-

Kedves Tavasz

Abban sehol,mert ezzel max.a világnézeted változik.

De az étel sem azért izletes mert tudod,hogy mi van benne,hanem
mert fogod és elfogyasztod.

Istennel is így van az ember,nem az a lényeg ,hogy "hiszed"hogy
van,hanem,hogy elkezded
enni. Jézus is erről beszélt
tanítványainak az Úrvacsorán ,
a főfogás a Szentlélek volt.

Ami pedig a bizalmatlanságodat illeti Isten irányába,gondolom emlékszel arra a kis játékra,
amikor két ember áll,egymás
mögött és az elöl álló ,nyujtott testel hátra esik ,mig a mögötte
álló megfogja.

Na,ha ezt a gyakorlatot megtudod csinálni azzal akiben a legkevésbé
bizol meg akkor ,gyorsan Szenté
válhatsz.Ha nem akkor kicsit lasabban fog menni.

Komolyra fordítva a szót,a hitnek ez a lényege,a feltétlen bizalom Isten irányába.Ha ez nincs meg akkor nem igazán alakul ki közted és Isten között egy bensőséges,
kapcsolat,mert mint te is tudod
a jó kapcsolathoz bizalom kell.

Ha Jézus személye bizalomgerjesztő a számodra,akkor Istennel sem lehet problémád,hisz Isten,pont olyan
szeretetreméltó mint Jézus.

-

Na igen,ez a Lélek hangja a lelliismeret,szép magyar kifejezéssel,ami bizony minden emberben müködik,hívőben és pogányban egyaránt.

Ezért is szoktam,mondani,Hogy Isten Lelke már a születésünk pillanatában belénk kerül,csak akkor még nincs vele tudatos kapcsolatunk,de azért
Ő tud ránk hatni.

Azt mondanám,hogy míg a hitetlen embernél ez a kapcsolat Istennel,
spontán szerű,addig a hívő ember esetében már tudatos,mivel a hívő tudatossan figyeli ,hogy mit mond
neki Isten a lelkében.

-

-

Kétségtelenül vannak altruisták, vagy vannak, ahogy a Figyelő mondja humanisták, és más hasonlóan lelkesen viselkedő emberek. Őbennük is dolgozik a Szentlélek ez kétségtelen. Ugyanakkor mi keresztyének azt valljuk, hogy a Szentlélek munkája, és Jézus által történhet a mi megváltásunk, megigazulásunk. Jézus élete, tanításai, halála, feltámadása számunkra az elesettségből való felemelkedés lehetőségét adja.

Mi reformátusok nem használjuk a szent szellem kifejezést, mi a Szentlélek kifejezést használjuk. Erről viszont az illetékeseket érdemes megkérdezned. Számomra nem túl érthető, amiről beszélnek, de remélem, hogy egyszer csak leesik nekem is a tantusz, hogy miért szent szellem, és miért nem Szentlélek.

-

A címre a válasz:
NEM

Az alábbi tanulmányt az apologia.hu oldalon találtam. Szó szerint idézve.
Az Úré a dicsőség! Köszönjük apologia!



A háromságtan




Bevezetés


Az Isten egyetlenségét és hármasságát megfogalmazó háromságtan a keresztény egyházak ökumenikus közössége számára a hit alapvető eleme. Ugyanakkor a tant nem sok keresztény képes pontosan megfogalmazni, és még kevesebb ismeri a bibliai alapjait vagy a jelentőségét. Így nem csoda, hogy sokan zavarosnak érzik, sőt a biblikusságát is megkérdőjelezik. Tanulmányunk a tan lényegét, bibliai alapjait és jelentőségét foglalja össze közérthető módon. Részletes, tizenöt odalalas változata itt olvasható.




1. A háromságtan kialakulása


A "háromság" szó a Bibliában nem fordul elő, és először csak Kr. u. 200 körül használták (görög trinitász). A háromságtan végleges megfogalmazása a 3-4. századra tehető: ezek a niceai, konstantinápolyi és kalcedoni zsinatok hitvallásai.

