Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 75 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2007. jún. 24., vasárnap 12:33 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
Kedves Gabriel, nekem az Írás az Örökkévaló beszéde hozzánk, és az igazságra való vezetéskor a Szent Szellem nem tér el az Írástól, ezért amit írsz az nem az az igazság amire a Szent Szellem vezet, mert az Írás neked nem jelenti úgy a mérőzsinort még eddig.
Gondolom ha keresed az Örökkévaló igazságát akkor, talán majd igen.
Amit már az ember tapasztalatával megszerzett abban nem kell hinni, de ami még ismeretlen ebben a tapasztalati vonatkozásban, azt csak hit által érti meg.
Az EGY ÖRÖKKÉVALÓ az embernek jelenti ki magát több ill. 3 féle formában.
Jelenleg a Szent Szellem van itt, mert az Úr Jézus Krisztus mennybe menetele után ŐT küldte el, maga helyett.
Ezért a hitünk most ebben gyökeredzik, a többi kijelentés már nem a Hitet, hanem az ismeretet igényli :)
Szeretettel:
Magda


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 24., vasárnap 14:52 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 04., szerda 16:49
Hozzászólások: 1317
FM írta:
Kedves Gabriel, nekem az Írás az Örökkévaló beszéde hozzánk, és az igazságra való vezetéskor a Szent Szellem nem tér el az Írástól, ezért amit írsz az nem az az igazság amire a Szent Szellem vezet, mert az Írás neked nem jelenti úgy a mérőzsinort még eddig.
Gondolom ha keresed az Örökkévaló igazságát akkor, talán majd igen.
Amit már az ember tapasztalatával megszerzett abban nem kell hinni, de ami még ismeretlen ebben a tapasztalati vonatkozásban, azt csak hit által érti meg.
Az EGY ÖRÖKKÉVALÓ az embernek jelenti ki magát több ill. 3 féle formában.
Jelenleg a Szent Szellem van itt, mert az Úr Jézus Krisztus mennybe menetele után ŐT küldte el, maga helyett.
Ezért a hitünk most ebben gyökeredzik, a többi kijelentés már nem a Hitet, hanem az ismeretet igényli :)
Szeretettel:
Magda


Kedves Magda

Szemlátomást az a szó,hogy Hit nem ugyan azt jelenti számunkra.

A Te számodra ha jól értem azt jelenti,hogy elfogadsz olyan szószerinti értelmezést a Bibliából amit nem értesz és amire nem kaptál Istentől személyes kijelentést,hogy megértsd.

Számomra pedig az a szó,hogy hit azt jelenti,hogy elfogadtam Istent és "megpróbálok"ráhagyatkozni,hogy Ő vezessen.

Az,hogy mit gondolok Istenről vagy a körülöttem levő világról az nem a hitem hanem a világnézetem része,amihez viszont a hitemmel ellentétben nem ragaszkodok,bármikor bármelyik ellemét elhagyom,ha úgy érzem a lelkemben,hogy
Isten erre buzdít.

Istennel kapcsolatban viszont sohasem éreztem azt,hogy elkell hagynom.Ezért a hitem már örök,sziklaszilárd talajon áll.

A világnézetem pedig olyan mint az ingovány,és
csak azért nem merülök el benne,mert nem lépek
rá,mivel nem ragaszkodom hozzá.

És pont ez az oka,hogy Isten képes a világnézetemet alakítani,mert én magam nem ragaszkodom ahhoz.

ha mereven ragaszkodnék a világnézetemhez,akkor Isten nem lenne képes a hibáim kijavítani,hisz én magam nem engedném azt,és így azonnal megállnék a lelki fejlődésben,ez pedig elöbb utobb a hitem meggyengüléséhez és a világnézetem megkövesedéséhez vezetne,és én is olyan vallási fanatikussá válnék mint azok akik erre a tévútra tértek.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 24., vasárnap 15:04 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
Köszönöm kedves Gabriel, hogy ezt leírtad.
Nekem is kb, ezt jelentette a hit addig amíg nem lett személyes kapcsolatom az Úr Jézus Krisztussal.

