http://www.parokia.hu/hir/mutat/1478/

Igaz nem a Hősök terén , de azért egy várkert sem rossz!

http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/07 ... a_bankado/

Különösen az utolsó bekezdést ajánlom mindenki figyelmébe.

.....és hogy mi is lenne a feladata az IMF-nek, amibe MI IS adunk pénzt?

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetk%C3%B6zi_Valutaalap

És egy személyes érv:
Két hitelünk is van X banknál.
Minden hónapban, 5-6 éve rendszeresen befizetjük a tartozásunkat. Nincs elmaradásunk, a bank belőlünk bőségesen nyereséges.
Most a deviza ingadozás miatt az átutalt Forint összeg kevés volt a svájci Frank törlesztésére.
Két hónap alatt "felhalmoztunk" 3500,- Ft-ot.
Erre az adósságunkra két levelet kaptunk (egyet a kezes édesányám) és nekem volt még egy telefon hívásom, ahol megígértették velem, hogy még a héten rendezem ezt a tartozásom.
Azt is kilátásba helyezték, hogy ha 5000,- Ft fölé megy a tartozás, akkor 2000,- Ft-os fix kamat terheli meg a bankszámlánkat, amennyiben 20 napon belül nem fizetünk.

Arról is tájékoztatott a bank, hogy az elkövetkező időben "jelentősen" fel fog menni a valuta árfolyam és ők olyan rendesek, hogy egy fix összegbe maximalizálják a svájci Frank árfolyamát. (kérdés, hogy kinek köszönhető, hogy 188,- Ft-ról most 200 Ft fölé ment ez az érték!!!!)

Van egy olyan tárgyalási menet, hogy az eőfölényemből kiindulva a tárgyaló partneremtől elkérem még a zokniját is, majd hogy jelezzem neki, milyen nagylelkű vagyok és hogy milyen hálávak is tartozik majd ezért, vissz adom a zoknija egyik felét.

Én továbbra is támogatom a bank adót, nem gondolom, hogy extra nyereséget kell realizálni akármelyik ágazatnak ebben a gazdasági helyzetben. (a mi cégünknek se volt ilyen alacsony nyeresége az elmúlt 15 évben)

Kedves Péter!
Elmagyarázom, hogy is van ez, mert, nem csak te, de a politikusok is fordítva ülnek a lovon.
A hasonlat.
Én vagyok az IMF, te pedig a felelőtlen családfő (csak a példára értendő ), aki évtizedek óta rossz gazdálkodással eladósította a családi költségvetést, amit gyakorlatilag nem tudsz törteszteni, hanem újabb és újabb kölcsönöket veszel fel, amiből a kamat tartozásokat fizeted. Na ez Magyarország.
Megtehetenénk/ted azt, hogy csődöt jelentesz és nem fizetsz, de az azonnal akkor visszaesést jelentene, hogy a harmadik világ leszakadó részébe teleportálnánk magunkat.
Tehát a kölcsönre nem nekem, hanem neked van szükséged és nem én vagyok, aki tönkretette az családi költségvetést.
A gazdálkodásod úgy néz ki, hogy egy kereső van a családban, aki húzza az igát és legalább hat eltartott, akik közül legalább ketten dolgozhatnának, de inkább henyélnek.
Az egy dolgozó lehetőségeit a túl nagy teher elszívja, tehát nem igazán tud bővülni az ő üzletmenete.
Ezzel szemben szemmel láthatóan ésszerűtlenül gazdálkodsz, mert az eltartottak étterembe járnak kajálni taxival.
Én évek óta próbállak rászorítani az ésszerű gazdálkodásra, ami tulajdonképpen a te érdeked lenne leginkább. Te meg is ígérsz mindent, hogy takarékosabb gazdálkodássl biztosítod majd, hogy én visszakapjam a pénzem, de én látva a továbbra is felelőtlen gazdálkodást nem igazán bízom benned. Te továbbra is nagyon kéred a további kölcsönt, ezért én azt mondhatom, hogy csak úgy látom garantálva a te fizetőképességedet, ha azt is látom, hogy leállítod a pocsékolást.
Otthon eszik a család, és szarvasgomba helyett paprikáskrumplit, és nem taxival közlekedik, hanem valami olcsóbb megoldással.
Egyébként a bankadóval én is egyetértek átmenetileg és a valódi IMF is.
Azt viszont látni kell és ez világnézeti kérdés, hogy az "elveszünk a gazdagoktól és ezzel segélyezzük a szegényeket" módszer rendszerszerűen nem működik, csődhöz vezet.
Egyszer meg lehet sarcolni a bankokat, pláne, ha előtte el volt velük eresztve a ló, de ha hosszútávon akarod a szektort túladóztatni, az kétszeresen üt vissza. Először azért mert hosszútávon mindenképpen a betétesek fogják a levét inni, másrészt a gazdaság finanszírozást ez visszafogja ezáltal csökkenti a gazdaság fejlődését.
Hosszú távon csak az lehet a megoldás, hogy a bankokat egy erős felügyelettel a szabályszerű működésre szorítják és nem a nyereségüket nyirbálják adókulcsokkal.
Neked pedig mint felelőtlen családfőnek (ez csak a példára értendő továbbra is ) azt tudom tanácsolni, hogy egy drasztikus reform húzással tedd pozítívvá családi pénzügyi mérleget, amiből az fog következni, hogy a kezdeti nehézségek után beindul a gazdaság, a tartozásog lessan elmúlik, de a növekedés miatt addig sem jelent jelentős terhet, amikor pedig plusz bevétel/jövedelem halmozódik fel, akkor kölcsön adod nekem az IMF-nek aki a pénzedet máshol kamatoztatja.
Így lehet megszabadulni a pénz rabságából, sőt eztán a jól gazdálkodó embernek, azaz neked fog dolgozni. A családod könnyen él és hálát adhatsz az Úrnak, hogy a pénzügyeket az Ő tanácsait követve intézted és abból áldás származott.
üdv
ex