A tan részletes kifejtésének több előfeltétele, illetve hátráltató körülménye volt:

*

le kellett zárulnia az újszövetségi kánonnak és ezzel az Istenről szóló adatok forrásának (2. sz. eleje),
*

az egész egyházra nézve veszélyt jelentő tévtanítóknak kellett fellépniük, akik Krisztus, majd a Szentlélek kivoltát kérdőjelezték meg (3-4. sz. pl. Áriusz),
*

Isten lénye az emberi értelmet és a kifejezőkészséget eleve próbára teszi; a hitvallások megfogalmazásával sokáig küzdő görög és latin egyházatyák ezért kölcsönösen attól féltek, hogy a másik által használt görög vagy latin szavak a másodlagos jelentésük miatt ilyen vagy olyan tévtanításhoz vezethetnek.




2. A háromságtan lényege


A tan nem megmagyarázni akarja, hogy miként létezik Isten, hanem csak az Írásban talált adatokról tanúskodik. Nem is annyira állítani akar, mint inkább hamis állításoknak akarja az elejét venni. A Biblia alapján vallja és hirdeti, hogy az egyetlen Isten három egylényegű személyben egyetlen Isten. Isten tehát nem csak "egy" személy (Atya), aki magányos lenne (unitarizmus, arianizmus), sem "három" külön isten (triteizmus) vagy három "megjelenési forma" mögött rejtőző, Isten, aki lényegében ismeretlen lenne (modalizmus). A tan alapja a bibliai adatok összegzése:

*

csak egy Isten van (5Móz 4:39, Ézs 43:10, Zsolt 86:10, Mk 12:32, 1Kor 8:4, 1Tim 2:5, Jak 2:19 stb.)
*

ugyanakkor a Biblia Istennek (helyenként az Istennek) nevezi az Atyát, a Fiút és a Szentlelket egyaránt: Isten az Atya (Mal 1:6, Jn 6:45, Róm 1:7, 1Kor 8:6, Ef 4:6, 1Pt 1:2), Isten a Fiú (Mt 1:23, Jn 1:1,18, 10:30, 20:28, Róm 9:5, Fil 2:6, Kol 2:9, Tit 2:13, 1Jn 5:20, 2Jn 9), Isten a Szentlélek (Csel 5:3-4, 16:6-10, 1Kor 12:4-6)
*

csak erről a három személyről tudjuk elmondani, hogy természeténél fogva olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely csak Istené lehet, és hogy olyasmit tesz, amit csak Isten tehet.




3. A tan bibliai alapja


A tan bibliai alapja, hogy a kizárólag Istent jellemző tulajdonságok, és kizárólag Isten által véghez vihető tettek az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről is elmondhatók:







Egyedül Isten Úr és Király (5Móz 10:17, Zsolt 136:3, Jer 10:10, Csel 17:24, 1Tim 1:17, 6:15, Jel 1:8, 11:17). Úr és Király az Atya (Mt 11:25, Jak 3:9), a Fiú (Lk 1:43, 2:11, 13:15, Jn 20:28, Csel 2:36, Róm 1:4, 10:9, 1Kor 1:9, 8:6, 12:3, Fil 2:9-11, Kol 3:24, 1Tim 6:14-15, Júd 4, Jel 17:14, 19:13-16) és a Szentlélek (1Kor 6:17, 2Kor 3:17), mégsincs három Úr és Király, csak egy.

Egyedül Isten örökkévaló és halhatatlan (Ézs 40:28, Zsolt 90:2, Róm 1:23, 16:26, 1Tim 1:17, 6:16). Örökkévaló, halhatatlan az Atya (Jn 5:26), a Fiú (Mt 28:20, Jn 5:26, 8:58, 17:5, Zsid 7:21-28, 13:8, Jel 1:18) és a Szentlélek (Zsid 9:14), mégsincs három örökkévaló, halhatatlan Isten, csak egy.