Az én hitem most már Isten Írott beszédén nyugszik, és a világról alkotott nézetemet is ez határozza meg.
Elég nehéz időszak volt amíg az Ő segítségével sikerült ---->>> most is folyamat a gondolkodásomat megváltoztatni.
Mert bizony teljesen más alapokra épült.
Most pedig, az alap az amit az Úr mond, hogy aki hallja tőlem és megcselekszi hasonlít a bölcs emberhez, aki sziklára építette a házát, aki pedig nem cselekszi azt nem a bölcshöz hasonlítja.

Ábrahám hite az alap, aki fiát vitte a Móriára. :idea:
Szeretettel:
Magda


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 24., vasárnap 15:10 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 04., szerda 16:49
Hozzászólások: 1317
exrefis írta:
GABRIEL777 írta:
Vagyis szerinted nem követ el bünt az aki megtagadja a hite vállalását nyiltan egymás után háromszor is.

Nem, nem ezt mondtam.
Bűnt követett el, de nem a Szentszellem káromlását.
Az Atya és a Fiú elleni bűnök bocsánatosak megbánás esetén a Szentszellem káromlása nem bocsáttatik meg(gondolom ez azzal is jár, hogy az illető nem is ismeri be, hogy azt elkövette és megbánni sem tudja/hajlandó).
ex


Az,hogy valaki nem tudja megbánni a bünét és az,hogy nem hajlandó arra az két különböző dolog.

Ahhoz,hogy valaki egyáltalán megbánja a bűnét el kell odajutnia,hogy azt bünnek vagy "ezüst kedvéért :D "hibának tartsa.

Lényeges,hogy ezt ő maga érezze így és ne mások
magyarázzák be számára,hogy mi a bűn.

Mint Judás mint Péter tudta,hogy vétkezett,bünt követett el.

Péter jól döntött,vissza talált Jézushoz.

Judás viszont rosszul döntött Jézus helyett,a kárhozatot választotta és öngyilkos lett.

ezért is veszélyes azt állítani,hogy van olyan konkrét bűn amit Isten nem bocsát meg annak aki
megtér és aki elfogadja a vezetését.

Ez a tévtanítás megint csak arra alkalmas,hogy az embereket elbizonytalanítsa,mert ha valakinek gyenge a hite akkor gondolhatja akár azt is,hogy biztos olyan bünt követett el amit Isten nem bocsát meg neki,és ezért gyenge a hite.

És ha ezt az illető elfogadja akkor bizony el is fog kárhozni,mert ebben hisz és nem a kegyelemből történő üdvözülésben.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 24., vasárnap 15:54 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
Kedves Gabriel a farizeus biztos nem csinálta volna meg amit Péter, mert ő a szívében megtagadja, de kifelé nem nyilvánítja.
Pont az a lényeg vsz. hogy tudta mit mondott neki Jézus, de nem a külső, hanem a belső szerint cselekedett.

Nagyon kevés napjainkban a belső kontrollos ember :wink:
már fel sem tűnik még az embernek saját magának sem, hogy képmutató :cry: :oops:

Különben senki sem üdvözül kegyelemből;;;;
hanem kegyelemből hit által.
A hit pedig a nem látott dolgokról való meggyőződés és a reménylett dolgok valósága.
Szeretettel:
Magda


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 24., vasárnap 17:14 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
GABRIEL777 írta:
ezért is veszélyes azt állítani,hogy van olyan konkrét bűn amit Isten nem bocsát meg annak aki
megtér és aki elfogadja a vezetését.

Ő maga mondta, úgyhogy tessék hozzá fordulni panaszra! :)

Idézet:
Ez a tévtanítás megint csak arra alkalmas,

Érdekes egy helyzet, mikor Istent tévtanítónak mondod. :D
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 24., vasárnap 17:24 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 04., szerda 16:49
Hozzászólások: 1317
exrefis írta:
GABRIEL777 írta:
ezért is veszélyes azt állítani,hogy van olyan konkrét bűn amit Isten nem bocsát meg annak aki
megtér és aki elfogadja a vezetését.

Ő maga mondta, úgyhogy tessék hozzá fordulni panaszra! :)

Idézet:
Ez a tévtanítás megint csak arra alkalmas,

Érdekes egy helyzet, mikor Istent tévtanítónak mondod. :D
ex


Isten és Te,még mindig nem egy és ugyan az a számomra,így
értelemszerűen nem Istent nevezem tévtanítónak.
Annak aki nem érti az Ige jelentését annak valóban"azt mondta"Isten,hogy van olyan bűn amit nem bocsát meg.,
még annak sem aki hívő..

ezek az emberek egy olyan istenben hisznek aki a hívők egyrészét is elkárhoztatja.

