kamilla írta:
Nahát. Én nem gondoltam, hogy ennek, hogy nem mindenért, hanem midnenben, jelentősége van. Azt hittem, hogy csak régiesen van fogalmazva, aztán kész. Mi a különbség?
Én sem figyeltem oda eddig erre a különbségre.
![Shocked :shock:](./images/smilies/icon_eek.gif)
De ez tényleg tök jó, ha nem csak a régiesség miatt van így fogalmazva a dolog!
Mert akkor ez tényleg azt jelenti, hogy nem kell magamat megerőszakolva annak örülni, mondjuk, ha kiderül, hogy halálos beteg vagyok, vagy ha meghal egy rokonom, stb.
![Sad :(](./images/smilies/icon_sad.gif)
Szóval nem kell, hogy ilyenkor bűntudatom legyen azért, mert ezért a dologért képtelen vagyok hálát adni Istennek. Hanem arról van szó, hogy ilyen körülmények között is fordulhatok Istenhez, és adhatok hálát mondjuk azért, hogy Isten velem van a bánatomban(mert egyedül csak rosszabb lenne). De nem kötelező magáért a bánatért! Őszintén szólva most nagy kő esett le a szívemről.
Meg eszembe jutott az is, amikor Jézus együtt sírt a többiekkel Lázár halála miatt, pedig hát ha valaki, akkor ő tudhatta, hogy Lázár fel fog támadni. És mégis gyászolt. Nem hiszem, hogy csak színészkedett volna, hogy lássák a többiek, hogy milyen együttérző, és hogy ezért jófejnek tartsák.
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
Szóval ő se örült a halálnak, hanem őszintén fájt neki. A halál szerintem se jó. A jó az a feltámadás.
Gabriel, szerintem nem így akartad ezt a dolgot megfogalmazni. Szóval biztos volt már valakid, aki meghalt, és nagyon fájt a halála. Tehát szerintem nem bűn, ha fájdalmat érzel ilyenkor és nem "keresztényietlen". Hanem természetes. Tehát nyugodtam bevállalhatod.
(Tessék, próbálom egyértelműbbé tenni mindenki számára, hogy nő vagyok
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
. Remélem jó ehhez ez az új avatár
![Wink :wink:](./images/smilies/icon_wink.gif)
)