Egyedül Isten szent (3Móz 19:2, 1Sám 6:20, Ézs 6:3, 1Pt 1:15, Jel 4:8, 15:4). Szent az Atya (Jn 17:11), a Fiú (Lk 1:35, Jn 10:36, Mk 1:24, Csel 2:27, Jel 3:7) és a Szentlélek (Lk 4:1, Csel 10:38, Jn 20:22, 1Kor 12:3, 2Pt 1:21), mégsincs három szent Isten, csak egy.

Egyedül Isten mindenütt jelen levő (Zsolt 139:8-10, Péld 15:3, Csel 17:27-28). Mindenütt jelen levő az Atya (Mt 6:6, Jn 14:11, 2Jn 9), a Fiú (Mt 18:20, 28:20, 2Kor 13:5, Kol 1:17, 2:6, Zsid 1:3) és a Szentlélek (Zsolt 139:7, Jn 14:17), mégsincs három mindenütt jelen levő Isten, csak egy.

Egyedül Isten mindentudó (1Kir 8:31-32, Zsolt 44:21-22, 94:9-10, 139:2, Jób 21:22, Dán 2:20, Róm 11:33-34). Mindentudó az Atya (Mt 6:4,32, 10:29-30), a Fiú (Lk 2:46-47, Jn 2:25, 4:19,29, 16:30, 21:17, Kol 2:3, Mt 25:31-45, Zsid 4:12-13) és a Szentlélek (Ézs 11:2, 40:13, Dán 4:6, Jn 14:26, 16:13, 1Kor 2:10-11), mégsincs három mindentudó Isten, csak egy.

Egyedül Isten mindenható (1Móz 17:1 2Móz 6:3, Zsolt 72:18, Mt 19:26, 1Tim 6:15, Jel 11:17, 19:6). Mindenható az Atya (Mk 14:36, 2Kor 6:18), a Fiú (Mt 28:18, Jn 3:35, 5:19, Zsid 1:3, Jel 1:8) és a Szentlélek (Jób 33:4, Zak 4:6, Lk 1:35), mégsincs három mindenható Isten, csak egy.

Egyedül Isten dicsőséges (Zsolt 24:8, Ézs 6:3, 42:8, 60:1-2, Róm 1:21, 11:36, Jel 4:11, 19:1). Dicsőséges az Atya (Mt 16:27, Róm 6:4,15:6, Fil 4:20, Ef 1:17), a Fiú (Jn 1:14, 12:23, 13:31-32, 17:4, Zsid 1:3, 13:21, 1Pt 4:11, 2Pt 1:16-17, 3:18, 1Kor 2:8, 2Kor 4:3-6, Jak 2:1, Jel 5:12) és a Szentlélek (1Pt 4:14, 2Kor 3:18), mégsincs három dicsőséges Isten, csak egy.

Egyedül Isten a teremtő (1Móz 1:1, Neh 9:6, Zsolt 102:26, Ézs 44:24, 45:12,18, Csel 7:49-50, 17:24, Zsid 11:3). Teremtő az Atya (Ef 3:14-15), a Fiú (Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2) és a Szentlélek (1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30), mégsincs három teremtő Isten, csak egy.

Egyedül Isten a gondviselő (Zsolt 33:19, 55:23, 68:20, 145:13-16, Jób 12:10, Csel 14:17, 27:24-25, Fil 4:19, 1Pt 1:5). Gondviselő az Atya (Mt 5:45, 6:11,26,31-33, 10:29-30, Csel 17:24-25), a Fiú (Jn 10:10-11, Róm 8:35, Kol 1:17, Zsid 1:3) és a Szentlélek (Zsolt 104:30, Jób 34:15, Gal 5:25), mégsincs három gondviselő Isten, csak egy.

