|
Piréz vagyok, nem turista
Antiszemitizmus van, mondta Gyurcsány Ferenc, és lett antiszemitizmus. Aztán, hogy a zsidó honfitársaink ne érezzék magukat olyan egyedül a fene nagy idegengyűlöletben, íziben bebizonyosodott: a magyarok egyre kirekesztőbbek. Még a nem létező pirézeket is gyűlölik.
A legfrissebb felmérés szerint a magyarok többsége mindenféle népet elutasít a sajátján kívül, és az egy hét után hazatérő turistákat leszámítva egyetlen külföldit sem engedne be hazánkba. A közvélemény-kutatás legérdekesebb fejezete az a rész, amelyben a vizsgálódók a kitalált piréz nemzet iránti viszonyra voltak kíváncsiak. Mint kiderült, mi, magyarok a pirézeket is a hátunk közepére kívánjuk, pedig hát virtuális népcsoportként nem túl sokat árthattak nekünk zaklatott történelmünk során.
Gyurcsány Ferencnek lenne tehát igaza? Tényleg felerősödtek a szélsőséges hangok Magyarországon? Valóban acsarkodó néppé tett minket az egymás elleni acsarkodás?
A franckarikát. Az átlagos magyarországi polgár se jobb, se rosszabb, mint akármelyik másik országban élő társa. Hiszen ez a bizonyos átlagos honfi a következő hétköznapi képeket őrzi a fejében a kérdőíveken szereplő kisebbségekről, nemzetiségekről, népcsoportokról:
A zsidókkal mindig baj van. Vagy őket bántják, vagy ők bántanak másokat, vagy a bántás gyanúja merül föl, de folyamatosan izzik körülöttük a levegő, velük van tele a tévéhíradó és a publicisztikai rovat. Az átlagos magyar, ha a zsidók kerülnek terítékre, minden egyes alkalommal megjegyzi, hogy ő ugyan nem ismer személyesen egyet se, meg nincs is baja velük, de nem zörög a haraszt, a többi népről miért nincs annyi szó a hírekben, ugyebár.
A cigányokkal megint csak baj van. Ha a televízióban látni őket, akkor vagy ők vernek valakit, vagy őket verik, és karddal szúrják át egymást a buszon, persze ezt előbb szegény magyarokra próbálják kenni. Egyébként nem dolgoznak, hiszen ezt is mutatja a tévé, leghíresebb képviselőjük pedig Győzike, aki ugyan tehetségtelen és buta, viszont sokkal gazdagabb, mint bármelyik átlagmagyar. Utóbbi azt is el szokta magyarázni, ha a cigánykérdés szóba kerül, hogy neki vannak cigány barátai, de azok nem olyan felvágósak, mint a Gáspár família, és nem olyan munkakerülők, mint a televíziós riportokban nyafogó ingyenélők serege, illetve még soha egyetlen tanárembert se vertek halálra a gyermekei szeme láttára.
A kínaiakkal pláne baj van. Nem fizetnek adót, mindenfélét becsempésznek az országba, illegálisan árulják a ruhaipari szemetüket, a hatóságok mégsem tesznek ellenük semmit. Az átlagmagyar éppen ezért utál tőlük vásárolni a piacon, de hát mit van mit tenni, nehéz az élet, ott kell megfogni a pénzt, ahol lehet.
A feketékkel végképp csak a baj van. Nincs olyan este, hogy a kereskedelmi csatornákon ne sugároznának egy-két akciófilmet, amiben a négerek fehéreket vernek meg, rabolnak ki, lőnek le. Egyébként is hogy néz már ki a gettójuk, tiszta cigánytelep az egész - ezt is kendőzetlen őszinteséggel mutatják be a hollywoodi alkotások. És hát ki akarna a szomszédjába egy ilyen rendetlen, koszos, balhés fekete fiút.
De mind közül a pirézek a legrosszabbak, sunyi kis nép, hiszen azt se tudni róluk, kicsodák valójában. Az ilyen rejtőzködés nem lehet véletlen, a pirézek száz százalék, hogy készülnek valamire, és abból a magyarok csak rosszul jöhetnek ki. Az átlagmagyarnak bőven elegendő problémát jelent a Gyurcsány-csomag szűkös hétköznapjai közepette a zsidó-, a cigány-, a néger- és a kínai kérdés, a legkevésbé sem szeretné, ha még a pirézeket is a nyakába varrnák. Hát biztos, ami biztos, beikszeli a nem szeretem rublikát.
|
