Kedves Literaty, úgy tűnik, hogy nem akarod észrevenni, hogy mindnyájan "manipulált" emberek vagyunk. Ezért is nagyon jó ez a Zeitgeist, merthogy ragyogóan rámutat erre a tényre.
...
Ez lehet az igazi lelki béke, ebben a bizonytalan világban ez a bizonyosság!
További boldogságot neked ebben a nagy manipuláltság nélküli mindent tudásban!

Afféle náci útra keveredtél.

Újbolsevizmus vagy a globalizáció reformja
Örömmel fedeztem föl Salamon Pál cikkét a Hetekben – valamikor együtt indultunk a pályán –, és annak is örültem, hogy éppen a globalizációról ír, arról a világjelenségről, ami talán égető hazai problémáinknál is fontosabb. A külvilág mindig is meghatározta nemzeti létünket, csak mindig későn ébredtünk: teljesen mindegy: Ugocsa coronat vagy non coronat; nem Ugocsában dőlnek el a dolgok…

Van Salamon Pálnak egy nagyon fontos mondata: "A glo-balizáció nem gonosz emberek találmánya, hanem a technikai és információs robbanás egyenes következménye." Azonnal József Attila jutott eszembe: "Senki nincs, kiről elmondjam, / örömét lelte nyomoromban."
József Attila több ízben is költészetté szublimálta Marx néhány fontos gondolatát. Marx Károly nevétől ne ijedjen meg az olvasó: nem a tévedéseiről lesz szó, hanem néhány máig érvényes tételéről. Jelen esetben arról, hogy a tőkés társadalomban a proletár nyomort nem a gonosz tőkések okozták: az, sajnos, objektív folyamat volt. A termelő erők egy bizonyos fejlettségi foka szükségszer?en generálta azokat a termelési viszonyokat, melyeket röviden kapitalizmusnak neveztünk. Ezt általánosítva: a termelési erők fejlődése meghatározott termelési viszonyokat teremt.
Vagyis Marxot nem kell mindenestül kidobni az ablakon, vannak gondolatai, melyeket csak le kell fordítani a XXI. század nyelvére. A kibernetikus önirányító rendszerek, azaz a termelési folyamatok automatizálása, a komputerek elterjedése, vagyis az információs robbanás, a telekommunikációs forradalom, a tudás alapú gazdaság, a liberális versenyhelyzetbe hozott multinacionális tőke, a fölszabadított és szédületesen fölgyorsult tőkemozgás; ehhez még a Szovjetunió fölbomlása, vagyis az, hogy a liberális kapitalizmusnak nincsen alternatívája: ezek azok a termelő erők, melyek a globalizációnak nevezett termelési viszonyokat létrehozták. Tehát: a globalizáció objektív, szükségszer? folyamat.

Ez teljes determinációt jelentene? Talán furcsa, mégsem véletlen, ha Marx után azonnal a Bibliára hivatkozom: de hadd emlékeztessek arra, hogy abban az ember "szabad akaratáról" is szó esik. Vannak objektív jelenségek, melyek a Teremtő által rendeltettek, de az is rendeltetésszer?, hogy az ember minden objektív jelenségbe be tud avatkozni. Mindenen változtatni, javítani tud; késleltetni, siettetni és enyhíteni képes mindent. Még a halált is.

Azt kellene egyszer? szavakkal, közérthetően megfogalmazni, mi a globalizáció lényege, mi benne a jó, mi benne a rossz. Mert valami rossz is kell legyen benne, különben mi a csudának tüntetnének ellene a világ minden részéről összesereglett tömegek Seattle-ben, Melbourne-ben, Prágában; mindenütt, ahol a mai világgazdaság vezetői megbeszélésre ülnek össze.

A globális termelési viszonyok mögött egy világpolitikai vízió sejlik föl: hogy az emberiséget az integrált világpiac lesz képes egyesíteni, és az átalakulás erejének a nemzetállamok sem bírnak szembeszegülni. A globalizáció tehát letörli a földről az államhatárokat (e fölosztott föld körül sír, szédül és dülöng a léckerítés leheletünktől, mintha vihar dühöng), s velük együtt minden etnikai és rasszista megkülönböztetést és gyilkos xenofóbiát.

Eddig gyönyör?. De. A glo-balizáció kiindulópontja, akárcsak a kapitalizmusé volt annak idején, a szabad verseny. Mondhatnánk a még szabadabb, totálisan szabad verseny. És itt az első hiba.

Szabad versenyhez esélyegyenlőség jár. Ha az esélyek nem egyenlőek, a verseny manipulált. Ma éppen aktuális az Olimpia. Meg vagyok győződve róla, hogy egy magyar versenyző és egy amerikai nem azonos esélyekkel indul. Az amerikai optimális körülmények között készül föl, a magyar – az amerikaihoz képest – szörny? körülmények között. Itt semmire nincs pénz, csak Sportminisztériumra. Az Akták egyik legutóbbi adásában nyilatkozó illetékes szerint a tömegsport (minden élsport alapja) támogatása nem állami föladat. A civil szerveződések föladata. Hogy Magyarországon hogy állnak a civil szervezetek, tudjuk. Amerikában dollár-multimilliárdosok állnak a
civil szervezetek mögött, hazánkban koldusok. Épp a minap írták meg az újságok, hogy a legújabb, két évre tervezett költségvetés még kevesebbet szán a civil szervezetekre, mint amennyit idáig kaptak az államtól. A vívó gyerekek fölszerelését a szülőknek kell előteremteniük, a kajak-kenusok hajóit az egyesület biztosítja ugyan (de nem adja oda a versenyzőknek), a lapátokat a szülők veszik meg. Az öltözőszekrényeket az edző saját kez?leg festi. Ez a VERSENYLÓVAL SÖRKOCSIT HÚZATNI-szind-róma tipikus esete.

"A határokon átnyúló információáramlás következtében a szegényebb országok ingyen vagy majdnem ingyen hozzájuthatnak az egészségügy (…) leghatásosabb vívmányaihoz" – írja egy globalista közgazdász. Veszem észre. A Spektrum televíziós csatornából értesülök az orvostudomány legújabb, fantasztikus eredményeiről, és sóhajtva veszem tudomásul, hogy mindezt jó, ha ötven év múlva alkalmazhatjuk itthon is, mire már régen elavul… Nálunk az aktuális probléma az, hogy az egészségbiztosító nem tudja (nem is akarja) finanszírozni a már szintén elavult, de kicsivel korszer?bb dialízisgépet, csak a legkorszer?tlenebbet. Azt írja ugyanő, hogy 1990 és 1998 között a száz lakosra jutó orvosok száma 13 százalékkal, a nővéreké (?!) 15 százalékkal nőtt. Javult a kórházak ellátottsága… stb. Hol él ez az úr? Isten tartsa meg az egészségét, biztos, hogy sem ő, sem családja tagjai nem kerültek a magyar egészségügy markába az elmúlt tíz évben!

Persze az igazság az, hogy az európai integrációban, a globális gazdaságban ez a lehetőség benne van, de csak mint lehetőség. Még távolról sem mint gyakorlat; ezt magyar állampolgárnak nem kell bizonygatnom. A magyar közvéleményben elterjedt hiedelem, hogy a rendszerváltásnak a lakosság egyharmada a nyertese, vesztese ellenben a népesség kétharmada. Az arányokat lehet vitatni; szerintem hazánk arra a csodára volt képes, hogy a hárommillió koldus országából ötvenöt év alatt fölküzdötte magát a hárommillió koldus országának dicső rangjára, ahol további ötmillió lélek várja rettegve, mikor csúszik le a másik hárommillió mellé.

Ha ugyanez a szerző, aki olyan optimistán ítéli meg a magyar egészségügyet, azt állítja, hogy a Globalizációs Világindex szerint a szegénységben élők száma Földünkön drámaian csökkent: 1980-ban a világ népességének 34 százaléka élt az abszolút szegénységi küszöb alatt, 1990-re már csak a fele, akkor tartok tőle, hogy ez az adat éppoly hiteles, mint a magyar egészségügyről mondottak. Megint csak föltételezem: lehetőségről van szó, nem gyakorlatról.

Az is zavarba ejtő, hogy ez az adat Kína gazdaságának fejlődésével is számol, az pedig nem illeszthető a globalizáció sodrába. Kína népessége több, mint az emberiség egyhatoda, tehát jelentősen befolyásolja a statisztikát. Csakhogy Kína totális, bolsevik típusú szuperhatalom, mely az emberi jogok kiterjesztése terén egy lépést sem tett előre, ahol távolról sem hozták abszolút liberális versenyhelyzetbe a nemzetközi tőkeáramlást, csak szigorú állami kontrollal ügyesen keverik a tervutasításos gazdálkodást a piacgazdasággal. Kína rejtélyes ország, ötezer éves kultúrával rendelkezik, ahol a szélsőséges zsarnokok (Mao) éppúgy megteremnek, mint a szélsőséges bölcsek (Teng). Kínát megérteni kevés egy emberélet, Kínát ne keverjük ide. Tisztességtelen érvelés!

Mondtam föntebb, hogy a globalizáció sarkalatos pontja a totálisan szabad, korlátlan, regulázatlan verseny. Ám ha a tőke ugyanolyan szabadon, mindenféle állami és társadalmi kontroll nélkül, védővámok nélkül, ötletszer?en megállapított adózási föltételek mellett áramlik be az Egyesült Királyságba (tegyük föl Németországból) vagy Zambiába, az nem ugyanaz. Az nem versenyhelyzet. A zambiai munkás ugyanazt a munkát évi 500 dollárért végzi el, amit az angol munkás évi 25 ezerért. Az angol munkást szakszervezet vagy más érdekvédelmi testület védi, a zambiai szakszervezeti vezetőket – ha vannak egyáltalán –, egyszer?en agyonlövetik a helyi bérgyilkosokkal (nagyon olcsó pénzért), ha nem, a tőke már szedi is a sátorfáját, és villámgyorsan odébbáll Kenyába. Vagy Madagaszkárba, vagy Thaiföldre. Csak Angliába nem megy, az biztos, vagyis az angol munkás munka nélkül marad. Mert túl drága. Majd akkor jut munkához, ha hajlandó éhbérért dolgozni, mint afrikai, ázsiai társai.

"Drámaian csökken a szakképzetlen munkaerő iránti kereslet" – állítják a tudós közgazdászok. Hát persze, ez a tudás alapú gazdaság lényege. Ezen a ponton megint föl kell tennem egy demagógnak ható kérdést: A zambiai gyerek és az angol gyerek egyforma esélyekkel próbál-e olyan szakképzettséget szerezni, amivel már kelendő lesz a munkaerőpiacon? Továbbmegyek: az angol elit gyermeke és az évek óta munkanélküli angol forgácsoló-szakmunkás gyereke egyenlő esélyekkel indul, hogy megszerezze a globális munkaerőpiacon a piackompatibilis képzettséget? Ugye azért valószín?bb, hogy az elit gyermekének az esélyei jobbak, mint a munkanélküli drehás fiának esélyei, aki éppen úgy munkanélküli marad egy életre, akár az apja. (Hát még a zambiai gyerek!) Nem állítom, hogy ez tudományos fölmérés eredménye, mindez csak írói intuíció. De azért nagyon valószín?, hogy így van, nem igaz?
Szerda este a Jó estét Magyarországban a tv2-n azt nyilatkozta egy globalizációt ellenző közgazdász (későn kapcsoltam oda, a nevét nem tudtam megjegyezni), hogy a globalizmus híveinek érvelése, miszerint türelem: hamarosan a fejlődő országok is megérzik a globalizáció gazdasági húzóerejét és eredményeit, olyan, mint az a bolsevista duma volt: csak egy kicsit bírjátok még ki a nélkülözést, és jön a kommunista paradicsom. A globalizáció tragédiába sodorja a világot, és annyi. No hát ez így nem igaz.

De mielőtt továbbmennék, hadd idézzek apám hagyatékából két mondatot. Az egyik: minden hazug eszme a benne megbúvó igazságszilánkokból él. A másik: a történelmet nem csinálják; a történelem lesz. A globalizáció a termelő erők fejlődése következtében kialakult termelési viszonyok rendszere. (lásd mint fent) Organikus fejlődése következménye, mint annakidején a kapitalizmus. A bolsevizmus és a fasizmus mindkét "szörnyállama" (a Szovjetunió és a náci Harmadik Birodalom) politikai gengszterek "ordas eszméi" alapján született, kihasználva a kapitalizmus anomáliáit. Ideológiájuk hazug volt, rendszerük "csinált", nem jobbítani, hanem uralkodni, rabolni, gyilkolni akartak (a kapitalizmus b?nei ürügyén), és bepaliztak néhány naiv értelmiségi világmegváltót. A mai tüntetők csak a globalizáció ellen tüntetnek, alternatív javaslataik nincsenek; naiv értelmiségi világmegváltók ők is. (Jobb esetben. Rosszabb esetben a dzsihád ügynökei.)

Ezek az ifjak nagyrészt a legfejlettebb, OECD-országokból érkeznek, nem Zambiából (tekintsük Zambiát szimbólumnak). Interneten, e-mailen szervezkednek, vagyis nem annyira szegény emberek. (Én nem tudnék interneten szervezkedni, nem bírnám kifizetni a telefonszámlát.) De ezen nem szabad csodálkoznunk. A globalizációnak a fejlett országokban is vannak vesztesei, a zambiai veszteseknek pedig nincs semmi internetjük, se mobiltelefonjuk, sem útiköltségük Zambiától Prágáig, meg vissza. Gondoljunk az angol munkanélküli szakmunkás munkanélküli fiára, aki interneten tud ugyan szörfölgetni a munkanélküli segélyből, meg retúr repülőjegyre is telik neki Prágába, de munkája nincs, mert a globális tőke kimenekült Angliából, és Zambiában dolgoztat.

Alternatív javaslat a globalizáció helyett nincs. Churchill jut eszembe, aki szerint a plurális demokrácia nagyon nehézkesen m?ködő, ezer sebből vérző államforma, de pillanatnyilag nincs nála jobb. Gyanítom, ez vonatkozik a globalizmusra is. Úgy, ahogy van, rossz; csak éppen organikusan fejlődött, és az emberiség még nem talált ki jobbat. Mi következik ebből? Ha a rendszernek nincs alternatívája, magát a rendszert kell megreformálni.

James Wolfensohn, a Világbank elnöke legutóbb így nyilatkozott: "A tüntetők üzenetét meg kellene hallgatnunk. Mély meggyőződésem, hogy kérdéseik jogosak, és üdvözlöm a szegénység elleni elkötelezettségüket." Stanley Fischer, az IMF
vezető embere elismerte: sok országban nem hatnak a szegénység elleni receptjeik, a zöme még mindig kénytelen többet költeni adósságai visszafizetésére, mint egészségügyre és oktatásra. A Nobel-díjas James Tobin híressé vált kifejezése szerint homokszemeket kell szórni a spekulációs pénzáramlás gépezetébe. Le kell lassítani a nemzetközi tőkemozgást, ahogy közlekedésbiztonsági szempontból korlátozzák az autók sebességét, vagyis szükség van egy tőkét és piacot szabályozó KRESZ-re. Ma már Világbankék is tudják, hogy nem elég a dereguláció, a vámok eltörlése, a piacok kinyitása az üdvösséghez: segíteni is kell a fejlődőket. Átvitt, vagyis gazdasági értelemben, pozitív diszkriminációt kell alkalmazni. Globalizáció az ortodox liberalizmus alapján nem megy, a piac törvényei önmagukban rosszul m?ködnek. A tőkepiac kontrollálandó.

Csakhogy a kontrollnak is globálisnak kell lennie, ezért a ma m?ködő irányító szerveknek át kell alakulniuk. A Fejlettek szervezetei helyett a Globális Világ szervezeteivé. Nem tartható, hogy a fejlett (északnyugati, fehér) országok döntsenek a fejletlenekről, a Harmadik Világ országairól, az érintettek, a "fejletlenek" nélkül! A termelő erők arra kényszerítik az emberiséget, hogy előbb vagy utóbb, így vagy úgy, teremtse meg a maga globális egységét. Az egységnek, világ-konszenzusnak egy alternatívája van: a globális pusztulás. A bioszféra elpusztulása.
Távol áll tőlem minden újmarxista ostobaság. (Különben maga Marx tiltakozott legerélyesebben a "marxizmus" ellen, vagyis az ellen, hogy gondolataiból zárt rendszert konstruáljanak.) Mégis észrevett a XIX. század második felében olyan jelenségeket, melyek érvényessége a XXI. század elejére derült ki. Ő úgy látta, hogy amikor (1) a termelési viszonyok akadályozzák már a termelőerők továbbfejlődését (s erre tucatnyi példát hozhat bármelyikünk, itt hely hiányában eltekintek tőle); (2) amikor a kizsákmányoltak relatív elnyomorodása abszolút elnyomorodássá válik, akkor jön el a Világforradalom ideje. Mondjunk Világforradalom helyett generális, vagy Globális Változást. És helyben vagyunk.

Fukuyama téved, nem ért véget a történelem. Most kezdődik csak igazán…!

... meg az önzés uralkodása meghozza a jólétet mindenhol - elv hirdetésbe a keresztyén fórumon, meg topic nyitás arról, hogy az Amerika a becsület és a jóság világa. Miközben az a vérünket szívja ki. Hiába magyaráztam ennek a szegény exrefisnek, hogy ha már a neoliberálisok kenyéradója a Soros is hátat fordít mindennek, hát vegye már ő is észre a dolgot. Most már a Hetek írja, hogy vége. A globalizáció jelen formájában tarthatatlan.

Jézusban való hit-e az, ha valaki, aki újjászületett keresztyénnek tartja magát, a világban működő, az embereket legjobban szolgáló gazdasági rendszernek az önzés vezérelést tartja? Nem Jézusban való hit alapján működő rendszert, hanem az önzésben való hit alapján működő rendszert tartja a leghatékonyabbnak, ezzel a legjobbnak?

De mutass ma Jézusi elvek alapján működő gazdaságot, ami jobb mint a szerinted "önzésvezérelt" kapitalizmus, én azonnal átpártolok.

Jézusi elveknek az emberekben kell működni, és akkor teljesen mindegy, hogy milyen a társadalmi forma.

De mutass ma Jézusi elvek alapján működő gazdaságot, ami jobb mint a szerinted "önzésvezérelt" kapitalizmus, én azonnal átpártolok.

Ha viszont az emberek nem jézusi elvek alapján élnek (ez a valóság), akkor az eddig legjobban működő dolog a szabad, demokratikus, piaci kapitalizmus.
ex

Magyarul az önzésben hiszel, nem pedig Jézus egyházában.

Gondolom az exrefisnek gratulálsz...

Ha az emberben Jézus él, az már Isten országa. Akiben Jézus él, az Isten országának állampolgára, ebben a világban pedig csak jövevény.
De akkor sem mindegy számára, hogy milyen társadalmi formában él itt, a földi élete során, - bármilyen is az, - Isten országához képest minden ember által kitalált és létrehozott társadalmi forma igazságtalan, amihez képest törekedni kell az Igazságosságra.

Jézusi elvek alapján működő gazda(g)ság -> Isten Országának gazda(g)sága.
Ha valóban újjászületett keresztény vagy, és Jézus él benned, (nem csupán jézusi elvek) nem kell sehova átpártolnod.

Tehát a valóság az, hogy nem jézusi elvek alapján élsz, - ezért számodra az eddig legjobban működő dolog a szabad, demokratikus, piaci kapitalizmus?
Nem mondod komolyan...., vagy a saját szavaid ítélnek meg téged is?

Testvérek!
Van társadalmi modell amit Jézus hírdetett e világra az uralma nélkül?, Mert én nem találom a Bibliában.
Sokféle volt, mind egyre ment: az ember menthetetlen bűnösségét igazolta és az ember keze alatt mindig minden elromlott.
Ettől még kereshetjük, vagy támogathatjuk a legjobbnak tűnőt, csak én nem hiszek a politikai megváltásban. Majd ha Jézus Krisztus visszajön akkor lesz igazság ezen a földön.
Persze megvan nekem is a véleményem erről arról, sőt van politikai valamiféle irányultságom is, de nem szeretnék egyik farrvizébe sem szolgai módon beállni. Lehet, hogy árnyaltabb a kép mint ahogy itt egyik, vagy másik testvér hozzászólását olvasom.
Mindenesetre szerintem egy Istenfélő vezető, vezetés, legyen bármi is a struktúra igazából az használ egy országnak. Mert azért azt én sem hiszem, hogy minden mindegy. AZ ország vezetője legyen Istenfélő, erkölcsös ember aki a nép javát keresi, az egyházak, gyülekezetek pedig maradjanak ki a pártpolitizálásból.
Persze legyen véleményük, a bibliai igazságot hírdetve(pl, homoszexualitás, abortusz, aktív eutanázia, gyűlölködés, antiszemitizmus, szegények kizsákmányolása, pénz szeretete stb) ha ez a kérdés pártok érzékenységét érinti, netán a társadalmét az már nem az egyház hibája, ha szól ezekről, de ne pártszinekben.