Én ebben az istenben nem hiszek és nem is ismerem.


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára GABRIEL777 2007. jún. 24., vasárnap 17:31-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 24., vasárnap 17:28 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 04., szerda 16:49
Hozzászólások: 1317
FM írta:
Kedves Gabriel a farizeus biztos nem csinálta volna meg amit Péter, mert ő a szívében megtagadja, de kifelé nem nyilvánítja.
Pont az a lényeg vsz. hogy tudta mit mondott neki Jézus, de nem a külső, hanem a belső szerint cselekedett.

Nagyon kevés napjainkban a belső kontrollos ember :wink:
már fel sem tűnik még az embernek saját magának sem, hogy képmutató :cry: :oops:

Különben senki sem üdvözül kegyelemből;;;;
hanem kegyelemből hit által.
A hit pedig a nem látott dolgokról való meggyőződés és a reménylett dolgok valósága.
Szeretettel:
Magda


ha a hit valóban csak"ennyi"lenne akkor az összes feltaláló,felfedező is üdvözülne,hisz ök is a nem látott dolgokról gyözödtek meg és a reménylett dolgok lettek számukra valóságossak.

Kolombusz pld.tuti,hogy üdvözült :D

persze szigorúan kegyelemből.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 24., vasárnap 17:41 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
megvallom, hogy nekem ez nem vicc, és aki ezzel viccelődik azt nem én ítélem meg :cry: :cry: :cry:


Ef 2,8 Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 24., vasárnap 18:04 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 04., szerda 16:49
Hozzászólások: 1317
FM írta:
megvallom, hogy nekem ez nem vicc, és aki ezzel viccelődik azt nem én ítélem meg :cry: :cry: :cry:


Ef 2,8 Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;


kedves Magda

Isten nem a szavak alapján itél hanem a lelkünk tartalma alapján.Ami jó hír a hívőknek és rossz a képmutatóknak.

Ha az irásommal Istent megsérttem volna akkor azt a lelkemben is éreztem volna.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 24., vasárnap 19:46 
Hiszem, hogy kegyelemből állok meg? Hiszem, hogy Jézus áldozata és feltámadása elégséges tett az én üdvösségemre is, nekem ehhez nem kell semmit hozzá tennem?
Nulla érdemért, hogy ne legyen dicsekedés?
Vagy azt hiszem, hogy van amit Jézus tett az üdvösségemért és van amit én teszek érte, tehát idővel kiérdemlem?

Az üdvösségnek ALAPJA a VÁLTSÁG elfogadása. A helyettes áldozat elfogadása, a halálos ítélet elfogadása Isten ítélő székétől és elfogadása annak, hogy Isten INGYEN kegyelméből az Ő FIA érdeméért IGAZNAK NYÍLVÁNÍT és országába fogad!

És akkor most kérdezem, hol van e világ vádolója?
Ki vádolhatta még a latort, aki elfogadta az ítéletet az életére nézve és látta Jézus helyettes áldozatát, amit érte is elszenvedett és az Ő országába való belépést elnyerte?

SENKI, mert aki Istentől fogadja el az ítéletet és a Fiáért való kegyelmet, azt Isten a TULAJDONÁNAK tekinti!


Vissza a tetejére
  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 24., vasárnap 20:23 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
Rm 11,6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.

Ef 2,8 Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.

10. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.



Jak 2,20 Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?

Jak 2,26 Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.


Jak 2,14 Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit?

Ef 2,8 Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.

10. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.


