Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1841 hozzászólás ]  Oldal 1, 2, 3, 4, 5 ... 123  Következő
 

Hírek
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2006. dec. 28., csütörtök 14:21 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
A Parókián megszokott, híreket bemutató topic-ot akarom újraéleszteni.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 28., csütörtök 14:21 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
MN

2006. december 20. (1. oldal)

Pataky István
Veszélybe kerülhet a magyar költségvetési pénzből létrehozott és fenntartott erdélyi Sapientia egyetem léte, ha a kormány a tervezett módon csökkenti a támogatást.

Az akkreditálás előtt álló intézmény tavaly a parlament által megítélt másfél milliárd forintból 1,38 milliárdot kapott, ez az összeg már nem adott lehetőséget a további fejlesztésekre. A Gyurcsány-kormány az idén egymilliárdra csökkenti a támogatást, ez az összeg azonban már a működéshez sem elég – véli a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke. Kató Béla tegnap az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottsága előtt elmondta: az egyetem megszűnése azt is jelentené, hogy az eddig ráköltött 11 milliárd forint kárba vész. A kuratóriumi elnök – aki beszámolt a magánegyetem sikeréről – hangsúlyozta, az akkreditációs folyamat csak akkor lehet sikeres, ha az intézmény garantálni tudja az eddigi magas szintű oktatást. A kolozsvári Krónika szerint Romániában harmincezer magyar fiatal részesül felsőfokú oktatásban, közülük csupán 12 ezer diák tanul anyanyelvén. Egyharmaduk (3144 diák) a Sapientia és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem hallgatója.
*
Németh Zsolt, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke elmondta, elvárja a kormánytól, hogy ne fojtsa meg a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, hiszen a támogatás ilyen mértékű csökkentésével nyilvánvaló az intézmény ellehetetlenülése. A kormánypárti bizottsági tagok egyébként – egy, az ügyre vonatkozó dokumentáció hiányára hivatkozva – meg sem jelentek az ülésen. Szili Katalin házelnök ugyanakkor fogadta a Sapientia egyetem és az azt működtető alapítvány vezetőit, valamint Hantz Pétert, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem nemrég kirúgott adjunktusát. Ő volt az egyik oktató, aki kétnyelvű táblákat akart elhelyezni a magát egyébként multikulturálisnak hirdető intézmény épületében. Hantz tegnap a kolozsvári esemény mementójaként átadta Németh Zsoltnak az egyik kétnyelvű táblácskát.
A Babes–Bolyai egyetemen történtek egyébként sokak szerint még inkább növelik a Sapientia létének fontosságát. A kormány ennek ellenére döntött a támogatás csökkentése mellett. Ráadásul olyan hírek is napvilágot láttak, hogy megvonnák az erdélyi magyar egyházfők vétójogát a Sapientiát irányító alapítványban. Tőkés László református püspök úgy tudja, a Gyurcsány-kabinet olyan testület létrehozását tervezi, amelyben a kormány képviselői is helyet kapnának, és a szavazatok arányát tekintve többségbe kerülnének. A Sapientia Alapítványt jelenleg egy nyolctagú, az egyházak képviselőiből álló kuratórium vezeti.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 31., vasárnap 10:25 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
A Magyar nemzet cikkeit öt nap után lehet letölteni az mno honlapjáról. Már tűkön ülve vártam a napot, amikor ezt a cikket levadászhatom. Nekem nagyon tetszett, és nagyon fontosnak tartom ezt a cikket. Érdekes is, no meg gondolatébresztő is, főleg a mi számunkra, a keresztyének számára:

"A kedvesség forradalma
2006. december 23.

