddel azonostod a teljes személyiséged - vagyis annál több vagy.

Endi, Net (és többiek is persze) - vélemény?

/Most csak viccelek, nehogy komolyan vegyetek/

Az, hogy a nőknek kevésbé számít a férfi külseje, mint fordítva, azt bizonyítja,h. a nők okosabbak, előrelátóbbak...minek olyan nagy jelentőséget tulajdonítani a gyorsan hanyatlásnak induló külsőnek, ráadásul a férfiaknak sokkal kevesebb lehetőségük van az álcázásra: hajfestés, kozmetika,ilyenekre gondolok..
Persze könnyű a nőknek, nekik ott a híres női megérzésük...

Ha baleset éri a páromat, akkor nem fogom elhagyni. Ahogy nem fogom elhagyni akkor se amikor öregszik és kevésbé lesz szép. Ez teljesen rossz érv az ellen, hogy igenis számít a külső. Mert ilyen alapon ez lehetne érv az ellen is, hogy miért számít a belső? Hiszen lehet olyan betegsége is valakinek, hogy a belseje megváltozik (pl. depresszió vagy még rosszabb).
Ilyenkor is ki kell tartani a párunk mellett.

Én is hiszek abban, hogy ha megismerek valakit és tetszik a lelke, akkor az megszépíti a külsejét. De vannak határok. Sajnos vannak olyan nők akik sosem tetszenének mint nő, bármilyen is a lelkük. Sajnos ez van. Szeretném ha nem így lenne, de így van.

A rózsaszin ködös szerelemben én még gyerekként sem hittem, pedig akkor még ateista is voltam.

Ja és nem a méret a lényeg. Tehát ez is rossz érv volt.

Mondok egy személyes dolog, bár lehet hogy nem kéne.
Én valahol megértem azt a férfit is akinek nagy mellű nő kell. Nekem pl. (és most személyes dolog jön) az alacsony lányok tetszenek. És azt is tudom miért, egyáltalán nem azért, amiért sokan gondolják (tekintély meg ilyesmik) hanem (és most megint személyeset mondok) az alacsony lányoknak jobb alakjuk van szerintem.

De lehet hogy ez az egész hülyeség. Nem gondolom hogy nagyon alaposan elemezgetni kéne a lányok külsejét, sokkal inkább előbb tényleg ismerkedni kellene.
Én még sose voltam szerelmes, szóval amúgy se értek a témához...

Szerintem a szerelem nagyon összetett érzés.
Jelen van benne a lélek lélek iránti vonzalma éppúgy, mint az erotika.
Hogy aztán ki mit tart erotikusan vonzónak, az nagyon széles skálán mozog.
A fizikai vonzalmat nem lehet erőltetni. Vagy van, vagy nincs. A férjem előtt egyvalaki kért meg annak idején. Fantasztikus embernek tartottam és tartom a mai napig. De nem tudtam vele elképzelni testi kapcsolatot.

A fizikai vonzódás viszont nagyon egy furcsa dolog. Az embernek vannak "esetei". Pl. endinek tetszenek az alacsony lányok. Aztán jön egy konkrét személy, aki lehet, hogy egyáltalán nem olyan, mint akik tetszeni szoktak, de a fenét se érdekli, mert úgy ahogy van, külső és belső tulajdonságaival együtt elklépesztően vonzó.

Nekem nőként igenis fontos volt a külső. A külső is. De az is igaz, hogy még a testi vonzódást is befolyásolják a belső tulajdonságok.

Persze ez teljesen így van, ezt írtam én is.


Lehet, hogy ez jobban a nők specialitása, nem tom.


Reméltem, hogy ezt nem írod. NYILVÁN nem azért írtam, mert azt gondolom, hogy ez számít. (egyébként bizonyos határértékek alatt és felett mellesleg...) Abszolút jó példa volt, mert arra akartam rávilágítani, hogy megalázó lenne neked, ha egy lány azért választana téged, mert erre a méretedre koncentrálna. Vagy lehet, hogy nem tudom jól beleélni magam egy férfi helyzetébe, de engem baromira zavarna, és nem a büszkségemet legyezné. Azt gondolnám, hogy a francba, ez a fő érték bennem???

Asszem valószínűleg nincsen fényévnyire az álláspontunk - nem azt állítom, hogy az emberek nem nézik meg külsőleg is, hogy kit választanak. Csak azt akartam erősíteni, hogy nem egy hátrány, ha a belső összeillés is erősen képben van. És ezt is csak azért tartottam fontosnak, mert a gyülinkben eléggé azt látom, hogy a külső a kulcs. De lehet, hogy tévedek.


Ez a lényeg, szerintem.

Az utóbbi mondaton jót nevettem! Egyébként így látom én is.

Már gyerekként megfogalmazódott bennem, hogy a szépség múlékony, és a belső értékek ezért is sokkal fontosabbak. Ettől függetlenül - bár nem ez a fő szempont - számomra sem teljesen jelentéktelen a külső. Mondjuk, ez inkább úgy fogalmazódott meg bennem, hogy nem fontos, hogy jóképű legyen, csak ne legyen direkt taszító számomra.

Azt hiszem, hogy kit találunk igazán vonzónak, elsősorban mégis a lelkiekhez kötődik (sokszor ezért is olyan megmagyarázhatatlan, miért vonz az egyik, miért nem a másik).
Lehetnek olyan férfiak, akiket bármennyire értékelek emberileg, külsőre is helyes, mégsem tudnám elfogadni párként. Nincs meg benne az a plusz, ami szívig hat...

Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor pl. elmész egy képtárba,nézed a képeket, és van, amiről megállapítod tárgyilagosan, hogy "Igen, el kell ismerni, tényleg értékes alkotás, szép, de nekem mégis közömbös, lelkileg nem érint". Aztán van olyan kép, amit meglátsz, talán nem is egy általánosan elismert művészi alkotás, te mégis "beleszeretsz", azt gondolod, "Igen, ezt nagyon szeretném, ha mindig ott függne a szobám falán...", mert van benne VALAMI veled "rokon", ami megfog, amit vonzónak találsz.

/Szerintem a tartós kapcsolatra törekvő férfiaknak sem egyedül a külső a fontos (csak elsőre ez tűnik fel és ezért befolyásoló tényező)....de erről szóljanak inkább ők./

Nem hiszem, hogy az előnytelen/csúnya/ külső -bármelyik nem részéről- akadálya lenne egy tartalmas,mély kapcsolatnak. Gondoljunk csak Jane Eyre és Mr. Rochester történetére.

Látod, Endi, milyen nehéz szóra bírni a férfiakat?

Ezt hogy érted most? Vagy miért írtad?