Ha 100-ból egyszer nem úgy van akkor jobb a helyzet?

2011-11-15 09:37:00
A buszok végébe parancsolták őket

Döbbenet: erősödik a nőkkel szembeni kirekesztés Izraelben

A nőket ábrázoló plakátok száma megfogyatkozott az izraeli főváros utcáin. Egyes helyeken külön járdára irányítják a nőket, a buszokon és több egészségügyi intézményben is bekövetkezett a nők szegregációja.
A hadsereg katonanők áthelyezésén gondolkodik, mert vallásos férfitársaik nem hajlandók együtt szolgálni velük. Újfajta realitás ez a 21. századi Izrael egyes részein, ahol ultraortodox rabbik igyekeznek visszaszorítani a világi értékek térnyerését, és ezért éles támadásokat intéznek a különböző neműek nyilvános helyeken megvalósuló keveredése ellen.

Jeruzsálemben a legerősebb a szegregáció

A felszínen Izrael kiállása a nemek egyenlősége mellett erősnek tűnik, elég csak Golda Meir néhai miniszterelnökre és Cipi Livni jelenlegi ellenzéki vezérre gondolni, illetve arra, hogy az izraeli katonanők világszerte nagy elismerésnek örvendenek. A valóság azonban nem olyan fényes, mint hinnénk – írja az Magyar Távirati Iroda ma kiadott elemzésében. A Világgazdasági Fórum nemrég kedvezőtlen képet festett az izraeli nők kereseti lehetőségeiről, és 2009-ben, az utolsó olyan évben, amelyről létezik adat, az izraeli nők csak a kétharmadát keresték annak, amit a férfiak.

Az elkülönítés új jelensége a legerősebben Jeruzsálemben tapasztalható, ahol az ultraortodox zsidók száma és ereje is folyamatosan nő. Máshol is jelen van már azonban, bár Tel-Avivban, Izrael legnagyobb városában az elvilágiasodott zsidók alkotják a lakosság túlnyomó többségét, és az élet nagyban hasonlít a nyugati városokéra. Mégis, az elvilágosodott zsidók - Tel-Avivban és az ország más részein egyaránt - aggódnak amiatt, hogy életmódjukat támadások érik, ugyanis az ultraortodoxok, bár számuk még mindig viszonylag kicsi, rohamosan gyarapodnak. Magas születési rátájuk - egy családban átlagosan körülbelül hét gyerek van - alapján várható, hogy arányuk a teljes lakosságon belül a jelenlegi 9 százalékról 2025-re 15 százalékra nő. Bár a kategorizálás nehéz, becslések szerint a hatmillió izraeli zsidónak mintegy egynegyede modern ortodox, másik negyede hagyománytisztelő, a maradék pedig elvilágiasodott.

Bármit mutassanak is azonban a számok, az ultraortodoxoknak aránytalanul nagy hatalommal bírnak a fragmentált, sok csoport, réteg alkotta izraeli politikai rendszerben. "Minél erősebbé válik az ultraortodox és vallásos közösség, annál erőteljesebb kísérleteket tesz arra, hogy normáit rákényszerítse másokra" - húzta alá Hannah Kehat, a vallásos nőket tömörítő, Koleh nevű kör alapítója. E normák szerinte a nők szegregációját és hátrányos megkülönböztetését jelentik.
Az ultraortodox zsidók világszerte régóta helytelenítik a nemek keveredését közösségeikben, de az, hogy ezt a tilalmat nyilvános helyeken is érvényre akarják juttatni, viszonylag új jelenség Izraelben.

A fekete öltözékükről és hosszú pajeszukról felismerhető izraeli ultraortodoxok évekkel ezelőtt kezdték próbálgatni a nemi szegregációt azzal, hogy ultraortodox férfiak a lakóhelyükön közlekedő buszokon a jármű végébe parancsolták a nőket. Ezt az Egyesült Államok ultraortodox közösségei által is átvett gyakorlatot sikeresen támadták meg később az izraeli legfelsőbb bíróságon, és Hannah Kehat szerint ma már jóval kevesebb nő panaszkodik arra, hogy az autóbuszon számára elfogadhatatlan módon bánnak vele. Az izraeli buszvonalak túlnyomó többségén a szegregáció sosem valósult meg.


