Idézet:
Ha sértegetnék pl bármelyik saját példád nevét az bizony azt a személyt érintené ami azt a hivatalt betölti.
pl, Hunyadi Mátyás sértegetnék, akkor őt sértegetnék Jancsi és Juliskát. Ha nem érted sajnálom.
Szerintem te sem érted. Attól a hivatal érintetlen méltóságú, ha valaki nem tudja a hivatalt betöltő nevét. Maximum az illető tájékozatlansága, bárdolatlansága érhető tetten a tudatlanságában.
Kedves Tiv!
Nem tudom, milyen tiszteletlenségről beszélsz. Mindig kijavítottam azokat, akik „jehovistát” mondtak, többször kijelentettem; kijár nekik a tisztelet, Jehova Tanúi- t kell mondani. Ha már itt tartunk, nem jegyeztem meg a históriájukból, mióta nevezik magukat így, hiszen jó ideig „bibliatanulmányozók”-nak, vagy valami ilyennek jelölték közösségüket. Talán rájöttek, hogy mégse annyira az Igét, semmint Josef Smith tanait képviselik? Mindenesetre, a Mindenható joggal számon- kérheti őket (a Neki tetsző időben), hogy Rá hivatkoznak, mint követőire, holott Ő Jézus Krisztus Atyja, és a Szent Szellemmel van Hármas-Egy közösségben. Ha JT ezt tagadják, akkor hazuggá teszik Istent.
A köteles tisztelet, vagy az általad bizonygatott szeretet mellett is, sőt, éppen annak megnyilvánulásaként fel kell hívni a figyelmüket az önálló gondolkodás, a hallott és olvasott dolgok megítélési kötelezettségére az Ige mérlegén. Megfigyelésem szerint Jehova Tanúi semmiben sem különböznek a római katolikusoktól a tekintetben, hogy kritika nélkül magukévá teszik elöljáróik nézetét, Ige-értelmezését. (Most abba ne is menjünk bele, hogy honnan származnak a „bibliaferdítések”, hogy a keresztyén hitnézetekhez képest a sajátjukat igazolhassák!) De, hogy mindenkinek személyes felelőssége megvizsgálni az Ige mérlegén, hogy „úgy vannak-e a dolgok”, ahhoz hadd idézzem Mackintosht:
A „ne ítélj” és a „semmit se ítéljetek” szavak egyszerűen azt tiltják, hogy valamely cselekedet rejtett forrásait vagy indokait megítéljük és elítéljük. Ezekhez semmi közünk. Mi nem hatolhatunk be a szív belsejébe, és hála Istennek, erre nincs is megbízásunk. Mi nem találhatjuk ki a szívek rejtett gondolatait. Erre egyedül Isten képes. Másfelől azonban sohasem bújhatunk ki a felelősség alól, hogy megvizsgáljuk azokat, akik közöttünk bármiféle szolgálatot végeznek
Nem lehet a mennyei Atyához imádkozni JT-ként, hiszen Jézus Krisztusban lehetünk kizárólag Isten gyermekei. (Zimányi Józsi bácsinak és Cseri Kálmánnak is van erről igehirdető-tanító prédikációsorozata). Ha valaki Jézus Krisztust csak embernek tekinti, akkor nem is támadhatott fel, akkor nem most is élő Isten – így hát nem is lehet(ett) Benne és általa újjászületni.
Van, akinek nem volt világos, mit értek az Úr nevének hiábavaló felvételén egy testület jelölésében. Megpróbálom megvilágítani. A zsidók Jahve iránti félő tiszteletből ki sem ejtették a nevét. Ezért hívták inkább Adonaj-nak, vagy nevezték Örökkévalónak. Ennek megfelelően JT vétenek a parancs ellen, amikor maguk minősítéseként használják Isten (általuk megfelelőnek ítélt) nevét.
Azt mondod Tiv, hogy már többször hallottad azt az érvelést, amit én említek, hogy ti. sokkal lényegesebb egy funkcióban betöltött tisztség, mint az, hogy mi a neve az illetőnek.
Igaz Isten-ismeretre minket egyedül Jézus Krisztus vezethet el. Ezért döntő a más vallásokkal és a magukat keresztyénnek tartó csoportokkal való érintkezésünkben az, hogy világosan lássuk, kinek tartják Jézust. Mert aki csupán prófétának, bármilyen tiszteletreméltó prófétának is, vagy eszményi embernek, vagy kiváló gondolkozónak, vagy példaképnek tartja őt, az nem ugyanazt az Istent imádja, mint akit mi, akik igyekszünk Jézus Krisztus Atyját megismerni és imádni.
A nagy vallások egyike sem tekinti Jézust Istennek. A Jehova tanúi sem, az unitáriusok sem, a mormonok sem. Mi ettől szerethetjük egymást, és kölcsönösen tisztelnünk kell egymás meggyőződését, de nem szabad elhallgatni, hogy nem ugyanazt az Istent imád-juk. Éppen ezért, amikor összehívták már két alkalommal a világvallások képviselőit közös imanapra, akkor ott nagyon határozottan tisztázni kellett volna: ki kihez imádkozik? Mert az afrikai tűz-imádók, akik szintén ott voltak, nem Jézus Krisztus Atyjához imádkoztak, és nem kötötte össze azokat az embereket az, hogy az egy Istenhez, az ugyanahhoz az Úrhoz imádkoztak. És majd látni fogjuk, hogy ez egyáltalán nem teológiai szőrszálhasogatás, hanem üdvösség kérdése: tudjuk-e, kit imádunk, egyáltalán vallásos tiszteletben kit részesítünk?
Tehát aki Istenen kívül más isteneknek mutat be áldozatot – vagyis vallásos tiszteletben részesíti őket, az ördöggel kerül közösségbe. Félelmes bibliai igazság. (És mindezt egészen konkretizálva: mindenki, aki nem Jézus Krisztuson át igyekszik eljutni az örökkévaló Istenhez, az egy fiktív, nem-létező személyt imád, azaz az Ördöggel van közösségben – figyelő megjegyzése).
1993-ban a világvallások parlamentjén 6500 ember végzett hosszú időn keresztül “vallásközi tréningeket”. Ott nem hangzott evangélium vagy evangélizáció, hiszen az azt jelentené: megvetjük, lenézzük a többieket. Egymás megismerése a cél. A dalai láma a mi bazilikánkban imádkozott, és vele ott voltak az egyházi vezetők. Mind Róma, mind a protestáns felekezeteket tömörítő Egyházak Világtanácsa egyre határozottabb lépésekkel készít elő egy nagy világegyházat. Csak azon folyik a színfalak mögötti vita, hogy ki legyen annak a vezetője. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha feladjuk Jézus Krisztus kizárólagossági igényét. Itt nem a keresztyénség kizárólagosságáról van szó, Jézus Krisztus kizárólagossági igényéről van szó.