Tudtam, hogy erre azért megszólalsz

Teljesen egyet értek a példáddal, fontos, hogy a családban mindenki dolgozzon, senki se henyéljen.

Mi ezt most tanuljuk, nem egyszerű a történet még hét ember esetében sem, de feleségem is elcsodálkozott, hogy amikor mindenkinek volt feladata a takarításban, akkor 2 óra alatt végeztünk mindennel, amivel ő 6-7 órát tölt el.
De ez nem indult egyszerűen, harcok előzték meg a közös munkát, főleg az egyik olyan gyermekem részéről, akire a legkevésbé számítottam.

A példádnál maradva, én azt sérelmezem, hogy ha van egy család, ahol meg kell húzni a nadrágszíjat és van a családban egy személy, aki a pénztárcát kezeli és azt látom, hogy amíg mások már paprikáskrumplit esznek, addíg ő kaviárt reggelizik, mert neki még mindig extra profitja van, akkor két dolgot látok, mint megoldást:
1. Vagy lelkiismereti kérdés miatt önkontrolt gyakorol a pénztáros és ő is beszáll a család helyzetének javításába,
2. A családfő kényszeríti a pénztárost, hogy adjon a kaviár árából a család többi tagjának, hogy néha ehessenek egy rántotthúst

Azzal viszont egyet értek veled, hogy a gazdaságban fontos, hogy mindenki dolgozni akarjon, minél többen dolgozhassanak akik akarnak dolgozni.

Azon gondolkozom, hogy ha jól hallottam, akkor Mátyás idejében azért volt erős és gazdag az ország, mert ő nem félt a gazdagokat rendesen megadóztatni.
Amikor ezt egyes főurak tovább nyomták a parasztokra, akkor meg keményen lecsapott.

A második része lehet csak mese.

Pauler, te jobban ismered a külföldi banki viszonyokat, de én is olyasmit hallottam, hogy azoknak a bankoknak, amelyeknek a leányai itthon ilyen kemény kézzel szorongatják a hitelt felvevők nyakát, szóval ezeknek az otthoni fiókjai teljesen barátságos ügyfélpolitikát csinálnak. Kisebb a nyereségük, mint a nálunk működöknek, barátibb kezelési költséggel, kamattal dolgoznak. Sőt valami olyasmit is hallottam, hogy az árfolyamkockázatot megfelezik. Nem teljes egészében az ügyfél nyeli le az árfolyamkockázat veszteségét, hanem a kockázatot közösen vállalják az ügyféllel. Mondjuk fele-fele alapon. Nálunk az ügyfél-vesztes mindent veszít, a bank leánya semmit.

Én gyakorlatilag azt látom, hogy a pénzügyi hatalmi szféra sértve érzi magát, ha a magyar kormány meg meri mondani, hogy mennyi legyen a fizetése az MNB tisztviselőinek, netán meg meri adóztatni a bankokat teljesen jogosan. Az ember ebbe hatalmi kérdést lát bele.

Valamiféle szkander persze egész Európában megy valamilyen szinten. Nálunk már azt válaszolja a kormányfő, hogy az IMF-el kötött szerződéshez tartja ugyan magát az ország, de az IMF ne szóljon bele, hogy ezt miként teszi. Gyakorlatilag a hatalomgyakorlás kérdése forog kockán. Az, hogy kinek az akarata érvényesül. Baromira nem tetszik az IMF-nek, hogy nem úgy ugrál a kormány, ahogy ő fütyül.

...pénzügyi hatalmi szféra.....
Amíg a pénzügy hatalmi, (mammon) és nem üzleti szféra, addig befolyásolni, manipulálni fogja a gazdaságot, spekulál, diktálni akar, nem pedig kiszolgálni.
Vagyis a csík húzza a repülőt.
Tényleg, ha a banki szféra valóban üzletág lenne, - ahogy magát beállítani szeretné - miért is ne lehetne megadóztatni legalább olyan mértékben, mint bármely más üzletágat?
Életemben egyszer ettem kaviárt, (le volt értékelve a konzerv) lehet, hogy ezzel én is hozzájárultam az adósságspirál beindulásához....
Szánom, bánom.