Elérte az utcákat a nőellenes mozgalom

De a buszoknál nem ért véget a nemek szegregációjáért indított támadás.Néhány ultraortodox közösségben működő szupermarket, amely korábban megelégedett azzal, hogy női vásárlóit illedelmes öltözködésre - hosszú ujjú blúz és hosszú szoknya viselésére - ösztönözte, az utóbbi időben az amerikai ultraortodox közösségekben kialakult gyakorlatot átvéve külön vásárlási időszakot jelölt ki a férfiaknak és a nőknek. Egyes egészségügyi intézményekben más-más bejáratot és várótermeket használnak a férfiak és a nők.

Meni Shwartz-Gera ultraortodox újságíró szerint az illem szigorú betartása az ultraortodox zsidó lét egyik alapja, és "gonosz" félremagyarázás azt állítani róla, hogy lealacsonyító a nők számára. Akiknek nem tetszik, választhatnak más lehetőséget, például olyan szupermarketeket, amelyek nem szabnak meg külön vásárlási időszakot a férfiaknak és a nőknek - tette hozzá.
"A cél nem a nők becsmérlése" - állította az AP hírügynökségnek.

Az izraeli legfelsőbb bíróság mindenesetre nem ért vele egyet. A testület októberben elrendelte, hogy a jeruzsálemi ultraortodox Mea Searim negyedben bontsák le azokat az akadályokat, amelyeket azért helyeztek ki, hogy egy vallási ünnepen, amely több tízezer embert vonz az enklávé szűk utcáira, megakadályozzák, hogy férfiak és nők ugyanazt a járdát használják.
"A nemek szegregációja a buszokkal kezdődött, a szupermarketekkel folytatódott, és elérte az utcákat. És nem akar szűnni, éppen ellenkezőleg!" - szögezte le Dorit Bejnis főbíró az ítéletet kihirdetve.

A jeruzsálemi városi tanácsnak azt az egyébként vallásos női alkalmazottját, aki az ügyet bíróság elé vitte, a nem hívő Nir Barkat polgármester elmozdította az állásából. A vezető, aki azzal az ígérettel lett polgármester, hogy visszaszorítja a 750 ezer jeruzsálemi lakos egyharmadát alkotó ultraortodoxok növekvő befolyását, azt állítja, hogy azért bocsátotta el Ráhel Azariát, mert beperelte a várost, és nem azért, mert bíróságon szállt szembe az ultraortodoxokkal...

Még a plakátokról is eltűntek a nők

A hirdetők éveken át gondosan felöltöztették a plakátjaikon szereplő nőket Jeruzsálemben és más jelentős ultraortodox lakosságú helyeken. Nemrég azonban még tovább mentek az öncenzúrában: a nők vagy teljesen eltűntek a falragaszokról, vagy csak jelzésszerűen, testük egy részével, hátulról lefényképezve szerepelnek rajtuk. Jeruzsálemben a nyáron felavattak egy régen várt helyi vasútvonalat. A létesítményt a technika 21századi csodájaként dicsérik, de egyetlen női arcot sem lehet látni a rajta elhelyezett hirdetéseken.

A hirdetők elismerik az ultraortodox nyomást. Ohad Gibli, a Kánaán hirdetési ügynökség marketingigazgatójának helyettese megerősítette, hogy cége erőszakos reakcióktól tartva azt tanácsolta egy szervátültetéssel foglalkozó szervezetnek, hogy jeruzsálemi, illetve az ultraortodox többségű Bnei Brakban folytatott kampányában ne szerepeltessen nőket ábrázoló képeket.
"Megtanultuk, hogy egy olyan hirdetési kampány, amelyben nők képei is felbukkannak, a legjobb esetben is csak néhány órát élhet meg Jeruzsálemben és Bnei Brakban, sőt könnyen előfordulhat, hogy romboláshoz és buszok felgyújtásához vezet" - fejtette ki Ohad Gibli az izraeli hadsereg rádiójának.

