Literaty írta:
Emlékszem, hogy a 90-es évek elején milyen jó volt hallgatni Balczót, a megtéréséről.
Szerintem azóta túlpolitizálta magát, és egyoldalúan beállt egyes politikai vonulatok farrvizébe.
Ami a demokrácia kritikáját illeti, szerintem sokmindenben igaza van, csak azt nem gondolom, hogy diktatúrába élnénk, mint ahogy állítja, mivel elég sokszor sok formában elmondhatja a véleményét, riportban, cikkezve, honlapokon stb.
Legfeljebb azt mondhatja, hogy nem figyel mindenki rá, úgy ahogy szeretné, na de ez a demokrácia....mert nem kötelező.
A média sem egészen úgy áll, ahogy állítja, mert megtalálható a bal és a jobb oldal is: sajtóban, televízióban, interneten. Kár, hogy egyik sem teljesen hiteles(vagyis számomra) a másik befeketítésével van elfoglalva.
Egyoldalúak, érdekköröktől függőek, nincs kiegyensújozottságuk.
Minden szélsőség valami összeesküvés elméletből táplálkozik, legyen az bal, vagy jobb.
(Fasiszta veszély, zsidó veszély stb.)
A részigaszságokat álltalánosítva jut el a tévedhetetlen következtetésig.
Aztán nézegetem a híreket, mondjuk a távolkeletről, vagy Afrikáról és mit látok? Ugyanolyan bűnös korrupciókat, kizsákmányolást, népírtásokat, gazdasági hatalmakat, és egyik sincs ott, se a zsidó, se a fasiszta.
De ott van a megtéretlen ember. Nos az ember a gond aki nem ismeri Istent.
Azzal egyetértek ex-el, hogy a nacionalizmus és a hazafiság nem ugyanaz, mármint nem feltétlenül. De hol a határ? Mindig ott ahol a másik meghúzza....te nem vagy hazafi!...te meg nacionalista vagy! stb.
Szóval gumicsont.
Az egyéni véleményem pedig adott, de nem tévedhetetlen. Gondolom ahogy gondolom.
Kedves Lit!
Zene a fülnek a józan hang.
A demokráciáról nagyon téves elképzelések voltak/vannak. A rendszerváltáskor az a hiedelem volt az emberekben, hogyha demokráciára váltunk, akkor automatikusan jön a jólét.
A demokrácia lényege pedig nagyon egyszerű. A vezető(ke)t, törvényes keretek között választják, helyezik hatalomba és választás útján cserélhetők. Nem diasztikus úton öröklődik a hatalom és nem egy hatalomba betonozott kissebbség jelöli ki a királyt/császárt/pártfőtitkárt.
Hogy a demokráciában milyen lesz az élet, hogy működik, az már az adott társadalom tagjainak, kultúrájának, szellmiségének a dolga.
A vezető jelöltek az igényeinknek megfelelően igérgetnek és cselekszenek, olyanok, amilyet választunk.
Hazafiság, nacionalizmus.
A hazafi szereti a nemzetét és tesz érte, amennyit tud. És tudja, hogy nemzete nem attól lesz nagyobb, ha más nemzeteket lenéz, lenyom, vagy jó tulajdonságokat hazudva magára, másokra rosszat bélyegezve, becsapja magát.
A nacionalista nem a valós nemzetét szereti, hanem azt amelyik az elméjében létezik, ezért aztán, ha a nemzet egy része nem osztja az ő nézeteit, nem azokat választja, amit ő akkor lehülyézi, leagymosottazza és gyűlöli akár a fél nemzetét is.
Azt gondolja hogy a verbális önfényezés és más népek lealázása felemelheti a nemzetet.
A nacionalisták, még soha jót nem eredményeztek az országnak, hanem rengeteg kárt okoztak.
A nacionalista valójában nem tesz a nemzetért hanem másoktól vár áldozatokat a nemzetért.
A nacionalista nem képes a saját hibával szembenézni, mindig másokat okol minden problémáért, ezért nem is képes soha problémákat megoldani, csak gyártani.
A jelenben teljesítményhiányos népekben erős a nacionalizmus. Hősi múlt felmagasztalás a jelen cselekvés helyett. (szittya sumér kontinuitás elmélet stb., románoknál dákó-román elmélet)
üdv
ex
