A hindu nem egy Istent imád, hanem sokat.
A muzulmánnak meg nagyon távoli az Isten. Olyan "minden meg semmi"...
Nem az Atyja!

Jézus mondja: "Senki sem mehet az ATYÁHOZ, csak is én általam"

A megváltás, üdvözülés kérdésébe, miszerint ki üdvözül, végül is az emberi szem nem láthat bele a reformátusok szerint. Azt csak Isten tudja, kit részesít az üdvösségben. Másrészt a megváltásunk, és üdvözülésünk Jézustól függő ügy többszörösen is. A Jézus általi megváltás lényege az emberi lélek bűnből, és sötétségből való felemeltetése. Ha csak az általad érintett kéréskört, az értékkeresztyénség szerinti megváltást is nézzük, láthatjuk, hogy Jézus megváltó parancsolata kettős. Isten feltétlen szeretete mellett felebarátunk, az irgalmas ember olyan mértékű szeretete, mint amit önmagunk iránt érzünk.

A keresztyén gondolkodásnak, megváltás, üdvözüléstannak van egy alapja, az erkölcsi vetülete, amely például a keleti vallásokban nincs meg. A buddhizmus, a hinduizmus a fájdalomtól való megváltottságot nevezi a megváltás alapjául, míg a keresztyénség a bűntől való megváltottságot nevezi az üdvözülés alapjául. A nagy különbség a kettő között szemmel látható, ezért kár keverned a dolgot, mégha tudom, hogy csupán provokatíve tetted fel a kérdésedet.

Ezzel az erővel különben akár a rombolás, és halál hindu istennőjéhez Kálihoz imádkozó hindu embert is nevezheted megváltottnak, üdvözültnek, ha a definíciódat nézzük, mármint a valamely, bármely istenhez való imádkozást is.

GABRIEL777mondta:

Istenhez imádkozik -e mint a keresztények.És ha igen,üdvözülhet-e
úgy mint a keresztények.
a véleményem szerint igen,mert az üdvüzülés feltétele kizárólag az Isten hit,és ez felette áll minden vallásnak és filozófiának.

Nem Istenhez imádkozik, hiszen nem is ismeri. Maga az Úr mondja, hogy aki nem rajta keresztül közelít, az nem jut Istenhez.
Ezen kívül az ördögök is hisznek és mégsem üdvözülnek.
A Jn 3,36-ban azt mondja Keresztelő János, hogy aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az immár elkárhozott és az Isten haragja marad rajta."

Nem célom, hogy megbotránkoztassak bárkit is. De, ha már beszélgetés, akkor hozzá tenném, ahogy én látom, és értelmezem, ill. hiszem.

A kereszténység egyházainak egyik központi tanítása. Az Athanásiusféle hitvallás szerint, három isteni személy van (az Atya, a Fiú és a Szentlélek), egyik sem kisebb vagy nagyobb a másiknál, mindegyik Isten, (Mindenható) még sincs három Isten, csak egy Isten.
A dogma másfajta magyarázata szerint, a három „személy" nem különálló, önálló egyén, hanem az isteni lényeg három megjelenési formája.
Én nem találtam ilyen Bibliai tanítást.
Pont ezért is szólók ezen témához is, mert érdekel, hogy Ti hogyan látjátok. Hogyan vezetitek le!

Jézus és a követői nem próbáltak szembehelyezkedni Izrael ószövetségi mintájával: 'Halld, ó Izrael: az Úr, a mi Istenünk egy Úr' (5Móz 6:4)... A tanítás folyamatosan alakult ki több évszázad során és heves viták közepette... A IV. század vége felé... öltött formáját őrizte meg lényegében véve napjainkig a Szentháromság dogmája"

Amikor az írásokat olvasom, felmerülnek kérdések
Tanítja-e a Biblia azt, hogy a „szent szellem" személy?
A szent szellemmel („szentlélekkel"] kapcsolatos néhány szöveg szemé¬lyiségre látszik utalni. Például, segítőnek nevezi a szent szellemet (görö¬gül pa•ra'kle-tos; 'vigasztaló" Káldi, K.f., Károli; 'pártfogó', Ö.f.), amely 'tanít', 'tanúskodik', 'beszél', és 'hall' (Ján 14:16,17,26; 15:26; 16:13). Más szövegek viszont úgy szólnak, hogy az emberek 'betelnek' szent szellem¬mel, 'alámerítkeznek' szent szellemben vagy szent szellemmel lesznek 'felkenve' (Luk 1:41; Máté 3:11; Csel 10:38 ). A szent szellemre vonatkozó ez utóbbi hivatkozások bizonyosan nem alkalmazhatók személyre.
A bibliai tanítás egészének megértéséhez minden szöveget figyelembe kell venni.