A jeruzsálemi polgármester nemrég azt mondta, hogy bár törvényellenes megtiltani nők szerepeltetését a reklámokban, "Jeruzsálemben használnia kell a józan eszét annak, aki reklámozni akar valamit. Különleges városról van ugyanis szó, szent városról, ahol mohamedánoknak, keresztényeknek és ultraortodoxoknak is megvannak a maguk érzékeny pontjaik".Nem elég azonban, hogy a jeruzsálemi köztéri hirdetésekből eltüntették a nőket, még szájkosarat is akarnak adni rájuk.Szeptemberben kilenc vallásos katona kivonult egy katonai eseményről, mert azon nők énekeltek, amit hitükben odaadó zsidók helytelennek tartanak, mondván, hogy buja gondolatokat szül. A hadsereg négyüket kizárta egy tiszti tanfolyamról, mert nem voltak hajlandók bocsánatot kérni viselkedésükért.

Egy másik esetben viszont négy katonanővel közölték, hogy esetleg el kell hagyniuk tüzéralakulatukat, hogy jelenlétükkel ne akadályozzák a nemek keveredését ellenző vallásos férfi katonák felvételét.

(MTI)

„Súlyos incidens” – egy tyúkólat rongált meg a rakéta
PR
MTI
2011. november 29., kedd 10:40

Több rakétát lőttek ki Dél-Libanonból Izrael északi részére hétfő éjjel. Az izraeli hadsereg viszonozta a tüzet. Az izraeli katonai rádió szerint négy rakéta csapódott be Izraelben. Az izraeli hadsereg „súlyos incidensnek” tekinti a történteket.

Több rakétát lőttek ki Dél-Libanonból Izrael északi részére hétfő éjjel. Az izraeli hadsereg viszonozta a tüzet, oda célozva, ahonnét a rakétákat elindították – közölte a hadsereg szóvivője. Kedd hajnalban kiadott közleményében a szóvivő tudatta, hogy a rakéták Nyugat-Galileában csapódtak be. Senki nem sebesült meg, de legalább egy épület megrongálódott. Az izraeli hadsereg „súlyos incidensnek” tekinti a történteket, és úgy véli, hogy a libanoni kormány, illetve hadsereg feladata az ilyen támadások megakadályozása – olvasható a közleményben.

Az izraeli katonai rádió szerint négy rakéta csapódott be Izraelben, közülük egy okozott kárt lakott területen, megrongált egy tyúkólat, és tüzet okozott, de azt hamar eloltották. Egy másik rakéta is lakott területre hullott, de nem robbant fel. A rádió szerint katonai tisztségviselők elmondták: valószínűleg nem a Szíria- és Irán-barát síita mozgalomnak, a Hezbollahnak a fegyveresei követték el a támadást, hanem valamelyik kis palesztin csoport vagy más iszlamisták. Az izraeli katonai vezetők hangsúlyozzák, hogy nem akarják az incidens eszkalálódását, ezért a választűz is „egy pontra korlátozódott” – közölte a rádió. „A Hezbollah tudja, hogy nem érdeke semmilyen konfliktus kiterebélyesedése” – jelentette ki Dan Meridor titkosszolgálati miniszter.

Helyi lakosok arról számoltak be, hogy két robbanás dörejét hallották, és a házak beremegtek a detonációtól. A lakosok nem kaptak olyan hatósági felszólítást, hogy vonuljanak óvóhelyre. A libanoni biztonsági szolgálat egyik tisztségviselője közölte, hogy hajnali 2 órakor ők is hallották a robbanásokat, de egyéb információi nincsenek az incidensről.

Az utóbbi években viszonylag nyugodt volt a helyzet az izraeli–libanoni határon. Utoljára 2009-ben fordult elő, hogy Libanon területéről rakétákat lőttek ki Izraelre. A legutóbbi határincidens augusztus 1-jén történt, amikor izraeli és libanoni katonák tűzpárbajba keveredtek. Májusban tíz palesztint lőttek le, több százat pedig megsebesítettek izraeli katonák, aminek az volt az előzménye, hogy a határ mentén összegyűlt palesztin tüntetők megpróbáltak bejutni Izrael területére.

