Miért hullanak a bombák Gázára?
A palesztinhatóság felügyelete alatt álló Gázai övezet jelentős és eddig még
nem kitermelt olaj és főleg földgáz készletekkel rendelkezik (forrás).
A palesztin földgáz készletek feltérképezését 2000-ben adta át a British Gas
cég a Jasszer Arafat által vezetett palesztinhatóságnak.
Ekkor olyan megállapodás jött létre a palesztinhatóság, a British Gas és egy
arab energetikai mérnöki cég közt,
amely szerint a palesztin földgáz kitermelésből keletkezett haszon 60% az
angol céget, 30% az arab céget és 10% a palesztinhatóságot illeti
(forrás: Haaretz, október 21/2007).
Ez a földgáz gyakorlatilag a palesztin hatóság felügyelete alatt álló,
Gázához tartozó, Mediterrán tengerparti sávban rejlik és a British Gas
felbecslése szerint legalább 1.4 ezermilliárd (trillió) köblábról,
de talán sokkal többről van szó.
A nemzetközi törvények szerint, a Gázai földgáz a palesztin nép tulajdona,
de Ariel Sharon izraeli miniszterelnök egyértelműen kijelentette 2001-ben,
hogy Izrael igényt tart rá.
Ezt követően, a palesztin hatósággal létrehozott megegyezés ellenére a
British Gas nem mert neki vágni a földgáz kitermelésének.
Miközben egyre erősebbé vált a konfliktus az Arafat hatóság és a Sharon
kormány közt, 2004 áprilisában Sharon kijelentette,
hogy Arafat „potenciális célponttá" vált Izrael számára (forrás). Néhány
hónappal később, 2004 decemberében, Arafat meg is halt vérmérgezésben...
2005 decemberében Sharon agyvérzést kapott és azóta is állítólag vegetatív
állapotban van. Sharon után ismét volt remény,
hogy a palesztin földgáz kitermelésre kerüljön a palesztin nép javára és
2006 tavaszán a British Gas már készült is aláírni egy szerződést
Egyiptommal, aki ezt a földgázt felvásárolta volna
(forrás: Times, május 23/2007).
Az izraeli Ehud Olmert és az angol Tony Blair kormányok ezt a szerződést
azonban megakadályozták.
Ezt követően, az Olmert kormány elkezdett tárgyalni a British Gas céggel a
Gázai földgáz ügyében,
kizárva a palesztin hatóságot a tárgyalásból.
2007 decemberében a British Gas és az izraeli kormány közti tárgyalások
eredménytelenül megszakadtak.
Az izraeli napilap Haaretz szerint, a jelenlegi izraeli támadást Gáza ellen
már 2008 júniusában kezdte el tervezni a hadsereg (forrás).
Érdekes módon, szintén 2008 juniusában kereste fel újra az izraeli kormány a
British Gas céget azzal,
hogy tárgyaljanak meg egy olyan szerződést,
amelyben a Gázai földgáz készleteket Izrael és az angol cég értékesítenék
együtt, kizárva a palesztin hatóságot
(forrás: Globes Online – Israel`s Business Arena, június 23/2008).
2008. december 27-én, az izraeli hadsereg elindított egy nagy erejű támadást
a Gázai övezet ellen.
E támadásnak ma (2009. január 11.) már több mint 800 halálos áldozata és
3,500 sebesültje van a palesztin lakosságban.
Az áldozatok fele civil, a harmada gyerek.
2009. január 10-én, az izraeli légierő elárasztotta Gáza egymillió hat
százezer lakosát röplapokkal;
ezek arra buzdítják a palesztinokat, hogy haladéktalanul hagyják el
otthonaikat és tömörüljenek be a déli részen fekvő,
Egyiptommal határos, 80 ezer lakosú Rafah városba.
Vajon miért hullanak a bombák Gázára?
Miért kell szörnyet halni a palesztin gyerekeknek és miért vállalja a
cionista állam a világ szégyenfoltja szerepét?
Azért, mert el akar számolni néhány száz rosszul felfegyverzett Hamasz
"terroristával"
vagy talán azért, mert Gáza valóban egy olyan olaj és földgáz Eldorádó,
amiről a zsidó állam nem képes lemondani?"