A mult már Istené.
S a jövő még Istené.
De miénk a jelen!
A MA.

Valaki vagy él, és az élet ára a beszennyeződés, vagy nem akar beszennyeződni, de akkor az életről kénytelen lemondani.

Hamvas Béla

Az ember a létrontásban feje tetejéig elmerülhet, és teljesen létrontásban élhet, ha úgynevezett bűncselekményt nem követ el, semmilyen bántódása nem eshet. És ez az, amit az Evangélium tűrhetetlennek tart. Nem a bűnök, hanem a megromlott életű emberek. Az Evangélium nem a bűncselekményt nézi, hanem azt, hogy az ember létrontásban él, vagy sem. Nem az egyes bűnöket keresi, amelyek elkövethetők vagy nem követhetők el, hanem (lásd a bűnös asszonyt) hogy a létrontás kellős közepén a jóvátételért milyen erőfeszítést tesz. A bűn bűn marad és létrontás, és ezt elkenni nem lehet és nem szabad. De a bűn által ütött seb a létezés testén a jóvátételel meggyógyítható. Egyetlen esetet kivéve, amit az Evangélium a Szent Szellem ellen elkövetett bűnnek nevez, s amit úgy lehetne meghatározni, hogy ez a lét elárulása, jónak tüntetni fel a rosszat, vonzónak az ocsmányat, igazságosnak az igazságtalant...

A negyedik században az egyiptomi és palesztin sivatagban létrejött egy közösség, amely egyfajta keresztény szövetségben élt. Ez a csoport messze ható befolyással volt a kereszténység történelmére. A közösség soraiba lépő szerzetesek és apácák teljesen keresztény környezetben kívántak élni, távol a Római Birodalom erkölcsi züllöttségétől. Olyan életstílust alakítottak ki, melynek központjában a folytonos imádkozás és önmegtartóztatás állt, és úgy hitték, Illés és Keresztelő János nyomdokain járnak.
A pusztában élő szerzetesek között eleinte működött a gyógyítás és a démonűzés ajándéka. A sivatagi keresztényeket azonban sajnos rabul ejtették az akkor idők filozófiái, és sok sztoikus és újplatonikus eszményt is magukévá tettek. Ezek között volt az az elv is, amely szerint a fájdalmat és a betegséget bátran ("sztoikus módon") el kell fogadni. Az ő szemükben több bibliai vers is alátámasztotta ezt az elvet, például a Pál "testébe adatott tövis"-ről szóló (2Kor 12,). S vajon nem a Szentírás központi üzenete az is, hogy minden hívő részesüljön Krisztus szenvedéseiben, felvévén a maga keresztjét? (2Kor 1,5.7; Fil 3,10)
Ők tehát egyenlőségjelet tettek a betegségek okozta szenvedés és a Krisztus szenvedéseiben való osztozás között. Azzal, hogy a betegséget megváltást hozó szenvedésként fogták föl, másodrangúvá lett sok olyan bibliai kijelentés, amelyek szerint a betegség ... egy gonosz valóság, amelyet az egyház szolgálatának kell visszaszorítania (lásd pl. Lk 13,16)
Így ezek a szerzetesek kívülállókért még csak hajlandók voltak imádkozni, ám azzal már nem törődtek különösebben, hogy a saját felépülésükért imát kérjenek. Az egyik leghíresebb gyógyító szerzetes például, Nitriai Benjámin hosszan tartó, fájdalmas vízkórban szenvedett, mégis - hogy "részesülhessen Krisztus szenvedéseiben" - elutasította, hogy imádkozzanak a gyógyulásáért.
A szerzetesek tehát lényegében megfordították a Szentírás üzenetét: a gyógyuláshoz való általános bibliai hozzáállást kivételesnek mondták, a kivételt (a megváltó szenvedést) tették irányadóvá.

Nem tiszta számomra, hogy mi is a kapcsolat a két idézet (hsz.) között.
A züllött világtól való távolságtartásban (ti. hogy e keresztyén közösséghez hasonlóan mi mai hívők sem vagyunk menetrendszerű bűnözők), és a különállásból adódó torzulásban látok ugyan kapcsolatot.
Vagy Hamvas Béla new age-es gondolatai veszélyeztetik a tiszta evangéliumot a sztoikus filozófia mintájára?
A szándékot nem értem.

-Valóban, az élet ára beszennyeződés, mert bűnben születünk,-- de ha a gondolat mélyére nézünk, akkor a mondat második fele: teljes felszabadítás a bűnös életre.-
Quázi az élet szennyez, - nem én ! ...

Nem tiszta számomra, hogy mi is a kapcsolat a két idézet (hsz.) között.
A züllött világtól való távolságtartásban (ti. hogy e keresztyén közösséghez hasonlóan mi mai hívők sem vagyunk menetrendszerű bűnözők), és a különállásból adódó torzulásban látok ugyan kapcsolatot.
Vagy Hamvas Béla new age-es gondolatai veszélyeztetik a tiszta evangéliumot a sztoikus filozófia mintájára?
A szándékot nem értem.

A totális államot nem a senki csinálta, ahogy a totális állam nem csinálta a senkit. Mind a kettő egyszerre keletkezett abból az apparátusból, amelyből a modern bürokrácia, az iparvállalat, a bank, a hadsereg, a technika származott, és amelynek bázisa a racionalista tudomány. Mert a tudomány teremtette meg a személytelen világapparátus fogalmát. A modern állam a tudománynak a senkiesített totális világüzem gondolatából keletkezett. Senkinek lenni annyi, mint az apparátusban élni. Az organizációban elbújni, a létezést picurka életélvekért meglopkodni, miközben az ember önmagát észrevétlenné teszi. Hogy mégis jusson neki valami, ha esetleg mégis valamit meg akarna tartani és eldugni. De a legtöbbször hozzá se jut. A diktátor kivétel. A diktátor nem uralkodó, hanem az apparátus egyik funkciója, és ha szabad akarna lenni, az apparátus abban a percben kivetné. A szocialitás megszűnt. Csak apparátus van. Ahogy az individualitás megszűnt, és csak a senki van.

Ez egy puszta ténymegállapítás volt, nem felszabadítás a bűnös életre.
Hamvast nem érdemes meggyanúsítani azzal, hogy felszabadítana a bűnös életre, mert igen kényes volt az erkölcsi tisztaságra, és a fogalmakat is elég pontosan meghatározta. Az ő bűnmeghatározása szerintem egy keresztyény számára is elfogadható: bűn = létrontás.

Valaki vagy él, és az élet ára a beszennyeződés, vagy nem akar beszennyeződni, de akkor az életről kénytelen lemondani.

Hamvas nem ad lehetőséget számunkra akkor, amikor a jelen kor emberét viszonyítja az archaikus kor emberéhez, az ő eszményképéhez. Érdemes elolvasni, hogy mit is ír a kor emberéről a "senki"-ről. Párhuzamosan elmondja a véleményét, a héroszról, az akárkiről, az agitátorról, a stréberről és a valakiről. Ilyen formában ahogy leírja valahogy messze esik a keresztyén gondolkozástól.

Az ember semmire se megy. Aki intakt, az műveletlen, aki művelt, az korrupt. Az intakt előtt le kell tagadni a műveltséget, a művelt előtt le kell tagadni az intaktságot.

--Szerintem azért felszabadítás a bűnre, mert nincs más alternatívája.- Élsz:beszennyeződsz. - Ha nem akarsz beszennyeződni, le kell mondanod az életről.-

Egészséges ember nem akar lemondani az életről, quázi "nem tehet mást, mint hogy elfogadja a beszennyeződés tényét.-- De: az élet szennyezi be, nem ő.- Ezzel szabadít fel a szennyes életre,- ha élni akar,- nem tehet mást!

Többszörösen nem evangéliumi:
1) Elvon a saját bűnösség felismerésétől és így a megtisztulás lehetőségétől, amit Krisztus kínál,--- ezt teljesen kihagyja
2) Ha nem akar beszennyeződni,- le kell mondani az életről. - Tehát vagy halálra bíztat,- vagy elfogadja az életet minden szennyező hatásával együtt, és felmenti magát, mert : az élet szennyezi be, nem ő magát.
3) Megállapítja ugyan, a bűn=létrontás,- de nem mutat keresztyéni kiutat, - ami egy lelkésztől elvárható volna,- szerintem.

A létrontást soha több ember együtt közmegegyezéssel nem követi el, hanem mindig csak egyetlen két kéz. A felelősség személyes. Tettekért társadalom nem vonható felelősségre.

Nagyon félreértetted: a létről való lemondás Hamvasnál nem a fizikai létből való kiszállást jelenti, hanem az élet forgatagában való részvétellel (és beszennyeződéssel) szemben a területen kívüliséget, a direkt morált (de keresztény terminológiával mondhatnánk úgy is: a farizeusságot, a sátáni vádló tevékenységet jelenti - én így értem legalábbis). Tehát, amikor az ember a maga intaktságát mutatja fel a másik korruptságával szemben.
Ilyen értelemben számomra teljesen elfogadható Hamvas először idézett gondolata. De elfogadom azt is, ha más számára nem.

"Európa kezdete, mondja Weber, Thermopülé, ahol néhány emberből álló kicsiny sereg a perzsa kolosszust feltartóztatta, és elesett, de a görögök szabadságát megvédelmezte. A csata értelme a következő: van valami, ami az életnél több, és ezért a többért az életet oda kell adni. Ez az európai életrend eredeti bázisa. Az európai ember dicsősége. Thermopülé után a keresztény vértanúk, a középkori szekták, Husz János, Giordano Bruno minden esetben az ember személy intakt voltának fenntartása, még akkor is, ha az életet oda kell adni. Ami ma történik, az a fordított Thermopülé. Az emberiség túlnyomó többsége a merő és a puszta életért, legyen az bármilyen szégyenletes szolgaság, ki amilyen jó pénzért csak tudja, a szabadság dicsőségét eladja. A magáéval együtt, természetesen, a másét is."