--

Igen én is ezt írtam, mert aki nem így véli az úgy sincs Krisztusban, külső köröket fut, de nem BENNE.

Kedves Endi!
Ami a lelki vonatkozásban feltett kérdéseket illeti, mindeddig, egyikre sem jött válasz, amiből egy kicsit téged is megismerhetünk.
Így hát ma, - már korábban meg szerettem volna tenni, de eddig nem volt rá időm, - megnéztem a blogod-at, hogy egy kissé jobban megértselek.
Miután mindenki számára elérhetővé tetted, ízelítőül csak a címekből idézek.

Blog címeid:
Magabiztos, határozott emberek…
Megtiszteltetés számomra…
A „nyomi ember elmélet”…
Miből áll az én életem?...
Miért nem illek a keresztények közé?...

A gondolkodásodból, - mint nem vallásos, hanem hitben élő keresztény ember- hiányolom az átélt bizonyságaidat, örömeidet az Úrban.
Ha ezeket véka alá rejtjük, másokat is megfosztunk ennek átélésében.
A kiindulópont mindig az ego-ból indul, és bár próbálkozik, de nem mutat az emberen túl,
hanem mindig a - másik és én - sorrend figyelhető meg.

Így egy kicsit jobban közelebb kerülve, és sem a – az általad vélt - baloldaliságodban látom a legnagyobb problémát, hanem ahogyan FM írta: külső köröket futsz, és nem a KRISZTUS -ban.
Pedig itt EGY OLDAL -on lehetnénk – külömböző véleménnyel-, de egy közösségben.

Még a keresztény körökben, a hit kérdésében is vannak másképpen gondolkodók, de Krisztusban mégis tudnak egyek lenni. És ez nem a mi érdemünk.

Hogy ne legyen többé csak kiáltó szó a pusztába!
Testvéri szeretettel,
Zoli

Oké, most már látom hogy vannak akik elfogadják testvérnek a baloldali hívőt.
De miben nyilvánul ez meg?

Én pl. elfogadom a jobbosokat testvérnek. Ez nálam abban nyilvánul meg, hogy:
-értékes embernek tartom őket
-bár bizonyos dolgokban nem értünk egyet, de más dolokban adok a véleményükre
-nem keltem rossz hírüket a hátuk mögött
-közösségben tudok (tudnék) lenni velük
-szívesen beszélgetek (beszélgetnék) velük, nem kerülöm őket úgy hogy közben azt hazudom hogy elfogadom őket

Szia Endi!

Örülök, hogy írtál, és annak hogy nem értetted félre szavaimat.

Jó, amit leírtál, és ha az utolsó mondatodban lévő hazudom szót, nehézség szóval helyettesítenéd be, akkor számodra is mindjárt más megvilágításban kerülhet a megközelítésed.
Erre azért is bátorkodtam felhívni a figyelmedet, mert azt már említettem, régebben nekem is sok gondom volt ezzel az elfogadással, de az Úr kegyelméből egyre jobban vizsgázom ezen a területen, mármint, hogy ne sémákban, előre beskatulyázva közelítsem meg az embereket. Nálam az oldalakra bontás szemlélete, a mindinkább az Úrra való figyeléssel, szűnik meg. Természetesen eközben folyamatosan jönnek a kísértések, amiket csak a szüntelen imádkozással lehet visszaveri. A legjobb védekezés, ha Istennek engednem át ezt a területe is. Bizonyságként mondom, egyben bátorításként is, hogy ha leteszem az Úr kezében, és figyelek is a válaszára, akkor egészen másképpen veszem azt vissza. Gondolom, hogy ez nálad is így van, mert te magad teszel bizonyságot erről, hogy „ most már látom…”.
Hála legyen az Úrnak érte, hogy nem hagyja a sötétségben, az Őt igazán keresőket.
Tehát összegezve, ha a fentieket is figyelembe veszed, akkor, amit momentán te hazugságnak látsz, számomra minden esetben vizsgaalkalom.
Csak az a kérdés, hogy hogyan vizsgázom?
Istenem, add, hogy mindig kedvedre és dicsőségedre vizsgázhassunk környezetünkben!
Szeretettel, Zoli
---

25. zsoltár
"Tanuljátok meg Tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek."
Máté 11,29
Iskolában
Tanár: az Úr. Tankönyv: a Bibliánk.
Jól tesszük, ha készülünk nagyon.
Nem jártuk még ki ezt az iskolát,
mégis minden nap - vizsga-alkalom!


MEGVÁLTÓ URUNK!
Bocsásd meg nekünk, hogy noha a legcsodálatosabb iskolába: Eléd járhatunk naponként, sokszor elmulasztjuk óráidat. Megvalljuk, Igéd fölé hajolva sem figyelünk mindig igazán, így sok fontos dologra nézve tudatlanok maradunk. Adj nekünk most előrehaladást a szelídség és alázatos-szívűség tantárgyában, hogy kedvedre és dicsőségedre vizsgázhassunk környezetünkben!
Ámen.
Ámen.

Füle Lajos: Üzenetek az év minden hetére, 1993