Egyedül Isten a Biblia ihletője (2Móz 20:22, 24:4, Jer 30:2, Ézs 30:8, Róm 3:2, Kol 1:25, 1Thessz 2:13). Ihlető az Atya (Jn 8:28, 12:49-50, 17:17, 2Jn 4), a Fiú (Jn 1:14, 16:12-15, Zsid 1:1-2) és a Szentlélek (4Móz 11:25, Mt 22:43, Ef 3:2-5, 1Tim 4:1, 2Pt 1:20-21, Jel 14:13), mégsincs három Bibliát ihlető Isten, hanem

Egyedül Isten támaszt fel (5Móz 32:39, 2Kor 1:9, 4:14, Zsid 11:19, Kol 2:12). Feltámaszt az Atya (Jn 5:21), a Fiú (Jn 5:21, 6:39-40, 11:25, Fil 3:8-11, Kol 2:13, 3:3) és a Szentlélek (Róm 8:11), mégsincs három Isten, aki feltámaszt, csak egy.

Egyedül Isten ítél meg (1Móz 18:25, Zsolt 96:13, 130:3-4, Mk 2:7, Róm 2:1-8,15-16, 14:10, 1Pt 4:5, Jel 20:11-15). Megítél az Atya (1Pt 1:17, Mt 10:32-33), a Fiú (Mt 25:31-33, Jn 5:22-23,27, Csel 17:31, 2Kor 5:10, 2Tim 4:1) és a Szentlélek (Ézs 4:4, Jn 16:8), mégsincs három megítélő Isten, csak egy.

Egyedül Isten üdvözít (Ézs 43:11, 63:16, Mt 19:25-26, Csel 2:47, 20:28, Tit 2:11, Júd 25, Jel 7:10 19:1). Üdvözít az Atya (1Jn 4:14, Jn 3:16, 17:4, 18:11), a Fiú (Mt 26:28, Jn 1:29, 4:42, Csel 4:10-12, Tit 3:6, Zsid 5:9, 7:25, 1Jn 4:14) és a Szentlélek (Zsid 9:14, Tit 3:5), mégsincs három üdvözítő Isten, csak egy.

Egyedül Isten nyilvánít igazzá (Róm 3:30, 4:6, 8:33). Igazzá nyilvánít az Atya (nincs konkrét ige, de vö. Róm 5:10), a Fiú (Róm 5:9, 10:4, Gal 2:17, 1Kor 1:30, 2Kor 5:19-21) és a Szentlélek (1Kor 6:11, Gal 5:5), mégsincs három igazzá nyilvánító Isten, csak egy.

Egyedül Isten szentel meg (2Móz 31:13, 1Thessz 5:23, 2Kor 7:1). Megszentel az Atya (Jn 17:17), a Fiú (Zsid 10:14, Ef 5:25-27, 1Kor 1:30) és a Szentlélek (Róm 15:16, 1Kor 6:11, 2Thessz 2:13, 1Pt 1:2), mégsincs három megszentelő Isten, csak egy.

Egyedül Isten teremt újjá (Jn 1:12-13, 1Jn 3:9). Újjáteremt az Atya (1Pt 1:3), a Fiú (2Kor 5:17, Gal 6:15, Ef 2:15) és a Szentlélek (Ez 36:25-27, Jn 3:3-8, Tit 3:5), mégsincs három újjáteremtő Isten, csak egy.

Egyedül Isten lakik a hívőben (2Pt 1:4, 1Jn 3:24, 4:12,16). A hívőben lakik az Atya (2Jn 9), a Fiú (2Kor 13:5, Ef 3:17, 1Jn 5:12, 2Jn 9) és a Szentlélek (Jn 14:17, Róm 8:11, 1Kor 6:19), mégsem három Isten lakik a hívőben, csak egy.

