Kedves Lucius

Te kevered az Istentől mint személytől való félelmet, azzal félelemmmel,hogy mi magunk hibázunk és
ezáltal" elveszitjük Istent".

Egyébként a többiek esetében is valami hasonló asszociációt érzek ki.

Hisz te is hozzá tetted ,hogy nincs okunk félni Istentől,majd folytatod,de azért hibázhatunk,
vagyis ettől a hiba elkövetéstől félsz és nem az Istentől.

A félelem és a szeretet pedig úgy viszonyúl egymáshoz mint a gyűlölet és a szeretet,ezért
sem lehet Lélekben elfogadni úgy Istent,hogy közben tartunk tőle,félünk tőle,hisz akitől félünk attól tartunk is,vagyis távolságot tartunk tőle és ezzel falat emelünk kőzé és közénk.

Ezt tipikussan ahhoz a szeretethez tudnám hasonlítani,amikor régebben pld. a gyerekeknek magázni kellet a szüleiket,egyfajta tekintélyelvűség alapján.

És ennek megfelelően egyfajta távolság tartás alakult ki a szülő és a gyerek között.

Ha viszont távolságot tartunk Isten és közöttünk akkor a teljes szivvel,lélekkel....főparancsolatot
vesszük semmibe.

Szeretettel Gabriel

A görög megfelelő az újszövetségi versekre magyar magyarázattal itt lelhető: http://www.ehf.hu/ujszov/

Azt mondom; Szeretem Istent, Tiszteletemből fakadóan félek attól, hogy olyat teszek amivel megbántom. = Istent félni.
Az én meglátásomból ezt jelenti a hivő, Isten iránti félelme. Ami nem zárja ki az odaadó hűséget, bizalmat, szeretetet iránta.


Igen, ezt mondom... Félek atttól, hogy felingerlem.


Mondtam is; Apa és fiú közt viszony. Én tartottam apám haragjától, de teljes bizalommal kértem, hogy felkaroljon, cipeljen. Én meg nyálasra aludtam a gallérját.


És talán müködött is (Én magáztam apámat). Viszont a szülőnek nem hatalamból kell elérnie a gyermekét, és a gyermeknek nem féregmódjára közeledni apajához.

Isten kitüntetett egy ember Ábrahám (Isten barátja) Ami nem azt jelenti, hogy hátbaveregethetem Istent. Mert ha igaz Ábrahámra, igaz lehet más emberre is. A megfelelő Isteni szabályok figyelembevételével.



kicsit előre szaladtam előbb. Isten nem a cimboránk, akit akár otromba tréfáknak is kitehetjük. Ő a Világ Teremtője. Tisztelet jár neki, mi több;részemről teljes imádat, és alázat. Ami nem a rettegést jelenti. Hanem annak állandó észbentartását, hogy Ki Ő.

Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
Isten kimondja; aki jól cselekszik az emelt fővel járhat.
Aki nem arra a bűn további ármányai várnak.

Jézus arra kéri Atyját a példa imában; ne vigy minket a kisértésbe.
De, mindezt a saját akaratunknek kell megelőzni. Óvakodni attól, hogy bűnt kövessünk el. Vagyis félni Istent. Nehogy valamiként megbántsuk.

Szerintem az Isten félelme, nem zárja ki a teljes odaadó szeretetet.

(Ma így mondanánk: Attól tartok, hogy olyat teszek, mondok amivel megbántalak.)

hirtelen nagyon szimpatikus lettél, kedves Lucius!!! (nem mintha ennek akkora hírértéke lenne... de mindenesetre leírtam )



teljesen TELIBEfogalmaztad!!!!



Igen!!!

(ez az általam hallott LEGPONTOSABB definíció az Istenfélelemre)

Kedves Lucius

Ha a fenti értelmet társítod az Istenfélelem szóhoz Te vagy más azzal én is egyet tudok érteni,hisz ebben az esetben mint mondtam nem Istentől mint személytől fél az ember hanem konkrétan önmagától ,a saját gyengeségétől.

Erre egyébként már többször is céloztam,hogy az ember legnagyobb elllensége az üdvözülés elérésében nem a sátán
hanem kizárólag önmaga.

Istentől pedig nincs oka félnie senkinek sem


Szeretettel Gabriel

S mondá az ősi kígyó, az első természet ellenes gyógyász: Ugyan már, Éva nyugodtan ehetsz erről a fáról, hisz Istentől pedig nincs oka félnie senkinek sem! Meggyógyulsz meglásd, megnyilnak a szemeid!

