Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 42 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2006. okt. 25., szerda 21:05 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 23., hétfő 11:00
Hozzászólások: 348
Tartózkodási hely: Budapest, Újsolt
FM írta:
... az az indíttatása, hogy saját hitére térítsen.
Kérdés a te szándékod is ez kedves Lucius?


Az én szándékom, nagyon egyszerű.
Beszélgetni, hitről, vallásról.
Ezen belül leginkább a Keresztény hit, és vallásról.
Ef 4:5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
4:6 Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.

Erről beszélni a szándékom, hátsószándék nélkül. (a térítés nekem nem dolgom.)
Számomra, és úgygondolom a keresztények számára a Biblia Szavai az alap, a kiinduló pont.

Tehát mitől is téritenék el bárkit is? :)

_________________
Pihenek, ha lesz értelme benézek.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. okt. 25., szerda 21:16 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
Valamiért el mennek egymás mellett a kérdések.
Tegyetek tanítványokká .... vonatkozik arra aki maga az Úr tanítványa kíván lenni.
Ha meghaltam (és meghaltam) akkor ettől kezdve átadtam a kezdeményezés és cselekvés jogát annak aki engem megváltott.
A szándékom az engedelmesség és erre ösztönzése mindenkinek :*:


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. okt. 25., szerda 21:42 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 23., hétfő 11:00
Hozzászólások: 348
Tartózkodási hely: Budapest, Újsolt
FM írta:
Valamiért el mennek egymás mellett a kérdések.
Tegyetek tanítványokká .... vonatkozik arra aki maga az Úr tanítványa kíván lenni.
Ha meghaltam (és meghaltam) akkor ettől kezdve átadtam a kezdeményezés és cselekvés jogát annak aki engem megváltott.
A szándékom az engedelmesség és erre ösztönzése mindenkinek :*:


Szerintem nem mennek el egymásmellett.
Mat 28:19, egy felhívás a tanítványoknak. Amit ők komolyan is vesznek, és teljesítik is.
De, nem kényszerítette őket senki, hogy Jézus nyomába lépjenek.
Ebből adódik, hogy tanítványt képezni úgy lehet, ha valaki keresi Istent. Hajlandó befogadni az Ő szavait, felismerni, megérteni Isten egyedül jogos uralkodását, és ahhoz való jogát.

Jézus felkészítette tanítványait, hogy tanárokként járjanak, és oktassanak.
Tanulni vágyokról pedig a belső indittatás szerint maga Isten Szelleme gondoskodik.

_________________
Pihenek, ha lesz értelme benézek.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. okt. 25., szerda 22:02 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
A tanítvánnyá tevés, az Úr tanítványává tevés, és ennek a tanítása a tanítvány feladata.
Te nem így gondolod?


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. okt. 26., csütörtök 06:29 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 23., hétfő 11:00
Hozzászólások: 348
Tartózkodási hely: Budapest, Újsolt
FM írta:
A tanítvánnyá tevés, az Úr tanítványává tevés, és ennek a tanítása a tanítvány feladata.
Te nem így gondolod?


A tanítványképzésre ott a felhívás, utasítás. Amit a Krisztuskövetők, keresztények meg is tesznek. Amikor módjukban áll. Erre vannak felkészítve.

Hogy egész érthető legyek, egy árut akkor lehet eladni, ha arra vevő van.
Ha nincs vevő, nincs eladás.
Ha nincs belső indittatás, öszinte keresés, kérdések stb. Akkor tanítvány sincs. Pl. mat 19:16-24 (Habár itt nem öszinte keresés, kérdés, hanem inkább hitével való kérkedés is fellelhető) Amikor Jézus közölte vele, hogyan lehetne az Ő követője, az már nem tetszett neki.

De ide, jöhet akár a magvető példázat is. A mag megvan, el is van vetve, aztán hogyan kell ki, az pedig a talajtól függ.