Én inkább egy megszemélyesítést látok. Ami nem ismeretlen a Bibliából. Pont azért, hogy hosszú távon érthető maradjon. Isten nagyon bölcsen, úgy ihlette az írókat, hogy a legegyszerűbb fogalmakkal irják le a dolgokat. Viszont a Szent Szellemnek sehol nincs neve az írásokban. Tehát nem kezeli azt úgy mint személyt. Pl. Isten = Jehova, Ige = Jézus személyes nevet használ.
Ezeket a neveket kinyilatkoztatja, félreérthetetlenül az írás. Közli, hogy Isten, az Atya, és van Fia is.
Itt elgondolkodom azon, hogy ha ilyen egyértelműen közli egymáshoz való viszonyukat, akkor már nem lehetnek egyazon személy különböző megynyílvánulásai.

A Cselekedetek 7:55,56 leírja István látomását, aki 'látta Jézust az Isten jobbján állni'. Egyetlen szóval sem tesz említést, azonban arról, hogy a szent szellemet is látta volna. (Vő. Jelenések 7:10; 22:1, 3.)
Itt megint csak gondolkodásra kényszerülök.
Azon gondolkodom, hogy Isten, és Jézus egyek, akkor a látomásban miért jelennek meg külön? Valamint hol van a Szent Szellem? Hiszen a tantétel szerint ő is személy, tehát ott kéne lennie.
(Az apologéták [a kereszténység eszméjét támogató II. századi keresztény görög írók] igencsak tartózkodóan, egyfajta elővigyázattal beszélnek róla, szinte anélkül, hogy személynek tartanák)

Máté 26:39, Ö.f.: „[Jézus Krisztus] egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: 'Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.'" (Ha az Atya és a Fiú nem lennének különböző személyek, akkor ez az ima értelmetlen volna. Jézus magához imádkozott volna, s az ő akarata egyben szükségszerűen az Atya akarata lett volna.)

Ján 8:17, 18, Ö.f.: „[Jézus azt válaszolta a zsidó farizeusoknak:] A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. Én önmagámról teszek bizonyságot, és az is bizonyságot tesz rólam, aki elküldött engem, az Atya." (Jézus itt tehát egyértelműen, mint az Atyától különálló, önálló személyről beszélt önmagáról.).
Gondolkodom ismét; egyrészt küldve lett. Ebben pedig benne foglaltatik egyfajta alárendeltségi viszony, még akkor is, ha maga az Ige önként vállalta a küldetést. Másrészt egy személy (Atya) tesz bizonyságot a fiáról. Ismét csak különálló személyekre vonatkozó rész.

Ján 14:9 Monda …a ki engem látott, látta az Atyát; …
Egy másik helyen ezt olvasom;
Kol 1:15 A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek elõtte született;
Azt közli, hogy képe, és itt a tökéletes tükörre gondolok. De, viszonyító függést látok, nem azt mondja, hogy Jézus Isten, hanem, hogy képe. Valamint egy másik erős és kétséget kizáró (számomra az) minden teremtmény előtt született. Tehát létrehozva, megteremtve, mintegy első gyermek (Joggal is alkalmazható rá a közvetlen megnevezés Isten Fia.) De, Istennek nincs kezdete. Az Igének pedig van, még az az idők nagyságában számunkra elképzelhetetlenül messze is van. De. meg van jelölve egy pont amikor teremtve lett.
Isten pedig közli, hogy rajta kívül nincs más Isten, nem alkottatott, és nem is lesz. Ézs 43:10
Viszont kétségkívül, mint első szülött, kiemelkedő helyet foglal el Atyja oldalán. (A világegyetem második leghatalmasabb személye.)

Jel 1:1-ben már Jézus mint hatalmas szellemi személyt irja le a Biblia.
Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az õ szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar:
Ismét találkozom egy olyan leírással ahol már egy szellemi személyt azonosít egy korábbi földi személlyel, De ismét világos alárendeltségi formulában. „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten”
Ha halála után ismét Isten, akkor 1. jános nem élheti túl a jelenést. Mert Isten senki sem láthatja, ugy hogy életben maradjon. 2. Istentől kapta a kijelentést, és azt adja tovább.

Máté 20:20-23, Ö.f.: „A Zebedeus fiainak anyja... [azt mondta Jézus¬nak]: 'Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik a bal kezed felől üljön országodban.' Jézus így válaszolt:... 'Az én poharamat kiisszátok, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészí¬tette.
Jézus világosan kimondja, hogy nem az ő dolga, hanem az Atyáé.