Molnár Miklós

Cincinnatiben (Ohio állam) bíróság elé kellett állnia a hatvanhárom éves Sylvia Staytonnek előre megfontolt, körmönfontan kitervelt jó cselekedetéért: pénzt merészelt dobni lejárt parkolóórákba, hogy az ott álló autók tulajdonosait megóvja a bírságolástól.
Az elvetemült asszonyságot, akinek egyébként tíz unokája van, tetten érték, amint pénzérméket hajigált a parkolóórákba – a városi közalkalmazott figyelmeztetése ellenére, aki valamilyen obskúrus rendeletre hivatkozott. A jótékonykodó nagyit megbilincselték és letartóztatták. Sylvia Stayton az ellene indult bírósági eljárás során népi hőssé magasztosult; az újságok címoldalán csak így emlegették: „Nagyi, a parkolók őrangyala.” A megsegítésére létrehozott „törvénytelenségellenes alapba” pillanatok alatt 350 dollár gyűlt össze, és az egyházi szervezet, amelynek tagjai suttyomban maguk is rendszeresen pénzt dobnak lejárt parkolóórákba, ilyen felirattal hozott forgalomba pólókat: „A kedvesség vétkében elmarasztalt Sylvia Stayton.”
Mivel hatósági személyt akadályozott meg kötelessége teljesítésében, vagyis a parkolási büntetőcédulák kiállításában, kilencvennapi elzárásnak és 750 dolláros bírságnak nézett elébe. Az esküdtszék végül is felmentette a rendzavarás vádja alól, a törvényhatósági bíró viszont minden indoklás nélkül 500 dollárra büntette. Sylvia ügyvédje kijelentette: „a parkolók őrangyalát” megviselte ugyan a bírósági hercehurca, ő azonban tapodtat sem tágít, és a jövőben is „etetni” fogja a parkolóórákat.
Nem magányos hősről van szó, hanem egy amerikai mozgalomnak, „a kedvesség forradalmának” egyik szorgos aktivistájáról. A történet 1982-ben kezdődött, amikor a kaliforniai Sausalitóban Anne Herbert, a mozgalom elindítója ráfirkantotta egy éttermi söralátétre: „Kedvesnek lenni ösztönszerűen, találomra… Szép, spontán cselekedeteket hajtani végre…” Az ötlet eleinte autók lökhárítójára ragasztott matricákon terjedt, aztán dagadni kezdett, mint a hólabda, és mára valóságos népmozgalommá terebélyesedett.
„Az én vallásom igen egyszerű – mondja a dalai láma. – Az én vallásom a kedvesség.” Naponta százszor, ezerszer, „fű alatt”, a lehető legtermészetesebben gyakorolni az ösztönös kedvességet, ott, ahol éppen vagyunk, nem várva semmilyen „mesterre” vagy gurura – ez a mozgalom alapeszméje. Abból a felismerésből fakad, hogy a gondoskodás, az egymással való törődés: reflexviselkedés. Mert ha el talál csúszni valaki, felé mozdul a kezem. Ha látom, hogy elakad egy autó, odamegyek, és segítek megtolni. Élek, tehát segítek. „Nagyobb és különb vagyok, mint hittem. Nem tudtam, hogy ennyi jóság rejlik bennem” – írta Walt Whitman.
Spontán kedvességekkel számtalan módon segíthetünk embertársainkon.
Fél órára beülünk egy orvosi váróhelyiségbe vagy a bíróság folyosójára, és mindenkihez kedvesek vagyunk.
Elhanyagolt közterületen fát ültetünk.
Amerre csak járunk, felszedjük a járdáról a szemetet.
Átadjuk az ülőhelyünket.
A pénztárnál előreengedjük a mögöttünk állót.
Sportrendezvényen mindenkit, aki velünk egy sorban ül, meghívunk egy üdítőitalra.
A fagylaltozóban fizetünk egy pluszgombócot az utánunk jövő tíz gyereknek.
Ha tudomásunkra jut, hogy szomszédságunkban beteg és/vagy idős emberek élnek, felajánljuk, hogy elintézzük a bevásárlásaikat.
Táviratot, levelet vagy faxot küldünk valakinek, csak úgy találomra, és nagyrabecsülésünkről biztosítjuk.