G7 "Erre egyébként már többször is céloztam,hogy az ember legnagyobb elllensége az üdvözülés elérésében nem a sátán hanem kizárólag önmaga. Istentől pedig nincs oka félnie senkinek sem"

A Biblia ezzel szemben mindkét állításodat cáfolja. Persze, ha önmagunkat meg tudnánk váltani, akkor a saját üdvösségünknek is csak mi lehetnénk az akadálya. Csak az egy másik vallás...

G7, azt mondtad, hogy a hitedre vonatkozó kérdések ellen nincs kifogásod, így eszembe jutott egy:

Tudsz mondani olyan témát/kérdést amiről volt egy elgondolásod, de a Biblia alapján itt a Parókián meggyőztek róla, hogy azt a kérdést helytelenül látod?

Üdv:
I.

Igen volt

pld.Péternek köszönhetem,hogy utánna néztem,hogy mi is a Szentháromság lényege.
Habár az igaz,hogy nem a portálon kerestem ehhez hozzáértő tanítót,hanem pld.az apológia honlapon ,ill,hivatalos keresztény állásfoglalást olvastam el ezzel kapcsolatban.

De .pld,most neked is lehetőséget adtam Indú arra,hogy meggyőz az egyházi tizeddel kapcsolatban,hogy neked van igazad,szóval nem zárkozom el attól,hogy bárkítől is tanuljak.

De Neked is feltenném a kértdést Indú,Te szerinted én rendelkezheteme olyan ismerettel Istenről amivel Te nem, vagy amit én értelmezek helyessen és Te helytelenül ?

A másik kérdésem,hogy azt írod,hogy a Biblia megcáfol abban,hogy az ember legnagyobb ellensége önmaga.

A kérdésem,hogy miből következtettél erre ?

Hisz akár,hogy is nézzük az eredendő bűn esetében az ember döntött úgy,hogy az Isten akaratával szembeszegül ,így értelemszerűen a felelőség is az övé.


Egyébként sokszor érzem azt egyes keresztényeknél,hogy szivessen elhárítják a saját felelőségüket és azt mondják,hogy csak azért hibáztak,mert a sátán vagy mert a démon ezt akarta.

Vagyis mindenki hibás csak ők maguk nem.

Ez pedig így elég álszent módon hangzik.

Egyébként pedig az a véleményem,hogy az emberek leginkább azért hibáznak, amit Jézus is mondott a kereszten"nem tudják,hogy mit tesznek",vagyis tudatlanságukban.

"Szerinted én rendelkezhetem-e olyan ismerettel Istenről amivel Te nem, vagy amit én értelmezek helyesen és Te helytelenül?"
Potenciálisan lehet. De mivel - és ehhez kapcsolódóan valszeg nem láttad a topikban a Csüt. Szept. 06, 2007 4:42 pm - miért szoktál berágni rám kezdetű hozzád intézett kérdésemet - olvasd el előtte, hogy ne vedd ezt sem provokációnak, mint ahogy a korábbiakban sem szántam soha annak.

Szóval az alap gond, hogy hitem szerint Isten megismerésének alapja a Biblia. Az ÓSZ és ÚSZ, Jézus szavai vagy a prófétákon kersztül Istené, minden sora egyformán. Ez a kinyilatkoztatás, amit Isten nekünk arra adott, hogy Őt ne a saját fejünk után tiszteljük, hanem azok alapján, amit Ő kijelentett magáról.

Persze félreérthetünk egy csomó dolgot, korlátolt agyunkkal nem fogjuk fel stb - de legalább törekedjünk Őt innen megismerni. Mert Isten zsinórmértéknek is nevezi az Igét. Ezzel tudod összevetni az egyéb helyről származó Isten-ismereted. Ha megáll, jó, a ha nem, el kell vetni.

Úgy érzem, hogy te nem méred a te tudásod ehhez a zsinórmértékhez, hanem inkább intuicióidra hallgatsz.

"A másik kérdésem,hogy azt írod,hogy a Biblia megcáfol abban,hogy az ember legnagyobb ellensége önmaga. A kérdésem,hogy miből következtettél erre?"
Pl az első bűnesetből. Az ember döntött, de Sátán vitte bele. Egy nálam alacsonyabb értelmű lényt, pl egy gyereket, ha beleviszek a rosszba, akkor kié a nagyobb felelősség? Az övé, hogy nem engedelmeskedett a szülőnek, vagy az enyém, aki sokkal jobban fel tudta mérni, hogy minek mi a követlezménye. Jézus mondja Sátánról, hogy emberölő volt kezdettől fogva. Ellenben az ember nem volt emberölő (vagy ember-öngyilkoló) kezdettől fogva.

Azon okfejtésed,hogy neked a Biblia a zsinormérték nekem meg nem okfejtésed ott sántít,hogy ,mint pld,most a tizeddel kapcsolatban ugyan azt az Igét mindketten elfogadjuk hitelesnek,és mégis másképpen értelmezzük,vagyis nem arról van szó,hogy azért vetem el az Ige magyarázatod mert az adott Igére azt,mondom,hogy az nem Istentől ihletett,hanem azért mert szerintem Te azt rosszul értelmezed.

Mert igaz,hogy van olyan része a Bibliának,mint pld.a kövezéses törvény,amit nem tartok Istentől valónakde nem ezen szoktunk álltalában vitatkozni és a másik nézetét el nem fogadni,hanem olyan Igék esetében amiknél mind kettönk elfogaddja,hogy az Isten álltal ihletettt.

Vagyis nem az Isten álltali ihletésen van a vitánk hanem az Ige jelentésén.

Mint pld.most a tized vitája esetén is.

Amit meg az emberről írtál,hogy nem volt az elejétől emberőlő,ezt mondjuk nem tudom,hogy mire alapozod,hisz ha jól sejtem Káin testvérgyilkossága nagyon is az emberiség elején történt.

A paradicsomi bünbeesésről,meg mivel azt szimbolikusssan értem és nem hiszek abban,hogy az valóban szószerint értelmezhető lenne."Látod ebben az esetben sem azon van a vitánk,hogy Isten ihletésű-e az Ige,hanem azon,hogy az szószerint értelmezhető vagy szimbolikussan ",így abból
azt szüröm le,hogy az ember saját akaratából döntött rosszúl,vagyis nem hárítom el róla a felelőséget,max annyiban,hogy Jézus is azt mondta a kereszten az emberről"hogy nem tuddja,hogy mit cselekszik",vagyis az ember nem volt azzal tisztában,hogy mi lessz a következménye annak ha Istennel szembefordul.

1Jn3,12 megmondja, hogy Káin a gonosztól volt, s így emberölése is a gonosztól volt, vagyis attól aki embergyilkos volt kezdettől fogva. Ez a vers megmutatja, hogy Káin testvér gyilkossága előképe volt annak, hogy Sátán megölte Jézust. Miért ölt meg ugyanis Káin Ábelt, mert Ábel cselekedetei tiszták voltak, az övé pedig gonoszak. Ahogy Jézus is tiszta volt, s a Gonosz ezért nem bírta és bírja elviselni.

Kedves G7!

Örülök, hogy érdemben foglalkoztál a kérdéssel.

>nem azért vetem el az Ige magyarázatod mert az adott Igére azt,mondom,hogy az nem Istentől ihletett,hanem azért mert szerintem Te azt rosszul értelmezed

Igen, ezt értem. Csak ott látok nehézséget, hogy ha meg akarom vizsgálni egy igeértelmezés helyességét, alapesetben előhozom az összes (vagy minél több) idevágó igét, elemzem, hogy ezek összhangban vannak-e vele. Megnézném, hogy találok-e ezzel ellentétes igét - és hogy ezt az ellentétet fel tudom-e valahogy oldani. Így ha összehasonlítunk 2 fiktív fórumozót - az egyik ugyan minden igét elfogad, de végül mást hoz ki belőle - ott egy idő után érdemes feladni, mert nem mozdulnak az álláspontok. Ha van egy másik fórumozó, aki a vita bármely pontján azt mondhatja érvként, hogy én alapvetően a Jézusi tekintem tiszta tanításnak, és ez most ÓSZ, vagy Pál mondja - innentől olyan vágányra van terelve a vita, hogy nem lehet tovább lépni. Mert akkor mi alapján vizsgáljunk meg egy igét, ha nem az alapján, hogy összevetjük a többivel. Illetve ha ez a második fórumozó mond egy tanítást, akkor az első típusú csakis úgy tudja megítélni, hogy ez igaz-e vagy nem, hogy összeveti a többi igével.


>Káin testvérgyilkossága nagyon is az emberiség elején történt.

Persze, de nagyon fontos, hogy már a bűneset után. Az első bűn, mint egy zsilipet nyitotta meg az utat a többi előtt. Tanulságos megfigyelnünk, hogy milyen gyorsan el is szaporodik az emberiség történetének elején. Egy kis kovász, milyen nagy romlást okoz pár generáción belül. Olyannyira, hogy IStennek hamarosan az Özönvízzel kellett közbelépnie, mert az ember minden gondolata szüntelenül gonosz volt.


>az ember saját akaratából döntött rosszul,vagyis nem hárítom el róla a felelőséget
Valóban nem lehet elhárítani a felelősséget. Nem is tette Isten sem. A bűnbe esésnél még a tudatlanság esete sem állt fenn (súlyosbítandó a történteket) hiszen Isten előre figyelmeztette az első emberpárt - hogy őrizze a kertet + hogy ne egyen. A tudatlanság inkább olyan esetben jön elő, mint pl valami törzsnél, akik soha nem hallottak valamiről, és ezért tudatlanul másképp cselekszenek. (Bár Pálnak ehhez is volt néhány szava) De mondjuk ide tartozik, hogy ON-topik legyek, ha valaki úgy kuruzsol, hogy még soha nem mondták neki, hogy ez bűn, és Isten szerint másképp kéne tennie.

Üdv:
Indu

23.
Gál Péter:
A New Age -- keresztény szemmel
http://www.communio.hu/ppek/k407.htm
(Részlet – Tanúságtételek – A pokolból szabadulva)

Változások a gyermek személyiségében

Attól a pillanattól fogva, hogy a gyermekem visszautasította a sátánt, igyekezett az Isten törvényei szerint élni.

Minden nap olvasgatott a Bibliából.

A gyermek korábbi, negatív tulajdonságai lassan leperegtek róla, elmaradtak a visszabeszélések, a szobájában bevetette az ágyat, rendet rakott minden reggel.
Soha nem tette félre a könyvet addig, amíg mindent meg nem tanult, még ha éjfélig is fenn kellett maradnia.
Most elôször lett kitűnô tanuló.
Mindig és mindenkihez udvarias és elôzékeny volt.
Segített az iskolában a takarítónônek a vödörcipelésben, kellemes hétvégét kívánt neki.
Mindenkinek köszönt, a buszon mindig átadta a helyét, kölcsönadott mindig mindent -- pénzt is -- amit aztán sosem kért vissza.
Szétosztotta a tízóraiját, rendszeresen elvitte az iskolába a banánt amit ô kapott, hogy odaadja azoknak a gyerekeknek, akiknek soha nem tudják megvenni a szülei.

Egy árva kislánynak tízórait, gyümölcsöt, csokoládét hordott mindennap.

A társai eleinte furának látták a változásokat, aztán egyre többen keresték az ô társaságát.

Az osztály legkíméletlenebb, legszókimondóbb, sokak számára kiállhatatlan tanulójáért imádkozott és böjtölt.
Ez a kislány hamarosan az egyik legjobb barátnôje lett. A gyermekem elhatározta, hogy azokért a gyerekekért imádkozik az ÚR-hoz, akik az iskola rémei.
Az iskola legrosszabb tanulójáért böjtölt és imádkozott.
A cigarettázó, fiúzó, verekedô, órákról lógó, fékezhetetlen lány egy alkalommal azt ígérte, hogy megveri ôt, mert nyilvánosan megszólította a vásárban, ráköszönt. Ebbôl a helyzetbôl eljutott addig, hogy a fenegyerek egyszer megköszönte a feléje nyújtott kezet, és azt mondta, de rendes vagy.

Eljött a Húsvét. A második a megtérésünk óta.
Elhatároztuk, hogy összeszedjük a felesleges holmikat, és odaadjuk azoknak, akik nem tudnak a gyermekeiknek ajándékot venni, olyan szegények.

Az én kislányom odament a szekrényhez és leemelte a három legszebb, legkedvesebb szôrmók állatkáját, és azt mondta:

Ezeket szeretem a legjobban, ezeket adom oda, mert ha igazán örömet akarok okozni, akkor olyat kell adnom, aminek én is örülnék.

24.
A templomban

A gyermek nem volt megkeresztelve.

Ôrá bíztam a döntést, hogy ô válasszon magának vallást.

Több templomba is elvittem, de az ô számára egyedül a katolikus gyermekmise volt elég meleg és vonzó.

Így vasárnaponként együtt mentünk a gyermekmisére.
A szertartáson szinte minden alkalommal potyogtak a könnyeim.
Ha csak arra gondoltam, hogy az Isten mitôl mentett meg, már kitört rajtam a zokogás.

Az oly sokat gyűlölt templomban megnyugvást találtam!

A gyermekeknek szóló meleg hangú Biblia-- magyarázatok mindig jobban meghatottak, mint a felnôtt miséké.
A közös énekek és imák alatt rendszerint annyira meghatódtam, hogy potyogtak a könnyeim.

Az áldozások alkalmával juttatta eszembe az Úr, hogy reformátusként én is Úrvacsorázhatok.
Így aztán idônként a református, máskor a katolikus szertartásokra jártam.

Az elsô Úrvacsora különösen szép volt, elôször éreztem, hogy milyen boldogok azok, akiket az Úr meghívott az asztalához.

(folytatás következik) >>>

Gál Péter:
A New Age -- keresztény szemmel
http://www.communio.hu/ppek/k407.htm
(Részlet – Tanúságtételek – A pokolból szabadulva)
25.
A Biblia vezetése

Egy idô után minden kisértéskor megjelent bennem a gondolat, hogy
vegyem kézbe a Bibliát.

A Szentírás élôvé vált számomra, a benne olvasott, nekem szóló üzenetek sokat segítettek, és megerôsítettek.

Az igazi fordulópont a gyógyulásomban akkor következett be, amikor Teréz anya fantasztikus áldozatvállalásáról, a szegényeket segítô csodálatos cselekedeteirôl hallottam. A róla szóló egyik elbeszélésben elhangzott egy mondat:
-- Valahányszor Teréz anya megment egy eltévelyedett lelket a sátántól, és a Teremtô Atyához vezeti vissza, el kell viselnie a gonosz minden dühödt támadását, féktelen bosszúját, amely igen gyakran a fizikai fájdalom okozásában is megnyilvánul.
Az apácák ekkor együtt imádkoznak érte, kérve az Urat, hogy szabadítsa meg Teréz anyát a sátán támadásaitól.

Ekkor jött el az én igazi szabadulásom.

Most értettem meg, hogy az ijesztgetések, támadások azért térnek vissza, mert felvettem a harcot a gonosszal, mert nem tudom ölbe tett kézzel nézni próbálkozásait.

El kellett jutnom addig, hogy a sátánt egy undorító patkánynak lássam, amelybe bele kell rúgni, ha közeleg, és nem szabad visongva menekülni elôle.
Minél határozottabb a félelem nélküli ellenállásunk, annál kisebb a hatalma felettünk.
Ez a felismerés kellett ahhoz, hogy egyre jobban ki tudjam zárni a bennem beszélôt.

Jézus Krisztus alapjaiban meggyógyított.

A sátánnak többé nem volt hatalma rajtam.

Egyre kevésbé tudott már beszélni bennem, nem tudott már megfélemlíteni.

A hitem Istenben egyre erôsebb lett.

(folytatás következik) >>>

Hát, ez nem olyasmi, ami ránézésre megállapítható, kivéve persze, ha valaki keleti gyógyászattal foglalkozik (pl. akupunktúra), mert ez esetben azonnal nyilvánvaló, hogy a cselekedet mögött nem Isten Szentlelke áll. Miért? Mert a keleti gyógyászat el nem választható a keleti vallástól, ez utóbbinak viszont a Biblia Istenéhez semmi köze!

Az Isten Szentlelkét vett emberre jellemző, hogy kapcsolatban van Istennel; olvassa naponta a Bibliát, imádkozik Istenhez, a tetteiben Isten vezetésére hagyatkozik.
Nem azért cselekszik jót, hogy ezzel kiérdemelje az üdvösséget („Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Efézus 2:8-9), vagy más érdemeket szerezzen (pl. emberi elismerést).

A kegyelemből (ajándékként) kapott üdvösségre a válasz: hála, szeretet. A Szent Lelket vett ember Isten iránti hálából és szeretetből szolgál.
"Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala." (Kolossé 3:17)
és jellemző, hogy
„…szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.".(Róma 5:5)
Isten szeretete az ilyen emberen keresztül kiárad a többi emberre is. "Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is." (1János 4:21) "...ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.” 1János 4:12

A szolgálatban el lehet fáradni, és Isten Szentlelke nélkül bele is lehet fásulni hosszabb idő után. Épp tegnap mesélte nekem egy testvérnő, aki orvos, szomorúan, hogy volt egy nagyszerű kolléganője (nem hívő), aki hosszú éveken keresztül kiválóan dolgozott, igazi elkötelezettséggel, de megfáradt és sajnos öngyilkos lett.... nem volt megújítója!

A Szent Lelket vett szolgáló is meg-megfárad, de neki ott van Isten, aki megerősíti.
„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. (Ézsaiás 40:29-31)

Ezek jutottak most eszembe.
Üdv: B.