Én ezt tapasztaltam, mint "liberalizmus", de NEKED mit jelent?

A "gyűlöletet" kicserélhetem "ellenérzésre"?

Megvárom nx-t az ő verziójával.

Én csak azért kérdeztem, hogy honnan veszed az elképzeléseid, mert ha jogosnak tartjuk, hogy a kereszténységről ne az ellenségeitől tudjuk meg, mit jelent, akkor ugyanez a hozzáállás jogosan várható el az egyéb ideológiákkal kapcsolatban is. Nyilván NEKED jelenti azt, amit jelent, de minden tudásunk származik valahonnan, és jó megnézni, hogy az a forrás hiteles-e. A kereszténység egy részének borsódzik a háta a liberalizmustól, sőt az egész országban nagyjából szitokszóként használják ezt a kifejezést, de vajon jogosan-e, ezt kellene megnézni.
Én most nem érek rá válaszolni, de du. megpróbálom elmondani, hogy számomra mit jelent, illetve, hogy miben érzem elfogadhatónak a keresztények számára a liberális gondolatot.

A liberalizmus összetett eszmerendszer, a felvilágosodás korára vezethető vissza, amelynek két alapvető, és az addigi világrendet felforgató gondolatot köszönhetünk, az egyenlőséget és az egyéni szabadságot. Eddig ugye, nincs baj vele? A korábbi öröklött jogok helyett, amelyek bebetonozták az embert egy társadalmi helyzetbe, vagy örökre kitaszítottá és kiszolgáltatottá tették, itt mondták ki, hogy az ember, születési jogától függetlenül, legyen egyenlő a törvény előtt. Világi szavakkal („az ember méltósága”) ugyanazt mondták, ami Isten, amikor azt mondja teremtményeiről, hogy a saját képére teremtette őket.
Ezzel a gondolattal együtt járt az uralkodók hatalmának megnyirbálása és az alattvalók jogainak elismerése. Ekkor kérdőjelezték meg a királyok Istentől kapott jogát az uralomra. Ekkor kérdőjelezték meg az egyház világi hatalmát, ami Nagy Konstantin óta elfogadott rend volt, és amely – valljuk be -, igen sok szenvedést és igazságtalanságot okozott főként a középkorban. Ekkor kezdték vallani, hogy az embernek joga kell hogy legyen a hatalmasságokkal szemben (ami megint csak krisztusi gondolat: nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért); ennek következtében jött létre a gondolkodás, a gyülekezés, a vallás, a sajtó, a lelkiismeret szabadságának eszméje. Az egyén nagyobb becsbe került valóban, az állam hatalma visszaszorult – mindkettő jó dolog. Kimondták, hogy az egyén szabadságának csak az vethet gátat, ha más szabadságát sérti. Ez is jó dolog. Persze, kényelmetlen azok számára, akik maguk szeretik megmondani, hogy mások mit hogyan csináljanak, de felnőttül gondolkodni csak szabadságban lehet, és ezt a szabadságot mindenkinek meg kell hagyni, akkor is, ha egyébként nem értünk a gondolataival egyet. Ebbe a szabadságba belefér, hogy én hiszek Istenben, és az is, hogy más nem hisz, de az nem fér bele, hogy én kötelezem a másikat, hogy abban higgyen, amiben én – és ez fáj ma leginkább azoknak, akik gyűlölik a liberalizmust. Ebbe belefér, ha én azt választom, hogy tiszta életet élek erkölcsileg, de nem fér az bele, hogy kívülről oktrojálom rá a másikra, hogy neki is olyat kell élnie. Nem fér bele az sem, hogy államilag akarok mindent szabályozni, mert ez az egyéni szabadság (mondhatnám az emberi méltóság, az istenképűség) sárba tiprása.

Hát igen. Mintha ennek a liberalizmusnek nem lenne köze a Péter liberealizmus fogalmához.
Kedves Nx!
Nagyon jól összefoglaltad, nem is vitatkoznék egyetlen gondolatával sem. Inkább csak tövábbfűzném, ugyanis ebből a történetből és a tényekből következik néhány dolog.
Amit te is mondtál, én is kihangsúlyozom, a liberalizmus, az emberi szabadság és méltóság Isten találmánya, már csak ezért is érdemes újra megfontolni keresztényeknek a liberaralizmus gyűlöletét. Isten találmányát gyűlölik, utálják, vagy van vele szemben ellenérzésük. Ki-ki hol áll ezen a skálán.
2. Istennek ezt a fontos elvét, akaratát Európában egy hitetlen mozgalom emelte fel és nem a keresztény egyházak. Ez egy olyan tétel a listán, amiért szégyelhetok magukat.
3. Hogy a szabadság eszméjét éppen a keresztényeknek kellet volna felemelni és meg is tehették volna, arra a bizonyíték az USA, ahol alapvetően az üldözés elől menekült evangéliumi keresztények igei gondolatok alapján fogalmazták meg a szabadság eszméit.
4. A szabadság gondolatából egyenesen következik a szabad vállakozás és a szabad piac gondolata, ami a modern polgári társadalom és a kapitalizmus alapja is egyben. Nem véletlen, hogy a retrográg erők ezeket együtt, egy csomagban gyűlölik. (Evangéliumi kereszténység, liberalizmus, kapitalizmus, járulékosan jönnek hozzá a zsidók, akik a polgári fejlődés motorjai voltak Magyarországon).
5. Mivel Isten szabad akaratot adott az embernek, a szabadság megengedi a szabad választást jó és rossz között is. Ez bizony együtt jár az erkölcsi bűnökkel szembeni toletanciával. Péter libarelizmusában egyedül ez a tétel jelenik meg, hozzácsapva néhány antiliberális tételt. Valójában a szabadság elutasításában mindig ez a hivatkozási alap, de igazából a megelőző lényeges tételek eltörlése a cél, hogy a retrográd erők, teljesítményt elvető, előjogokat követelő, kifosztáson alapuló uralkodáasuknak ne legyen akadálya. Legalább is nálunk ezek a meghatározó motivációk.

