Ez egy puszta ténymegállapítás volt, nem felszabadítás a bűnös életre.
A keresztyén ember nem abban különbözik a nem keresztyéntől, hogy milyen gyakran követ el bűnt az egyik, illetve a másik, mert szerintem a keresztyén is kábé ugyanannyit vétkezik, mint a nem keresztyén, ha a bűnt a szigorúbb krisztusi értelmezésében fogadjuk el a Hegyi Beszéd alapján, hanem abban, hogy a hívő TUD a bűnéről, FÁJ neki, és tudja, hogy KEGYELEMBŐL van csak bűnbocsánata. Ha másban keresi a különbséget, akkor farizeus, nem hívő (ld. a vámszedő és a farizeus esetét, de János is azt mondja, hogy ha azt állítjuk, nem vétkezünk, akkor hazudunk.)
Ami a hívő ember tisztaságát illeti, az sem a sajátja, hanem Krisztus neki tulajdonított tisztasága, tehát ez is csak a Forrásból hozzáférhető. Önmagukban nézve nincs SEMMI különbség a hívő és a nem-hívő között, hiszen egyik testében sincs semmi jó, a különbség az, hogy az egyik odamegy a KEGYELEM FORRÁSÁHOZ, és abból él naponta, és HÁLÁS érte. A másik is abból él, de nem tud róla, és nem hálás érte - ez a bűn.
Hamvast nem érdemes meggyanúsítani azzal, hogy felszabadítana a bűnös életre, mert igen kényes volt az erkölcsi tisztaságra, és a fogalmakat is elég pontosan meghatározta. Az ő bűnmeghatározása szerintem egy keresztyény számára is elfogadható: bűn = létrontás.
Idézet:
Az ember a létrontásban feje tetejéig elmerülhet, és teljesen létrontásban élhet, ha úgynevezett bűncselekményt nem követ el, semmilyen bántódása nem eshet. És ez az, amit az Evangélium tűrhetetlennek tart. Nem a bűnök, hanem a megromlott életű emberek. Az Evangélium nem a bűncselekményt nézi, hanem azt, hogy az ember létrontásban él, vagy sem. Nem az egyes bűnöket keresi, amelyek elkövethetők vagy nem követhetők el, hanem (lásd a bűnös asszonyt) hogy a létrontás kellős közepén a jóvátételért milyen erőfeszítést tesz. A bűn bűn marad és létrontás, és ezt elkenni nem lehet és nem szabad. De a bűn által ütött seb a létezés testén a jóvátételel meggyógyítható. Egyetlen esetet kivéve, amit az Evangélium a Szent Szellem ellen elkövetett bűnnek nevez, s amit úgy lehetne meghatározni, hogy ez a lét elárulása, jónak tüntetni fel a rosszat, vonzónak az ocsmányat, igazságosnak az igazságtalant...