JennyT, tapasztalataim szerint a tudásnak és a diplomának nem sok köze van egymáshoz. (A bemagolható passzív tudást én nem tartom tudásnak.)

Ezen kívül az idegen szavak használatát sem tartom tudásnak.

Látom el se tudod képzelni, hogy valaki azért kritizálja a diploma-mániát és kultuszt, mert károsnak és rossznak tartja.

A férjedet meg sajnálom, ha komplexusa van ez miatt.

Szia Jenny!

A családban az egyik sógoromnál hasonló a helyzet. Ott is a nő látszik okosabbnak, a férfi meg csak egy egyszerű lakatos. Bizony a srácot irányította a neje, kicsit uralkodott fölötte, leszólta olykor, és bizony olykor a gyerekei is megtették ezt.

Csakhát a világ bonyolultabb, mint első pillanatra látszik. A nej elvesztette az állását, a kisvárosban hiába is keres újat, a kislányuk most levelezőn végzi a főiskolát, és baromi nehezen talál munkát, illetve inkább nem talál, a fiú hasonlít az apjára, ő sem igazán tanulós típus, most keményen dolgozik már. A férj végül mindig tovább tudott lépni, mindig talált új munkát, folyamatosan húzza az igát, és a végére kiderült, hogy iskolázottság ide, vagy oda, mégis csak ő a család oszlopa.

Ez lenne az egyik része a dolognak.

A másik része meg az, hogy vannak országok, ahol a paraszt ember elmegy egyetemre, elvégzi azt, utána meg vissza megy parasztnak. Lásd Dánia. Szóval nem olyan nagy dolog egy diploma, főleg manapság. Egyik rokonom is vagy 45-50 éves korában szerezte meg a diplomát, mert kellett neki valami álláshoz, amibe beletolták a pártjából, ahol agyas volt. Szóval akit izgat a dolog, az végezzen el estin egy ilyen sulit....

Látom, soha nem fogsz tudni megérteni. Lehet, hogy túl bonyolultan fogalmaztam. Én pont nem tartom jónak a diploma-kultuszt. Most nem tudom, hol írtam már erről, de utálom, amikor egy nő 30 évesen azért nincs még férjnél, és nem rohangál körülötte 3 gyerek, mert ő még tanul egy kicsit, mert a karrierjéhez még kell 456 diploma.
És azt is írtam, hogy tisztában vagyok vele, hogy szakmunkásból sokkal nagyobb a hiány, mint diplomásból. És akkor még csak a gyülekezetünkben néztem szét, meg a szűk környezetemben. Mert angoltanárt ezret tudok sorolni, de egy szobafestőt 3 hónapig kerestek, mire ráakadtak a vőlegényemre (és nem férjem )
Sőt, egyáltalán nem akarok diplomát, és ha nem lenne ez társadalmi-családi elvárás, akkor már rég nem tanulnék (de állítólag kálvinista nevelésem hatása a feltétlen engedelmesség Isten és család, felsőbb hatóság iránt ), hanem sokkal szívesebben lennék FELESÉG, papír nélkül, férjjel, családdal...

Kedves Endi!
Nem tudom, miért akarod ránk erőltetni, hogy nekünk a diploma számít a másik nemhez való vonzódásban. Nekem van egy. Semmit nem ér. De megosztok veled valamit, mert én olyan okos vagyok, mivel ugye a diplomások okosak és jól kioktatják a buta diplomamenteseket

Az első és jóformán egyetlen srác akibe már hívőként belezúgtam fizikai munkásként dolgozott. Nem igazán tartozott a jóképű lovagok közé sem. Amikor életemben először láttam, az jutott eszembe: szegény egyed, kicsit olyan torznak tűnik az egész arca. Fura ábrázat, hatalmas fülek. Próbáljátok elképzelni.

Aztán megszólalt. És a hite...azok a szavak..., ahogy az ÉLET áradt belőle. Egyszerűen bölcsességet árasztott maga körül. Tudtam, hogy elvesztem, hosszú ideig tartó rózsaszín felhős rajongás következik. Igen, jól gondoltam. Hosszú ideig csak rajongtam, aztán tudjátok mi történt? Kitaláljátok? Na jó, segítek. Nem kellettem neki. Én a diplomás, átlag feletti IQ-val rendelkező, helyes, őszinte! nő.
Ezek a szavak nem keserűségből jönnek, inkább olyan fanyar humorként vegyétek. Csak ellenpéldának hoztam.

Ezzel a hozzászólásommal nem akarlak bántani. Sem magamat felmagasztalni. Nincs is okom. De mi értelme nyavajogni és a másik nemet szapulni? (Ebbe a hibába sajnos én is bele tudok esni)
Csak egyszerűen utálom, ha általánosítanak és beletesznek valami kategóriába.

Én nem a "hívő lányok" vagyok, hanem kérlek szépen ÉN EGYEDI VAGYOK! Abszolút tökéletes és szeretett alkotása a Teremtőmnek. Ahogy Emilien is az, és minden ember, és még TE IS, ENDI! És ezt bizonyítani is tudom:

"Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid,könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!"
139. Zsoltár 13-17

Bárcsak öröm lehetne mindannyiunk szívében, mert tudjuk ezt!

Köszönöm, Baranka, jó volt olvasni

Én azt mondtam, ha minden nő tetszene. Ha látok valami nagyon extra helyes fiút, aki tetszik, meg szoktam mutatni a férjemnek. És ha látok egy nekem csinosnak tűnő nőt, meg szoktam kérdezni tőle, hogy neki mennyire csinos. (mármit 10 évben egyszer csinálok ilyet, mert azért nem ezt szoktam nézni az utcán, csak ha épp valami kirivó helyes ember tűnik fel)

Egyszer, mikor már jegyesek voltunk, a suliban ahová jártam akkor, az egyik fiú önhibáján kívül elkezdett hatni rám - úgy, ahogy akkor már nem akartam, hogy bárki hasson rám. Csak sokat beszélgettünk, sokat találkoztunk az iskola miatt, és ez elkezdett kialakulni. Nagyon megijedtem, és főként nagy bűntudatot érzetem - bár csak annyi volt, hogy örültem a társaságának és annak, ha beszélgetünk. És vettem egy mély levegőt, elmondtam a férjemnek, és féltem hogy haragudni fog, vagy féltékeny lesz. Ő pedig rám mosolygott, megsimogatott, és mondta, hogy örül az őszinteségemnek, és teljesen bízik bennem, és ne emésszem magam. És bár egyfelől nagyon furcsa volt, hogy nem reagált rá semmi negatívat, másfelől attól a másodperctől, hogy őszintén kimondtam, elszállt a másik fiú vonzása. Talán inkább kísértés féle volt, ami a sötétben burjánzik, de ha világosságra hozzák, azonnal semmivé foszlik.

Ez a tapasztalat nagyon fontos nekem máig, mert szerintem is a legfőbb érték a házasságban a nagy-nagy őszinteség.

Indu, ok, értem.

Baranka, persze általánosítok, és ez nem jó. De marhára zavar hogy alig van aki szólna az ilyen dolgok ellen mint a diplomakultusz.

Endi!

Az emberek a maguk életét irányítani akarják, ezért különböző akadályokat küzdenek le!
Egy ilyen akadály a diploma, semmi több!
Az életben sok minden féleképp lehet elképzelni és igyekezni, a futásunkat! Van aki így gondolja érvényesíteni a tudását,és megélni belőle!
Egy dolog hogy mi mit képzelünk magunkról, és egy másik, hogy Isten mit tervez felőlünk!
Én már nem tudom hanyadik szakmám és munkahelyemen vagyok túl, ha görcsöltem volna, hogy márpedíg én abban az egy képzésben akarok boldogulni, amit eredetileg elvégeztem, már felkopott volna az állam!
Ne nézd lée akinek van , de ne is tekintsd különleges emberpéldánynak!
Ha jó orvos vagy ügyvéd , vagy könyvelő, akkor megtalálta és végzi amit Isten neki szánt, munkát!
Másnak meg kézügyessége, vagy jó dolgos keze, vagy szorgalma van!
Nem kell ebből fétist csinálni!
Ha van, van! Ha nincs van helyette más ajándék az Úrtól
Szeretettel Tamás

Kedves Tamás!

Egyetértek veled. Érdekes felvetést olvastam, miszerint azzal, hogy a szülők az esetleg kevésbé tehetséges gyerekeiket is hajszolják, hogy szerezzenek diplomát, majd megszerzik, de nem tudnak jól elhelyezkedni vele, vagy egész életükben érzik, hogy túl vállalaták magukat, mert nem jó orvosok, vagy ügyvédek stb - tehát sikertelenek. Míg ha egy a gyerekhez illő szakmát taníttattak volna neki, amiben ki tud teljesedni, boldogabb lehetett volna.

Persze nehéz eszerint eljárni, mert én is annak örülnék így láttatlanban, hogy ha diplomát szerezne a gyerekem. De hátha sikerül majd Istenre hallgatnunk ebben is...

Én afelé próbálom őket terelni amiben van ajándékuk!
A nagyobbik verseket ír, a kicsi állatszerető, ehez mérten próbálom , az érdeklődésüket fenn tartani, és keresni a tanulás lehetőségét!
A talentumokba ezek is beletartoznak, ott szolgálni azzal amit Istentől kaptunk születésünkkor!

Szeretettel Tamás

Hát igen...én is ezzel értek egyet, mivel én is ebben a cipőben járok. És sajnos emiatt elég sok évet elvesztegettem az életemből, és lehet, hogy még fogok is, mert "muszáj". Sajnos ez van. De különben meg rám az is igaz, hogy olyan környezetből jöttem, ahol szinte senkinek nincs diplomája, viszont...szóval nem is tudom, hogy mondjam, hogy ne bántsak meg senkit...de engem soha nem azok a dolgok érdekeltek, mint a rokonságomat. Én szeretek olvasni, művészfilmeket(is) nézek, szeretek nyelveket tanulni, szeretem a filozófiát. Szóval csupa úgymond "értelmiségi" dolgot csinálni. Ez már kamaszkoromban is így volt. Viszont ezekhez a dolgokhoz nem volt társaságom, mivel a környezetemben élőket semmi ilyesmi nem érdekli. Szóval részben ezért is vagyok elmagányosodva. Persze vannak barátaim (az egyik legjobb pont ilyen "társadalmi osztályt ugró", mint én). Barátaim különben mind a diplomások, mind a nem diplomások között vannak, kb. fele-fele arányban. És valóban lehet ugyanolyan művelt egy szakmunkás, mint egy diplomás, ha van rá igénye. Ismerek olyan diplomást, akivel nem nagyon lehet beszélgetni, mert csak a szakmáját tudja, aztán jól van. És olyan érettségizettet, aki rengeteg szépirodalmat, ilyesmit olvas.
Szóval értitek: az értelmiségiek közé nem passzolok, mert nem onnan indultam, nincs ismeretségem. Ahonnan indultam oda meg azért nem, mert egyáltalán nem úgy gondolkodom az életről, mint a környezetem. Ez gáz, dehát most már így halok meg, valszeg....

Ja, de ez már nem is a "Szerelem"-ről szól.

A kaszt rendszer ezeket a kérdéseket kiküszöböli.
Nincsennek ilyen kérdések és nyüglődések.

Tegnap voltam egy esküvőn, ahol az eskü szövege így kezdődött (zaccosan):
Én....... az Isten színe előtt állva kijelentem, hogy ..........-t SZERETEM, szeretetből megyek hozzá .....-ül....

Nem azért szeretem mert diplomája van és nem azért nem szeretem, mert diplomája van, hanem SZERETEM PONT.

Aztán a kaszt rendszer hiányából fakadóan - ami persze a mélyben működhet a férjfeleség közösségeiben - elkezdődik egy harc, hogy ez a kijelentés ÉLŐ maradjon.

Emilien írta:

Tudod Isten neked is szánt valakit!

Kérd és megkapod! De csak Ő tudja mikor!

Máskülönben meg én nem gondolom hogy egy igaz barát kevesebb lenne tíz hamisnál!

Szeretettel Tamás

Üdv!

Szombaton eskettem egy párt. A lány diplomás a fiú szakmunkás.
Nagyon szeretik egymást! Látszik rajtuk. Szépek együtt. Együtt járnak számítógépes tanfolyamra és együtt olvastak házasságra felkészítő könyvet.
Egyikük elméleti ember, a másik gyakorlati. Tudják, így örülnek egymásnak. Szerelem - csoda. Áldás rájuk!

És rátok is!

Anti