Nos akkor sorra vehetjük Péter "liberalizmus" tételeit is.
Az első és negyedik tételed lényegében a humanizmus, amivel bibliai keresztényként nyilván nem lehet azonosulni az ember mindenek felé helyezése miatt, de a megelőző korok, történelmi egyházak által támogatott anti humánus gyakorlata semmivel nincs távolabb a kereszténységtől, sőt ahhoz képes előre lépés.

Második gondolatod: "az igazság a többség oldalán van, az a követendő út, amire a legtöbben szavaznak", amit te a liberalizmusnak tulajdonítasz az abszolút mértékben anti liberális. Ezt az elvet éppen a jelenlegi anti liberális Kormányunk vallja és gyakorolja, vagyis azt, hogy többségével visszaélve bármit megtehet, és nem vesz figyelembe semmilyen kisebbségi érdeket és jogot.

Harmadik állításod részben igaz, mert az ateista liberálisok valóban az erkölcsi relativizmust vallják. Vagyis azt, hogy senki nincs birtokában az abszolút igazságnak és értékeknek, tehát toleránsnak kell lenni más eszmékkel szemben. Ez valóban teret ad a bűnöknek, de Isten is pont ezt a szabadságot adta az embernek. A magukat kereszténynek mondó autoriterek viszont úgy gondolják, hogy birtokolják az abszolút igazságot és értékeket, tehát joguk van eszméjüket ráerőszakolni a másként gondolkodókra. Ennek kristálytiszta formája a modern korban a fasizmus és a kommunizmus.
Nos, mivel Isten, aki valóban Maga az Igazság és az abszolútum, sem erőszakolja rá magát az emberre, csak szeretettel ajánlja, ezért egy bibliai kereszténységhez a világi eszmék közül a liberalizmus áll legközelebb. Leszámítva az erkölcsi liberalizmust, mert az kívül esik a közös metszeten.

Jn 19,11
Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem.

Pilátusnak honnan volt hatalma Jézus felett?
A vezetők Istentől rendelt küldetésének az elvetése okozza azt a káoszt, amit a liberalizmus törvénykezése (amit a liberális fő érték a "pénz", egyébként jelentősen irányít) nem lesz képes soha kordában tartani, sőt.... Ha egy vezető tisztában van azzal, hogy a hatalmát Istentől kapta és egyszer el kell ELŐTTE számolnia, akkor lesz Istenfélő, Istent kereső és ezzel áldott életű.



Ezzel egyet értek, így kellene ennek lennie. De ez csak akkor valósul meg, ha a "magasan lévő" önként lemond a társadalom által így is, úgy is adott jogról. Aki magasan van, az ha nincs Istentől rendelet helyen, BÁLVÁNY lesz. Ő maga is erre törekszik, DE az "alatta lévők" is ezt csinálnak belőle, mert így látják önmaguk biztonságát.



A hatalmasságokkal szembeni jogot említed...... és a kötelesség? Ez a következménye a liberalizmusnak, aminek semmi köze Jézus Krisztushoz. Ő sose kérdőjelezte meg a hatalmasságok "jogát". Pontosan tudta, hogy az alá és fölé rendeltség szükséges az ÉLETHEZ. Ő maga is elfogadta az Atyának való alárendeltséget. Természetesen nem mindegy, hogy a hatalmon lévő az Isten akaratának akar engedni, vagy Isten létét teljesen kizárja minden fajta világi tevékenységből. (Izrael történelme)
Effézus 6.5.-9.

A hatalmasságokkal szembeni harc kapcsán gondolkodik az ember? A "lázadás" egyenlő a gondolkodással?
A gyülekezés és a vallás szerintem előbb jött létre, mint a liberalizmus.
A lelkiismeret szabadsága nem tudom mit jelent?



Isten Igéjét tanulmányozva, azt látom, hogy a közösség mindig nagyobb becsben van, mint az egyén. A közösség védelme érdekében az egyén szabadságát az Úr is korlátozta, mind az Ó, mind az Újszövetség idején.



Leírtam ,miért tartom az egyik leghazugabb elvrendszernek a liberalizmust. Nem azért, mert a szabadságot hirdeti, hanem azért, mert az Istentől való megszabadulást hirdeti.
A liberalizmus szabadsága nekem nem jelent mást, mint hogy minden jó és mindent szabad.

Szomorú, hogy így látod, de jogod van hozzá természetesen.
Nem az uralkodó kell, hogy az ország biztonságának a garanciája legyen, hanem a törvények, amelyek az uralkodó személyétől függetlenül mindenki számára mindenkor egyformán érvényesek kell, hogy legyenek. Hogy ne az uralkodó kénye-kedve szabja meg az ország sorsát - ahogy most is van.

Én is sajnálom Kedves Péter!
Az írásodból ugyanis az derül ki, hogy soha nem gondoltad, vizsgáltad meg ezeket a dolgokat sem bibliai alapon sem az egyszerű józan ész és a tények alapján.
Te készen kaptál egy világnézetet, amit kritika nélkül benyeltél, valószínűleg bízva a forrás hitelességében.
Ezért asztán gondolataid zavarosak, tele vannak ellentmondásokkal, megválaszolatlan kérdésekkel. Mivel szinte minden mondatorhoz oldalnyi hozzászólást kellene fűzni, ez a műfaj nem nagyon alkalmas a megbeszélésre. De egy személyes beszélgetésben szívesen végére lehetne járni a dolgoknak.

De rossz szó ez az "uralkodó", tele van negatív érzelmekkel.

Az ország biztonságát az adja, ha annak vezetője, vezetői az Isten előtti felelősséggel élnek és irányítanak. Ha hiszik és vallják, hogy a megbízatásukat, hatalmukat Istentől kapták és az emberek szolgálatára. Irányt nem az emberek szabnak nekik és hatalmat sem az emberektől várnak.

Ez pedig a liberalizmustól van a legtávolabb.

A törvény előtti egyenlőség ideológiáját egyébként elfogadom és követendőnek tartom.
Ugyan akkor azt látom, hogy a valóság az, hogy egyetlen Bíróság van és egyetlen Törvénykezés, ahol minden ember egyformán fog állni.




Hadd kérdezzek valamit:
Annak létezik menny, aki hisz benne?
Annak létezik kárhozat, aki hisz benne?
Isten azok számára létező, akik hisznek benne?

Ez a fajta "igazság keresés" ahol minden "igazság" végére oda kell tenni, hogy a "történelmi egyházak" szab gátat az értelmes beszélgetésnek köztünk. Teljesen mindegy a fórum, amíg ezzel meg vagy kötözve, nem jutunk előrébb. Ezt pedig beléd verték és beléd verik ott, ahol elméletileg az Úr Igéjét kellene hirdetni.

És vádolhatsz tőlem bármivel, akár a Biblia ismeret hiányával, vagy zavarodott gondolatokkal, ez sem lesz megoldás arra, hogy megérts!





A másik ilyen köteléked, zárkád, a Fidesz.



Ez pedig egy csúsztatás, elindulunk a "részben igazad van"-tól az "erkölcsi relativizmustól" (ami egy szörnyűség!) és eljutunk a harmadik kötelékedhez a fasizmushoz.

Ez megy most már pár éve és ez szerintem mindenkinek fárasztó....

Természetesen annak létezik, aki hisz benne - ha így teszed fel a kérdést. Legalábbis a Zsid 11. szerint: "Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgy hogy a nem láthatókból állt elő a látható", meg az 1Kor. 2, 14. szerint: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes." De a Szentírás még ezt is mondja: "Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel..." (Zak. 4, 6.) Gyűlölettel meg végképp nem!

Nem gyűlöletből írtam, csak annak öröméből, hogy Isten akkor is létezik, ha senki se hisz benne, a menny és kárhozat valóság attól függetlenül, hogy ki mit hisz és Jézus Krisztus ÚT, EGYEDÜLI ÚT az Atyához.

Kedves Laci, amit nagyon sajnálok, hogy talán 10 év ismeretség alatt alig sikerült veled Jézus Krisztusról beszélni, RÓLA gondolkodni.

Áldjon az Úr!

Kedves Péter!
Mi nem alig, hanem mindig Krisztusról beszéltünk. Krisztusinak ugyanis első sorban nem istentiszteleten kell lenni, hanem két istentisztelet között. Ahhoz pedig az is hozzá tartozik, hogy mit csinálsz a hétköznapokban. Milyen döntéseket hozol, mit támogatsz, mivel értesz egyet, mivel nem?
Rm 1,32 Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvőkkel egyet is értenek.
Te istentelen dolgokat cselekvő emberekkel értesz egyet, támogatod és még azt is gondolod, hogy Istennek kedves dolgokat csinálnak.
Az nagyon is Krisztusról szól, amikor én meg szeretném mutatni neked, hogy nagyon meg vagy tévesztve. Ez pedig sokkal inkább szeretet, mintha a megtévesztett fülednek kedves hazugságokkat etetnélek.
Szeretettel
ex