-Mivel érintett vagyok, még egyszer én is beleszólok.-
Meg kell állapítani, hogy ahányan vagyunk, annyiféle képen értelmezünk nagyon sokszor. Kevés az a tény, ami nem lehet vita tárgya.- Talán a fekete, v. fehér,- de még ez se jó példa, mert láthatja valaki árnyalatában mély-feketének, kékes-feketének, stb... Hát még a szellemi dolgok terén !
-Nem tudjuk önmagunk egyéniségét, személyiségét,- de sokszor az adott pillanatban érvényes hangulati tényezőket se kikapcsolni... Azonban, szerintem mégis csak meg kell alkotnunk a véleményünket ahhoz, hogy ne sodorhassanak eszmei áramlatok ide-oda,- kell, hogy tartásunk legyen, ami a sokféle hatásból kikristályosodó saját álláspont.
- Kedves nX, ezért nem tudok egyetérteni azzal a helytelenítéseddel, hogy pld. a keresztyén ember ne ezen a szemüvegen keresztül nézze a dolgokat, - ha nem tudjuk, hogy a velünk szemben álló keresztyén-e, vagy se,- mert akkor nem érthetjük meg az ő mondani valóját.-
-Itt két helyzetről van szó.- Egy dolog a "megértése" a másiknak, de egészen más az értékítélet, amellyel eldöntöm, hogy társadalmi szinten, vagy a magam számára elfogadható-e, vagy sem...--És egészen MÁS a keresztyén hit-vita...
-- Csak a legutóbbi vitára utalok. Elhangzott egy megállapítás (félreolvasás hatására ?) - ezt az egyik viccesnek tartotta,- a másik felháborítónak, a harmadik harmadik félének és így tovább. - A vita óhatatlan, ha az emberi együttélésünk normái közé akarjuk sorolni, hogy hol a helye, ? mert e nélkül a minősítés nélkül anarchia van és nem rend. Nem lehet nélkülözni a kompromisszumot és végül is egy közös megegyezést a társadalmi együttélés elfogadható kialakításához.--- De az már nem mindegy, hogy bunkóval, vagy szellemi eszközökkel vitázunk.- Személyeskedő sértegetéssel, vagy érvekkel alátámasztva.
---Nem szaporítom tovább,- csak még a lényeget,- egyőnk se tökéletes, de az előítélet sötét szemüvege végleg félrevisz...-- Végül is, nem olyan eget rengető dolog az, ha belátjuk, ha hibáztunk és bocsánatot kérünk... Csak így lehet szerintem értelmesen "beszélgetni".
-A jelen témában én is mondom a magam "bocsiját", nem akartalak megbántani, és elfogadom a tiédet.--
-Legközelebb jobban fog sikerülni,-
szerintem és remélem, ha őszinték akarunk lenni és nem élünk a kétértelműség fegyverével se...
üdv
L.