Tehát a Jalab levél nem akármilyen cselekedetről beszál, hanem amire a Szent Szellem elvezeti Isten gyermekeit :)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Mohamed
HozzászólásElküldve: 2007. jún. 26., kedd 05:21 
Offline

Csatlakozott: 2007. jún. 20., szerda 10:20
Hozzászólások: 209
Tartózkodási hely: Kunbábony
Szegény Dzsamilla! De talán hadd idézzek Victor Jánostól (én már csak ilyen vagyok) Mohameddel kapcsolatban. 1931-ben írta (ha jól tudom).
Íme:
Emlékezzünk Mohamedről
(Református Figyelő)
Írta: Dr. Victor János

A keresztyén világot foglalkoztató centenáriumok között méltán foglalhat helyet ez évben a keresztyénségen kívüli történelem egy nevezetes dátumának évfordulója. Tizenharmadszor jár le az idén az évszázadokat jelző óra azóta, hogy a három világvallás egyikének, eleddig a keresztyénség leghatalmasabb vetélytársának, az Iszlámnak alapítója befejezte pályafutását. Mohamed Kr. u. 632-ben bekövetkezett halála alig több egyszerű életrajzi adatnál. Azon kívül, hogy híveinek emlékezetében körülfonta ezt az eseményt is az idealizáló kegyelet koszorúja, nem bír számunkra semmilyen különösebb jelentőséggel. Egy megöregedett, fáradalmaiban megrokkant ember betegség okozta elmúlása volt, - nem mártírhalál, még csak nem is különösebb értelemben vett példaadó halál. De a történelmi távlatban szemlélve mégis valamivel több puszta életrajzi adatnál. Mert Mohamed halálával dőlt el az Iszlám sorsa. Az ő elmúlása volt a próbája annak, hogy vajon csak egy szuggesztív erejű, nagyra termett személyiség varázsa tartja-e össze az új hit népét és ennek az összetartó tényezőnek a kidőltével összeomlik-e az egész ügy, vagy pedig túléli-e őt műve? Az Iszlám ezt a próbát félelmetes sikerrel kiállotta. Voltaképpen csak Mohamed halála után bontakozott ki igazi erejében. S ezért a 632. évet úgy tekinthetjük, mint az Iszlám elindulásának évét, amelytől világtörténelmi szereplése kezdődik.
Érdekel bennünket ez az évforduló a keresztyénség világhelyzete szempontjából. Ma az Iszlám nem az a világhatalom már, amelynek imperialista ostromai valamikor megremegtették a nyugati keresztyén világ épületét, s amelynek visszaverésében annyi jó magyar vér is elfolyt valamikor. Politikai hatalma már régen megtört. A legutóbbi világháború egyik legsúlyosabb következménye az volt, hogy – ha talán nem is örökre, de jó időre – az Iszlám elvesztette politikai egységéből még azt is, ami régebbi idők szimbolikus emlékeképpen még megmaradt: ma nincs kalifája a mohamedán világnak. Az utolsó török szultán óta ez az „állás” betöltetlen. Egyébként is súlyos csapások érték az Iszlámot a háború utáni törökországi átalakulások révén. Musztafa Kemál radikális modernizáló törekvései sok olyan hagyománynak és szokásnak vetettek véget a mohamedán világ élén járó törökség életében, amelyektől elválaszthatatlannak látszott a mohamedán életforma. De másfelől elhamarkodott dolog volna az Iszlám végelgyengüléséről beszélni. A sok százmilliónyi mohamedán emberiségnek még jó nagy tömegeiben érintetlen virulenciában él az ősi hit, és szakadatlanul folyik az Iszlámnak az a terjedése is, amellyel a keresztyén misszió munkásai olyan nagy erőfeszítéssel igyekeznek felvenni a versenyt. Nem egy történelmi példa bizonyítja, hogy vallási közösségek végeredményben nem vesztenek, hanem csak nyernek az által, ha politikai erejük megdől. Az ilyen külső vereségek rendszerint belső elmélyülést és megszilárdulást vonnak maguk után. És sok jel mutatja, hogy a világ szerint háttérbe szorított Iszlám is ilyen lelki megkomolyodáson és megújhodáson megy át. Sőt még a törökországi reformok is nagymértékben hozzájárulhatnak az Iszlám megifjodásához. Hogy mást ne mondjunk, a Gházinak az a reformrendelete, amellyel a Koránt lefordíttatta a szent arab nyelvről a nép nyelvére és az istentiszteletek alkalmával (és azokon kívül is) az emberek anyanyelvén tette így hozzáférhetővé az Iszlám szentkönyvét, - ki tudja, nem fog-e olyan jelentős reformációra vezetni, mint amilyet a keresztyénségben támasztott a Bibliának nemzeti nyelveken való ismertté válása?
