Ki lesz a kormányfő (és a bálanya)?




SMS járja körbe kis hazánkat, nemrég kaptam meg. „Tisztelt hölgyem/uram! Szeretném felkérni a Magyar Köztársaság miniszterelnökének. Ha nem vállalja a megtiszteltetést, kérem, továbbítsa az üzenetem. Gyurcsány Ferenc.” Némi megfontolás után úgy döntöttem, nem válaszolok. Bálanya se lennék, hiába kérlelnének. Többnyire nem teszek eleget a hasonló kérésnek. Legutóbb sem másoltam le a Fatimai Szent Szűzhöz intézett ima szövegét kézzel, huszonnégy példában, nem törődve a fenyegető következményekkel.

Továbbá: kinek küldjem tovább a miniszterelnökségre buzdító SMS-t? Talán, ha Gyurcsány Ferenc személyes mobilján landolnának, felfogná: Magyarország szánalmas és nevetséges helyzetbe került azáltal, hogy ő az MSZP szombati, tisztújító kongresszuson bejelentette a lemondását a kormány vezetéséről Megmaradna pártelnöknek, és e minőségében ragaszkodna ahhoz, hogy ő válassza meg az utódját. De nem állapodott róla még a saját pártjának politikusaival sem, nemhogy a szövetséges pártokéval. Ehhez képes apró malőr, hogy a tavaly ősszel átadott Megyeri híd nevének kiválasztására hirdetett SMS-es szavazást egy Colbert nevű amerikai komikus nyerte meg, pedig már azon is jót derült a nagyvilág.

Össze-vissza keringenek a nevek a levegőben, jeles személyiségeké, akiket a szocialista képviselők - feltéve, hogy úgy hallgatnak Gyurcsányra, ahogy egykor Hammeln városában a rágcsálók egy vándorlegény fuvolaszavára – a konstruktív bizalmatlansági indítvány eszközével élve engedelmesen megszavaznának. Az első három emberről az MSZP Ésszerűség és felelősség nevű platformja népszavazást is rendezett az internetet használó szocialisták között. Az eredmény: 1. Surányi György (72%) 2. Vértes András (17%) 3. Glatz Ferenc (11%). Időközben Surányi György visszalépett, amit egyes dühödt pártkorifeusok Sólyom László köztársasági elnök nyilatkozatával hoztak összefüggésbe. Holott kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke nem hajlandó a „szociális mészáros” szerepére. A pártok támogatása nélkül nem hajtja végre azokat a valóban drasztikus megszorító intézkedéseket a magyar gazdaságban, melyeket Gyurcsány Ferenc és közvetlen munkatársai már maguk is szükségesnek látnak, de nyíltan nem mernek vállalni.

Patai Mihály, a Budapesti Értéktőzsde elnöke, Unicredit Bank Hungary vezérigazgatója. Vagy Balázs Péter uniós diplomata, Felcsuti Péter Raiffeisen-vezér, és Pongrácz Antal, az OTP igazgatósági tagja. A jelenlegi pénzügyi válságban egyik bankár jobban vonzza a szocialistákat, mint a másik, bár önálló programja egyiknek sincs. És persze az sem biztos, hogy az illető urak elvállalnák a Gyurcsány Ferenc által kidolgozott és hátrahagyott program véghajtását, ő és pártja szigorú ellenőrzése alatt. Lassan ott tartunk, hogy az MSZP, mely a közeljövőben rendkívüli kongresszus elé néz, nyíltan kimondja: engedelmes, önálló akarat és koncepció nélküli strómanra van szüksége, akit azért el lehet adni kül- és belföldön.

Van egy személyi javaslatom. Az illető eddig fényesen bevált, kormányfőnek is ideális lenne. Igaz, a PR-eseknek lenne némi teendője imázsa kifényesítésével, tekintettel néhány folyó ügyére: az illetőt Kulcsár Attilának hívják, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a K and H bank vezetésében és kormányzati kapcsolatainak ápolásában.