Tehát amit próbálok elmondani; kell a hajlandóság a megismeréshez, mert így lesz tanítvány. (Van aki Istent keresi, és úgy lesz az, van aki Istent üldözi, és úgy... De, mindenféleként belső indittatásból. önmagától döntve.

Amikor pedig valaki eljut az öszinte megismerés céljához, akkor Isten gondoskodik arról, hogy megfelelő oktatásban legyen része, a megismerésre vezető uton. Ján 14:6

Erről beszélek, amikor azt mondom, hogy a tanítók készen állnak, és engedelmeskednek. De, hogy taníthasson ahhoz kell a tanítvány.
Azt pedig nem lehet erővel betuszkolni. :)

Én így látom, így értem a dolgokat.

_________________
Pihenek, ha lesz értelme benézek.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. okt. 26., csütörtök 06:49 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
Te mióta vagy kereső :*:


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. okt. 26., csütörtök 07:24 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 23., hétfő 11:00
Hozzászólások: 348
Tartózkodási hely: Budapest, Újsolt
FM írta:
Te mióta vagy kereső :*:


Valamikor 90'-ben Kezdtem el komolyabban foglalkozni azzal, hogy Istent megismerjem.
Így aztán mostanra a 2tim 3:16,17 fontos számomra, a Zsolt. 119:105 szerint.

De azt hozzá teszem, hogy már nem keresem. Mert keresni azt lehet ami elveszet, vagy amiről úgy gondoljuk, meg kell keresni, hogy meglegyen.
Viszont folyamatosan tanulmányozom, az Ő irányadó útmutatóit, és jólesik ahogy Szellemével egyre beljebb vezet a megismerésben.

_________________
Pihenek, ha lesz értelme benézek.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. okt. 26., csütörtök 07:51 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
Pedig én azt gondolom, hogy a keresés egész földi létünk alatt folyamatos. :wink:


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. okt. 26., csütörtök 08:32 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 23., hétfő 11:00
Hozzászólások: 348
Tartózkodási hely: Budapest, Újsolt
FM írta:
Pedig én azt gondolom, hogy a keresés egész földi létünk alatt folyamatos. :wink:


Bizonyára egy dologról beszélünk ismét. Csak megfogalmazásunk más-más. :)
Számomra a keresés, valami, valaki felkutatása megtalálása.
Ha ez meg van, akkor a megismerés a következő amit teszünk.

Vagyis ha van ismeretem Istenről, és tovább keresek, (más istenséget, vagy filozófiákat) akkor nem vagyok megelégedve azzal amit Ő közöl a bibliában, tehát tovább keresek.

Természetesen ez nem zárja ki, hogy ne ismerjek meg más nézeteket, ami különbözik a már megtalált, megismert igazságtól.
Pál sorai, nagyon jól szemléltetik ezt. 1Kor 9:19-24. Ismeretében lenni annak, hogy mások hogyan is gondolják...

_________________
Pihenek, ha lesz értelme benézek.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. okt. 26., csütörtök 09:18 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
Milyen jó, hogy pontosítasz.

Mt 6,33 Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Na erre gondolok mert ez a zsinormérték nekem a folyamatos keresésemben.

Biztos azért van ez, mert én soha nem kerestem a Teremtő, a Mindenható Istent, hanem Ő talált meg engem :*:


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. okt. 26., csütörtök 14:03 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
FM írta:
Milyen jó, hogy pontosítasz.

Mt 6,33 Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Na erre gondolok mert ez a zsinormérték nekem a folyamatos keresésemben.

Biztos azért van ez, mert én soha nem kerestem a Teremtő, a Mindenható Istent, hanem Ő talált meg engem :*:


26. És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;

27. Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:

üdv
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. nov. 03., péntek 08:07 
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:38
Hozzászólások: 79
Tartózkodási hely: Ukrajna, Ungvár
És akkor most arról fogunk beszélni, hogy ki kit keresett előbb? Azt olvastam valahol, hogy Isten előbb szeretett minket... Szerintem mindenképp Isten"nyitott", én csak válaszolhattam.
De nem ez a topic neve. :wink:
Azt hiszem, a többi vallás/filozófia tartalmazza az igazság negatív részeit (bűn, büntetés) de csak a kereszténység ad megoldást. Minden vallás, ami nem ismeri el krisztust egyetlen megváltónak kárhozatba visz.

