Nőként ugyan olyan ember vagy, mint bárki más, sőt bizonyos téren sokkal több, mint "bárkiférfi" más. Pl. én sose éltem meg azt a csodálatos érzést, hogy egy új ember megmozdul a hasamban.

Az emberi méltóság szégyen nélküli tagadása, ha szeretném a családomat vezetni? Ha Krisztust szolgálva felelősséget akarok vállalni a családomért? Ha szeretném szolgálni a feleségem, gyermekeim? (nem kiszolgálni!)
Ez lenne az emberi méltóság tagadása?

van két korábbi hozzá szólásom a másik oldalon is, ami fontos a válaszomban....

"Nőként ugyan olyan ember vagy, mint bárki más, sőt bizonyos téren sokkal több, mint "bárkiférfi" más. Pl. én sose éltem meg azt a csodálatos érzést, hogy egy új ember megmozdul a hasamban."

A férfiaknak férfi- a nőknek női szaporítószerveik vannak. Egyik sem több vagy értékesebb, mint a másik.

"Az emberi méltóság szégyen nélküli tagadása, ha szeretném a családomat vezetni? Ha Krisztust szolgálva felelősséget akarok vállalni a családomért? Ha szeretném szolgálni a feleségem, gyermekeim? (nem kiszolgálni!)
Ez lenne az emberi méltóság tagadása?[/quote]

Nem az. És még csak nem is rád mondtam, hogy tagadod az emberi méltóságot. Az tagadja, aki, ha nőről beszél, nem tudja elképzelni, hogy ne említse meg a külsejét. És aki nem érti, hogy miért kell ez ellen tiltakozni. A példa, amit írtam erről, segíthet érthetővé tenni: Ha Obamára mondták volna, hogy milyen jó elnök, és még a fogsora is teljesen ép, neki sem esett volna jól. Utána mondhatták volna a fehér emberek, hogy miért, hiszen megdicsérték, mit érzékenykedik. A ép fogakra való utalás pontosan ugyanaz, mint a nőknél a külsőre.
És nem értem, hogy a családra vonatkozó ige ehhez az egészhez hogy jön. Illetve sajnos értem: úgy, hogy a férfiak azt hiszik ez alapján az ige alapján, hogy Isten általában a nőket nekik rendelte alá. Én úgy gondolom, hogy ha Pál tudta volna, hogy ebből a mondatból ez lesz, akkor nem írta volna le.

"Krisztust szolgálva felelősséget akarok vállalni a családomért" Péter, ez a mondatod szép. De ebben a mondatban nincs is szó hatalomról. Ha valaki úgy gondolja, hogy ő a felesége számára a "felsőbb hatalom", az baj. A családi élet nem szabad, hogy a hatalomról szóljon.

Nem erről beszéltem, hanem arról az ÖRÖMRŐL, amit a férfiak csak áttételesen élhetnek át. Meg ha már itt tartunk, akkor a teremtettségünkről.



Azon gondolkodtam, hogy mennyire nem említi a nők külsejét a Biblia. Az Ószövetségben és az újszövetségben alig találunk rá utalást.
Talán az Énekek éneke kivétel,de ott egy nagyon intim kapcsolatról van szó, ami a menyasszony és a vőlegény szerelme. Talán ebbe a kapcsolatba fér bele igazán a másik testének a csodálata, dicsérete.
Az Isten Igéje a nők szépségét nem a hajfonásokban adja elénk, nem a külső díszítésekben.



Nem is arról szól, hanem a szeretetről, ahogyan az Úr által vezetett élet is erről szól. Szeretetből engedek az Ő parancsainak.
Egy apa parancsol a gyermekeinek, pl. 22 órakor mindenki menjen az ágyba, sőt parancsolhat a feleségének, hogy ne vegyen magának még egy csizmát, csak a színe miatt.

"Egy apa parancsol a gyermekeinek, pl. 22 órakor mindenki menjen az ágyba, sőt parancsolhat a feleségének, hogy ne vegyen magának még egy csizmát, csak a színe miatt."

Nagyon máshogy látjuk ezt a dolgot, nem látom értelmét vitatkozni rajta. Lapozzunk. .

priviben?

Te, ez a "lapozzunk" kiütött
Megfertőződtem a vitatkozás szellemével, talán ezért vagyok itt ilyen keveset.

A mi életünkben - és akkor ez nem vita - valóban nem parancsolok a feleségemnek.
Leírjam neked privátban, hogy mi volt a csizmával, hát ha akkor jobban értesz?

Kedves Pauler,ahogy gondolod. Vitatkozni én semmiképp nem szeretnék, se veled se Exszel. Úgyse fogjuk meggyőzni egymást. És a sokéves fórumbarátság nem múlhat elméleti kérdéseken. A gyakorlattal meg mindenki birkózik otthon, ahogy sikerül. Nekem megvan lementve a régi fórum napiige topikja, ahol nagyon jókat beszélgettünk. Azt szívesen újraéleszteném. Ex "Mikor a szentek.." fordítása pedig teljesen beépült az itthoni repertoárunkba. Mindkettőtöket szeretlek.

Figyu, csak nem hagyott nyugodni ez a dolog, mert hogy az itthoni gyakorlatunk se arról szól, hogy parancsokat osztogatok a feleségemnek, akkor meg ne képmutatóskodjak.

Szóval, gondolkoztam azon, hogy van-e olyan Ige, hogy:
"Férfiak/férjek, parancsoljatok a feleségeiteknek!"

Nem jutott eszembe egy ilyen sem. Nem emlékszem, hogy ez így benne lenne a Bibliába.
(de fordítva sem, már mint hogy asszonyok/feleségek parancsoljatok a férjeteknek)

Ami emberileg és az eddigi világi ismereteim szerint értelmezhetetlen, hogy az "engedelmesség" asszonyi oldalának másik fele, nem a "parancsolj", hanem a "szeresd".

Egyébként az Istennel való kapcsolatomban is akkor tudtam mindig tovább lépni, amikor a kegyelem, irgalom, szeretet ereje adott indítást arra nézve, hogy akarjam Jézus szavait cselekedni.

Akkor miért lenne ez másként egy családon belül?

Szóval amit megtehetek, hogy Isten, Jézus Krisztus parancsait képviselem a családomon belül, ami első renden nem a másik rászorítása az Igére, hanem az én akaratom belesimulása az Övébe, ami tettekben is megnyilvánul.

Azért érzem magam furcsán, mert odáig ment a vita, mintha két autoriter macsóval vitatkoznál, akikkel szemben meg kell védened a nők elemi jogait.
De hát ez messze nem így van. Úgy néz ki Péter mint egy macsó, aki 24 órában egrecéroztatja a feleségét?
Egy keresztény nőnek persze nagyon nehéz egyensúlyozni felemás igában.
De nehogy azt higyje bárki, hogy keresztény házaspár esetében minden karcmentes, nyilván egyszerűbb. Lehet egyszer elmesélem a saját tapasztalataimat.

Azt meg nem is gondoltam, hogy még emlékszik valaki "Mikor a szentek.." -re!

Laci, felcsigáztál....

Kedves Péter!

Kitárgyaltuk már ezt a parancsolgatásos kérdést a családról szóló topikban, én nem látom úgy, hogy bármi változott volna. De örülök, hogy foglalkoztat téged ez kérdés. Ha gondolod, folytassuk a Család-témában.

Kedves Ex!

Egyikőtök sem néz ki nagy macsónak. Ezért volt fontos megszólalni ebben a kérdésben. Mert egy férfiközpontú közegben nem kell kőmacsónak lenni ahhoz, hogy riasztóan kőmacsó gondolatai legyenek az embernek - ha férfi, ha nő. Nézzétek meg a facebookon naponta terjedő jópofának gondolt szexista rémségeket, amiket a nők is lelkesen terjesztenek. A levegőben van ez benne. Hogy százból kilencvenkilenc férfi lehülyézi azt, aki Obama kijelentése ellen tiltakozik. Pedig igenis felháborító, mint ahogy felháborító lenne a fogsor emlegetése csak azért, mert színesbőrű, akiről beszélünk. A saját házasságomról mindeközben semmit nem mondtam. A házasságom nagyon is rendben van.
Egyébként, ezt is írtam: nem keresztény jelenségről beszélünk. Nem a keresztény családképnek ugrottam neki. Inkább az van, hogy ez a jelenség, a levegő, amiben élünk, ami tárgynak nézi a nőket, megfertőzte a kereszténységet. Talált egy mondatot Pálnál, amibe belekapaszkodik. Erre bizonyíték, hogy ezt az egy (rosszul értelmezett) bibliai passzust minden férfi szigorúan veszi, az is, aki egyébként közelében sincs a kereszténységnek. Aki nem macsóskodik, az is szigorúan veszi, mert ő is tudja, hogy egyébként neki a teljes kiszolgálás és az ugráltatás lehetősége járna, de ő kegyes és nem él ezzel a jogával. Pedig, ahogy Péter írta, épp a Biblia az, ahol nagyon is egyenrangúak a nők. Szerintetek a magyar hagyomány, amelyben a háziasszony nem ülhet le az asztalhoz, mit kezdene Máriával, aki leül Jézus lábához? Semmit nem kezd vele, helyette idézi Pált, és élvezi a férfiaknak járó előjogokat. Ez ellen szólaltam én itt meg. Szerintetek a történetben Jézus azért nem parancsol rá Máriára, hogy húzzon mosogatni, mert kegyes, és megengedi, hogy egy nő leüljön? Férfiként leereszkedik Máriához? Én egyáltalán nem így látom. Mária, de Márta is, annyira egyenrangú ebben a történetben, hogy nem is kell mondani, gondolni se, hogy egyenrangúak, mert ez természetes.

A férfi vezető szerepe abban nyilvánul meg, hogy ő kapja az első pofont, ami egy ajtón való belépés után érkezhet.
A női lélek jobban teszi, ha bebújik a hívő férje nagyobb strapát is elbíró válla mögé.

Ha egy nő elől akar járni, mindig gyengébb lesz ez a szövetség, mint ha beállna a férje mögé.

Az Isten védelemnek adja a nő számára a férfi vezető szerepét, de milyen vezető az, akinek nem engedelmeskedik senki?

Akkor te is idézd "Pált":
Ef 5,25 Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;
Ef 5,28 Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti.
Kol 3,19 Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántok keserű kedvűek.


Mered?