Tudjuk, a keserűség a szatíra kiapadhatatlan forrása, de most ne merítsünk belőle tovább. Megdöbbentő, hogy az MSZP-n, mely formailag nem tartja magát a Kádár János féle MSZMP, még kevésbé a Rákosi Mátyás által gründolt MDP örökösének és jogutódjának, miként ütköznek ki azok a az "utódlási betegségek", melyek mind a mai napig gyötrik egykori "testvérpártjaikat" Észak-Koreában és Kubában. Öt éve úgy tűnt, a magyar szocialistáknak Gyurcsány személyében végre sikerült megtalálni azt a politikust, aki "felteszi az i-re a pontot”. A saját szempontjukból bravúrosan bonyolították le az 1989-90-es rendszerváltást. Ennek során lemondtak a hatalomról, majd a következő választáson, döntő többséget szerezve, visszaszerezték azt. De akkor még nem találták meg a vezetőt, aki ismeri a "tömegek nyelvét", személyiségével el képes bűvölni a közvéleményt.

Végre sikerült "felépíteni" a népszerű és korszerűen gondolkodó, nyugaton is szalonképes államférfit, aki legyőzte gőzerővel démonizált jobboldali “ellenpólusát”, Orbán Viktort is. Erre most Gyurcsány bedobja a törülközőt, nem akar tovább miniszterelnök lenni. Gondoljuk csak meg, micsoda veszteség ez azoknak, akik fanatikusan hittek benne, rajongtak érte, újra és újra teljhatalmat szavaztak neki az egymást követő vezetőségi üléseken és kongresszusokon! Az MSZP vezetői nem úgy vannak szocializálva, hogy egyszerűen szembeforduljanak egy népszerű és befolyásos vezetővel, különösen akkor nem, ha továbbra is "ő osztja a lapokat". A hatalommegosztás receptje nem működött 1953 után Rákosi Mátyás és Nagy Imre között sem. Annak a kötélhúzásnak, az akkori gazdasági csődnek és elhúzódó tehetetlenségnek forradalom lett a vége, ami most remélhetőleg nem ismétlődik meg. Mindazonáltal eszünkbe jut, hogy Gyurcsány Ferenc egyszer már megkérdezett a kivégzett miniszterelnök sírjánál: "Imre bácsi, te mit tennél az én helyemben?"

Gyurcsány elképesztő felelőtlenséggel nem gondoskodott az utódjáról, ugyanakkor azzal az igénnyel lép fel, hogy minden lépését, legalábbis a kormányzati ciklusából hátra lévő idő alatt, ellenőrizze és előre megszabja. (A hajdani kommunista pártok első titkárainak eszükbe sem jutott ilyesmi – igaz, az sem, hogy előre, nyilvánosan bejelentsék távozási szándékukat.) Közben a Fidesz, és személy szerint Orbán Viktor kivár, élvezi növekvő előnyét. Példátlanul népszerűtlenné vált ellenfele lépéskényszerbe került, és egyre rosszabbak a húzásai. A Fidesz programját nehéz hiányolni, ezzel a nyilvánosság előtt érvelni, tekintettel arra, hogy az MSZP-nek sincs programja, illetve ha van is, nem meri vállalni. Lassan, fokozatosan oda jutunk, hogy tényleg nem marad más hátra, mint az előrehozott választások. Ha a képviselők kétharmados többséggel módosítják az alkotmányt, és lerövidítik az indokolatlanul hosszú kampányidőszakot, még április közepén sem késő előkészíteni az országgyűlési választások első fordulóját. Az EU-s választásokkal és a képviselők költségtérítéséről rendezett népszavazással együtt meg is lehetne tartani.


Wiener György MSZP-s képviselő, amikor felmerült az alkotmánymódosítás lehetősége, egyből kizárta a kampányidőszak törvényes lerövidítését. Látható, hogy a parlament legnagyobb frakciója még a gazdasági és politikai válság legmélyebb bugyraiban is időhúzásra játszik, csodában reménykedik. Mégis bízom benne, hogy ha Gyurcsány Ferenc nem is, a legnagyobb parlamenti párt képviselői megkapták a kör-SMS-t. Talán levonják a logikus következtetést abból, hogy senkinek nem kell a csődtömeg, és nem tudják kivel felváltani levitézlett miniszterelnöküket.

Előrebocsátva, hogy az előrehozott választások híve vagyok,
Kedves Fideszfanok! Boan, Rosta, Dezi!
Áruljátok már el, hogy mi az az általatok ismert Fidesz program, amiért feltétel nélkül rajongtok?
Mert a Fidesz nem mond róla semmit, de ti fanok talán tudtok valamit a belülről.
üdv
ex

Reméljük Exrefis elrágódik rajta egy darabig....