Egyedül Isten imádandó (2Móz 20:4-5, Ézs 45:23, Mt 4:10, Jn 4:24, 1Kor 14:25, Jel 4:9-10, 19:10, 22:9). Imádandó az Atya (Jn 4:23-24), a Fiú (Jn 5:23, 9:35-38, Fil 2:6-11, Zsid 1:5-6) és a Szentlélek az Atyával és a Fiúval együtt (nincs konkrét ige, de vö. Jn 4:23-24, 2Kor 3:17, Mt 28:19), mégsincs három imádandó Isten, csak egy.




4. A három személy viszonya


A Háromság tagjai gyakran együtt, de külön személyként említtetnek (Mt 3:16-17, 28:19, Jn 14:16-17, 16:13-15, 1Kor 12:4-6, 2Kor 13:13, 1Pt 1:2, Ef 1:3-14, 4:4-6, Tit 3:4-6). A Háromság tagjai azonban nem csupán Isten megszemélyesítései, hiszen egymásról mint külön személyről beszélnek, illetve egymással is valóságosan kommunikálnak (Jn 16:13-14, Róm 8:26-27, Jel 22:16-17). A három isteni személy Jézus Isten és ember voltához hasonlóan egyszerre megkülönböztethető és szétválaszthatatlan. Ennek az emberfeletti valóságnak persze egyszerre mindig csak az egyik oldalát tudjuk felfogni:

*

az Atya és a Fiú megkülönböztethető (Jn 3:16, 5:20, Zsid 5:7-9) és szétválaszthatatlan (Jn 10:30, 14:8-11),
*

az Atya és a Lélek megkülönböztethető (Jn 14:16-17, Róm 8:26, 1Kor 2:10-11) és szétválaszthatatlan (Róm 8:14-15),
*

a Fiú és a Lélek megkülönböztethető (Jn 14:16, 16:7) és szétválaszthatatlan (1Kor 6:17, 2Kor 3:17, Gal 4:6, Zsid 10:29).




5. A három személy összhangja


A Háromság tagjai közötti alá-fölé rendeltség (Jn 16:13-14, 1Kor 15:28) a megváltás művében betöltött sajátos feladatukból következik, és a személyek tökéletes összhangjára, illetve egymástól való tökéletes függésére mutat (nem az Atyát, hanem a Fiút feszítették meg, nem a Lélek, hanem az Atya küldte a Fiút stb.):

*

ezért a Fiú csak az Atya iránti engedelmességgel bizonyíthatta, hogy ő Isten Fia: mert az Atya tetteit teszi és az Atya szavait mondja (vö. Jn 5:19.30, 6:38, 7:16, 12:48-50, 14:10-11, Lk 4:18:21, Zsid 5:7-9),
*

ezért a tanítványok a Szentlélekről azért ismerhették fel, hogy ő a Krisztus Lelke, mert a Jézustól kapott mondanivalójával Jézust dicsőítette (Jn 16:13-14, 1Kor 12:3).




6. A Háromság illusztrálása


Istennek a teremtett világból vett eszközökkel való illusztrálása csak egyoldalúra sikerülhet. Az egységét vagy a háromságát külön-külön lehet illusztrálni, de ezeket együtt nem. A képi ábrázolására tett kísérletek mindig torzókat eredményeznek, a teremtett világból vett naiv szemléltető példák nem tudnak Róla megfelelő képet adni (vö. 2Móz 20:4). Az emberi logikába vagy képzeletbe beleférő "Isten" ugyanis csak az emberi fejekben létező bálvány (Csel 17:29).




7. A háromságtan fontossága


Először is a tan elválaszthatatlan Isten egyik alapvető tulajdonságától. Ha Isten csak egy személyként létezne, nem lehetne az, aki. Isten ugyanis szeretet (1Jn 4:8), a szeretet viszont viszonyfogalom, és ha Isten csak egy egyedülálló lény lett volna a világ megteremtése előtt, akkor teremtményei nélkül nem lehetne maga a szeretet, szüksége lett volna másokra, hogy az legyen, aki. Isten azonban egyrészt a Mindenható, önmagában elegendő, másra nem szoruló Isten. Másrészt az Istenségen belül mindig is három személy volt, akik között már a világ megteremtése előtt is tökéletes szeretet létezett. Mégis csak az Újszövetségben, a Fiú és a Lélek külön isteni személyként való megjelenésekor lehetett kimondani, hogy "Isten szeretet" (1Jn 4:16)

Másodszor a tan elválaszthatatlan a megváltástantól. Mi bűnösök vagyunk, Isten pedig igazságos. Bűneinket vagy rajtunk kéri számon (igazságosan megtorolja), vagy a saját kárára vesz önmagának elégtételt (Ő maga ad engesztelést), és megbocsát (elengedi a tartozást). Ha Isten engesztelés, jóvátétel nélkül "csak úgy" megbocsátana, nem lenne igazságos. Mivel Őellene vétkeztünk, Tőle kell bocsánatot kapnunk, de senki sem késztetheti Őt megbocsátásra, és egyetlen teremtmény (ember, állat, angyal) sem adhat engesztelést a Teremtőnek önmagáért vagy egy másik teremtményért. Az állatáldozatok csak ideiglenesek voltak, és nem tudták megtisztítani a lelkiismeretet (Zsid 10:2-4). Ha Isten önkényesen kijelölt volna egy ártatlan teremtményt (pl. angyalt) az emberek helyett való bűnhődésre, akkor ezzel azt bizonyította volna, hogy igazságtalan, magától képtelen megoldani a helyzetet, és valójában ennek az angyalnak lennénk hálásak a bocsánatért, nem Istennek. Ha egy angyal magától jelentkezett volna bűnbaknak, akkor is ugyanez a helyzet lett volna: Isten igazságtalan lett volna, magától képtelen megoldani a helyzetet, és ráadásul még tartozik is egyik teremtményének, akinek a többi hálásabb lehet, mint neki... Isten azonban emberré lett Jézusban, és a kereszten "Isten … a saját vérén" váltotta meg egyházát (Zsid 9:12, Csel 20:28 vö. Jel 1:17-18). Isten igazságos, de úgy szeretett is minket, hogy nem akart minket büntetni: amikor a Fiú Jézusban emberré lett, a kereszten engesztelést szerzett az Atyának, mindez "Istenen belül" történt. Ha Isten nem Háromság lenne, nem lehetnénk megváltva úgy, hogy Isten mindenható marad, érvényt szerez az igazságnak, szeretete valóságos, és az egészért csak neki lehetünk hálásak.

Harmadszor a tan elválaszthatatlan a keresztény etikától. Az Istenség lényén belüli tökéletes kapcsolat példaadó a számunkra. Ahogy az Atya szerette a Fiút, úgy szeretett minket a Fiú, és nekünk is ezzel a szeretettel kell szeretnünk egymást (Jn 15:9-12). Ezt a szeretetet pedig a személyek isteni és személyes volta, illetve a Szentlélek munkálkodása teszi valóságossá, átélhetővé és továbbadhatóvá.

Nézeteim szerint közel...
Egy dolgot leszámítanék, az pedig a más tanult hit. Értem ez alatt a muzulmánt, v. hindu. stb. Amikre utaltál.
Rögtön Jób példáját hoznám. Jób esete nem csak azért érdekes mert erős hite másoknak is példa és útmutató lehet.... Hanem azért mert még csak nem is volt Héber származású. Nem volt szoros kapcsolatban az Izraelitákkal. Mégis Isten rá mutatott amikor a hit, hűséget, akarta megmutatni. Tehát nagyon jól eltaláltad szerintem a dolgot.
Viszont, nem is tartozott más hitrenszerhez sem.

És itt nagyon élesen elkülöniteném a hitet, a tudást, vagy nem tudást.
Jézus világosan beszélt a 'kulcsokról' Ezzel megvilágítva a vezetés szerepét. Nem a hivő elsődlegesen, hanem a vezető(k) tehető(ek) felelőssé. Én úgy gondolom, hogy egy hindu aki nem találkozik más lehetőséggel (kicsi a valószínűsége napjainkban.) és kellő odaadással hisz,. Az megkapja azon lehetőséget, hogy megismerje az Igazi Istent.
Mert mit is tett? Öszintén hit, akart hinni. (nézetem szerint tévesen. De, ezt nem én döntögetem. ) Isten az aki a vesékbe lát... És máris ott vagyunk, hogy Ő látja a szándékot, az igazi inditékot.
Ezzel szembe állítanám a tudást. Azt a helyzetet, amikor valaki nem csak egy szűk körben (pl. kislétszámú falu, ahonnan nem mozdult ki soha.) hanem alkalma nyillik betekinteni, megismerni a Biblia világát, és az abban leírt Istent. Ekkor már mérlegelnie kéne... A megértet információk alapján. [ Arról, hogy mi az igazi vallás, hit, és ki dönti el. Nem inditanék még csak halvány gondolat cserét sem, mert az mindenki egyénenként maga dönti el. És az lesz számára igaz, ami mellett voksot tett. ]
De, ezek annyira elméleti sikok, hogy nagyon. Sz.v.sz. ismét csak nem mi döntögetjük ezen ezen kérdést sem. Max. állás, ill véleményt alkothatunk oly módon, hogy az ne bántsa a másik embert. Magam ezért tartom tiszteletben mások hitnézeteit, még ha nem is osztom azokat.

De, az alapgondolat jó. És magam is úgy gondolom, hogy aki öszintén a világ teremtőjéhez szól, még ha más hitben is jár meghallgatásra talál. Abban az esetben, ha kérése, beszéde nem ütközik Isten akaratával.
Luk 11:2 'Legyen meg a te akaratod...'

Hú ez izgalmas

Teljesen jó

Olyannyira kedves Termett , hogy ha ezt vesszük alapul, Lucius írását,nagyon könnyen lemaradhatunk a megmenekedéről!

Kedves Lucius!

Ha süllyed egy hajó, és a "kapitány" azt mondja , mindenki a mentőcsónakokba keressen helyet, de egyesek a attól félve hogy nem férnek be, ajtókba , székekbe kapaszkodva akarnak a vízbefúlástól menekedni,hát mit mondjak -----magukra vessenek?

Jézus az egy Isten hívő izraelitáknak hírdette :
Ján 14:6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.


Milyen egyszerű szó : ÚT mégis milyen kifejező!

Vannak utak amiken távolodni lehet az Egy Igaz Istentől, és vannak utak amiken közeledni!
Amiken közeledni lehet az EGY irányban összefut, mert egy helyre vezet, amik távolabb visznak azok minden irányban szétvezetnek, és van helyük széles úttá válni!
A keskeny út ezért keskeny!
5Móz 32:39 Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.

Most az Ige után ki mond ellene Istennek ,hogy más nevű isteneket szabad imádni?
Szeretettel Tamás

Sziasztok!

Én azt gondolom, hogy Istent mindenki meg fogja látni, mindegy hol és mikor élt, milyen vallási és társadalmi környezetben.
Ha az ember menekül Isten elől, vagy isteneket keres, akkor is találkozni fog az Élő Istennel, mert Ő ítél élőket és holtakat az ember akaratától és utaitól függetlenűl.
Előle elmenekülni még a bálványimádásba se lehet.

Az Úr Jézus arról tett bizonyságot, hogy az Atyához - Istenhez mint szerető Apukához (mert az Abbá azt jelenti, hogy apuka, apuci) - senki sem mehet, csak a Fiúban jelenlévő Isten által.

Péter