Szóba elegyedünk egy ismeretlennel, egész lényünkkel figyelünk rá úgy, hogy semmit sem akarunk, semmit sem várunk tőle.
Gyakran fakadunk nevetésre, a mosolyunkkal soha nem fukarkodunk.
Sütünk egy tepsi almás pitét, és letesszük egy idegen ház küszöbére.
Észrevétlenül becsúsztatunk egy ötezrest megszorult ismerősünk vagy egy ismeretlen zsebébe.
Sütünk egy adag fánkot, vagy veszünk egy nagy doboz csokoládét, és bevisszük a legközelebbi hivatalba, hogy az ott dolgozóknak ajándékozzuk. Vagy odaadjuk az utcasarkon lézengő srácoknak, az újságárusnak vagy a levélkézbesítőnek.
Különösebb ok nélkül hatalmas csokor virággal állítunk be valamelyik szomszédunkhoz.
A volán mellől rámosolygunk a mellettünk elhúzó rendőrautó vezetőjére.
Munkatársainkat a hátuk mögött dicsérjük.
Ha főnökök vagyunk, reggel egy csésze kávéval kedveskedünk a titkárnőnknek.
Összeszedünk egy halomra valót a legjobb ruháinkból, és rászorulóknak ajándékozzuk.
Névtelenül nagy összeget adományozunk egy jótékonysági egyesületnek; munkahelyünkön adományokat gyűjtünk.
A spontán kedvességről szóló legszebb történeteket elmondjuk barátainknak, és megírjuk a helyi újságban.
Ha mozijegyért állunk sorba, kiválasztunk valakit a mögöttünk állók közül, és kifizetjük az ő jegyét is, de a pénztáros lelkére kötjük: nem leplezhet le bennünket.
Levélben tudatjuk egykori tanárunkkal: amit tőle kaptunk, életre szól.
Fellapozzuk a telefonkönyvet, vaktában kiválasztunk egy nevet, és üdvözlőlapot küldünk a címére.
Rideg környezetbe némi szépséget próbálunk belopni, például a rendőrségen felejtünk egy cserép muskátlit.
Ha a sávunkba akarnak fonódni az autópályán, lassítunk, közben nyájasan mosolygunk és integetünk.
Vendégül látunk egy koldust vagy egy költőt.
Ha gyakran visz el utunk egy gyönyörű kert mellett, írott üzenetben tudatjuk az ott lakókkal, hogy a kertjük milyen sok örömet szerez nekünk.
A helyi rádióban küldünk egy dalt mindazoknak, akik a nap folyamán idegenekre mosolyognak.
Hirdetést teszünk közzé a helyi újságban, és köszönetet mondunk egy fának, folyónak, naplementének, amelytől lelki vigaszt kaptunk.
A kedvesség forradalmárai szerint ha engedünk szívünk legbenső késztetéseinek, egyre jobban kivirágzik bennünk a spontán jóakarat, és lassan megváltozik körülöttünk a világ. A kedvesség vétkébe kellene esnünk csakugyan. Ehhez azonban rendületlenül hinnünk kell abban, hogy számítunk; hogy fontos, amit teszünk.
Bárcsak Magyarhonban is szárba szökkenne a közkedvesség! Általa csodákat művelhetnénk: mindnyájunk otthonává tehetnénk gorombaságba, nemtörődömségbe és gyűlölködésbe süllyedő országunkat. Polgártársak, ez legyen hát a jelszavunk: kedvességgel a hazáért! Ha nyájas, nagylelkű érzülettel viseltetünk önmagunk és felebarátaink iránt, állhatatos, angyali mosolygásunk tán még kedvességben barbár módon szűkölködő kormányainkat is eltakarodásra bírja.
Hitten hisszük, hogy a XXI. század forradalma a kedvesség, a szolidaritás, az öröm, a játékosság, a kibimbózás, a virulás forradalma lesz, és megszabadít bennünket attól a néma kétségbeeséstől, amelyben az emberek nagy többsége tengeti életét. Azontúl egyetlen mondatból fog állni az emberi jogok egyetemes nyilatkozata: minden ember elidegeníthetetlen joga, hogy élete a világegyetem isteni – teremtő, építő és éltető – természetének megnyilatkozása legyen."