Az angolszász modell:

Ez a megközelítés azóta is az angolszász modellt követő gazdaságok egyik fő jellemzője: a piac önszabályzó mechanizmusainak előtérbe helyezése az állami újraelosztással szemben. Ha ezt a kritériumot, az állam GDP-arányos gazdasági súlyát vesszük alapul, akkor Magyarország messze távol esik az angolszász modelltől (ld. 1. ábra).
Noha az elmúlt hat esztendőben sokszor érte az a kritika a kormányt, hogy túlságosan szabadpiaci megoldásokat akar ráerőltetni az országra, a valóság mégis sokkal inkább ennek ellenkezője: Magyarországon egy nagyon kiterjedt szocialista újraelosztó állam telepedik rá a gazdaságra, a társadalomra és az egyénekre. Gazdasági és társadalmi bajaink legfőbb
oka pedig éppen ez.

Az angolszász modell – a kisebb állami szerepvállalás és a hatékony piaci önszabályozó mechanizmusok miatt – általában gyorsabban és hatékonyabban alkalmazkodik a világgazdasági változásokhoz, mint a szociális piacgazdasági modell. Ennek a hatékonyságnak azonban az egyén számára komoly ára van: döntéseivel nagyobb kockázatot vállal.
Ha az egyén ezzel a kockázattal tisztában van, és képes felmérni döntéseinek lehetséges gazdasági következményeit, akkor egyrészt jobban fel tud készülni egy esetleges veszteségre, másrészt könnyebben viseli azt és kezdi újra vállalkozása vagy karrierje építését.

Az európai szociális piacgazdasági modell:

E modellre mindenekelőtt nagyobb állami szerepvállalás és kiterjedtebb társadalmi szolidaritás jellemző. Az angolszász modellhez viszonyított nagyobb állami szerepvállalás azonban nem tévesztendő össze a szocialista újraelosztó politikával, mert az állami beavatkozás szigorú keretek között marad. Egyfelől a nagyobb állami szerepvállalás a szociális piagazdaságban azt jelenti, hogy az állam igyekszik garantálni a polgárok egyenlő hozzáférési esélyeit a közszolgáltatásokhoz és a szociális ellátásokhoz.

Amíg a szociális piacgazdaságot követő országok a gazdaság nyitottságában és az állami szabályozásban egyre inkább közelednek az angolszász modellhez,…

Magyarországon sem az a probléma, hogy a szociális kiadások önmagukban túlságosan magasak lennének, hiszen a szociális kiadások aránya ma nálunk az összes állami kiadás 35%-a, amivel hazánk inkább az angolszász országokhoz áll közelebb. A probléma sokkal inkább a szociális kiadások szerkezete, nevezetesen: a szociális kiadások szinte semmit sem javítanak a foglalkoztatáson és az emberek foglalkoztathatóságán.
A szociális kiadások szerkezete talán az egyik legjobb példa, amely megmutatja: a szociális piacgazdaság modelljét követő országokban nagyon finom szabályozásra, és céltudatos forrásfelhasználásra van szükség. Az állam ugyanis a közszolgáltatások működtetéséhez és a szociális célok eléréséhez szükséges forrást – adók formájában – nyilvánvalóan a magángazdaságtól vonja el.
Így az állami források rossz és nem hatékony felhasználásának a kockázata is nagyobb, mint az angolszász országokban. A veszély nyilvánvaló: ha az állam a vállalkozásoktól és a lakosságtól elvont erőforrásokat nem átgondolt fejlesztésekre fordítja, és nem az ország jövőjébe fekteti be, akkor az adott ország könnyen a szocializmus zsákutcájába sodródhat, aminek egyenes következménye előbb a túlköltekezés miatt az államháztartási egyensúly felborulása,

Idézet:
Számomra az a politika méltó megszavazásra, ami független az anyagi számolásoktól, elsőre a struktúrára épül és azt akarja megváltoztatni, mert tudja, hogy ebből fakad az anyagi.

Ez túlságosan általános akadémikus megállapítás. Vagyis a gyakorlatban önmagában használhatatlan.

Idézet:
Jelen helyzetben ez van:
Lk 11,46 Jézus pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.

Ez az ige nagyon nem a politikára és a gazdaságra vonatkozik, úgyhogy nem érdemes ráfeszíteni. Jézus a várakozások ellenére nem akart politikai messiásként megjelenni és megoldani. Ti viszont éppen politikai messiásként tekintetek OVira.

Jaj Kedves Péter!
Az adócsökkentés régi jól bevált neokonzerv módi és ezt szereti is mindenki. A pirula másik oldala a kérdés, a kiadások fefaragása. Az már sokan nem fogják szeretni, különösen egy ilyen potyára szocializált országban (ingyen egészségügy, ingyen oktatás, ártámogatások, potyanyugdíj).

Neked kéne elrágódnod a reklámozott könyvön, mert abban is az van amiről próbállak meggyőzni már régóta.

Ebben a nagy válságban is van pizitívum. Most még a legelkötelezettebb balliberálisok is hajlandók elolvasni egy fidesz stratégiát, programot.

Én nem akarlak cimkézgetni, mert ha pontosítanék, akkor írhattam volna azt, hogy hisztero-anarcho-liberós friedmanista, vagy hayek fan-libertárius-vérkapitalista, és hasonlók, de hát a hétköznapi beszélgetésben már csak balliberális, rosszabb esetben a liberálbolsevik megnevezés jár ki az efféle gondolkodóknak. Az emberek nem nagyon szálazgatják ezt a dolgot.

Szóval nem a címkézésed lett volna a poen, hanem az, hogy mostanság a fidesz könyve az olvasmánya még a fidesz gyűlölőknek is.

Szeretjük mondani, hogy az élet bonyolult, de vannak benne roppant egyszerűen megérthető dolgok. Például a gazdaságot konzervatív liberálisnak nevezett megoldásokkal lehet hatékonyan, jól működtetni.
Aztán jön egy baloldali fordulat és a konzlib által összegründolt vagyont, értéket eltapsolja, lelakja, vagy ahogy manapság mondjuk, elk@rja. Ez a világ rendje.
Mi zavar akkor bele ebbe az egyszerű képletbe?
Például az, hogy egy baloldali kormány bokros bajszú pénzügyminisztere egyszerű, pragmatikus konzi módszerekkel egyenesbe hozza a költségvetést, ami önmagába is hoz valamit (reformokra már nem is volt ideje, mert kirúgták) a konyhára. Aztán jön egy „jobboldali” kormány, ami először nem csinálja azt, amit egy jobboldali kormánynak természetes lenne, hanem szépen lelakja a bokros csomag hozadékát.
Majd jön egy nevében is balos kormány, ami végre önmagával fázisban, üzemszerűen még jobban lelakja a gazdaságot.
Most is tehát kemény konzi megoldásokkal lehet a gatyába rázni a dolgokat, de ezt nem lehet elvárni egy kövület szoci dinoszaurusz bandától.
Tehát csak a lokális szerepzavarok rondítanak bele a világ rendjébe.
No, ha ez így van, mi szükség van egyáltalán a baloldalra? Szükség van-e rá?
Igen. Miért?
Azért, mert az emberi természet romlott, és ha tud is jó dolgokat, monopol helyzetben visszaél vele, eltorzul.
A keresztény értékrend nincs annyira beivódva egy társadalomban sem, hogy a visszaélés potenciált ellensúlyozná. A szocialista embertípus, aminek szintén valami hasonló szerepe lett volna, meg soha nem is létezett csak az elmékben. Tehát a baloldalra az alternatívát kínáló szerepe miatt van szükség. Igaz, hogy nem működő alternatívát kínál, de maga léte, hogy leválthatja a jobboldalt, ez önmagában korlátozza a másik oldalt abban, hogy arcátlanabbá váljon a kívánatosnál.

Most komolyan azt hiszed, hogy a zavaros identitás keresésedhez majd nagy igyekezettel többen is betársulunk? Ez komolytalan!

Exrefis írj úgy, ahogy és amint. Nemigen tudsz meglepetést okozni...

Csak annyi, hogy baromira unom, hogy az identitásodról beszélgessünk.

A vérkapitalista úgy jön össze a liberálbolsevikkel, ahogy számodra a támogatott szdsz-nél a libertarizmus az mszp-vel kötött koalícióval meg mondjuk a Demokratikus chartával.

A fidesz gyűlöleted meg évek óta sugárzik, nem értem erre miért kell több betűt vesztegetni erre. Náci fidesz, fasiszta fidesz stb...
Nem rémlik semmi?

...
Igyekezlek ignorálni
ex