csak egy "kép" volt, Ex példájához csatolva, de minden példázat csúszik, mint azt az Igéből tudjuk is

a példázat jelentése , hogy ha a gazdaság egyéb szereplői az előző évek nyereségének az ötödét teljesítik, vagy vannak vállalkozások, akik már nem is nyereségesek és csődbe jutottak (ők a paprikás krupli, vagy a szociális étkeztetés), akkor ebben az időben etikailag, de gazdaságilag is nehezen elfogadható, hogy a banki és a pénzügyi szféra nem képes önmérsékletet tartani és továbbra is tervként a 10-20%-os nyereséget vetíti elő
(kaviár)

Igen ez így van.
A külföldi bank fiókja nálunk addig megy el, ameddig engedik(egyébként mindenütt).
Külföldi biztosító másként köti az üzleteket.
A külföldi cég amelyik otthon betartja a törvényeket, nálunk annyira szennyezi a környezetet, korrumpál, stb., amennyire engedjük neki.
A német túrista, amelyik otthon egy csikket nem dob el, az itt nálunk lazán szemetel, mert itt lehet és egyébként is úgy néz ki az ország mint egy szemétdomb.
Mindezekért nem a külföldi, hanem mi vagyunk a felelősek.
ex

Tévedésben vagy. A bankok ugyanúgy adóznak mint más iparágak. Most az ő extra megadóztatásukról van szó.
Sajnálom, hogy még mindig nem értitek a lényeget.
Az egyáltalán nem probléma, ha egy társadalomban vannak akik kaviárt esznek és vannak, akik zsíroskenyeret. A probléma akkor van, ha ez nem a teljesítményük miatt és szerint van így. Pl igazságtalan különbség az előjogokon alapuló különbség (arisztokrácia vs jobbágyság, vagy párttitkár/tszelnök vs átlagember).
Egyáltalán nem igazságtalan viszont a segésmunkás és a vállakozó közötti különbség.
Mert a segédmunkás értéktermelése egyrészt sokkal kissebb, másrészt a vállalkozó másoknak is munkát ad, ezért az ő munkája sokkal értékesebb, ergo nagyon is igazságos a jövedelem különbség.
Ilyen esetben, ha elveszel a kaviárostól, hogy odaadd a zsíroskenyesnek, annak az lesz a következménye, hogy előbb utóbb mindenkinek csak zsíroskenyér jut, de legoptimálisabb eset csak az lehet, hogy a zsíroskenyeres soha nem jut feljebb a helyzetéből. Lényegében ez a szocializmus, amiről annyit tudunk biztosan, hogy nem működőképes.
üdv
ex

Amikor a srácokkal a Balatonon voltunk, fiatal németek szórták szét a chips-es zacskókat- és a colás flakonokat a parton a füvön.
(Amikor Németországban voltunk, az egyik ismerősöm diszkóból haza menet egy üveget széttört. 3-4 perc múlva ott voltak a rendőrök igazoltatni és ott helyben össze kellett szednünk az üvegdarabokat.)
Rászóltam a német fiatalokra, nem örültek neki, de látszott rajtuk, hogy természetes számukra, hogy a szemétnek a kukában van a helye.

Nálunk nem természetes, hogy egy üzlet megköttethet úgy is, hogy nem kell közben senkit korrumpálni, nem természetes, hogy a törvények azért vannak, hogy védjenek és ezt illik betartani, nem természetes, hogy olyan törvényeket hozzon a vezetőség, ami betartható, mert hát úgy is csalnak a magyarok....


Nagyon gáz egyébként, amit az IMF művel. Amikor az előző kormány volt hatalmon, szinte nulla társadalmi támogatottsággal és üres kasszával, akkor simán adott hitelt, most amikor a bankokat akarják az ország vezetői megadóztatni, akkor az ország hirtelen hitel szempontjából megbízhatatlan.

Mi a baj a bankok adóztatásával?
Szerintem az, hogy sok ember NULLA MUNKÁVAL busásan él, mert hát ugye "Dolgozzon Ön helyett a pénze!" Ők pedig okos kommunikátorok és tudják, hogy hogyan kell alkalmazni mind a félelem keltést, mind a mézesmadzagot.

Így van és erről szól a tőkefelhalmozás, amikor már nem dolgozik az illető, mert a vagyon "dolgozik" helyette. A pénz ad egy olyan tárgyalási alapot neki, olyan pozícióba helyezi, amivel HA TISZTESSÉGTELENÜL vissza él, akkor munkás emberek életét teheti tönkre. (olyanokét, akik még akár dolgozni is akarnának)
Természetesen nem mindenki ilyen, akinek sok pénze van, mert van aki tudja, hogy azért kapott többet, hogy azzal szolgáljon mások felé.

Egyébként az jutott eszembe, hogy nem is igazán irigylem pl. azokat a fiatalokat, akik gazdagságba születnek, mert nekik is meg kell járniuk az utat, ahol EMBERRÉ válhatnak. (akár még munkahely szempontjából is)

Ami még előttem van, hogy a német fiatalok milyen meglepődöttek voltak, amikor megkértem őket, hogy dobják ki a szemetet, szerintem furcsa volt nekik, hogy egy magyar ember éppen nem kiszolgálja őket és fontos számára is a tisztaság.