Egyszóval a keresztyén világnak ma is éppen olyan komoly problémája még, mint volt évszázadokon keresztül – az Iszlámmal való leszámolása. Más mód erre ma sincs, ezentúl sem lesz, mint a misszió. Sok minden megváltozhatott a keresztyénség és az Iszlám viszonyában. Ma már nem a megtestesült ördögöt, az antikrisztusi „hamis prófétát” látjuk Mohamedben. Megértéssel, sőt tisztelettel tudunk közeledni sok mindenhez, ami életében és munkásságában értékes volt, - még annak ellenére is, hogy a nagy igazságokért prófétai hévvel küzdő emberből hamarosan túlontúl emberi gyarlóságokkal megterhelt, hatalmi imperializmusba keveredett, családi intrikákkal körülvett, opportunisztikus ügyeskedések zavaros útjait járó napkeleti despotává látjuk átvedleni. Azokat a vallási erőket is meg tudjuk becsülni, amelyek az Iszlám óriási tömegeit évszázadokon át összetartották, éltették és nevelték. De akárhogy fölébe emelkedtünk is régebbi korok elfogultságának, - az az ellentét lényegében ma is megvan, amely keresztyénséget és Iszlámot szembeállít egymással: Krisztus az egész világ Ura és Megváltója, és Országának egyetemessége nem tűri, hogy tőle függetlenül, más utakon járva élje vallási életét az emberiségnek egy nagy része. Mohamed uralmának is meg kell dőlnie a lelkekben, hogy Ő uralkodjék egyedül.
Van még egy szempont, amelyből visszatekintve 632-re, érdemes elgondolkozni. A világhatalommá válni elinduló Iszlám nem csak a keresztyénség mellett kereste meg annak idején a maga útját, hanem jórészben a keresztyénség testén át. Szédületes hódításait elsősorban keresztyén területeken vívta ki. Sőt éppen azokon a területeken, amelyeken az ókorban a keresztyénség klasszikus hazája volt. Előázsia és Északafrika valamikor virágzó keresztyén területei estek áldozatul az Iszlám támadásának. Ősi keresztyén székesegyházaknak kellett mecsetekké átalakulniuk. Ha egyáltalán megmaradt valami a hajdani keresztyén egyházak életéből, csak a föld alá menekülve, keserves elnyomatásban tudta fenntartani magát.
Örök intő példa ez arra, hogy a keresztyén egyház is szenvedhet katasztrofális vereségeket. Azért, mert hozzá képest minden vetélytársa alsóbbrendű, még nincs biztosítva az ellen, hogy egy-egy ilyen vetélytársa fölébe kerekedik. A történelem nem mindig aszerint osztogatja az előmenetelt és a hátratételt, hogy kinek van több és kinek kevesebb igaza. Van ezen kívül egy másik vizsgakérdés is: ami igazságot képviselsz, milyen odaadással és mennyi komolysággal képviseled. Könnyen megeshet, hogy a sokkal nagyobb igazság letéteményese át kell, hogy engedje a maga helyét egyszerűen azért, mert nem éli teljes felelősségérzettel a maga igazságát, és a győzelem a silányabbé, a tévedésekkel eltorzított részigazságok táboráé, azért, mert az fanatikus tűzzel, halálos komolysággal veszi a maga dolgát.
Ez volt az eset az Iszlám elterjedésekor is. Papiroson hallatlan fölényben ragyogott a keresztyén hit a Mohamed tanítása felett. Ami az utóbbiban jó volt, az mind megvolt az előbbiben is sokkal tisztábban és gazdagabban, - és még azon kívül is sok volt benne. De a valóságban egy elernyedt, önelégültségében megrestült, megalkuvásokban megrothadt, képmutatásban, egyenetlenkedésekben, világiasságban oszladozó keresztyén világ került szembe egy hitében és küldetési tudatában áttüzesedett, minden erőfeszítésre kész, ifjú Iszlámmal. És ellenálló képessége nem lévén, - eltűnt a föld nagy részének a színéről.
Vestigia terrent... Nem egyszer vontak már párhuzamot az Iszlám és a XX. században támadt „hamis prófécia”, az „orosz áfium” között. És sok joggal. Ahogy valamikor mecsetekké, úgy alakulnak át ma templomok ateista klubokká és múzeumokká...Egy új vallás jelentkezik a bolsevizmusban, és éppúgy tör világuralomra, mint valamikor a Mohamed népe. Afelől semmi kétség nem lehet, hogy a keresztyénséggel a „vagy-vagy” viszonyában állhat csak.
Jól teszi a keresztyén világ, ha birtokállományában el nem bizakodik, hanem visszagondol régi idők súlyos csatavesztéseire. Hiába tudja nagyszerűen kimutatni az ellenfél inferioris gondolatvilágát; hiába dicsekszik azzal, hogy ő sokkal jobban birtokában van annak, amire a világnak szüksége van, mint akármilyen marxizmusok vagy leninizmusok; és hiába világít rá azokra a borzalmakra, amelyeket az emberekre rászabadítanak az antikrisztusi felforgatók. Végeredményben nem papíroson kifejtett érvek döntenek itt, - hanem az, hogy milyen ellenálló ereje van a keresztyénségnek a valóságban, milyen komolyan veszi és csinálja a maga dolgát, milyen céltudatos, áldozatkész erőfeszítésekkel futja a maga pályáját. Le kell ráznia magáról minden kényelmeskedő, öreges fáradtságot és meg kell mutatnia, hogy van benne ugyanannyi fiatalos életakarat, mint akármilyen más agitáló, szervezkedő, világot behálózó „izmusban”. Ez az egyetlen biztosítéka a jövőjének. Vagyis: legyen igazán önmaga. Csak az önmagát elvesztett keresztyénség épülete rendülhet meg és dőlhet össze. S a Mohamedekre talán azért van szükség az Isten háztartásában, hogy a keresztyénség ne maradhasson sohase, seholse, önmagát meghazudtoló ellenmondás.


_________________
Tanuljunk (elsősorban) az Úrban megbízható református tanítóinktól!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Mohamed
HozzászólásElküldve: 2007. jún. 26., kedd 05:22 
Offline

Csatlakozott: 2007. jún. 20., szerda 10:20
Hozzászólások: 209
Tartózkodási hely: Kunbábony
Szegény Dzsamilla! De talán hadd idézzek Victor Jánostól (én már csak ilyen vagyok) Mohameddel kapcsolatban. 1931-ben írta (ha jól tudom).
Íme:
Emlékezzünk Mohamedről
(Református Figyelő)
Írta: Dr. Victor János

A keresztyén világot foglalkoztató centenáriumok között méltán foglalhat helyet ez évben a keresztyénségen kívüli történelem egy nevezetes dátumának évfordulója. Tizenharmadszor jár le az idén az évszázadokat jelző óra azóta, hogy a három világvallás egyikének, eleddig a keresztyénség leghatalmasabb vetélytársának, az Iszlámnak alapítója befejezte pályafutását. Mohamed Kr. u. 632-ben bekövetkezett halála alig több egyszerű életrajzi adatnál. Azon kívül, hogy híveinek emlékezetében körülfonta ezt az eseményt is az idealizáló kegyelet koszorúja, nem bír számunkra semmilyen különösebb jelentőséggel. Egy megöregedett, fáradalmaiban megrokkant ember betegség okozta elmúlása volt, - nem mártírhalál, még csak nem is különösebb értelemben vett példaadó halál. De a történelmi távlatban szemlélve mégis valamivel több puszta életrajzi adatnál. Mert Mohamed halálával dőlt el az Iszlám sorsa. Az ő elmúlása volt a próbája annak, hogy vajon csak egy szuggesztív erejű, nagyra termett személyiség varázsa tartja-e össze az új hit népét és ennek az összetartó tényezőnek a kidőltével összeomlik-e az egész ügy, vagy pedig túléli-e őt műve? Az Iszlám ezt a próbát félelmetes sikerrel kiállotta. Voltaképpen csak Mohamed halála után bontakozott ki igazi erejében. S ezért a 632. évet úgy tekinthetjük, mint az Iszlám elindulásának évét, amelytől világtörténelmi szereplése kezdődik.
Érdekel bennünket ez az évforduló a keresztyénség világhelyzete szempontjából. Ma az Iszlám nem az a világhatalom már, amelynek imperialista ostromai valamikor megremegtették a nyugati keresztyén világ épületét, s amelynek visszaverésében annyi jó magyar vér is elfolyt valamikor. Politikai hatalma már régen megtört. A legutóbbi világháború egyik legsúlyosabb következménye az volt, hogy – ha talán nem is örökre, de jó időre – az Iszlám elvesztette politikai egységéből még azt is, ami régebbi idők szimbolikus emlékeképpen még megmaradt: ma nincs kalifája a mohamedán világnak. Az utolsó török szultán óta ez az „állás” betöltetlen. Egyébként is súlyos csapások érték az Iszlámot a háború utáni törökországi átalakulások révén. Musztafa Kemál radikális modernizáló törekvései sok olyan hagyománynak és szokásnak vetettek véget a mohamedán világ élén járó törökség életében, amelyektől elválaszthatatlannak látszott a mohamedán életforma. De másfelől elhamarkodott dolog volna az Iszlám végelgyengüléséről beszélni. A sok százmilliónyi mohamedán emberiségnek még jó nagy tömegeiben érintetlen virulenciában él az ősi hit, és szakadatlanul folyik az Iszlámnak az a terjedése is, amellyel a keresztyén misszió munkásai olyan nagy erőfeszítéssel igyekeznek felvenni a versenyt. Nem egy történelmi példa bizonyítja, hogy