Fekete temetések és sikkasztásgyanú a zsidó temetőben

Miklósi Gábor
2011. november 30., szerda 10:27

A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) könyvelésében nem szereplő, számla nélküli sírhelyvásárlásokra és a nyilvántartásból hiányzó temetésekre derült fény a közelmúltban. Az Index kaotikus pénzügyi viszonyokat, személyi összefonódásokat, korrupcióra utaló jeleket talált a Kozma utcában, ahol a BZSH a vallási előírások megszegéséből is profitál.

A kőbányai rendőrkapitányság nyomozást folytat ismeretlen tettes ellen a BZSH Kozma utcai központi temetője és kegyeleti osztálya, a Chevra Kadisa (szentegylet) temetkezési ügyeivel kapcsolatban. Az Index információi szerint sikkasztásra és kettős könyvelésre utaló dokumentumok kerültek elő.

A nyomozás egy idős nő ügyéhez kötődik, aki 2010 májusában veszítette el a testvérét. A temetést ismerősei tanácsára nem a BZSH Síp utcai központjában, hanem a temető irodájában intézte, ahol a családi kriptába történő temetkezésért 900 ezer forintot fizetett.

Nyom nélküli temetések, könyveletlen milliók

Ezután ugyanott hatszázezer forintért rendbehozatta a kriptát a Máthé és Utóda Bt-vel, majd fél évvel később a betegségére tekintettel előre megvásárolta a saját sírhelyét is, félmillióért. A befizetésekről „Betemetési Jog Vásárlás" című, a Chevra pecsétjével ellátott, sajátos nyelvezetű egyedi sajtpapírokat (1, 2) kapott, pénztári bizonylatot azonban nem.

Amikor idén augusztusban meghalt, hozzátartozói a papírral kimentek a temetőbe, ahol közölték velük, hogy a koporsót és a szertartás költségeit is helyben kell rendezni. Mivel azonban a hozzátartozók ragaszkodtak a hivatalos ügymenethez, inkább mégis bementek a Síp utcába, ahol legnagyobb meglepetésükre kiderült, hogy a nyilvántartásokban sem a sírhelyvásárlásoknak, sem a pénznek nincs nyoma.

Félmilliós jóvátétel zsebből

A sírhelyekért nem kellett ismét fizetni, sőt, a Chevra igazgatója azt is vállalta, hogy továbbítja az ügyet a BZSH igazgatójának, Zoltai Gusztávnak. Az ügy fejleményeiről az Index BZSH-s körökből annyit tudott meg, hogy bár Karádi Gábor temetőigazgató cáfolta hogy tudna a pénzekről és hogy az ő aláírása szerepelne a sajtpapírokon, „jóindulata jeléül" félmillió forintot ennek ellenére befizetett a Chevra pénztárába.

A temetőigazgató nem sokkal később – értesülésünk szerint Zoltai Gusztáv kezdeményezésére – kölcsönös megegyezéssel, egy hónappal a tervezett nyugdíjazása előtt hirtelen nyugdíjba ment.


A történtek jól illeszkednek azoknak a sajátos jelenségeknek a hosszú sorába, amelyekkel az elmúlt években a Kozma utcában temetéseket intézők szembesültek. Az ügyekről, bár baráti beszélgetéseken, fórumbejegyzésekben néha felmerültek, elsősorban azért nem lehetett olvasni, mert az érintettek zsidó belügynek tekintették: mivel a temető egyházi fenntartású, az ottani ügyek e logika szerint nem tartoznak a külvilágra, annál is inkább, mert sokan attól is tartottak, hogy a maffiaszerű állapotok kiteregetése óhatatlanul az antiszemitizmust erősíti.

Mennyit ér önnek ez a sírhely?

A visszaéléseket eleve megkönnyítette, hogy a Holokauszt óta a fővárosban koncentrálódó hazai zsidóság túlnyomórészt már nem vallásos. A legtöbb zsidó származású ember akkor kerül kapcsolatba az egyházi intézményrendszerrel, amikor családtagját valamelyik zsidó temetőbe, a felmenők közelébe szeretné eltemetni. Többnyire nincsenek személyes ismeretségeik a BZSH-nál, és a szabályokkal, árakkal sincsenek tisztában.

Az egyik legelső furcsaság, amivel a Chevrában temetést intézni próbáló szembesül az, hogy nincsenek hivatalos árak. Létezik egy irányár-lista, A4-es papíron kitűzve, de bevallottan minden alku kérdése.