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 01., hétfő 10:32 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
Remek ötlet! A MN mindjárt el is kezdhetné a közgyűlölet helyett a közkedvességet gerjeszteni!
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 01., hétfő 11:05 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
Kérlek kedves Sándor, ha lehet :cry: más újságot híreket is részesíts figyelemre érdemesnek.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 01., hétfő 11:53 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Szia Rosta!
Nekem, a második írás nagyon tetszett.A hívők kezdhetnének gyakorolni. :*: Én kezdetnek mindenkinek küldök egy ölelést az új évben!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 01., hétfő 15:19 
Aktív tag
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 09:04
Hozzászólások: 967
Tartózkodási hely: Arany Baranya
Köszike Cilla! :) ViszonT!
Szeretettel Tamás

_________________
Mert Istennek kell inkább engedni, hogysem az embernek!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 01., hétfő 17:03 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
FM írta:
Kérlek kedves Sándor, ha lehet :cry: más újságot híreket is részesíts figyelemre érdemesnek.


Kedves Magda! Én inkább a Magyar nemzetet olvasom, meg a Heti választ, Confessiót, katolikus Igent és ilyesmiket, így csak ezekből tudok idézni. Ha te mondjuk a Népszabadságban, vagy a Hetekben találsz valamit, hát azt neked kell ide bekopiznod... :)

cilla írta:
Szia Rosta!
Nekem, a második írás nagyon tetszett.A hívők kezdhetnének gyakorolni. :*: Én kezdetnek mindenkinek küldök egy ölelést az új évben!


Kedves Csilla nekem is tetszett, azért kopiztam be. Az ölelést viszonzom ennek a jegyében! :)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 01., hétfő 17:32 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
magyar nemes vagyok :wink:


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 02., kedd 21:32 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
Top 10 - Legócskább műsorok a tévében vol.2
2006.11.03. > Borbás Barnabás > b.barnabas@igenhir.hu

Lassan itt a tél, és sok víz lefolyt a Dunán a legutóbbi tévés összeállításunk óta. Régi és új ócskaságok a Top 10-ben: itt a legrosszabb televíziós műsorok újabb seregszemléje. Mottó: "Ön se nézzen ócskát!"


No.10: Cool Live - Cool TV
Minden nap dél körül jelentkezik ez az élő interaktív műsorocska, a suliból lógó tizenévesek örömére. Néha Majkával, néha (és ez a jobbik eset) nélküle. Túl sok meglepetést nem okoz: a meghívott középszerű senkikkel való beszélgetések témája általában a seggek és a farkak körül forog. Gyakori jelenség a témahiány, ilyenkor a néző nagyon szenved. De vetítenek klipeket is, és küldhetünk sms-t, csak hogy interaktív legyen.

Ócska-méter: 17%


No.9: Esti Frizbi - ATV
Hajdú Péter műsorvezetési stílusa annyira jellegtelen, hogy az Esti Frizbi esetében a reklámblokkok szereplői valódi konkurenciaként lépnek fel. De Hajdú Péter nem adja fel. Vasárnap esténként érdekesebbnél érdekesebb emberekkel beszélget. Például Bochkor Gáborral, aki látványosan gerjed saját magára. Nagyon rossz.

Ócska-méter: 23%


No.8: Receptklub - RTL Klub
Az élet könyörtelensége elől receptekbe temetkező tízezrek tömeges öngyilkosságát elkerülendő, az RTL valószínűleg nem meri levenni műsorról a Receptklubot. A Receptklub örök. Pusztíthat árvíz, éghet a város, háborúk jönnek-mennek, Receptklub mindig lesz. Az ócskaság a koncepcióban rejlik: Kovács Lázár minden műsorban porba alázza a szerencsétlen, színpadi kellékké zsugorodott Kaszás Gézát, aki néha, a nagy hallgatásokat megtörve, legfeljebb a bazsalikom színéről elmélkedik.

Ócska-méter: 24%


No.7: Tabuk nélkül - BP TV
Bóta Gábor beszélgetős műsora csütörtökönként pusztít a Bp Tv-n. A cím találó, az adás két tabuja csupán Bóta Gábor félelmetes hangszíne és a műsor megjelenésének (díszlet, spotok) ízlésessége. A magányos nyugdíjas otthonokba életet lehelő talkshow beszélgetései azonban még egy csótányt is halálra untatnának.

Ócska-méter: 39%


No.6: Váljék kívánságára - BP TV
Lovay László és Bálinthegyi Pap Anita vasárnap esténként a magyar nép egyszerű gyermekeinek zenei kívánságait teljesíti: mulatós slágerek szólnak ezerrel. Sajnos értékelésünk nem lehet teljes; ezt a műsort egyszerűen képtelenség végignézni. Próbáltuk, de nem megy.

Ócska-méter: 47%


No.5: Premier Pláne - VIVA
Szögezzük le: nem a mozis műsorok ellen szólunk, tényleg. Mi nagyon szeretjük a mozis műsorokat, de a Premier Pláne kivétel. Steiner Kristóf vibrálóan tenyérbemászó műsorvezetési stílusa a felkészületlen néző számára annyira irritáló, hogy a második perc után agresszívan kapkod a távkapcsoló után.