_________________
az igazság tükre mélyén...


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. márc. 04., kedd 11:48 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
Mi a gond a szentekkel?


Először is próbáljuk meg tisztázni a „szent” jelentését! A bibliai nevek és fogalmak gyűjteménye szerint „kegyes”-nek is mondják; a szövetség népének tagjait jelölik e szóval, illetve az olyan papot, aki különleges módon Istennek van szentelve.
Az Újszövetségben a hívő ember, aki kizárólag Istenhez tartozik. A szentek alkotják Isten Gyülekezetét, olyan emberek, akiket Isten kihívott a világból.
A „szentek” nem feltétlenül és főleg nem önműködően élnek szent(séges) életet, hiszen a helyzetükhöz illő gondolkozásra és magatartásra többször is figyelmezteti őket Isten Igéje, vagyis az akkori idők apostoli tapasztalata (pl. Ef 4,1; Kol 1,10). A Zsidókhoz írt levél élesen fogalmaz: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat!” (Zsid 12,14).
Tehát csak az lehet Istennek tetsző, aki – mert szent – szentnek megfelelő életet él.
Isten tökéletes, bűntelen, Ő maga A Szent. S miután nem lehet közössége a nem-teljessel, a hibással, a bűnössel – szükségszerű, hogy a gyermeke, akinek üdvösségét kívánja ajándékozni, ugyancsak szent, tökéletes legyen, hiszen az örök Élet, a mennyei boldogság az Istennel való egymásban-levés állapota.
Ám Isten a kezdetektől tudja, hogy mi lakik az emberben, hogy önerőből képtelen tökéletes, Neki tetsző életet élni. Ezért szükségszerű eljutni arra az állapotra, pontosabban szólva átadni önmagunk felett a rendelkezés-intézkedés jogát annyira, mint Pál apostol a Galata 2,20 szerint: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Ennél kevesebb vagy másabb megoldás nem létezik. És, mert ezek nyilvánvalósága ellenére az eredmény még a megtért embereknél is rendkívül hiányos – nem véletlenül hangzik el az Úr Jézus szájából a költői kérdés: Amikor visszajön az Emberfia, vajon talál-e hitet a Földön?
Mindez, amit eddig taglaltunk, a protestáns keresztyének számára kézenfekvő, még akkor is, ha a mindennapos életvitelük ezt nem is tükrözi, mert nem tudatosul bennük a dolgok ilyetén elméleti- és még inkább gyakorlati szükségszerűsége.
De vajon hogy áll a szent fogalma a katolikusok és a keleti keresztyének (ortodoxok) hitértelmezésében?
Anélkül, hogy ecclésiológiai fejtegetésekbe kezdenénk, vagy katekétikai tudományos-ság látszatát kívánnánk kelteni, megállapíthatóan más terminológiát használnak a szent fogalmára. Bár a Biblikus Teológiai Szótár nagyon is hasonló, sőt jóval bővebb ismertetést ad, mint a Bibliai Nevek és Fogalmak (már csak a könyv jóval nagyobb terjedelme miatt is), de a Római Egyház dogmatikája és liturgikus gyakorlata ettől el-térő értelmezése látszik. Nevezetesen a Vatikánnak, a mindenkori pápának azon ténykedésére gondolok, melyben egy előírásos menetrend joggyakorlata végén az egyházfő szentté avat, úgymond oltárra emel egy elhunyt személyt. (Ennek az eljárásnak egy alacsonyabb foka – ahol még nincs bizonyíték a „szent”-ség kritériumá- ra – a boldoggá avatás). Az olyan személyek kerülhetnek az egyházközösség kezdeményezése, az illetékes püspök felterjesztése alapján a „váró listára”, akik kiemelkedően jámbor életet éltek, jó cselekedetek sokaságában teltek napjaik, és tevékenységük révén valamilyen csoda végbementét igazolja az indítványozó személy, illetve testület.
Ilyen módon a „szimpla” hívő távolról sem szent számukra. Annál nagyobb (világvi- szonylatban ezres nagyságrendű) az ún. „oltárra emeltek” száma. Érdekes, hogy az ÓSz. kiemelkedő személyeire nem alkalmazzák ezt a „minősítést”, legyen az Mózes, Dávid vagy Illés akár. (Határeset Jézus anyja, mint „Szent Szűz” és Bemerítő János /=Keresztelő Szent János/).
Az evangélium könyveinek szerzőit egyöntetűen szentnek mondja a Római és a Keleti Egyház. (Vajon náluk is külön-külön végbement a procedúra, el egészen a csodák igazolt végbemeneteléig? Vagy elég volt az isteni Ige tolmácsolásának feltétele?)
Mi a célja ezeknek a szentté avatásoknak, illetve mi a viszonya a „szentekhez” az egyháznak és a híveknek (gyülekezeti tagoknak)?
Úgy tartja a katolikus és az ortodox egyház, hogy a szentek annyi jó-cselekedettel rendelkeztek, ami a maguk üdvösségének kiérdemlésén (?!?) túl, még arra is elegendő, hogy másoknak, egyházuknak is jusson belőle.
Ez a hitértelmezés nem más, mint istenkáromlás, hiszen, ha megszolgálható, kiérdemelhető lenne az üdvösség, akkor Jézus golgotai keresztáldozata felesleges. Mit jelentene akkor a Megváltó, Üdvözítő, mint az Úr nevei? Akkor tévedett Isten (Aki tudja; mi lakik az emberben, vagyis mire képes, mire nem), és mégis képes az ember arra, amit a Biblia szerint nem? (vö. pl. Ef 2,8 ).
Túl azokon a katolikus Szentírásban található személyeken, akik „magától értetődőn” „szentek”, mint már említettük, ezres nagyságrendben lelhetők fel a katolikus almana-chokban. Hozzájuk az egyház tanítása, engedélye, buzdítása szerint lehet és szabad imádkozni, valamilyen kérésünknek teljesítéséért közbenjárást igényelni. A legkülönfé-lébb dolgoknak, élethelyzeteknek, sőt foglalkozásoknak van „ügyeletes szentje”.
Szent Hubertus a vadászok védelmezője. (Keresztyén vadász? A ne ölj parancs égi- sze alatt?) Szent Balázs a torok és gége betegségei elleni segítő. Szent Rita a reménytelen(nek tűnő) esetek szentje. De van a bányászoknak, tűzoltóknak, stb., stb. „külön-bejáratú szentje”. Amennyire megfigyelhető a népies vallásgyakorlatban, van több, közismert szent, akit nem „zaklatnak”, az isteni közbenjárást kérve (pl. Szent Bernadett), s van, akin állandóan „lógnak” (pl. Páduai Szent Antal, mint a szegények szentje). S akkor még nem szóltunk Szűz Máriáról, aki a katolikusok/ortodoxok számára Szent Szűzanya. Valamelyik pápa – talán II. János Pál – szlogenje szerint: „Márián át, Jézushoz!” Ez a jelszó önmagában is tévhit, illetve bújtatott kísérlet a Mária-tisztelet favorizálásának elismertetésére, hiszen az Úr Jézus maga mondta: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugosztlak titeket!” (Mt 11,28 ). Tehát közvetlenül, minden megszorítás nélkül, nincs kerülőút és nincsen protekció. De említhetjük azon szavait is, miszerint „Senki sem mehet az Atyához, csak általam”. Vagyis az Istennel való közösség létrejöttében sehol nincs szerepe Máriának.
Jézus anyjának katolikus hittételeiben több, a Bibliával összeegyeztethetetlen értel-mezés található.
1.) Már az angyali üdvözletnél pontatlan a katolikus fordítás, vagy szándékosan „ferdített” a Mária dogma érdekében. A „kegyelemmel teljes” köszöntése Gábriel arkangyalnak azt sugallja, hogy „szeplőtelen”, azaz bűntelen volt Mária. Ezzel szemben a valódi köszöntésben „kegyelembe fogadott” van. (Két mondattal később, a katolikus fordításban is – hasonlóan a protestánshoz – „kegyelmet találtál” olvasható. Márpedig, aki „kegyelmet talál, kegyelmet kap” – az nem rendelkezett vele). Tehát Mária épp úgy, mint bárki más ember, bűnben született, kegyelemre szorult – bárhogy is sértse a katolikus hívők fülét, hitét.
2.) A Szűzmária elnevezés Jézus születését követően indokolatlan és jogosulat-lan. Máriának több gyermeke is született, szabályos, természetes házasélete eredményeként. (vö. Mt 13,55 ). Erőltetett az az érvelés, miszerint a Szentírásban felsorolt testvérei „unokatestvérei” lettek volna. Ugyanis a katolikus egyház erre hivatkozik, miután a biblikus nyelvezet már az ÓSZ.-ben sem különbözteti meg az édes-, fél-, mostoha- és unokatestvéreket. Viszont sehol sem olvasható valakinek a személyazonossága megállapításában, hogy unokatest- vérrel hajtották volna végre az igazolást. Csak a vérszerinti, közvetlen család-tag a mérvadó. „és megszülte elsőszülött fiát” (Lk 2,7a – Neovulgata alapján Szent Jeromos Bibliatársulat). Tehát még a katolikus fordítás is elsőszülöttet mond. Isten Igéje talán pontatlan? Mert, ha nem, akkor egyetlen fiát kellene olvasnunk, amennyiben Mária szűz maradt, és Jézusnak nem voltak (fél)testvérei, József és Mária törvényes kapcsolatából. (Ha már a megszólítás titulusánál tartunk, még döbbenetesebb, amikor a római egyház hivatalos „Mária-imájában” ezt mondja, ezt kéri: „Imádkozzál érettünk Istennek szent anyja” – kiemelés tőlem, M.Z Ez már nem egyszerűen tévelygés, ez súlyos istenkáromlás. Istennek nincs, és nem is volt soha őse, szülője, anyja. Ő maga a létezés. Bár Jézus Isten is volt, ehhez a valóságához Máriának semmi köze. Az ő megbízatása, feladata, megtisztelése az ember Jézusnak, mint magzatnak a kihordása és megszülése volt).
3.) Miután minden emberhez hasonló volt – túl azon, hogy kizárólag ő lett Jézus édesanyja földi értelemben – semmilyen, Istenre emlékeztető hatalommal nem rendelkezett. Isten nem személyválogató, még akkor sem, ha egy-egy speciális feladatra kiválaszt valakit – mint esetünkben Máriát. Ezért annak sincs semmi-lyen biblikus alapja, hogy ő testileg a Mennybe vitetett volna, miként Illés vagy Énoch.
Isten nem olyan elfoglalt – ha már minden hajunk szálát képes számon-tartani - , hogy különféle szakosított feladatok felügyeletére, koordinálására szenteket kell-jen alkalmaznia. Feltételezve, de nem megengedve; ha adott „szent” hatékonysá- ga az általa megélt életszentség nagyságától függne, érdemeinek mértékéből adódna, nemde Pál apostol (=Szent Pál) közbenjárását kellene jobbára igénybe venni? Hiszen összehasonlíthatatlanul többet és nagyobbat alkotott Isten Országa építésében, a missziói parancs teljesítésében, mint bárki – akár az összes apostolt együtt véve is? Ehelyett Máriához való imádság kenterben ver mindenkit, majd kö-vetkezik (talán) szent Antal. A többiek az „indultak még” kategória csupán..

Most, a szentek létezését, a szetté avatás valódiságát vitatásunkon túl, nézzük meg a hozzájuk intézett imádság célját, értelmét!
Egy alkalommal a tanítványok kérték Jézust; tanítsa őket imádkozni. Az Úr így kezdi válaszát: amikor. Tehát nem arról beszél: ha Istenhez imádkoztok, akkor..(Ez a változat jelenthetné azt, hogy lehetséges másokhoz, emberi-szentekhez, is imádkozni).
Ha megvizsgáljuk bármely világvallás imádkozó hívőjét a tekintetben, hogy kihez intézi szavait, nem fogunk emberhez imádkozást találni. Mindig valamilyen istenség a megszólított személy, még ha nem-létező bálvány is az. Még a Krisna tudatúak is olyan embert imádnak, aki hitük szerint megistenült. De nem ők bírálták el, s tartották „szentté avatandónak”.
Ézsaiás próféta szavaival (katolikusoknál Izajás) maga Isten jelenti ki: „Én vagyok az ÚR, ez az én nevem, és dicsőségemet nem adom másnak.” (Ézs 42,8 ). Nem mást jelent ez, mint hogy Ő az élet és halál ura, semmi sem történhet a világban az Ő közvetlen szándéka, elhatározása vagy megengedő beleegyezése nélkül. A kegyelem, a természetfeletti megnyilvánulás bármely formájának esetlegessége kizárólag az Ő hatásköre. Hatalmából, mely a dolgok törvényszerű bekövetkezé-sén túlmutathat, csodát vihet végbe – senkinek nem osztogat. Az emberiség történelme – különösen az ószövetségi választott nép – tele van isteni csodákkal, emberi ésszel felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan harci győzelmekkel. Ezeket csaknem kizárólag valamilyen vezető ember,(többnyire király) révén vitte végbe az ÚR. De mindannyiszor nyilvánvaló volt, hogy ezt Ő cselekedte valójában, s nem az emberi ügyesség, fortély, tehetség. (Szerencse és véletlen nem létezik, ahol Istennel számolnak. S mint fentebb említettük; nincs a világban olyan, ami az ÚR hatáskörén kívül esne).
Tudnunk kell; csodák nem csupán Istentől származhatnak. Gondoljunk csak Simon mágus esetére (ApCsel 8,9-24). A köznép varázslatait isteni eredetűnek gondolta, mégis kiderült, hogy démonikus, sátáni az. Ne legyenek ilyenformán kétségeink a „Mária jelenések” és csodás gyógyulások eredetét illetően? Hol van ezekben az isteni megbízatás, az ÚR dicsősége? (Ld. a templomokban a „Mária-oltároknál” vagy csak Szűzanya szobroknál a rengeteg köszönöm márványtáblácskát. Elvétve sem kerül szóba az Atya vagy Jézus Krisztus..)
Van persze az Úrnak olyan ígérete a missziói parancshoz kapcsoltan, ami a hitetlenek meggyőzése érdekében természetfeletti képességeket ad a hívőknek. Márk 16,17-18: „Ezek a jelek kísérik azokat, akik hisznek: Gonosz szellemeket űznek ki a nevemben. Új nyelveken szólnak. Ha kígyókat vesznek fel kezükkel, és ha halálos mérget isznak, nem árt meg nekik. Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”
A csoda-jelek mindig Istenre mutatnak. Azért adattak, hogy a megbízót, azaz az Urat igazolják a természetfeletti történések. Névtelen hívőknek szól az ígéret, akik Jézus Krisztus nevében, vagyis mintha Ő maga szólna a bűnös világhoz, a bűnös emberhez. Az ember, mint eszköz. Általa dicsőülhet meg a minden kegyelemnek forrása, a Teremtő. Szó nincs elhunytról, aki kiemelkedően kegyes életet élt, s az egyház „kiváló minősítését” bírja. Egyébként is kizárólag Isten a bíró, Aki előtt mindenkinek meg kell jelennie elszámolásra. Csak Ő mondhatja: „Jól van, derék és hű szolgám…Menj be Urad örömébe!” Mint ahogy azt is Ő fogja mondani sokak megdöbbenésére, akik arra hivatkoznak, hogy az Ő nevében vittek véghez csodákat: „Távozzatok tőlem, ti gonosztevők! Sohasem ismertelek benneteket.” Ami azt jelenti, hogy nem az Ő megbízásából, nem az isteni erő munkálkodása révén – mert nem Istennel voltak közösségben (ezt jelenti az „ismerni” kifejezés).

Imádja-e a katolikus egyház és vallásos tagjai a „szenteket”, közöttük Szűzmáriát? Az érintettek nyilvánvaló heves tiltakozását ismerjük. De minden ellenséges szándék nélkül, vizsgáljuk meg a Biblia alapján
Miből is áll, milyen fajtái vannak az imádságnak? Dicséret, dicsőítés, hálaadás, hódolat, áldás, kérés – ezen belül is a közbenjárás. Mindezekből, ami a „szenteket” illeti, csaknem kizárólag a kérés fordul elő, ami magától értetődőn tartalmazza a tiszteletet, hódolatot, dicséretet. Aztán pedig a kérés teljesülése esetén – hálaadás.
Hogy is szól az ÚR főparancsa?
„Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz… Ne imádd, és ne tiszteld azokat!” (II.Móz 20,4a-5). Tehát mindenféle szobor előtt térdelni, hajlongani, imádkozni Isten parancsának a semmibevételét jelenti. Az is látható, hogy az ÚR a vallásos tiszteletet azonosnak mondja az imádattal. Ezek szerint, nem áll meg az Ige mérlegén az a katolikus védekezés, miszerint ők Máriát és a „szenteket” nem imádják, „csupán” tisztelik, illetve nem őket imádják, hanem hozzájuk imádkoznak.
Ezt sem lehet így elkülöníteni, hiszen Istenhez éppen azért imádkozhatunk, mert Ő, és csakis Ő, imádatra méltó.
Összegezve: Isten nem adott senkinek sem felhatalmazást, engedélyt arra, hogy bárkit is életében vagy elhunytát követően felmagasztaljon. Senki sem lehet abban az értelemben „szent”, miként a római katolikus egyház és az ortodoxia eljár ebben a kérdésben. Viszont mindenki szent Isten Igéje alapján, aki megtért, a világhoz nem igazodván, Istennek van elkülönítve az ő önkéntes döntése, Krisztus-követése értelmében. Csodák nem csak Istentől, de Sátántól is származhatnak, éppen a legnagyobb elhitetés, becsapás égisze alatt. Túl azon, hogy nem tudjuk egyértelmű-en az elhunytak jelenlegi állapotát (feltámadásra várva „alszanak-e” vagy az örökkévalóságban élnek szellemük-lelkük birtokában, és a megdicsőült testet várva), az biztos, hogy kapcsolatba lépni velük nem lehet Istennek tetszően, csak a mágia útján, a Sötétség erőinek igénybevételével (vö. Saul király a halottidézőnél Sámuel próféta elhunyt szellemét hívja elő). A megdicsőülés hegyén megjelenik, és Jézussal beszél Illés próféta és Mózes. De ez csak egyszeri alkalom volt, és nem emberi kezdeményezésre, hanem az Atya szándékára történt.
Ki kell hát mondanunk: minden „szentté” avatás – benne Jézus anyjáé, az újszövet-ség íróié, stb. – érvénytelen, Ige-ellenes tévelygés. Szükségtelen is olyan imát mondani, amivel nem közvetlenül Istenhez fordulunk, hiszen ez az Ő kizárólagos joga, ebben is megtestesül(het) az Ő dicsősége. Tudja Ő, mire van szükségünk. Ha valamit nem, adna meg, jól tudja az indokát, nincs miért, s hol reklamálni.
Szüntelenül imádkozzunk – ahogy az Úr is bíztat bennünket! De kizárólag Istenhez, és ne csak „kéregessünk”, mint a nyomorult koldusok, hanem magasztaljuk és dicsőítsük Őt, mert egyedül Ő méltó erre!




2008. március 3. Mihálovics Zoltán

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Kereszteny, keresztyen es mas vallasok...
HozzászólásElküldve: 2008. aug. 29., péntek 18:14 
Offline

Csatlakozott: 2008. aug. 29., péntek 15:44
Hozzászólások: 1
Tartózkodási hely: Tata (Komárom-Esztergom megye)
csikar írta:
Ezzel a temaval egy mehkasba nyultunk! Igaz meg kevesen. En szemelyszerint nagyon kivancsi vagyok milyen velemenyek erkeznek. A sok vallas letezeseben en Isten kegyelmet latom es az ember paradicsomi lelkuletet, hogy mindig/sokszor felre ertjuk Istent, a magunk utjat jarjuk. Es nem tanulunk, pedig szamtalanszor megutottukl mar a bokankat! A lelkem melyen vagyom Istenhez, ahol mar nem lesz vallas, csak SZERETET! Talan ez a bajok forrasa: van vallas, de van e szeretet? Kritizalni a masik vallasat konnyu, szeretni? Ujjal mutogatni a masikra konnyu, szeretni? Vallani valamit konnyu, de feltetel nelkul szeretni, ugy ahogy engem Isten szeret?


Teljesen egyetértek veled!
Tatán élek a férjemmel és két gyermekünkkel. A párom református, én katolikus vagyok. Ez azonban semmit sem csökkentett a szereteten, mely összeköt bennünket. Hisszük, hogy egy az Úr, s emiatt nem alapjaiban tér el vallásunk. Boldogok vagyunk együtt!

_________________
Anikó


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Kereszteny, keresztyen es mas vallasok...
HozzászólásElküldve: 2008. aug. 30., szombat 10:50 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
Kerekesné Fuli Anikó írta:
csikar írta:
Ezzel a temaval egy mehkasba nyultunk! Igaz meg kevesen. En szemelyszerint nagyon kivancsi vagyok milyen velemenyek erkeznek. A sok vallas letezeseben en Isten kegyelmet latom es az ember paradicsomi lelkuletet, hogy mindig/sokszor felre ertjuk Istent, a magunk utjat jarjuk. Es nem tanulunk, pedig szamtalanszor megutottukl mar a bokankat! A lelkem melyen vagyom Istenhez, ahol mar nem lesz vallas, csak SZERETET! Talan ez a bajok forrasa: van vallas, de van e szeretet? Kritizalni a masik vallasat konnyu, szeretni? Ujjal mutogatni a masikra konnyu, szeretni? Vallani valamit konnyu, de feltetel nelkul szeretni, ugy ahogy engem Isten szeret?


Teljesen egyetértek veled!
Tatán élek a férjemmel és két gyermekünkkel. A párom református, én katolikus vagyok. Ez azonban semmit sem csökkentett a szereteten, mely összeköt bennünket. Hisszük, hogy egy az Úr, s emiatt nem alapjaiban tér el vallásunk. Boldogok vagyunk együtt!


Én meg a sok "istenkeresést" emberi érzések, elméletek, agyalások kapcsán istentelennek tartom a Biblia alapján. A kinyilatkoztatás Istene Kizárólag önmagát nevezi ÚRnak, Istennek, s minden egyébb vallást pogányságnak, bálványimádásnak.
A keresztyénségnek, vagy kereszténységnek nevezett sokféle társulás is annyiban istennektetsző, Igaz-ságos, amennyiben az Igéhez igazodik mindenben.
Itt kezdődnek a bajok a katolicizmussal például...
Ateisták is képesek szeretetben, boldogan élni házasságukban. Ez viszont nem bizonyítja, hogy nincs Isten.

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 42 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség