Te komolyan gondolod, hogy komolyan gondolja?

Nem is állítottam ilyesmit.

Az viszont tényleg jólesne, ha az olyan emberek, akik nap mint nap hordják ide a napi igéket, vagy akik türelmesen válaszolgatnak minden kérdésre, és tűrik a vég nélküli kötözködéseket, valamiféle kézzelfogható jutalmat kapnának.

És, hogy ne legyen igazságtalanság, és ne az legyen, hogy önzésből, megélhetési fórumozássá váljon, amit csinálnak, hát ezért javasoltam azt, hogy egyrészt, a hozott értéket pontozzuk, másrészt a gyülekezet kapja az összeget, amit, rászorultság alapján oszthat szét. Közben pedig büszke lehet a tagjára, aki hozzátesz valamit saját hitéből a közkincshez.

Szóval, ezt komolyan gondoltam.

Az "Európai-e a magyar jobboldal?" kérdésre is inkább egy hivatásos politológusnak kellene válaszolnia, szerintem.

9 pont

http://jezsuita.blog.hu/ fizetett bloggerek témakörben tudom ajánlani a jezsuiták "fórumát". frappáns postok, könnyű csatlakozási lehetőség és igazi szellemi nyitottság, frissesség. én iránymutatónak tartom.

Nem inkább az 583 regisztrált felhasználó teljes érdektelenségén kellene elgondolkodni?

Azoknak jelentős része SOSE írt ide, akik pedig írtak, azok elmentek, mert jobb dolguk akadt, mint állandóan vitatkozni.

Neked honnan van ennyi időd Ex, mit csinálsz, nincs munkahelyed?

Még két kérdés hozzád (is), ebből az 583 emberből hány embert vezettél Jézushoz és hány testvért találtál más felekezetből?

Magam számára inkább ez a kérdés, mint hogy mindenkit rávegyek arra, hogy valamit, csak írjon, hogy bebizonyítsa keresztyénségét és a felekezetünk életképességét a számodra.
Mert ugye erre kellene gondolni, ezt sugallod, csak nem mondod ki.
Hiszen erről győzködsz minket érkezésedtől....

Ezen gondolkodj el Te is egy kicsit.

Természetesen, az ötletem szerint azok kapnák a több pontot, akik épp olyasmit mondtak, ami Jézushoz közelebb vezetett. Különben, hogy is várhatnánk cserébe "perselypénzt"?

Így aztán, arról is képünk lehet, miféle dolgok lehetnek azok, amik "megfognak" valakit. Adott esetben, egészen változatosak lehetnek. A régen megszokott hagyományos "összeszidom - feladja - el akarja dobni az életét - Krisztusban megoldást találok neki" séma helyett érdekes felfedezéseket tehetnénk...

Kedves Ezüst!

Neked milyen tapasztalataid vannak ezügyben akár adó, akár vevő oldalon? Nagyon érdekelne, mert nekem sem működik az az összeszidom stb.- eljárás. Persze, sok másik sem, de hátha ti tudtok valami jobbat.

Üdv szeretettel:
nX

Erre, ellentmondásos dolgokat tudnék leginkább válaszolni.
De, köszönöm kérdésedet, épp valami hasonló gondolatot érlelgetek magamban, hogy majd, ha már valami formát nyert, feltegyem a blogomba.

(Imitten osztanék 10 000 pontot azoknak, akik online változatban elérhetővé tették az újfordítású Bibliát... és akkor, idézek is belőle. Ez itt a reklám helye...)

"Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." Jn 10,17-18

... ha rájövünk, milyen célra kell odaadnunk - önként - az életünket, hogy aztán másokéval együtt visszakaphassuk, azaz, tudjuk, miféle küldetést kaptunk az Atyától, akkor a kérdés nem lesz többet kérdés, hanem a napi életünk természetes velejárója.

Ez pedig, teljesen egyéni...

Nem hiszek a módszerekben, az maradjon a metodisták privilégiuma...

Magam is tapasztalatokra gondoltam, nem módszerekre. A metodisták is így vannak ezzel, többnyire. Mindazonáltal azt, hogy valami valaha működött, le lehet írni módszertanilag is, persze nem úgy, mint minden esetben előkapható kaptafát. Ha értelmét látjuk, persze, a tapasztalataink megosztásának. Vannak akik inkább a Szentlélek vezetéséről beszélnek egy-egy konkrét esetben, de szerintem ez annyira nem kommunikálható, vagy legalábbis dicsekedésnek hat (nem tudom, érthető-e, mit akarok mondani?)

Ezzel egyetértek, azzal együtt, hogy látom, ez a "kell -önként" mennyire jól jellemzi azt a kínos igyekezetet, ahogyan próbálunk szabadon kegyelemből élni.

Beszélek neki a Szent Istenről (ami nem egyenlő az összeszidással, hiszen ehhez nincs jogom), de van lehetőségem rámutatni a Tökéletesre, aki nem én vagyok.
A baj itt kezdődik velem, hogy összetévesztem sokszor magamat az Istennel, mint keresztyén ember.
A másik baj lehet, hogy szinte semmi sem látszódik az életemben azon, hogy én Hozzá tartozom, hogy Ő felé tartok.
A harmadik baj, ha a kiinduló pont a másik ember bűne. Mert hogy erre mindenki visszavonulót fúj. A kiinduló pont Jézus Krisztus és nem a másik bűne, azaz "összeszidom".

Példa pedig nem lehet senkinek a megtérése, mert ez egyéni dolog.
Nem lehet lemásolni.
Példa egyedül a másik emberben a HITE lehet. Ahogyan Ábrahám, Jákob, Dávid, József, Péter, János, Pál élete is annyiban példa, hogy hittek a Messiásban.
Ebben közösek, aztán másban nem igazán, sőt.

szerintem ez a második lépés, az első, hogy egyáltalán Atyám legyen az Isten, ha már odáig eljutottam, hogy egyáltalán létezik....

No, akkor, nagyképűsködöm most egyet...

Úgy képzelem ezt el, hogy ma délután úgy éreztem, már túl sok a szövegből, okoskodásból. Fejet hajtottam 563 "inaktív" fórumtársunk előtt, akik vélhetően valami hasznosabb és élettelibb tevékenységnek szentelik idejüket.

Szóval, gondoltam, nyári szünet van, amit pedig azért kaptunk, hogy tartalmasan kipihenjük a gyerekekkel az évközi gyűrődést.

Tehát, jobb híján, városnézés lett belőle. Összeszedtük magunkat, és irány Veszprém.
De, úgy tűnt, esni készül. Mi pedig játszótérre igyekeztünk.
Útba ejtettük tehát a Várat, és benne a Szent Mihály székesegyházat. Mert, az nyitva van állandóan, oda beszaladhatunk, ha jön a zápor

Szépen elballagtunk odáig, és mikor az ajtóban álltunk, akkor kezdett esni. Bent körbenéztünk, megszemléltünk egy-két képet, megvitattuk, ki van rajta, mit ábrázol, hogyan készíthette a festő,... megnéztük a kiállítást is, és kislányom megkérdezte, hogy "anyaaa! mi ott az a szekrény???", és elmagyaráztam, hogy ott azt mesélik el az emberek, hogy mit rosszalkodtak utoljára, (de te nekem is nyugodtan elmondhatod, nem foglak megverni...), meg megszemlélhettük a fehér műanyag hordót, "szenteltvíz" felirattal,... el is állt az eső...

Valahogy így történt...

Sokat beszélgettünk, Jézusról, áldásról, apostolokról, feltámadásról, egyházról...

Mert esett az eső, és vártuk, hogy vége legyen, mehessünk a játszótérre

10 pont