Szia Brumteso, az alábbiakkal tudok segíteni:
Halloween
A Halloween ünnepe többféle, egymástól időben is eltérő hagyományban gyökerezik. Az ünnep eredetét keresve egészen a kelta druidák aratási fesztiváljaiig érdemes visszamenni. A közelgő hideg és a tél idejéről számos ősi kultúra képviselői úgy vélték, hogy ilyenkor az élők és a szellemvilág közötti határok elmosódnak, tér és idő törvényei érvényüket vesztik. A kelták október 31-én tartották a Samhain ünnepét, amikor az év véget ért. A nyár elteltével ekkor köszöntött be a sötétség és a hideg ideje, amit gyakran az emberi halál gondolatával kapcsoltak össze.
A kelta folklór szerint az eltelt év folyamán meghaltak szellemei ilyenkor visszatértek, hogy elfoglalják az élők testét, mielőtt a holtak világába távoznak. Az ijesztő jelmezekbe öltözött emberek kiáltozva vonultak fel, hogy összezavarják és elijesszék a szellemeket. Sokszor ijesztő maszkokat is viseltek, ha kimentek a házból, hogy az esetleg szembejövő gonosz szellemek őket is maguk közül valóknak higgyék. Az ünnep tiszteletére a druidák ilyenkor hatalmas szent tüzeket raktak, ahol gabona- és állatáldozatokat mutattak be a kelta isteneknek. A szertartás alatt a papok a jövőt is igyekeztek megjósolni. A szertartás végeztével a szent tűz segítségével újra meggyújtották a családi tűzhely korábban kioltott tüzét, hogy az védelmezze meg a házat a közeledő tél idején.
A kereszténység terjedésével a kelták ünnepe is némileg átalakult. A hetedik században IV. Bonifác pápa november elsejét mindenszentek napjává tette, ünnepnapot teremtve ezzel azoknak a szenteknek is, akiknek nincs külön napja a kalendáriumban.
Széles körben elterjedt nézet, hogy a pápa ezzel a lépéssel többek között a kelták halottakhoz fűződő ünnepét igyekezett keresztény jelmezbe öltöztetni. Az ünnep neve All-hallows (minden szent) lett. Az ünnepet megelőző este, a Samhain éjszakája pedig All-hallows Eve, azaz Halloween néven folytatta pályáját. Néhány évszázaddal később az egyház november 2-át a halottak napjává tette, amelyet a Samhainhoz hasonlóan hatalmas tüzekkel, felvonulásokkal és különböző szenteket, angyalokat vagy éppen ördögöket formázó jelmezek felöltésével ünnepeltek. A három ünnep együtt a Hallowmas nevet kapta.
Amerikába az első bevándorlók vitték át a Halloweent, a szigorú protestáns etika azonban nem engedte a gonosz szellemekbe vetett hiten alapuló, pogány eredetű ünnep gyakorlását. Ezért aztán északon nem volt nagy keletje a kelta eredetű szokásnak, annál inkább a déli államokban, főleg Maryland-ben. Az európai bevándorlók hozta szokások összekeveredtek a bennszülött indiánok és különféle etnikumok szokásaival. Az ültetvényes világ Halloween ünnepei horrortörténetek mesélésével, jóslással és táncmulatsá-gokkal teltek, éppen úgy, mint bármely korábbi pogány ünnep. A 19. század újabb bevándorlói, az elsősorban az éhínség elől menekülő írek tették széles körben népszerűvé a Halloweent, az ír és angol szokások összekeverésével.
A huszadik század első felében a Halloween erősen szekularizálódott, és bár a helyi közösségek és kisgyermekes szülők igyekeztek megfosztani ijesztő vonásaitól, október 31. mindig is a boszorkányok és szellemek sokszor vandalizmustól sem mentes estéje volt. Az egyházi ünneptől való elszakadása ellenére azonban nem mondható, hogy szellemi tartalma is elveszett volna. Nem véletlen, hogy a sátánizmus, halottkultusz és egyéb, a szellemvilág sötét oldalához kapcsolódó szellemi áramlatok előszeretettel sajátítják ki a Halloweent, nem beszélve arról, hogy az okkultizmus világát a gyermekek számára izgalmassá tevő legújabb világdivat, Harry Potter is a legnépszerűbb jelmezek egyikévé vált az elmúlt alig néhány évben.
A Halloween népszerűsítésére a gyorsan fejlődő média is mindent megtett. Manapság a tanácstalanok minden útmutatást megtalálnak a világhálón: szörnypartik és tökversenyek, jelmezötletek és minden, a Halloweenhez kapcsolható okkult és nem okkult praktika jelen van e témakörben.
Amerikában, a modern Halloween hazájában ilyenkor, október végén minden magára valamit adó háztulajdonos kirak legalább egy töklámpást a háza elé, de a legjobbak házilag előállított vagy készen vett szellemekkel és egyéb félelmetes kellékekkel is dekorálják házuk táját. A Halloween legismertebb és leggyakoribb dekorációja a töklámpás, amely európai korában még nem is tök volt, hanem répa. A termetes fehérrépát – valószínűleg kemény munkával – kivájták, a közepébe pedig a Mennybe menetelre várók lelkeit szimbolizáló gyertyát helyeztek.
A féktelen Halloween-bulik nem egyszer fordultak már tragédiába. Szomorúan emlékezetes az 1998-as svédországi diszkótűz, amely az ország történelmének legtöbb halálos áldozattal járó tűzesete volt. Halloween éjszakáján mintegy négyszázan zsúfolódtak be egy 100-150 fő befogadására alkalmas terembe, ahonnan a kitörő tűz nyomán pánikszerűen menekültek a zömében tizenéves vendégek. A szűk kijárat és a vészkijárat alkalmatlansága miatt azonban a legtöbben bennégtek illetve megfulladtak a füstben. * * *
*
Halloween eredete a pogány kelta hagyományokban gyökerezik, a keltáknál október 31-e volt ugyanis az év - és egyben a nyár - utolsó napja; amikortól a világosságot és a nap melegét felváltotta a hideg és a sötétség. Úgy tartották, hogy ezen az éjszakán a halottak lelke hazalátogat, és mindenféle szellem, boszorkány, kobold, vagy lidérc lep el ekkor a falvakat, városokat. A babonás emberek, mivel féltek a köztük bolyongó rossz szellemektől, óriási máglyákat gyújtottak ekkoriban, vagy hogy elijesszék őket, maguk is ijesztő jelmezekbe bújtak.
Amikor a kelták áttértek a keresztény vallásra, akadtak, akik nem mondtak le pogány szokásaikról, sőt amikor III. Gergely pápa a Kr.u. 8.században ünneppé tette Mindenszentek napját (Mindenszentekkor azokról a szentekről emlékeznek meg, akiknek nincs külön emléknapjuk), különös megerősítést nyert a hagyomány fenntartása, s ekkor alakult ki az ünnep mai elnevezése is (All Hellow's Even = Minden szentek előestéje). A hagyományt később ír bevándorlók vitték magukkal és honosították meg Amerikában.
Halloween szimbóluma hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.
A lámpás története szintén a kelta hagyományban ered: Jack a hiedelem szerint egy részeges kovács volt, aki állandóan valami tréfán törte a fejét. Egy alkalommal magát az ördögöt is megviccelte; felzavarta ugyanis egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt annak a törzsére. Mivel az ördög irtózott a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, hogy megígértette vele, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a Mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a Pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén.
Ehelyett odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a Pokol tüzéből, hogy ne kelljen vaksötétben kóborolnia. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és világító sárga gömb lassan Helloween szimbólumává vált.
A világ különböző részein egyébként másként és másként ünnepelnek .Nagy-Britanniában például a gyerekek ijesztő ruhában - kísértetnek, boszorkánynak, vámpírnak öltözve - végigjárják a környező házakat és apró ajándékokért, édességért cserébe rövid szórakozást nyújtanak az otthoniaknak. Ugyanezzel a szokással élnek a gyerekek az Egyesült Államokban is, látogatásukkor azonban ők "trick or treat"-et (csíny vagy vendéglátás) kiáltanak, mintegy figyelmeztetve a házigazdát, hogy ha nem kapnak valami ajándékot, akkor megtréfálják őket.
Ausztriában és Németországban népes jelmezes felvonulásokat rendeznek ilyenkor a nagyobb városokban, a maskarás kavalkádban azonban a felnőttek is részt vesznek, a lakások ablakát pedig majdhogynem mindenhol világító igazi vagy porcelán töklámpások díszítik.
Romániában minden évben nagyszámú turistát várnak október 31.-re a hírhedt brani Drakula-kastélyba. Az ünnepségek betetőzéseként álarcosbált rendeznek és a részvevők stílszerűen denevérbarlangban töltik az éjszakát.
Különös, a kellemest a hasznossal (és a hátborzongatóval) ötvöző szokás dívik például a lengyelországi Katowicében, ahol a városi véradó központban vámpíroknak, ördögöknek, boszorkányoknak öltözött orvosok és ápolónők invitálják véradásra a település lakóit.
_________________ "Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
|