exrefis írta:
A kapitalizmusról valami nagyon torz kép él benned, amit a kádári történelem oktatásnak, a balos propagandának tulajdonítok. Az ilyen gondolatok miatt szoktalak marxistának nevezni, de nem azért hogy megsértselek, hanem azért mert ezek a gondolatok marxista gondolatok.
Exrefis, ezért nem szeretek veled vitatkozni, merthogy nem olvasod a másikat. Másfél A4-es oldalon keresztül fejtegetem, hogy van, létezik jó kapitalizmus, ahol a szabályzás segítségével sikerül mederbe terelni az emberek féktelen önzését és megfékezni a pénzügyi, hatalmi előjogokat és a gazdagságból jut a rászorulóknak is. Erre jösz a fentiekhez hasonló írásokkal, miszerint kádárista szemléletem van. Neked a libertarista/neokon kapitalizmus a kedves és ha másnak másfajta kapitalista szisztéma tetszik, akkor jösz a marxista bunkóval.
Hoztam már több írást a Sorostól, a versengő kaitalizmus ideológiájának egyik fő támaszától itt Kelet-Európában, miszerint a régi módon, ahogy te szereted, nem mehetnek tovább a gazdasági folyamatok.
Linkeltem már be Kálvinról írásokat, miszerint a kapitalizmus alapja a kamat nem Kálvin szerint való módon működik, így nem mondhatod azt egyértelműen, hogy a kapitalista gazdaság főbb negatívumai kálvini örökség.
Most a katolikusok kompendiumát idézem, ahol szokásodnak megfelelő módon csak egy kis részletet ragadsz ki belőle, amely látszatra a te neokon elképzelésedet támasztja alá, de már a következő bekezdést, amely az önzés kritikáját tartalmazza negligálod.
Mi a fenének vitatkozom veled egyáltalán, ha az elemi vita szabályait felrúgod, a másik érveit folyamatosan figyelmen kívül hagyod? Sőt teljességgel mást adsz a szájába, majd ez alapján még le is marxistázod a másikat és ezt gusztustalan véleményedet még fent is tartod?!
Beidézem vastagon, nagy betűvel kiemelve a kompendium egyes részeit, szájbarágósan, amelyről azt mondtad, hogy nem marxista. Azért teszem ezt, merthogy a szentekre való hivatkozáson kívül gyakorlatilag egyetértek a kompendium társadalom felfogásával. Nem a katekizmussal, hanem a társadalmi résszel. Ember, család, közösség, társadalom.
Mivel a kompendiumra azt mondtad, hogy nem marxista, kádárista gondolatokat tartalmaz és én gyakorlatilag ezt a kereszténydemokrácia alapját jelentő kompendiumot tartom alapnak, tényleg jó kérdés, hogy miért is nevezel te engem kádáristának?
A már belinkelt idézetekben vastaggal, kiemelten jelölöm az egoizmus, az önzés elitélését, valamint a társadalmi, állami szolidaritás fontosságát. Csak egy-két részt hozok ide, a kompendium tele van ilyennel, de most nincs időm többet kopizni, hátha ennyi is elég:
Idézet:
332. A gazdaság morális dimenziója összekapcsolja a gazdasági hatékonyságot és az emberiség szolidáris fejlődését, jóllehet ezek egymástól különböző, alternatív, ám ugyanakkor egymástól elválaszthatatlan célok. Az erkölcs mint a gazdasági élet konstitutív eleme nem áll szemben azzal és nem is semleges; ha az igazságosság és a szolidaritás vezérli a gazdaságot, akkor az éppen a társadalmi hatékonyság összetevőjévé lesz. A javak előállításának tevékenységét hatékonyan ellátni – kötelesség, máskülönben eltékozoljuk a forrásokat; ám elfogadhatatlan az a gazdasági növekedés, amelyet az emberek, egész népek és társadalmi csoportok vesztesége árán tartanak fenn, szegénységre és leszakadásra ítélve azokat. A gazdagságnak a javak és szolgáltatások rendelkezésre állásában megragadható kiszélesedése és az erkölcsi követelés ezeknek a javaknak és szolgáltatásoknak az igazságos elosztására: ennek az emberek és az egész társadalom számára ösztönzésnek kell lennie a szolidaritás alapvető erényének gyakorlására,694 hogy az igazságosság és a szeretet szelleme a bűn valamennyi struktúráját,695 amely létrehozza és fenntartja a szegénységet, az alulfejlettséget és megalázottságot, leküzdje mindenhol, ahol az mutatkozik. Ezek a struktúrák az emberi egoizmus számtalan konkrét tette által épültek fel és erősödtek meg.
350. A piac a mai társadalomban jelentős társadalmi funkciót tölt be; ezért fontos pozitív módon feltárni és megteremteni a feltételeit annak, hogy e funkciók konkrét kibontakozása lehetővé váljon. A munkásnak valóságosan szabadnak kell lennie a különféle feltételek közötti összehasonlításra, értékelésre és választásra, ugyanakkor azonban a gazdaság területén e szabadságnak is szabályozottnak kell lennie megfelelő jogi keretek között, úgy, hogy a maga egészében felfogott emberi szabadságot szolgálják: „A gazdasági szabadság az emberi szabadságnak csak az egyik eleme (…). Ha a gazdasági szabadságot önállónak tekintik, ez azt jelenti, hogy az embert inkább a javak termelőjének és fogyasztójának értelmezik, nem pedig szubjektumnak, aki azért termel és fogyaszt, hogy megéljen: így a szabadság elveszíti igazi kapcsolatát magával az emberrel, végül pedig elidegeníti és elnyomja őt.”732