Szia Net!

Nem csak a TE jövőd, mindenki jövője!

A FIDESZ - reményeim szerint - arról a jövőképről beszél, ami a szolidalitás ellen működő mai erőkkel szembeni jövőkép.

Nem válaszoltatok a kérdésemre. Nem úgy működik MINDEN szociális ellátás, hogy az aki egészséges, dolgozik és igazából megtehetné, hogy nem fizet TB járulékot, mert neki nincs szüksége rá, még is befizeti a járulékokat, mert tudja, hogy ezekből most azokat ápolják és gondozzák, akik már - vagy még - nem képesek 100%-os munkát végezni?
Ez a fajta szolidalitás veszik el a társadalomból a verseny közben.
A verseny beindulhat majd, hogy kinek milyen biztosítása van. Hidd el, hogy jelen helyzetben nekem nagyon jó lenne, de kérdés, hogy szükségem van-e most arra, hogy a pénzem ne azokhoz menjen, akik ténylegesen rászorulók!
Talán erkölcsileg kellene az országot rendbe tenni és nem gazdasági versenyekkel.
Persze ez másfajta "reform politikát" jelentene minden politikustól.

A szolidalitást hol mutathatja be legtökéletesebben az Isten a világ felé? A templomában, ami a mi testünk!

nem bántanám a reményeidet

inkább ismét leszögezem: az IRIGYSÉG és GYŰLÖLET ellen kellene fordulnia ma Magyarországon MINDEN kereszténynek, EZZEL tudnánk az ORSZÁG JÖVŐJÉT előbbre segíteni

lehet ezt szolidaritásnak nevezni, de erről minden "magyar"nak az jut eszébe, hogy "persze, az én befizetett adómból élnek ilyen jól a cigányok", szóval: NEM forszíroznám az olyan "elcsépelt" szavakat, mint "szolidaritás, társadalmi felelősségvállalás, szociális háló"

ugyanmár.... ha ANNYIRA képesek lennénk, hogy EGYÉRTELMŰEN NEMET TUDNÁNK MONDANI a GYŰLÖLETRE, már alkotnánk egy "deviáns kisebbségi csoportot" ebben az országban

nem?

-

Kedves Kavics!

A legteljesebb mértékben egyetértek. Amikor az emberi szolidaritásról beszélsz az egészségügyben, akkor a legemberibb alapeszményről beszélsz. Ebben a kérdésben nem lehet ellentmondás, hiszen az emberhez tudományosan kimutathatóan, a legrégibb időktől hozzátartozott a sérültek, betegek, az öregek, a gyengébbek, a nők, gyermekek iránti gondoskodás. A mai modern, hasonlóképpen gondolkodó társadalmakat nevezhetjük akárhogy. Akár kereszténydemokratának, akár szociáldemokratának, akár egyszerűen, mint amerikában demokratának, vagy, mint Magyarországon jobboldalnak, de ezek az elvekben ugyanazt akarják, és ez a szolidaritás.

Azt, hogy egyesek a gazdaságot, mint önállóan működő dolgot kezelik, amelynek öntörvényeivel irányítania kell a társadalmat, és nem mint a társadalom alapigényeit megoldó eszközt kezelik, hát ez egy nagyon hibás gondolkodás.

Kedves Rosta!

Igen, én a versenyszférában dolgozom és nagyon is tisztába vagyok vele, hogy vannak szakmák, ahol a verseny elősegíti pl. a jobb árakat a fogyasztók számára.

Ugyan akkor most minimum két területet meg tudok nevezni, ahol a verseny jelenléte pusztító erő:
- szociális ellátások
- hívő élet

Kedves Net!

Félre értesz, hagyjuk a FIDESZT, mert ez beszűkíti mind a kettőnk gondolkodását.


Amit te írsz, az a szegényekre jellemző. Aki szegény, az irigyelheti azt, aki gazdag és az lehet erőszakos, gyűlölködő a gazdagokra. (bocs a gazdag is lehet győlölködő arra a szegényre aki irigyli a gazdagságát)
Én most a gazdag helyzetéből beszélek. Nem irigylek senkit és nem gyűlölök senkit.
A havi 500 eFt feletti pénz lehetővé tenné számomra, hogy biztonságomat bebiztosítva még nagyobb biztonságban legyek, azaz a saját több százezer forintos éves TB befizetésemet egy jól menő biztosítónak adjam. Igaz, hogy eddig alig kellett évente orvoshoz mennem és ebből a pénzből más rászorulók kaptak ellátást, de most majd dönthetek úgy, hogy számomra az önmagam biztonsága fontosabb annál, hogy most a rászorulók orvosi ellátást kapjanak abból a pénzből, amit én fizetek.

Tudod hány gazdag ember fog bent maradni a közellátásban?
És akkor a kieső pénz hova kerül? Jut azoknak, akiket eddig ebből láttak el?
Hinni szeretném, hogy majd ha megöregszem, ha beteg leszek, akkor az Úr akkor is gondomat viseli, ha a havi pénzemet most a közellátásba teszem.
Nekem ez a jövő képem.

Szia Kavics!

Már bocsi, hogy közbeszólok, de szerintem ez, hogy a szegény gyűlölködő, meg irigy az nem igaz.Persze biztos vannak olyanok is.A szegény semmi mást nem szeretne, csak biztos megélhetést, és abszolút nem érdekli, hogy kinek mije van.Egy szegény előbb megosztja a levesét, mint egy gazdag, tisztelet a kivételnek.Én pl., ha Te vennél egy Ferrarit, abszolút nem irigyelném, sőt örülnék neki.

Tudom, hogy ez nem szorosan a témához kapcsolódik, ezért bocs.

Üdv szeretettel cilla

Szia Cilla!

Tisztelet a kivételnek, NEKED!
De te azért vagy kivétel, mert boldog vagy abban, hogy a Léleknek vagy a koldusa, mint én!
Illetve mindent feltételes módban írtam, bocsánat ha megbántottalak.


Amire szerettem volna kilyukadni, hogy számomra nem az irigykedés és gyűlölködés a kérdés abban a szituációban, amit írtam, hanem a szolidalitás, testvériség kérdése. (ezért beszélünk el Nettel egymás mellett)
Én sem irigylem mások gazdagságát, a te Ferráridnak is örülnék és nem is gyűlölök valakit azért, mert gazdagabb nálam.

Egy nagyon gazdag ember is válhat iriggyé és gyűlölködövé akkor, ha olyan emberek között van, akiknek mondjuk 2-3 gyárral több van, mint neki.

Szóval a szegénység kérdése relatív és innen kezdve az irigység és gyűlölet kérdése is, de tényleg nem erről szeretnék beszélni, hanem az olyan gazdag emberek anyagi felelőség vállalásáról, mint amilyen én vagyok.

Kedves Petrosz!
A te jólelkűségeddel nincs semmi baj és a szolidaritás gondolatával sem, csak valahogy nálunk minden, máshol működő dolog, valahogy eltorzul és működésképtelenné válik. De lássuk.
A szolidaritás fogalmához az én elképzelésem szerint szorosan hozzátartozik az önkéntesség. Az, hogy erről szó sincs még nem olyan nagy baj, hiszen a kötelező gépjármű biztosítás rendszere remekül működik, de csak azóta, hogy a biztosítókra van bízva és nem az egy államira.
Az egészségügyben viszont szó sincs, sem szolidaritásról, sem igazságosságról.
Egy kisebbség van rákényszerítve a "szolidaritásra", a szolidaritással köszönő viszonyban sem levő többség javára.
(mielőtt bárki elszaladna gondolatban, itt nem a szegények és rászorulókról van szó, azokat minden társadalom könnyedén el tudja tartani)
Azokról a potyautas tömegekről van szó, akik tudnának ugyan fizetni, de nem fizetnek, ugyanakkor az ellátásban követelőznek. Nem kevés emberről van szó, akik havi többszázezret keresnek, sem adót sem járulékot nem fizetnek, a "szolidáris" alapú ellátást igénybe veszik, sőt mindenféle létező segélyezést(fűtéstámogatás, lakbértámodatás, stb.), külön ruhatáruk van a segélyigényléshez.
Ez azért is ordítóan igazságtalan, mert éppen a rászorulókat, a jogos igénybevevőket károsítják meg. Ezt a rendszert védelmezni egyáltalán nem pozitív dolog.
Első lépésben azért kellett volna a biztosítási alapra helyezni az egészségügyet, mert az rögtön kizárná a potyautasokat, tényleges rászorultak biztosítási díját pedig fizethetné az állam és főként tisztázódnának a viszonyok (német rendszer).
Visszatérve a kötelező gépjármű biztosításhoz. Amíg egyállami volt, kevés pénzért nem kaptál semmit, vagy csak keveset, vagy csak nagyon keservesen. Most többet kell ugyan fizetni, de rendes szolgáltatást kapsz. Mindkettőt kipróbáltam, az utóbbi magasdan jobb. (Ja és pontosan tudható, hogy mennyit fordítottak kárrendezésre és mennyi a nyereség. Ez eü biztosítás esetében is lehetne tudni, sőt törvényekkel szabályozni.)
Az amerikai eü a Casco- hoz hasonlít. Önkéntes és önrészt kell fizetni, ha baj van. Mindkettő működik, egyik sem tökéletes, de utóbbi csak egészséges szabadságtudatú embereknek való, ezért ezt nálunk gázosan drasztikus lenne bevezetni. Azonnal kiütközne a társadalmi felelőtlenség. Az is igaz viszont, hogy ebben gyors javulást kényszerítene ki a helyzet. Nem véletlen, hogy a versenymentes, egyenlősdi, teljesítményt nem értékelő szocializmusban darálódtak le az erkölcsi értékek.

Abban egyetértünk, hogy erkölcsileg kellene nagyon gyorsan rendbe tenni az országot. Ez viszont nem zárja ki a gazdasági versenyt, sőt a tisztességes verseny, a teljesítmény kényszer még elő is segítené az erkölcsi javulást. Viszont az erkölcsi javítás nem a politika dolga, azt nem is lehet meg nem is szabad polikai reformoktól várni.
Ez nem mond ellen a fentebb leírtaknak. A politikai-gazdasági körülmények módosíthatnak +/- erkölcsi folyamatokat, de nem lehetnek a motorja.
üdv
ex
Még valami. Az állami elosztós rendszerhez nem azért ragaszkodik jobb és baloldal, mert olyan szolidaritás eszme fűti őket mint téged, hanem azért mert a nagy állami kasszából jól lehet sikkasztani. Ha ez a biztosítók(magán szféra) kezében lenne, akkor el lennének zárva a nagy pénzcsapolásoktól.

Ezt akár Gyurcsány is mondhatta volna, akkora néphülyítés! Nincs akkora szmájli, amekkorát ezen a kormányzati szövegen röhögtem...


Ez télleg nagyon vicces vót!

Nézd. Ha ez kormányzati szöveg, gondolat lenne, akkor ennek megfelelően cselekedtek volna és egy valódi reformot csináltak volna az egészségügyben, nem egy ilyen alibi öszvért.
ex

Kedves Ex!

Tudom, hogy vannak csalók, akik nem fizetnek semmit, ugyan akkor igénybe veszik a szolgáltatásokat. Hidd el, engem is felháborít, amikor valaki szociális segélyeket igényel, miközben pl. napont a MC Donald's látogatója és nem képes egy szelet vajas kenyérrel és párizsival beérni.

Azt is tudom, hogy az én befizetett pénzem egy része ezeknek az embereknek az ellátására ment és menni fog. Nem gyenge elméjű vagyok, hanem keresztyén, élve egyik lelki vezetőnk szavával.

De azt is tudom, hogy ezzel majd nekik kell elszámolniuk egyszer és nem előttem.
Nekem azzal kell elszámolnom, amit én teszek és én ebben lehetek egyedül kompetens.

Tehát értem én, hogy nekem jobb lesz, de még mindig nem értem, hogy azok a valóban szegényebb sorban lévő emberek miből lesznek ellátva, ha én a magam nagyobb összegét kiveszem a közösből és ha minden jól kereső és sokat adózó arra a helyre megy, ahova ezek az emberek be se léphetnek?
Ok, akkor mondhatom azt, hogy majd lesz igényelhető segély, vagy szociális alapon járó juttatás.
Én azt gondolom, hogy azok az emberek akikről írtál, meg találják a kiskaput és ezt igénybe is veszik és még nekem fogják büszkén mondani, hogy milyen élelmesek és milyen bölcsek.
És valóban, van ennek a világnak is bölcsessége.


Köszönöm amit írtál és értem én, hogy a biztosítás jobb szinvonal.
Tamás Gáspár Miklós - jól írom??? - beszélt egyszer arról, hogy az országban két erőnek kell visszaszorítani az egyéni érdekek és a pénz hatalmát. Két erő teheti meg, hogy az emberek erkölcsösebben viselkedjenek, éljenek.
- szakszervezetek
- egyházak (én itt felekezeteket értek, mert hitem szerint egy Egyház van)

Ezzel egyet is tudok érteni.

Szép estét, jó pihenést!

Kedves Péter

Te talán beéred egy szelet vajas kenyérrel és párizsival és egy lerobbant trabanttal ?

Hisz Te is megtehetnéd,hogy a létminimum szintjén élj ,a maradék pénzed pedig átutalhatnád,pld,az éhező ázsiai gyermekek
javára.

Én mindenesetre nem itéllek el azért téged,hogy nem ezt teszed és az ügyeskedő
MC Donaldsban evőket sem itélem el.

Már csak azért sem mert én sem vagyok tökéletes,és ha már a saját tökéletlenségem elnézi nekem Isten,akkor mijen jogon itélhetném el a másik embert a tökéletlensége miatt .

Azzal a nézeteddel sem tudok egyetérteni,hogy a szegények irigyebbek lennének mint a gazdagok.

Az irigység alapvetően attól függ,hogy ki kihez tartozik "inkább" aki evilág "urát "imádja az az evilágban megszerezhető javakhoz vonzódik inkább és azokat akarja birtokolni és ebből fakad az irigysége,aki viszont a mennyek Úrához,Istenhez kötödik inkább,annak a számára a mennyei javak gyüjtése a fontossabb .Aki pedig a mennyei javakat részesítí előnyben az nem fogja mástól irigyelni a földi javait.



Szeretettel Gabriel

Irigység kérdésében inkább Csillával értek egyet. Az irigység szerintem sem az elesett, sokszor az állapotába beletörődött szegény ember lelkiállapotára jellemző elsősorban. Az irigység inkább annak az aktív embernek a lelkiállapota, akinek már van valami megfoghatója, birtokol valamit, de olyasmit lát a másiknál, amelyet ő is szívesen birtokolna a meglévő mellett. Lehet, hogy nem jól gondolom, de a telhetetlenséggel kötném ezt a fogalmat inkább össze, és nem a megélhetésre való sóvárgással.

Tipikus, vagy inkább kisarkított példája volt a telhetetlen emberi természetnek az a történet, amit a középiskolában a történelem tanárom mesélt el a római korból. Kicsit zanzásítva mondom el, csak a lényege ragadt meg, talán valaki pontosan ismeri az esetet. Az ókori sztori arról szólt, hogy Róma egyik leggazdagabb arisztokratája, aki minden földi jóval el volt látva, és 100 millió nagyságrendű sesterciusa volt, a legcsodálatosabb luxusban élt. Bármit megengedhetett magának, és élvezte is az életet. A javakban dúskálva, élete derekán elhatározta, hogy a legnagyobb, legcsodálatosabb lakomát rendezi meg, amely tökéletesen megfelel az ő pazar ízlésének. A több hétig tartó lakoma után, amelynél nagyobb, élvezetesebb nem létezett a földön, összeszámolta, hogy mennyi pénze maradt, és azt látta, hogy a lakoma után csak kb. 10 millió sesterciusa maradt. Mivel úgy látta, hogy ez a pénz kevés az ő igényeihez mérve, hát kiitta a méregpoharat, semmint csupán egyszerű dúsgazdag arisztokrataként kelljen tovább élnie.

Én az irigységet ehhez a példában megmutatkozott, kontroll nélküli, belátás nélküli, rossz emberi természethez tudnám kötni, amelyben valahol ott van a telhetetlenség érzése. Szerintem a telhetetlenség érzése nem a csontszegény ember jellemzője elsősorban. A nagyon szegény sóvároghat, elkívánhat valamit. Erkölcsileg felháborodhat, ha látja, milyen könnyen jutnak pl. lopással, mások a javakhoz. Elgondolkodhat, ha látja, hogy a másik tudással, szerencsével lesz jobb anyagi helyzetű. De ez még nem irigység.

Az irigység szerintem az, amikor voltaképpen normálisan élünk, de mégsem elégszünk meg azzal, amink van. Amit meglátunk, mégha igazából nincs is szükségünk arra az életünkben, az iránt olthatatlan vágyat érzünk, és meg akarjuk azt szerezni, de legalábbis sajnáljuk azt az embertársunktól. Telhetetlenek, és önzők vagyunk, és ilyenkor elveszítjük a kontrollt is magunk, és az érzéseink felett, amelyek akár önkényre, a rendezett élet felborítására is késztethetnek bennünket.

A lelkiekkel van a baj ilyenkor.

Persze ez a telhetetlenség a szegény embert is jellemezheti, például a lumpent, a belátás, erkölcs nélkül élő, dolgozni nem akaró, másokat kihasználó embert, amikor az nem látja meg, hogyha a másik tulajdonlása mögött nagy munka, és teljesítmény van, és emiatt primer módon irigykedik. Az erkölcsös szegény ember viszont nem ilyen.

Kedves Gabriell!

Nem olvastál figyelmesen és kiragadtad az egészből a részt.
Még egyszer leírom, hogy mi az a bűn, amit az ember elkövethet.

Nincs bajom azzal, ha valaki a MC Donald's-ban eszik. (Nekünk ritkán adatik meg, de nem irigylem azokat, akik ezt megtehetik.
Ha én 4 gyerekkel elmennék, az alkalmanként több ezer forint, max. nyáron egy-egy tölcséres fagyira megyünk.
Nem is az a baj, ha valaki sonkát eszik, vagy liba májat. Nem irigylem tőle. Az sem baj, ha jobb autója van.
De nem erről írtam, ha figyelmesen olvastál.



Amikor látom, hogy vannak emberek, akik nem bejelentett munkával többet keresnek mint én és azt is látom, hogy közben minden szociális segélyt igénybe vesznek, ami az erkölcsösség alapján nem jár nekik, akkor ez számomra felháborító. de ez csak nekem baj.
Viszont!
Bűn, amikor az emberek nem fizetnek TB járulékot, ezzel meglopják a betegeket, ember társaikat.
Amikor orvoshoz mennek, akkor pedig azoknak a fizetését használják el magukra, amiért nem ők dolgoztak!

Hogyne ítélném meg, hogy mi a bűn! Hogyan mehetnék a keskeny úton?
Ha pedig valakit ezzel megítélek, azt nem én ítélem, hanem az Isten!
Bűn az, ha a gyermek ingyenesen ebédel az iskolában, hivatkozva a szülők szegénységére és közben az iskolai büfében 500-800 Ft-ot költ naponta.
Vagy egy felnőtt ember több százezer forintot keres, miközben semmilyen járulékot sem fizet, hogy magának jó kocsija és sonkája legyen.
Sőt, vissza igényli mások adóját és ebből valósítja meg anyagi vágyait.

Ez bűn és aki bűn tekintetében ítél, az az Isten!

Kedves Péter

Úgy látom ,nem értesz.
Nem az a gond ha megitéled,hogy szerinted mi a bűn,a gond azzal van ha egy másik ember bünösségét nagyobb bünnek tartod mint a Te bünösségedet.

Mondhatod,nyugodtan,hogy bünös az adócsaló,mert meglop másokat,de azt nem árt tudni,hogy ha ezt úgy teszed,mint ha Te kissebb mértékben lennél bűnös akkor ezért számadással tartozól Istennek.

Mert itéletet mondtál egy másik emberre,ezért Te magad is itélet alá esel.


De ha Te büntelen vagy ,akkor vedd úgy,hogy nem szóltam.

És persze akkor sem,ha úgy gondolod,hogy Te sem vagy semmivel sem jobb az adócsalónál bünösség terén,Isten szemében.


És természetessen én szerintem is bűn az ha valaki meglopja embertársait vagy az Istent,de nem hinném,hogy létezne egy ember is aki ne lopná meg nap mint nap az embertársait vagy az Istent.

Én mindenesetre még nem találkoztam büntelen Szent emberrel aki sem az embertársait sem Istent ne lopná meg,ha mással nem is de mulasztással igen.



Szeretettel gabriel