Az érthető, hogy ha a temető szolgáltatást közvetít, például rabbit vagy kántort, akkor a hozzátartozóknak az illetővel kell tárgyalniuk. Az azonban legalábbis különös, hogy az egyes parcellákban lévő sírhelyeknek nincs rögzített áruk: az Index érdeklődésére a Chevra irodáján azt válaszolták, hogy a konkrét sírhelyről meg kell egyezni.

Jó emberismeret

Így alakulhatott ki az az általánosnak mondható gyakorlat, hogy a kinézett sírhelyekre a naiv érdeklődőknek a temetőben olykor irreálisan magas összeget mondtak. A számítás gyakran bejött: volt, aki nem akart alkudozni, mert nem olyan alkat, kegyeletsértőnek érezte volna, vagy eszébe se jutott, hogy lehet.


Az ismerősök, a BZSH-hoz szorosabban kötődők eleve kedvezményes bánásmódot élveztek. Több forrásunk is egyetértett viszont abban, hogy a kapcsolatokkal nem rendelkező hozzátartozókkal tárgyaló temetői alkalmazottaknak különösen jó érzéke volt ahhoz, hogy megállapítsák, a gyászolók közül kit mennyire lehet levenni.

A különbséget dobja a perselybe

A talpraesettebbek könnyen tudtak sok százezer forintot alkudni, így akár egy parcellán belül is komoly szórás alakulhatott ki az árak között. Aki az elsőre közölt összeg hallatán kétségbeesett, azt általában félrehívták a temetői iroda egy külön szobájába, ahol személyes gesztusként alacsonyabb összeget ajánlottak.

Erről azonban csak a fent bemutatotthoz hasonló sajtpapírt adtak, a bevételeket pedig egy füzetbe jegyezték fel. Az Index számos további ilyen papír másolatával rendelkezik.

Akinek az alku ellenére szüksége volt rá, kaphatott hagyatéki eljáráshoz is felhasználható, hivatalos számlát a temetésről, de arra a ténylegesen kifizetettnél többnyire jóval kisebb összeg került. Volt, akit arra kértek, hogy a különbséget egyszerűen adja oda, míg a jámborabb hozzátartozókkal a kérdéses összeget a jelenlétükben bedobatták a perselybe. A persely ugyanakkor nem feltétlenül a szemérmes lenyúlás eszköze: a Chevra a perselybevételeket elvileg jótékony célokra fordítja.

Ha urnás, akkor kicsit drágább lesz

A visszaélés-gyanús helyzetek különösen azokban az esetekben voltak gyakoriak, amikor a hozzátartozók ragaszkodtak az urnás temetéshez: ilyenkor a temető és a Chevra lényegében együtt segédkezett a vallási előírások kijátszásában (erről a Tiltott és fekete temetkezés a Kozma utcában című keretes anyagban olvashat).

A Chevra nem vette észre, hogy az emberek átmennek a nem zsidó temetőkbe, vagy feketén temetkeznek, és ezért a bejegyzett temetések száma évente 20-30 százalékkal csökken – mondta az Indexnek Radnóti Zoltán, az újbudai Bét Salom zsinagóga rabbija, aki a BZSH-n belül talán a legrámenősebben szorgalmazza a gyanús pénzügyek kivizsgálását. Radnóti szerint a BZSH temetői bevételei "a laza gazdálkodási fegyelem miatt" évek óta folyamatosan csökkennek.

Maci az alkonyzónában

Egy másik hitközségi, a temető ügyeit ismerő informátor szerint a Kozma utca hosszú évek, évtizedek óta a szürke zónában, féllegális vállalkozásként működött, mely felett a Chevra és a BZSH mindinkább elveszítette a kontrollt. A hitközséghez tartozókat teljesen tisztán, rendezett papírokkal temették el. Más esetekben a temetés le volt papírozva, de az összegnek csak egy része került be a Chevra könyvelésébe.

A fent leírthoz hasonló temetéseknek és bevételeknek azonban az égvilágon semmi nyoma nem volt a Síp utcában. Az Index még egy olyan sírhelybe történt temetésről is rendelkezik bizonyítékkal, ahol a Chevra nyilvántartása szerint sír nemhogy nincs, de egyáltalán nem is lehetne, mert ott a felméréskor egy fa állt.

A Kozma utcában arra is volt példa, hogy valaki kinézett és megvett magának egy sírhelyet, ám amikor meghalt, a család döbbenten szembesült vele, hogy oda időközben valakit már eltemettek.

Az Index egy, a temetőben zajló pénzmozgásokra korábban rálátással bíró forrástól úgy értesült, hogy a Kozma utcából rendszeresen az egyik sírásó vitte be a Síp utcai vezetőknek a helyi zsargonban „málnának" nevezett kenőpénzeket. Az illető ezért kizártnak nevezte, hogy a hitközség egyes vezetői ne tudtak volna a temetőben zajló üzelmekről.

Nem tudta a jobb kéz, mit tesz el a bal

Ehhez annyit tett hozzá, hogy a központban valószínűleg nem voltak tisztában a Kozma utcában be nem könyvelt teljes összeg nagyságával. Ugyanez a forrás állítja azt is, hogy a helyzet a sírgondozásra befizetett pénzekkel is hasonló volt: a postautalvánnyal egyből a temetőbe utalt, vagy helyben befizetett 10-20-30 ezres tételek túlnyomó részéről a Síp utca sosem szerzett tudomást, a pénzeket nem könyvelték le, a temetőben lévő füzetek és a központban vezetett főkönyv tételei között nagyságrendi különbségek vannak.

Ilyen különbség mutatkozik a napijegyek (3,000 Ft) és a sírkőállítási engedélyek (7 vagy 14,000 Ft) utáni bevételek terén is. Az iparosok által fizetendő díjak 2008 júniusi megemelése óta több mint 900 temetésre került sor: ha csak szimpla kő került és csak a sírok felére, már akkor is 5-7 millió forint hiányzik a hitközség költségvetési bevételeiből, bár a tényleges bevétel ennél nyilván jóval magasabb volt.


A temetővel kapcsolatban más ügyekben is történt feljelentés. A BZSH például 2011-ben 30, idén novemberig 20 millió forintot fizetett a temető régi beszállítójának, a Werner és Maka Kft-nek a sírkert gondozásáért, takarításáért. Ugyanakkor a temetőben a dolgozók elmondták, hogy a szemetet hátul általában egyszerűen elégetik vagy elássák – még azt is megmutatták, hogy hol. A sírkert gondozására kifizetett tízmilliók ellenére több régi parcellát mára annyira benőtt a bozót, hogy láncfűrész nélkül a sírok megközelíthetetlenek.

Családi gazdaság

A cégnek kifizetett összegeket és a temetői állapotokat sajátos fényben tünteti fel az a tény, hogy a Werner és Maka Kft. Maka Árpád, a temető helyettes vezetője családja birtokában van. Ha valaki, miként az Index tudósítója, a temetőben sírgondozás vagy sírkőkészítés felől érdeklődik, az ott dolgozók jó eséllyel a Maka-céget ajánlják.

A Werner és Maka nem az egyedüli, a temető vezetéséhez közel álló cég: szintén a Kozma utca 7-be van bejegyezve Maka Árpád és a pár hónapja nyugdíjazott igazgató, Karádi Gábor közös vállalkozása, a cikk elején említett Máthé Utóda Sírkőkészítő Bt is.

A temető igazgatója és igazgatóhelyettese így egyszerre lehettek a hitközség érdekeit védeni hivatott, fizetett BZSH-alkalmazottak és a Chevrával bizniszelő vállalkozók, és ez a Síp utcában senkit nem zavart. A látszatra olyannyira nem adott senki, hogy Maka Árpád családtagjai a temető kertészeiként maguk is bejelentett Síp utcai alkalmazottak.

Porhintés

Karádit a temető élén némi átmenetet követően Streit Sándor, a BZSH tavasszal újraválasztott elnöke követte, amit a hitközségben többen porhintésnek tartanak. Ezt látszik megerősíteni, hogy a volt igazgatót nyugdíjazása ellenére gyakran látni a temetőben.

Az Index látogatásakor a temető irodájában a bejáratra kitett papírral egyezően ugyanakkor azt közölték, hogy temetést már csak a Chevra Kadisa Síp utcai irodájában lehet intézni.


A BZSH-ban az ügyről Zoltai Gusztáv igazgató nyilatkozhat, ő ezt a folyamatban lévő vizsgálatra hivatkozva elutasította. Karádi Gábor, akit a temető irodájában sikerült elérni, nyugdíjazása miatt hárította el az érdeklődést. Maka Árpád azt mondta, hogy nem nyilatkozik, mert semmi köze „ezekhez az ügyekhez".

2011-12-23 08:00:00
Egyre többen gondolják, hogy az ország a vallás felé halad

Aggódnak az izraeliek a vallási befolyás miatt

Az izraeli polgárok több, mint fele úgy gondolja, hogy az ország „vallási radikalizálódáson” megy keresztül, derült ki egy, a napokban bemutatott közvélemény-kutatásból.

A felmérés szerint, melyet a Geocartography Group nevű izraeli közvéleménykutató cég végzett, az izraeliek 53 százaléka úgy véli, hogy az ország a vallásosság irányába mozdult el, és lassan az lesz a norma, hogy a nők nem szolgálhatnak a hadseregben, a buszokon a két nem tagjai szegregáltan utaznak, és a teljes civil társadalmat a papság tartja a kezében.

Az 500 válaszadó mindössze 23 százaléka gondolja azt, hogy a társadalomban a szekuláris és vallási erők közti erőviszonyok nem változtak, míg 13 százalékuk szerint az ország egyre szekulárisabbá válik. A megkérdezettek 10 százaléka nem tudott véleményt alkotni a témában.

A nyilvános helyeken tapasztalható nemi szegregáció kérdéséről szólva a válaszadók 41 százaléka állította, hogy úgy érzi, a média objektíven foglalkozik az üggyel, és bemutatja a szélsőségesen ortodox véleményeket is. A megkérdezettek többsége nem gondolja, hogy a média szekuláris kampányt folytatna a nők kirekesztésének ügyében, vagy csak azért számolna be az ilyen esetekről, hogy „növelje a példányszámokat.”

Megoldódik a tíz elveszett törzs rejtélye?

Hoppá: a legfontosabb felfedezés a Holt-tengeri tekercsek után

Eltévedt bárányait kereső pásztor bukkant nemrégiben egy farkasodúban arra a 150 tekercsre, amelyeket a tudósok máris a legjelentősebb felfedezésnek kiáltottak ki a Holt-tengeri tekercsek óta.

Afganisztán Samagan hegyei között, a Selyemút mentén egy barlangban a földre szórva találta meg a pásztor a rendkívüli leletnek számító tekercseket. A Jerusalem Post híradása szerint a 150 kézirat egy középkori zsidó közösségé lehetett. A tekercseken térképeket, egy eddig ismeretlen Júdeai királyság történetét, Ézsaiás és Jeremiás próféta könyvéből származó másolatokat, verseket és könyveléseket találtak a tudósok. Az iratok judeo-arab és judeo-perzsa nyelven íródtak.


Kitaláció vagy valóság?

Robert Eisenman vezető tudós, a Kaliforniai Állami Egyetem Közel-Kelet Vallásainak és Régészetének professzora úgy gondolja, hogy mindez csak a jéghegy csúcsa, ugyanis ezzel a felfedezéssel talán azt is sikerül kideríteni, hogy a barlanghoz közel kell keresniük a tíz elveszett törzs telephelyét is.

Eisenman azt is elmondta, hogy a tekercsek az Európa- és Ázsia-szerte ismert zsidó kereskedők, a radaniták életére deríthet fényt. A radaniták az eddig ismert adatok szerint a 11. században tűntek el, de a zsidó közösség egészen a 20. századig maradt Afganisztánban.

„Az Afganisztánban és Pakisztán északi részén élő emberek állítják, hogy ők az izraeli tíz elveszett törzs, de soha nem értettem, hogy miről beszélnek. A mostani felfedezés révén fény derülhet a Bibliában is említett tíz elveszett törzs rejtélyére, vagyis bebizonyosodhat, hogy ezek valóban léteztek és nemcsak kitaláció” – mondta a professzor.



– mi – (forrás: Biblical Archeology, Jerusalem Post)

Azt látta, hogy a kígyó fejét harabdálja a baba
PR
MTI
2012. január 27., péntek 21:22
Halálra harapdált egy kígyót egy 13 hónapos csecsemő Izraelben.

A különös eset csütörtökön történt egy Názárethez közeli arab faluban, Sfaramban. A kis Imad anyja a konyhában sertepertélt, amikor arra lett figyelmes, hogy a kicsi egy kígyó fejét harapdálja. Az asszony sikoltozására összefutottak a szomszédok, amelyek egyike vette a bátorságot és kihúzta az állatot a gyermek szájából.

Nem tudni, hogy a 30-40 centis sikló mászott-e a baba szájába, vagy a kisgyerek vette szájba a kis kígyót, mindenesetre a hüllő húzta a rövidebben a szokatlan találkozásból. Noha a kicsinek még csak hat foga nőtt ki, az elég volt ahhoz, hogy a tél miatt dermedt állapotban lévő hüllő elpusztuljon.

Mindenesetre a kis Imaddal is haifai kórházba siettek, ahol megállapították, hogy a gyermeknek haja szála sem görbült, a kígyó nem marta meg, ráadásul nem is volt mérges faj. Az ijedtség mégis nagy volt, mert a Hemorrhois nummifer nevű siklóféle nagyon hasonlít a viperára.

Boaz Saham izraeli zoológus szerint a sikló valószínűleg téli dermedtsége miatt nem támadott és nem védekezett. Az izraeli sajtó „pólyás hősként” ünnepli a kígyót halálra harapdáló gyermeket.

Günter Grass: Izrael veszélyezteti a világbékét

A Nobel-díjas német szerző a világbéke veszélyeztetésével vádolta meg a zsidó államot egy szerdán megjelent versében.

Günter Grass irodalmi Nobel-díjas német író a világbéke veszélyeztetésével vádolta meg Izraelt egyik versében. A szerdán megjelent mű széles körben váltott ki bírálatokat. Az iráni konfliktus témáját feldolgozó – Amit el kell mondani (Was gesagt werden muss) című – versében Grass kifejtette: Iránban „egyetlen egy atombomba létét” sem sikerült bizonyítani, Izrael „nukleáris potenciálja” viszont egyre nagyobb, és ugyan nem titokban gyarapodik, de ellenőrizetlenül.

A zsidó állam így veszélyezteti az „egyébként is törékeny világbékét”, amit feltétlenül el kell mondani, mert előfordulhat, hogy „holnap már késő lesz”. A német Süddeutsche Zeitung, az olasz La Repubblica, a német Süddeutsche Zeitung és a The New York Times által közölt verset széles körben bírálták, Izrael berlini nagykövetsége szerint például az alkotás „az antiszemita hagyományhoz illeszkedik”. A nagykövetség honlapján megjelent közlemény szerint „amit el kell mondani, az az, hogy az európai hagyományhoz tartozik” a zsidók rágalmazása rituális gyilkossággal. Korábban az volt a vád, hogy keresztény gyermekek vérét használják macesz — kovásztalan kenyér — készítéséhez, most pedig az, hogy „a zsidó állam az iráni nép kiirtására törekszik” — áll a közleményben.

Grass bírálta Németországot is, amiért a napokban ismét eladott Izraelnek egy tengeralattjárót, amelyet szakértők szerint el lehet látni atomrobbanófejjel felszerelt, közepes hatótávolságú rakétákkal. A bádogdob, a Ráklépésben és számos további világhírű regény 84 éves szerzője versében azt javasolta, hogy ne csak az iráni nukleáris létesítményeket, hanem az izraeli atomarzenált is helyezzék állandó nemzetközi felügyelet alá.
Dieter Graumann, a németországi zsidó közösségeket összefogó szervezet (Zentralrat der Juden in Deutschland) elnöke szerint Grass verse „erőszakos pamflet”, amely démonizálja Izraelt. Ruprecht Polenz kereszténydemokrata politikus, a német törvényhozás alsóháza (Bundestag) külügyi bizottságának elnöke azt emelte ki, hogy a szerző megfordítja a dolgokat, összekeveri az okot és az okozatot, hiszen nem Izrael, hanem éppen Irán fenyegeti a világbékét