máriamagdolna írta:
Kedves Fony!
A történeted utolsó részével kapcsolatban sok mindenbe "bele tudnék kötni", de nem ez a célom. Két dolgot kérdeznék csupán,ami fölött nem tudok napirendre térni:
"A reiki mester felhívja figyelmünket, hogy a behangolás az összes elkövetkezô életünkre már érvényes, megmarad a szellemünkön a jele."
Egy keresztény hívő számára, aki nem hisz a reinkarnációban, miért bír jelentőséggel az az információ, hogy "összes elkövetkezendő életünkre megmarad"...???
(Ha nem bír jelentőséggel, miért érezte fontosnak megosztani velünk a szerző?A kereszténység szempontjából a reinkarnáció prekoncepciója sztem nem kívánatos.)
"Hamarosan kialakul bennünk a kiválasztottság- érzés, ezt a mester maga is erôsíti.
Elhiteti, hogy ,,olyan erô és tudás birtokába jutottunk, ami más számára elképzelhetetlen, s ez minket üdvösségre visz''. "
Ne haragudj, de nem éppenhogy a keresztények gondolják azt, hogy az Isten által lehet egyedül üdvözülni, és minden más "pogány" el fog kárhozni?A keresztényekben nincs kiválasztottság - érzés?A mesterek (papok) nem erősítik ezt?
Köszönöm,ha válaszolsz.
Kedves Máriamagdolna,
Az első kérdésedre vonatkozóan, szerintem a szövegben itt arról írnak, hogy a reiki mester ezt hogyan tanítja, mit mond erről a tanítványainak, ha te elmégy hozzá, mit fogsz tőle szó szerint hallani. Nyilván ő a saját világnézete szerint, reinkarnációval fogja ezt elmagyarázni.
Nem is a reinkarnáció az, ami a szerzőt nyugtalanítja, hanem az a rész a reiki mester tanításában, hogy "megmarad a szellemünkön a jele".
Tekintettel arra, hogy a Biblia azt írja, akik a Fenevadat imádják, felveszik a Fenevad bélyegét, az ő jele látható a homlokukon (persze szellemi síkon). Ez olyan egybeesés, ami legalábbis elgondolkodtató.
A második kérdésedben idézett mondatra én is felfigyeltem: miért is baj, ha valaki kiválasztottnak érzi magát? De aztán végigolvastam, és megpróbáltam kitalálni, mire is gondolhatott a szerző (ez persze teljesen önkényes értelmezés): szerintem arra a különbségre, hogy valaki kiválasztottnak érzi magát, mert ezt tanították neki, és ő elhitte, vagy azért érzi magát annak, mert valóban kiválasztott.
Ha ismered a reiki beavatás menetét, akkor tudod, hogy nem igazán állítanak feltételeket. Befizetsz x összeget, részt veszel (legalább) egy tanfolyamon és egy beavatáson, és jön az energia.
- Teljesen mindegy, hogy milyen forrásból óhajtod azt megkapni, hová, kihez fordulsz érte.
- Teljesen mindegy, hogy egyébként milyen a viszonyod Istenhez.
- Teljesen mindegy, hogy milyen a viszonyod önmagadhoz és a többi emberhez.
- Teljesen mindegy, hogy szeretnél-e fejlődni, változni, vagy csak energiát vagy hatalmat akarsz.
- Teljesen mindegy, hogy milyen szándékkal mentél oda, vagy a kapott energiát milyen célra kívánod felhasználni (ahogy írtad, a rossz szándék később visszaüt, de ez a lényegen nem változtat).
Tehát az energia áramlásának egyetlen igazi feltétele van, maga a beavatás, a magasabb szintre lépésnek, és végül az "üdvösségnek" pedig a kapott energia használata. Ez az „erő és tudás” amitől kiválasztott vagy, ha a technikát szorgalmasan gyakorlod, az pedig az „önmegváltás” folyamata.
Ehhez képest a keresztény "kiválasztottság" feltétele az Istenbe vetett hit, a keresztény tehát csak Isten előtt nyithatja meg a lelkét, és csak tőle kérheti a megváltást és az üdvösséget. Más szellemi hatalmakhoz, erőkhöz, energiákhoz való fordulás – nem véletlenül – tilos.
Továbbá, a „kiválasztottságot” csak kegyelemből, Jézus Krisztus érdeméért kaphatja meg, aki azt mondta magáról, hogy Ő az egyetlen út Istenhez, és aki három alapvető parancsolatot adott:
- szeresd a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből;
- szeresd a felebarátodat, mint önmagadat;
- szeresd az ellenségeidet, és tegyél jót azokkal, akik veled rosszat tesznek (tudom, nem pontosan idéztem, akinek van ideje, kérem, másolja be az egészet.)
Egyetlen ember sem képes a másik embert feltétel nélkül szeretni, de erre a szeretetre egy kereszténynek legalábbis törekednie kell. Tehát nagyon nem mindegy, hogyan viszonyul másokhoz.
Az sem mindegy, hogy hogyan viszonyul önmagához és a változáshoz. Aki belátja, hogy önmagától nem képes arra, hogy jó, pláne tökéletes legyen, hogy úgy szeressen másokat, ahogyan kellene, és hogy az élete tele van Isten parancsolata elleni bűnökkel, amin változtatni is akar, elfordul a bűntől, és Isten akarata alá helyezi magát, az a jó úton jár a „kiválasztottság” felé.
Hozzáteszem, hogy a kiválasztottság, a megváltás, az üdvösség kegyelemből van, és nem azért, mert valaki eljut erre a „szintre”. Az, hogy eljut idáig, az is kegyelemből van, és nem egy meditációs technika gyakorlásának garantált eredménye.
Az végképp nem mindegy, hogy milyen célra is kéri valaki az erőt. Itt nálunk legalábbis senki nem kaphat hatalmat vagy erőt jutalmul azért, mert ezeket megvalósította, hogy aztán a saját céljaira használja fel ezt az erőt. Pontosan fordítva, többek között azért küldte el Jézus hozzánk az Igazság Lelkét, hogy az igazságra és a szeretetre tanítson minket.
A Mester gondosan ellenőrzi mindezeket, mielőtt valakinek „beavatást ad”. Lehet, hogy fordított logika, de miért várná el Isten mindezt azoktól, akik benne hisznek, ha a többieknek ezek megkerülésével is el lehet jutni az üdvösségre? Vagy másképpen fogalmazva, hogyan juthat el valaki az üdvösségre úgy, hogy nem fogadja el a szeretet törvényét?
Azt elismerem, hogy a reiki és a többi hasonló irányzat is azt tanítja, hogy a beavatáson kapott energia munkálkodni kezd az emberben, és fokozatosan tökéletesíteni fogja a lelkét. Gondolom, azt azért nem nehéz belátni, hogy csak az tud megtanítani a feltétel nélküli szeretetre, aki maga is feltétel nélkül szeret téged. És az tud kegyelmet adni, akinek hatalma van az ítéletre. Az egyszerűség kedvéért nevezzük Istennek.
Ha elmész egy ilyen beavatásra, és valóban őszintén Istenhez imádkozol, jó esetben nem fog történni semmi. Isten nem fogja engedni, hogy bármilyen ajándékát egy beavatásnak tulajdonítsd, vagy hogy azt hidd, szükséged van egy reiki mester (láma, pap, sámán, akárki) közvetítésére ahhoz, hogy Hozzá fordulj.
Ha nem Istenhez fordulsz, akkor jó esélyed van arra, hogy alárendeled magad egy ismeretlen szellemi erőnek, amely hatalmasabb nálad, fokozatosan felemészti a védekező képességedet, és később már nem fogja megengedni, hogy Istenhez fordulj segítségért.
Ha ebben az összefüggésben nézed, nincs értelme annak, hogy valaki az összes létező tanfolyamot és beavatást végigpróbálgassa, és mindenféle szellemi erőnek alárendelje magát, kitéve magát ennek a veszélynek, amitől azután csak nagy nehézségek árán, Isten segítségével tud megszabadulni. Annak sincs sok értelme, hogy egész életén (vagy életein) keresztül gyakoroljon valaki egy meditációs technikát, hátha elvezeti az igazságra, ahelyett, hogy egyszerűen Istentől kérné ezt, a Biblia ígérete alapján. Következésképpen az a tanfolyam, ahol ilyet tanítanak, fölöslegesen tesz ki veszélynek, fölöslegesen halogat, ezért nem hatékony. (Külön elnézést kérek erre érzékenyektől az utilitarista szemlélet miatt. Ez csak egy nézőpont a sok közül.)
Ugyanakkor, ahogy már írtam, elméletileg nem tartom kizártnak, hogy valaki keresztény egyházon kívül találja meg Istent. Egyrészt amiatt gondolom így, amit Tulip a lelkiismeret törvényéről írt. Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy alapvetően keresztény kultúrkörben élünk, ahol nagyon sok magát buddhistának, reikisnek stb. valló honfitársunk van, aki azért számol azzal, hogy lehet, hogy mégis van Isten, és lehet, hogy a kereszténység tanításaiban mégis „van valami” és ők ebbe az irányba is „tapogatóznak”.
Jézus azt mondta, hogy a tévtanítást annak gyümölcséről lehet megismerni.
Szóval ha mégis – akárhol, akárhogyan – találkoznál egy erővel, amelyre az egyetlen használható szó az „abszolút”, amely megtanít téged a feltétel nélküli szeretetre, amitől nem keresel többé, mert már tudod, hogy ismered az Igazságot, amely minden kétségedet elsöpri, és eljutsz általa ahhoz, amit a keresztények bizonyosságnak neveznek, amely lélekben megtisztít és szabaddá tesz, lelki békét és kiegyensúlyozottságot ad, és ahol jelen van, egy helyen vagy egy ember lelkében, ott nem tud jelen lenni semmilyen más erő, akkor jó helyen jársz, mert Isten Lelkével találkoztál. Akkor tényleg mindegy, hogy egyébként legfelsőbb lénynek vagy szakállas öreg bácsinak képzeled el.
De ha az adott közösség tagjainak többsége erről számol be, akkor azok biztosan keresztények. Ezt a kizárólagosság dolgot nem az „agresszív, kirekesztő és intoleráns” keresztények találták ki, hanem Isten tanította, továbbá tapasztalati tény. Azt tudom, hogy a kereszténység „működik”, a többi helyről viszont csak negatív tapasztalataim vannak.
De, mint már mondtam, nyitott és toleráns vagyok mások vallásával szemben. Kíváncsian várom a beszámolót más vallási közösségbe tartozóktól, mesterektől, tanfolyamok résztvevőitől, hogyan tanultak meg annak segítségével feltétel nélkül szeretni, hogyan érték el a lelkük megváltását és az üdvösséget, Isten nélkül. Szívesen beszélgetnék velük, sőt a közösségükbe is elmennék. Tényleg.