Ócska-méter: 53%


No.4: Balázs (A szembesítőshow) - RTL Klub
A jobb sorsra érdemes Balázs minden napját idióták, melegek és abnormálisak közt éli. Neki biztos szórakoztató, a közönség meg inkább botránkozik, vagy önmagára ismerve vihog. A szembesítőshow botrányban és butításban önmagával futja a köröket, de egy hét permanens nézés után mégis tragikus érdektelenségbe fullad. Előrehaladottabb tünet, hogy a néző be akarja törni a TV képernyőt, ha még egy adást meglát.

Ócska-méter: 61%


No.3: Tele-jósda - BP TV
Az elkeseredett, de hiszékeny embereken nyerészkedő szemétládák műsora, ráadásul még szívatja is a nagyérdeműt: nem elég, hogy párszáz forint/percért húznak le a marhaságukért, de még maradjunk is fenn éjfélig, ha akarunk valamit. A mindennap 00:00-kor kezdődő műsor egyik vezetője, a feltehetően két nem közt őrlődő Márkusz saját elmondása szerint már nyolc éve foglalkozik kártyajóslással. A kedvenc jós-tanácsunk: "Ha Ön most elfogadja ezt az állást, másfél év múlva valószínűleg javul az anyagi helyzete." És tessék.

Ócska-méter: 75%


No.2: Zeneexpressz (Fásy Ádám műsora) - ATV
Fásy Ádám jelenség, akinek tér kell a magyar médiában. Lényegtelen, hogy éppen mit csinál, az légypapírként ragasztja a TV képernyője elé a nézőket. Elkapcsolni lehetetlen. A Zeneexpressz folyamatosan turnézik városról városra, olyan előadókkal, mint Bunyós Pityu, Kaczor Feri, Korda György és Mc Haver. A közönségben ezrek tombolnak önmagukból kivetkőzve, de a laikus néző mégis képtelen megfejteni a titkot: hogyan lehetséges ez? A táncoló, zenélő szocializmus rejtélye.

Ócska-méter: 83%


No.1: Vidióták - Viasat3
Nem hittük, hogy az egykori Animal Cannibals számára még lehet lejjebb a Viva Tv-s Vízóra után. A Vidióták embertelenül ócska. A rendszerváltás idején még Ausztriában futott a licenszműsor magyar változata, melynek tárgya (bakivideók) az internetes fájlmegosztók korában már végletekig elcsépelt, nevetséges közhely. Hab a torán, hogy az aktuálisan beküldött felvételeken kívül az összes többi minimum tíz éves. Quka és Ricsi átvezető poénkodásaiban pedig semmi humortartalom sincs, ennél még egy hajléktalan is jobb vicceket mond. A közönséget minden bizonnyal megfélemlítéssel bírják a szórványos kacagásra. Gyerekek, nektek már rég befellegzett, kár ezt erőltetni.

Ócska-méter: 100%


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 05., péntek 22:59 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
Dévényi István, eletstilus@hetivalasz.hu 6. évfolyam 50. szám, 2006.12.14.

Rohadt fideszesek!
Mi a közös a magyarországi cigányokban és a Fidesz ünnepi nagygyűléséről hazatérő tömegben? Hát a rendőrség.


Indomagyar, tenyészgorilla, buckalakó, réti néger, genetikai hulladék, agyamputált - néhány szinonima a rendőrség éppen szünetelő belső honlapjának cigányokkal kapcsolatos topikjából. Hát kérem, ez itten rasszizmus, méghozzá a zaftosabb fajtából. Hiszen azt eddig is tudtuk, hogy a különböző, kisebbségekkel kapcsolatos kutatások során a megkérdezettek többsége általában olyasmit válaszol, hogy szép dolog a minden ember egyenlő gondolata, de azért jobb a békesség alapon inkább ne költözzön roma család a szomszédba. A rendőröktől viszont az átlagosnál magasabb szintű toleranciát várnánk ez ügyben, hiszen egyenruhás karrierjük speciális agresszió tesztek kitöltésével indul, ráadásul kiképzik őket cigányságból is, a szociológia tantárgy keretében.

A netes lebukás után azonban a jogvédők joggal feltételezhetik, hogy az a rendőr, aki tenyészgorillának nevezi a cigány férfiakat, alkalmanként hajlamos kevésbé objektív indíttatásból intézkedni, ha roma származású állampolgár is található az érintettek között. Márpedig demokratikus jogállamban ennél rosszabb nem történhet, hiszen a hatalom nem tehet különbséget polgár és polgár között.

Kár, hogy az online cigányozás ügyében fellépő és nyilatkozó jogvédők a sokszorosan dokumentált október 23-i rendőri túlkapások esetében elfelejtettek ugyanilyen vehemenciával aggódni. Tény, hogy a Fidesz nagygyűlése után az egyenruhások több ártatlan embert brutálisan bántalmaztak, néhányukat elő is állították. A meghurcoltak több helyszínen váltak a rendőri intézkedések áldozatává, vallomásaikban, visszaemlékezéseikben mégis rendre megismétlődik a motívum, hogy a rohamosztagosok "Rohadt fideszesek!" felkiáltással fogtak hozzá népnevelő tevékenységükhöz.

A rendőrök tehát minden korábbi állítással szemben nem azért verték véresre az október 23-i ünnepségről hazatérni próbálkozókat, mert szerencsétlenek műveleti területre tévedtek, netalán erőszakkal léptek föl az egyenruhásokkal szemben, hanem mert tudták róluk, hogy a nagyobbik ellenzéki párt összejövetelen vettek részt, tehát idén tavasszal nagy valószínűséggel nem a szocialistákra, és nem is a liberálisokra ikszeltek. Az Európai Unió teljes jogú tagállamaban a feltételezett politikai identitásuk miatt aláztak meg magyar állampolgárokat - ilyesmire utoljára a Kádár-rendszerben volt példa. És a Fideszen kívül nincs párt, amely teljes mellszélességgel kiállna a meghurcoltak mellett. Sőt, épp fordítva, a kormányerők még rá is játszanak a zavargók elleni közhangulatra, egységesen csőcseléknek titulálva mindenkit, aki azon az estén a gumibotok útjába került.

Az online cigányozó rendőrök között egyébként gyaníthatóan néhány polgárgyűlölő közeg is előfordulhatott: egyikük például a romákat Gangesz-parti székelyekként emlegette. De bizonyosan meg is kapja a megfelelő büntetést, és parancsnokai megvonják tőle az október 23-án tanúsított hősies magatartásáért odaítélt pénzjutalmat.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 10., szerda 19:07 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
Talán majd egyszer hableányt tetováltatok a mellemre

A nyári vakáció egyik reggelén csengettek az ajtón, az egyik lányunk jött vissza az otthonba. Örömmel ugrott a nyakamba, s kérdezte: „Mikor megyünk a táborba?” A kislány egy hosszú tanév után nagyon vágyott hazamenni szüleihez. Hazavittük a Dévától 200 km-re lévő otthonába, néhány nap után visszajött, mert telefonáltam, neki: „Jöjjön, mert táborba megyünk”.

Hogy mondjam meg neked, hogy mindez nem igaz, nincs is semmiféle tábor, csak nem kellesz otthon, és ezzel a kegyes hazugsággal postáztak vissza tégedet… Így most itt vagyunk a Csónakos-tó partján, „táborozunk”, hogy ne csalódjon a gyermek, ki tudja hányadszor, a nagyokban.

Ülök a víz partján, és nézem a gyerekeket. Forr a víz, én meg folyamatosan számolom a fejeket. Mind megvannak, egyszerre jönnek mellém, hozzám bújnak és mesélnek. Az egyik negyedikes lányunk megkér, hogy tetováltassak szép hableányt a mellemre. „Miért?” – kérdezem. „Mert apukának is egy olyan volt… – és mint csacsogó kispatak, mesél. „Az én apukám nagyszerű apa volt. Igaz, hogy sokat ivott, s egyszer, mikor korbáccsal megvert, kiütötte az egyik szememet. De nem akarta. Utána apuka is sírt, bánatában nagyon berúgott. Anyuka, amikor kétéves voltam, akkor halt meg. Öngyilkos lett, mert sokat kurválkodott. És apu őt is megverte. De én nem leszek kurva.” Hallgatok, magamhoz szorítom e szép szőke kislányt. Ő csak beszél. Elmondja, hogy mennyi rossz ember van, és hogy az apukáját addig „bizgették”, míg fogadásból megivott két liter vodkát. „Apukám olyan rendes volt, utolsó cseppig megitta, mert az embernek meg kell tennie, amit ígér, úgy-e? Apuka sokat hányt és meghalt.” Hallgatunk, a tó vize egykedvűen fodrozódik.

Odajön egy másik kislány is. Vizes, szép barna bőre ragyog a napfényben. Három éve él nálunk, az osztály második legjobb tanulója. Beszélgetünk. Elmeséli, hogy milyen volt, amikor egy nagyváros állomásán koldult. Nagyon ritkán beszél erről. Most viszont úgy beszél róla, mint más a balatoni nyaralásról: „Olyan bácsi is volt, aki egy egész kiflit adott egyszerre. De nagyon kellett vigyázni a rendőrökre, sokszor kutyával jöttek, s egyszer az egyik társamat meg is harapták a kutyák. Volt egy nagy szemetes láda, oda bújtunk el.” És mondja, mondja… Úgy látom, a víz, a játék nemcsak a fizikai mocskot oldja, mossa, s remélem, viszi messzire.

Aztán odasodródik két testvér, a harmadik osztályt most végezték. Szédületes energia tépi ezeket a fiúkat. Lendületükben mindenkit lesodornak a lábukról. Nem rosszak, de tízpercenként felsír, visít valaki mellettük. Mint a villámhárító a villámot, úgy vonzzák a „galibát”. Rájuk szólok, s mint két ma született bárány, úgy kunkorodnak mellém. Ha már rohangálni nem lehet, hát engem kezdenek nyuvasztgatni ölelésükkel. Persze, hogy beszélgetünk, és persze, hogy szóba kerül az édesanyjuk, akinél csodálatosabb anya nincs, de aki nagyon elfoglalt. Sokszor megcsodálom Isten hatalmát, aki ilyen végtelen erőssé tudja tenni a gyermekek szüleik iránti szeretetét. Mert én csak azt látom, hogy a gyermekek elsőáldozására a 18 km-re lakó anyuka nem tudott eljönni (lakkozott körmeivel és szerelésével még egy szent szívét is megdobogtatná), bár megígérte fiainak. A fiúk kérésére pár perccel később kezdtük a misét. De nem érkezett meg sem akkor, sem az évzáró szereplésre. Azóta egyszer sem nézett felénk. Megölelem a fiúkat és elismerem, hogy anyuka tényleg nagyon szép, csak az a baj, hogy nincs ideje. S hogy a tépelődésnek véget vessek, szabadon engedem e két szilaj paripát.

Táborozunk! Isten műve: a tó vize, a táj, a gyermekek és minden olyan csodálatos. Végtelenül jól van minden, úgy, ahogy van! Sokszor nem értem, hogy egy-egy törékeny gyermek válla hogy tud ennyi tragédiát hordozni. De úgy látszik, hogy nem is ez a fontos. Ezeket a gyerekeket, a sebeiket nem elemeznem kell, hanem szeretettel átölelni és hordozni. Megtenni mindent, hogy ha már karjaim közé sodródtak, Isten akarata szerint alakuljon további életük.

Egy labda telibe talál, és már ott vagyok a Csónakos-tó vizében. Játszunk, én vagyok a cica, és forr a sok gyermek csapkodásától a víz. Játszunk, mégis kissé könnyes a szemem, de itt a tó vizében úgysem veszi észre senki. Dobom a labdát, s persze, hogy valami isteni erő megint a gyermekek karjai közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica. Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így.

A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire átszervezik az életemet. Talán majd egyszer egy még hableányt is fogok tetováltatni a mellemre!?

Bőjte Csaba


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 11., csütörtök 11:28 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 14:19
Hozzászólások: 477
Tartózkodási hely: Budapest, Rákoscsaba
Kristóf Attila: Én nem tudom…
(milyen a magunk módján hinni…)

Én nem tudom, hogy a magyar populáció hitbéli szokásait firtató közvélemény-kutatás adati szerint ha most vasárnap rendeznék a misét, arra a lakosság 12%-a menne-e el. Ugyanakkor nem tisztázott, hogy az áldozást következő választásokon kire adná le a szavazatát. Örvendetes az is, hogy a népesség mintegy 50%-a hívőnek tekinti magát, jó része a „maga módján”, ami szerintem azt jelenti, hogy számos honfitársunknak személyre szabott istene van, aki nem egészen azonos Ábrahám, Izsák és Jákób istenével. A „maga módján” egyébként sajátos és jellemző dolog, kiforrott személyiségre vall, önállóságra és filozófiai vénára. Az ilyen személyiség nem szívesen megy mások után, nem hagyatkozik holmi kétezer vagy négyezer éves hallomásra, szereti a kézzel fogható dolgokat, idegenkedik a nyájszellemtől, így utálja, ha lelkipásztorok terelgetik. Belül, mintegy a lelkébe ültetve sejt valamit, el-elképzel egy felettes lényt, talán nem is hagyomány nélkülit, de figyelme inkább az e világi dolgokra irányul, mivel jól tudja, hogy „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen”. Ez a sajnálatos szólásmondás persze távol áll az igazságtól, és éppen a hamis lényegtelenre világít rá, de megtestesíti a korszellemet.
Jaj, jaj, hát mi a baj? Azért, ha belegondolunk, igazából nem illik manapság kerek perec tagadni Isten létezését. Sőt a baloldali jótét lelkek egy része kifejezetten „hívő tagozatú”. Bizony, bizony, ez önmagában is nagy eredmény, ha ebben a relációban egyáltalán eredményről beszélhetünk. Azért jó volt látni, hogy a szabad szellemű Kuncze is ott szorongott Puskás Öcsi engesztelő miséjén, mintegy jelezve, hogy a jobboldal sem a hazát, sem Istent nem sajátíthatja ki. Ez így is van valóban. A fene tudja, miért fordul mégis mindig úgy a dolog, hogy a liberális baloldal mintha rühellené kicsit a Vatikánnal kötött Horn Gyula-féle megállapodást, és ha tágabb lelki hazáról van szó, akkor a liberális lélek úgy szavaz, hogy a határon túliak boldoguljanak ott, ahol ragadtak a bölcs, trianoni döntés nyomán.
Kétségkívül, a Vatikán nem azonos Istennel, s így a vele kötött megállapodás vegzálása egyáltalán nem jelent hitbéli tagadást. Másrészt az EU megoldja a haza sorsát, Trianon anakronizmussá válik, mivel EU-tagként mindenki odamegy, ahova akar, és ott boldogul, ahol tud, vagy „ahol a part szakad”. De egyébként is a hitbeliség statisztikájáról van szó, aminek egyik velejárója az lehet, hogy az a 12% rendszeresen templomba járó „szentfazék” tartsa el a papokat, és fedezze az egyházi intézmények fenntartásának költségeit. Mert miként jövök én ahhoz, mondja a szekularizált húsosfazék, hogy az én adómból egyék az ingyenostyát az első áldozók, és igyák az ingyenmisebort a papok. No lám! Hisz klerikális körökben egyébként is az a mondás járja, hogy „Isten fizesse meg”. Ugyanakkor köztudott, hogy „Isten nem ver bottal”.
Persze ezzel együtt is nehéz eldönteni, mi a teendő társadalmilag, mármint hasznára vannak-e az egyházak az országnak, vagy csak növelik a bajt. Közérthető nyelven: van-e pozitív kapcsolat a „szentfazék” és a húsosfazék között. Nem könnyű dolgok ezek. Legolvasottabb napilapunk tudósítója például megrendülten számolt be Puskás Öcsi temetéséről, és a bazilikában tartott engesztelő szentmiséről, ugyanazon lap publicistája ugyanazon a napon viszont elmarasztalta az egész hacacárét. Ez megegyezik az egyház tanításával: ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Ráadásul szeretett miniszterelnökünk is bátorkodott kijelenteni egyszer, hogy bérmálkozni is szokott (a maga módján). Ezzel utalt rá, hogy valójában hívő lelki ember.
Hogy ezúttal a „maga módján” mit jelent, én nem tudom…

Magyar Nemzet, 2007. január 9. kedd 7.o.

_________________
ex-JennyT :D
"Énekelj az ÚRnak, te egész föld!"


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 11., csütörtök 19:21 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
Érdekes infókat ír az alábbi link a múlt század katolikus mozgalmairól, a kereszténydemokráciáról:

http://gondola.hu/cikkek/cikk.php?szal=52171


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 12., péntek 17:57 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
A Morvai Krisztina féle Napkelte riport, amelyben a jogvédő aktivista parázs körülmények között, össztűz alatt beszél az őket ért vádakról, amelyek a balliberális újságírók, és a Wesley János Lelkészképző Főiskola teológus és lelkész szak vezetői, oktatói és vendégoktatói részéről megfogalmazódtak:



http://napkelte.wildom.hu/naptv_upload/ ... szttuz.wmv

Az aláírók között van Majsai Tamás, teológus, a szak dékánja, valamint Majsai-Hideg Tünde teológus is.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1841 hozzászólás ]  Oldal 1, 2, 3, 4, 5 ... 123  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség