nem tudom... lehet, hogy én vak vagyok? (de nem vagyok vele egyedül /És42:19-20 :O)

amit én látok (és csak amiről én személyesen tudok beszámolni, összességében nyilván nem CSAK ennyi történt):

- kaptam ajándékba IGAZI testvéreket a fórumon keresztül...

- túl vagyunk két olyan fórumtalin, aminél jobbat KÍVÁNNI SE tudnék

- láthattunk egy "reménytelenül elrontott" házasságot TELJESEN helyreállni (itt most kivételesen nem én voltam a vak, itt zajlott pedig a "szemetek előtt", de nem is ez a lényeg, hanem az EREDMÉNY )

- láthattunk egy "reménytelen párkapcsolatot" MINTAHÁZASSÁGGÁ alakulni (oké, ez nagyrészt NEM ITT zajlott, viszont itt, a parokián kezdődött kétségtelenül), ezügyben hamarosan NAGYPAPA is leszek


és sorolhatnám még... ezek csak a legkiemelkedőbb "hegycsúcsok"
de NAPONTA kapok én is "kisebb áldásokat" a fórumon keresztül, és gondolom, ezzel nem csak én vagyok így


persze, igazad van, hogy van miből megtérni, mindig is lesz!

de ettől még - bennem legalábbis - nagyon nagy hála van, és eszembe nem jut, hogy "temessem" a fórumot... SŐT!

hiszen... FELTÁMADOTT az Úr BIZONNYAL!

minek is ráncigattad ide?

.
-Ide idézem az eredeti mondataimat az egyértelműségért! -



-Nagyon igyekszem úgy válaszolni, hogy ne bátsak meg senkit! - De: hogy lehet a
bibliából idézett "kiválasztottak" kifejezést felsőbbségtudatnak értelmezni

Én azt írtam, hogy "megrendülést, bizonytalanságot gerjeszt" bennem, nem magamra nézve, hanem ... no, kikre nézve ? - Ki meri azt állítani: "én kiválasztott" vagyok, de a másik x,Y nem !? Aki ezt kimondja, az valóban beleesik a "felsőbbrendűség-tudat" bűnébe, szerintem.-

Az "egy a közbenjáró", az Krisztus privilégiuma ! "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis én általam." - Ha viszont én ezt hiszem, vallom és tartom a mást hívőkkel szemben,- attól nem leszek én nagyobb.
KRISZTUST tartom az EGYETLEN NAGYNAK!- De pluralista nem lehetek! - Akkor szeretem igazán a másikat, aki nem Krisztus-hívő, ha Krisztusra mutatok és Őt emelem fel...

Spurgeon is azt mondta:



Ab ovo: emberi értelmezés szerint, ha SZERETEM ISTENT, KIVÁLASZTOTT vagyok.
Aki az egy igaz Istent szereti, az már tudja magáról, hogy én teljesen romlott, bűnös vagyok, aki Isten könyörületére szorul a bűnei tekintetében,--- és ha felfénylik Krisztus helyettes áldozatában a bűnbocsánat kegyelme,- azt csak alázatos szívvel lehet elfogadni.-

-Hol lehet itt felsőbbtudatot találni ? Szerintem, sehol.- Ebből kiindulni teljesen
félrevezető.- A kiválasztottság Isten ajándéka. Nem én magam választottam ki magamat,- tehát nincs dicsekedni valóm!

-Akiben a Lélek megpecsételi a kiválasztottság-tudatot, mert szereti Istent, az szerintem csak alázatos hálával tud erre gondolni: - engem ? ... aki ilyen, meg olyan BŰNÖS vagyok, engem Isten MÉGIS megment magának a Krisztusban ? Ezért kizárólag Istent dicsőíthetem.-

--De ez csak magamra nézve válasz,-- és még mindig nincs válasz azokra nézve, akiket a Biblia "nem kiválasztottnak" jelöl. Ezt nem szószerint,hanem értelemszerüen, ha van kiválaszott, kell lennie nem kiválasztottnak is...

?

De hogy kik ők, kár keresni, mert akkor már bűnben is vagyok, hiszen választok.
Magamra nézve is bűn, ebbe sűllyedt bele a teljes Holland egyház.

Mert az Úr mást mond, nem ezt kell cselekednünk, ezt Ő cselekszi EGYEDÜL.

Szerintem a kiválasztottságnak kétféle aspektusa van. Az egyik Isten különleges megbízása, feladatra szóló rendelése. Ilyen a zsidó nép vagy Pál apostol esete. De ebben a esetben is megmarad a hűtlenkedési lehetőség a szabad akarat révén. Erre főleg a választott nép a sajnálatos példa.
A másik kiválasztottság mindenkire érvényes, mert mindenkit szeretne az ÚR a világtól elválasztani a Maga számára, az üdvösségre. Erre vonatkozik a "Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak" Ez az én értelmezésem szerint azt jelenti, hogy KEVESEN VÁLASZOLNAK POZITÍVAN, MEGFELELŐEN, ISTENNEK-TETSZŐEN

Pál ap. mondja:

"De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok
és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló."
1.Kor 15,10

"Az elfogadott kegyelem új élet,
a visszautasított kegyelem ítélet.."

-Tehát Isten kegyelmét lehet elfogadni,- vagy visszautasítani.- E szerint soroltathatom a kiválasztottak közé, vagy sem, -ha HIÁBAVALÓ lesz rajtam,mert elutasítottam.- Aki a kegyelmet elfogadja, Isten szeretetét fogadja el.



--Köszönöm, hogy segítettetek abban, hogy a kör bezáruljon,- vagyis számomra megközelítően érthetővé.-

Tetszett az idézeted, Net.
hogyan küzd egy keresztény a megtűrt gyűlölet ellen?

...talán úgy, hogy nem tűri meg(?)

például ÍGY:

http://www.dalit.hu/megtert-cigany-kozo ... abolcsban/

"A nagy szegénység ellenére a településen gyakorlatilag nincs bűnözés, ismeretlen a rendbontás, és mint egy nagy családban, a problémákat is együtt oldják meg"

például kirakja soraiból a gyűlölet prófétáit

Ti éreztetek már negatívat egy másik ember iránt? (Mindegy, hogy a gyűlölet fokmérőn hol helyezzük el) Ha igen, mit tettetek, mikor rájöttetek, hogy nem akarjátok megtűrni? És mi van ha imádkozol, hogy elmúljon, és nem múlik. Vagy azt hiszed, hogy elmúlt, mert éppen csendesebb, de ha adódik valami kis helyzet, akkor megérzed, hogy ott van az még, teljes békességben.

Nekem egy olyanom van, aki visszautasítja a közeledéseimet, semmit akut, csak a sértett önérzetem, meg a másféle embertípus.

nem ELMÉLETBEN hoztam fel ezt a pneuma-psziché szétválasztásos témát!

nekem HATÁROZOTTAN segít, ha látom, hogy az illető SZELLEMISÉGÉVEL nem tudok közösséget vállalni (van hogy nem is érzem, hogy KELLENE), ugyanakkor a SZEMÉLYre tudok úgy tekinteni mint akiért meghalt Krisztus... sőt... ha ő EGYEDÜL lenne a "tét", AKKOR IS meghalt volna érte!

a gyakorlatban ezen kívül nekem szokott még az is segíteni, ha megértem, hogy mit miért tesz...

MAGAMAT pletykálnám ki (ezt csak nem húzatják ki velem a moderátorok! ):

általános iskola vége felé elviselhetetlenül nagyképű tudálékos gyerek voltam, TELJES JOGGAL útált az osztályom...

ugyanakkor a HÁTTÉRBEN "mindössze" a gátlásosság, kisebbségi komplexus, és ezek TÚLKOMPENZÁLÁSA állt...

ha valaki veszi a fáradtságot és nem csak a felszínt nézi: közelkerülési vágyat találhat az elutasítás mögött, ÉRTÉKET találhat a "szerethetetlen" ember jellemében...

Nem erre gondoltam, ez így túl egyszerű lenne.
Hanem erre:



Tehát a tévelygő szellemmel nem lehet megalkuvás, de a tévelygő ember üdvözülése érdekében mindent meg kell tenni. (ebben az is benne lehet, hogy ideiglenesen kirakja a gyülekezet a soraiból)
(szerintem)

.
"Mondd meg nekem, mi okoz neked örömet,
és megmondom ki vagy !"
Ravasz László