Márk 13:32, Ö.f.: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya." (Természe¬tesen ez nem lehetne így, ha az Atya, a Fiú, és a szent szellem egyenrangúak lennének, és csak egyetlen istenséget alkotnának. S ha a Fiút — ahogy tanítják
— korlátozta volna emberi természete, még mindig nyitva áll a kérdés, hogy miért nem tudott arról a szent szellem?)

Máté 12:31, 32, Ö.f.: Minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek [„szellem", ] káromlása nem bocsáttatik meg. Ha valaki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlélek [„Szent Szellem",] ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben”.
(Ha a „Szentlélek" [„szent szellem", Csia, ÚV.] személy vagy Isten volna, akkor ez a szöveg egyértelműen ellentmond a háromságtannak, mivel kijelenti, hogy a szent szellem bizonyos mértékben nagyobb, mint a Fiú.

Ján 14:28, Ö.f.: „[Jézus azt mondta:] Ha szeretnétek engem, örülné¬tek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam."
Nyiltan világosan fejezi ki magát.

1Kor 11:3, Ö.f.: „Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten." (Nyilván¬való tehát, hogy Krisztus nem az Isten, s hogy Isten magasabb ran¬gú Krisztusnál. Az se kerülje el a figyelmet, hogy ezeket a szavakat i. sz. 55-ben írták le, tehát 22 évvel Jézus mennybemenetele után. Az itt kifejezésre jutó igazság tehát Isten és Krisztus mennyei viszonyára vonatkozik.)

A Ján 17:1-3 ismét csak világosan különválasztja a két személyt. És világosan közli ismét csak az alárendeltségi viszonyokat.
Lehet-e ő az „egyedül igaz Isten" vagy az „egyetlen igaz Isten", ha rajta kívül még két másik vele egyenlő rangú isten létezne?

1Kor 8:5,6, Ö.f. : „Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, mint ahogyan van sok isten és sok úr, nekünk egyetlen Istenünk van az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala." (Ez bemutatja az Atyát mint a keresztények 'egyetlen Istenét' , akit nagyság¬rendi különbség választ el Jézus Krisztustól.)
1Pét 1:3, Ö.f.: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja. " (Még Jézus mennybemenetele után is ismételten azt írják az írások, hogy az Atya Jézus Krisztus Istene. A János 20: 17-ben Jézus maga is azt mondta — feltámadása után — az Atyáról: „Én Istenem". Később, amikor már a mennyben volt, a Jelenések 3:12 tanúsága szerint, ismételten előfordul ez a kifejezés, de sehol a Bibliában nem fordul elő, hogy az Atya csak egyetlen egyszer is az „én Istenemnek" nevezte volna a Fiút, illetve, hogy az Atya vagy a Fiú „én Istenemnek" szólította volna a szent szellemet.)

Röviden;
Meglátásomból a Szent Szellem nem személy.
Isten és Jézus személyek, de Jézus kisebb mint az Atya.
Ennek alapján nem értem a háromság-tételt.

Bocsáss meg Lucius, ha sértő leszek.
Láttál már kutyát amely kergeti a saját farkát, erre mondja a szólás körbe forog.

Te hiszel a láthatatlan világ létezésében?

-

Szia Lucius!

Hát, igazándiból az a baj, hogy szerintem ez nem elsősorban levezetés kérdése.

Megtérésem előtt, és egy darabig utánna is keveset tudtam magvas teológiai dolgokról. Csak annyit vettem észre, hogy aznap mikor megtértem este elkezdetem olvasni az egyik evangéliumat, és majdnem "elájultam", mivel azokat a mondatokat, amiket kicsit régebben(néhány hónapja) már olvastam, most teljesen másképp értettem. Szóval mintha addig is felfogtam volna a szavak értelmét, de nem állt volna össze a dolog. Ahhoz lehetne hasonlítani, mint mikor az ember végre már jól elsajátított egy idegen nyelvet, pl:beleolvasok egy Jane Austen-regénybe 2 hónap angoltanulás után, aztán 3 évvel később újraolvasom a regényt: "ja, ez erről szól?! Nahát!" Csak ez a megtérésnél hamarabb megy (bár vannak olyanok is, akik hosszabb idő alatt térnek meg, akiknél ez egy folyamat, és nem ilyen gyorsan, "látványosan" következik be). És persze a megtérésnél azért is fura, mert nem a saját erőfeszítésedre sikerült a dolog, mint a nyelvtanulás esetében, hanem "csak úgy" , magyarul Isten "intézte" így, ezért is "sokkoló" a dolog elsőre. Szóval valami ilyesmi történt, előző nap még szinte semmennyire sem értettem a Bibliát, másnap pedig világossá vált az egész, és úgy, hogy ezt azelőtt fel sem tudtam volna fogni, hogy ennyire világos is lehet.

Na, most itt jön be a Szentlélek Mert Ő(a Szentlélek az, aki világossá teszi a dolgokat). Szóval, arról, hogy a Szentlélek is Isten, maga a Szentlélek tesz bizonyságot, a megtérés után . Tudom, ez elég furin hangzik, de tényleg így van. És ez tök jó! Szóval ezt értettem, mikor azt írtam, hogy ez nem levezetés kérdése elsősorban. Valószínűleg ezért is vitatkoztak rajta annyit az egész történelem során (kezdve az arianizmustól az unitáriusokig,... stb.)

Egy barátnőm nekem egyszerűsítve azt mondta: " Az Atya: Isten felettünk, Krisztus: Isten mellettünk, A Szentlélek: Isten bennünk." A Szentlélek teszi lehetővé, hogy ne csak egyetértsünk Istennel abban, hogy mi a jó, és ezért cselekedjük azt, hanem, hogy igazán, szívből kívánjuk is ezeket cselekedni(persze, ha az embernek átmenetileg megromlik a kapcsolata Istennel, akkor éppen "kimegy egy kicsit a kedv" az emberből, de csak a kedv, nem a Szentlélek:))
Tehát Szentlélek a megtéréskor költözik az emberbe(de javítson ki valaki, ha nem így van:))

Miért személy? Mert mi is azok vagyunk, és Isten is az. Szerintem pont ez a különbség más vallások és a kereszténység között. Sok vallás inkább valami energiának, erőnek képzeli el Istent, de amikor Isten pl a saját képére teremtette az embert, szerintem ez azt is jelentette(sőt, elsősorban ezt), hogy személynek teremtette. Biztos nem csak annyit jentett, hyog külsőre hasonlítunk rá. Mondjuk ezzel gondolom, a többség egyet tud érteni:).

És egy kérdésem lenne mindenkihez, ha tudtok rá válaszolni: A Szentlélek az az új ember? Vagy nem? Kapcsolódik hozzá?

Üdv, és bocs, hogy ilyen sokat írtam, remélem, érthető volt valamennyire.

Nagyon szeretem amit és ahogy írsz kedves Emilien, csak úgy ugrál bennem a Szent Szellem.
Az új az bennem, hogy él az ami eddig tecchalott állapotban leledzett, vagy is a szellemem (eddig csak olyan intuiciónak nevezett formában jelentkezett)
A saját képére teremtettség abban is megjelenik, hogy mi is hármas egységből állunk.
Testünk a materiális világgal, szellemünk a szellemvilággal és a lelkünk a közvetítő mind a két világ között
Az új teremtés csecsemő állapotban van felőtt testben és túlfejlett lélekkel, és át kell vegye az őt megillatő vezető szerepet.
Ezért csetlünk botlunk, és nevet rajtunk a világ, kellett neked megtérés

kellett

Nem. Ezzel még nem vagy sértő.
Öszinte. A kettő közt én hatalmas különbséget teszek.

Hiszek a láthatatlan világ létezésében. számunkra láthatatlan, de létezik.
De, hová akarsz kilukadni? Vagyis mi a célod? a kérdéssel.

Igen. Elfogadom, hogy senki sem mehet az Atyához csak a Fiú által.

A Megváltás Isten korrigáló terve, amikor Ádám elszakította magát tőle.
A gyermekeinek, így nekünk is van lehetőségünk. Az Atya akaratából a Fiú általi megváltás után, a bűneink öszinte megbánásával együtt, kérni Istent, hogy ne számolja azokat fel nekünk.

Semmi más csak az, hogy az angyali lények is személyek, ezzel van valami gondod?

Érthetően elmondtad a saját hited.
Kérlek vezess meg! Én egy olyan ember vagyok, aki maga szereti megtapasztalni a dolgokat. (Nálam nem müködött, egyik napról a másikra.)
Azt kérném, hogy mitass rá az írásokból, hogy a Szent Szellem személy!
Isten, és a Fiú egyenlők. És hogy ezen három személy is egyenlők!

Nem szégyenlem beismreni, hogy tudatlan vagyok. Viszont nagyon érdekel, hogy a tanítás a háromságot illetően, hogyan magyarázható?

-

Bocsánat a közbeszólásért!
A Szent Szellem bármilyen tagadása nem főben járó bűn?
Ezzel nem ítélni akarok csak megkérdezem! Ez a mondat zavarba hozott!


Emlékeztet Jézus beszédében lévő figyelmeztetésre:
Márk 3:28 Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:
Márk 3:29 De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;
Nem ítélnék , csak kérdezem ez most tagadás vagy nem!
Szeretettel Tamás

Nem kell elhamarkodni a választ, én is még az Úr elé viszem!

-