pauler írta:
Ex, tanultál tárgyalás technikát?
A "kimenetel" egy eszköz. Ezt alkalmazni két fél között az az "atombomba".
Ha rossz ajánlatot kap az ember és fontos neki a másik fél, minimum tesz egy ellenajánlatot.
A tárgyalásokban minden ajánlat úgy érkezik, hogy nekem ez kell, ez jár.
És hogy a vége mi lesz, az a két fél rugalmasságán, lehetőségein múlik.
Kedves Péter!
Nem tanultam tárgyalástechnikát, de azt tudom, hogy semmilyen tanulható dolog nem segít, ha valakinek alapvetően roszz a helyzetértékelése, vagyis nagyon eltájolta magát.
Lehet akkora távolság a felek között, amire már nem érdemes alkudni.
Az alapállás a következő:
Tartoz(t)unk, amit ki kell fizetni.
Ebben a helyzetben egy nagyon nagylelkű felajánlás a felező ajánlat.
Ebben a helyzetben "nekem jár minden" alapállás felvétele, abszolut eltájoltságot jelent.
Most idéznék a gyereknevelési tanácsokból.
"Nehéz lenne olyan jellemvonást találni, amely minden problémáért felelős, a jogosultság érzését azonban kétség kívül a legártalmasabb tulajdonságok közé sorolhatjuk. Aki jogosultnak érzi magát valamire, azt feltételezi, hogy mások tartoznak neki. Úgy érzi, jár neki mindaz, ami másoknak megvan. Irigy, követelőző embernek nem érdemes adni, mert csupán azt fogja érezni, hogy végre megfizettük, amivel tartozunk neki. Egy hálátlan szívű gyermek feltételezi, hogy jár neki a jó jegy az iskolában, és megilletik bizonyos előjogok vagy akár az ajándék is. A hálás ember ellenben örül annak, amit kap.” Így talán érthető, hogy miért áltak fel az asztaltól.
üdv
ex