vallási közösségek végeredményben nem vesztenek, hanem csak nyernek az által, ha politikai erejük megdől. Az ilyen külső vereségek rendszerint belső elmélyülést és megszilárdulást vonnak maguk után. És sok jel mutatja, hogy a világ szerint háttérbe szorított Iszlám is ilyen lelki megkomolyodáson és megújhodáson megy át. Sőt még a törökországi reformok is nagymértékben hozzájárulhatnak az Iszlám megifjodásához. Hogy mást ne mondjunk, a Gházinak az a reformrendelete, amellyel a Koránt lefordíttatta a szent arab nyelvről a nép nyelvére és az istentiszteletek alkalmával (és azokon kívül is) az emberek anyanyelvén tette így hozzáférhetővé az Iszlám szentkönyvét, - ki tudja, nem fog-e olyan jelentős reformációra vezetni, mint amilyet a keresztyénségben támasztott a Bibliának nemzeti nyelveken való ismertté válása?
Egyszóval a keresztyén világnak ma is éppen olyan komoly problémája még, mint volt évszázadokon keresztül – az Iszlámmal való leszámolása. Más mód erre ma sincs, ezentúl sem lesz, mint a misszió. Sok minden megváltozhatott a keresztyénség és az Iszlám viszonyában. Ma már nem a megtestesült ördögöt, az antikrisztusi „hamis prófétát” látjuk Mohamedben. Megértéssel, sőt tisztelettel tudunk közeledni sok mindenhez, ami életében és munkásságában értékes volt, - még annak ellenére is, hogy a nagy igazságokért prófétai hévvel küzdő emberből hamarosan túlontúl emberi gyarlóságokkal megterhelt, hatalmi imperializmusba keveredett, családi intrikákkal körülvett, opportunisztikus ügyeskedések zavaros útjait járó napkeleti despotává látjuk átvedleni. Azokat a vallási erőket is meg tudjuk becsülni, amelyek az Iszlám óriási tömegeit évszázadokon át összetartották, éltették és nevelték. De akárhogy fölébe emelkedtünk is régebbi korok elfogultságának, - az az ellentét lényegében ma is megvan, amely keresztyénséget és Iszlámot szembeállít egymással: Krisztus az egész világ Ura és Megváltója, és Országának egyetemessége nem tűri, hogy tőle függetlenül, más utakon járva élje vallási életét az emberiségnek egy nagy része. Mohamed uralmának is meg kell dőlnie a lelkekben, hogy Ő uralkodjék egyedül.
Van még egy szempont, amelyből visszatekintve 632-re, érdemes elgondolkozni. A világhatalommá válni elinduló Iszlám nem csak a keresztyénség mellett kereste meg annak idején a maga útját, hanem jórészben a keresztyénség testén át. Szédületes hódításait elsősorban keresztyén területeken vívta ki. Sőt éppen azokon a területeken, amelyeken az ókorban a keresztyénség klasszikus hazája volt. Előázsia és Északafrika valamikor virágzó keresztyén területei estek áldozatul az Iszlám támadásának. Ősi keresztyén székesegyházaknak kellett mecsetekké átalakulniuk. Ha egyáltalán megmaradt valami a hajdani keresztyén egyházak életéből, csak a föld alá menekülve, keserves elnyomatásban tudta fenntartani magát.
Örök intő példa ez arra, hogy a keresztyén egyház is szenvedhet katasztrofális vereségeket. Azért, mert hozzá képest minden vetélytársa alsóbbrendű, még nincs biztosítva az ellen, hogy egy-egy ilyen vetélytársa fölébe kerekedik. A történelem nem mindig aszerint osztogatja az előmenetelt és a hátratételt, hogy kinek van több és kinek kevesebb igaza. Van ezen kívül egy másik vizsgakérdés is: ami igazságot képviselsz, milyen odaadással és mennyi komolysággal képviseled. Könnyen megeshet, hogy a sokkal nagyobb igazság letéteményese át kell, hogy engedje a maga helyét egyszerűen azért, mert nem éli teljes felelősségérzettel a maga igazságát, és a győzelem a silányabbé, a tévedésekkel eltorzított részigazságok táboráé, azért, mert az fanatikus tűzzel, halálos komolysággal veszi a maga dolgát.
Ez volt az eset az Iszlám elterjedésekor is. Papiroson hallatlan fölényben ragyogott a keresztyén hit a Mohamed tanítása felett. Ami az utóbbiban jó volt, az mind megvolt az előbbiben is sokkal tisztábban és gazdagabban, - és még azon kívül is sok volt benne. De a valóságban egy elernyedt, önelégültségében megrestült, megalkuvásokban megrothadt, képmutatásban, egyenetlenkedésekben, világiasságban oszladozó keresztyén világ került szembe egy hitében és küldetési tudatában áttüzesedett, minden erőfeszítésre kész, ifjú Iszlámmal. És ellenálló képessége nem lévén, - eltűnt a föld nagy részének a színéről.
Vestigia terrent... Nem egyszer vontak már párhuzamot az Iszlám és a XX. században támadt „hamis prófécia”, az „orosz áfium” között. És sok joggal. Ahogy valamikor mecsetekké, úgy alakulnak át ma templomok ateista klubokká és múzeumokká...Egy új vallás jelentkezik a bolsevizmusban, és éppúgy tör világuralomra, mint valamikor a Mohamed népe. Afelől semmi kétség nem lehet, hogy a keresztyénséggel a „vagy-vagy” viszonyában állhat csak.
Jól teszi a keresztyén világ, ha birtokállományában el nem bizakodik, hanem visszagondol régi idők súlyos csatavesztéseire. Hiába tudja nagyszerűen kimutatni az ellenfél inferioris gondolatvilágát; hiába dicsekszik azzal, hogy ő sokkal jobban birtokában van annak, amire a világnak szüksége van, mint akármilyen marxizmusok vagy leninizmusok; és hiába világít rá azokra a borzalmakra, amelyeket az emberekre rászabadítanak az antikrisztusi felforgatók. Végeredményben nem papíroson kifejtett érvek döntenek itt, - hanem az, hogy milyen ellenálló ereje van a keresztyénségnek a valóságban, milyen komolyan veszi és csinálja a maga dolgát, milyen céltudatos, áldozatkész erőfeszítésekkel futja a maga pályáját. Le kell ráznia magáról minden kényelmeskedő, öreges fáradtságot és meg kell mutatnia, hogy van benne ugyanannyi fiatalos életakarat, mint akármilyen más agitáló, szervezkedő, világot behálózó „izmusban”. Ez az egyetlen biztosítéka a jövőjének. Vagyis: legyen igazán önmaga. Csak az önmagát elvesztett keresztyénség épülete rendülhet meg és dőlhet össze. S a Mohamedekre talán azért van szükség az Isten háztartásában, hogy a keresztyénség ne maradhasson sohase, seholse, önmagát meghazudtoló ellenmondás.


_________________
Tanuljunk (elsősorban) az Úrban megbízható református tanítóinktól!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Mohamed
HozzászólásElküldve: 2007. jún. 26., kedd 05:36 
Offline

Csatlakozott: 2007. jún. 20., szerda 10:20
Hozzászólások: 209
Tartózkodási hely: Kunbábony
Elnézést kérek. 1932-ben írta.

_________________
Tanuljunk (elsősorban) az Úrban megbízható református tanítóinktól!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 75 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség