|
Nekem kicsit ilyesztő, amit írsz, Béla.
Jómagam a Reformáus egyház követőjének vallom magam(jóllehet évek óta nem járok templomba) és mint ilyen tiszteletben tartom ezen egyház értelmi szerzőjének, Kálvinnak az álláspontját, az üdvösségről.Sem ő, sem korábban Luther nem osztotta azt az egyébként nem biblikus álláspontot, hogy az egyén szabad akarati döntésén múlna az üdvösség.Az üdvösségre való eleve
elrendelés felülről jövő meghívás, amelynek ellenállni nem lehet, mivel azt Isten végigviszi az ember életében.Amikor valaki tehát azzal érvel, hogy ez abszurdum, mert ha ki van kiválasztás az üdvösségre, akkor minden úgyis el van rendelve, minek csinálni bármit is?-akkor bárgyúságot kérdez.Ha ugyanis a hívő üdvössége biztos tudatában leülne karba tett kézzel, esetleg bűnben élve, akkor saját magának bizonyítaná be, hogy valójában nincs is kiválasztva.
Az érem másik oldala, hogy van kárhozatra való örök elvettetés is, mint például Júdás esetépen.
Az üdvösség a felülről adományozott hitből származik, nem mindenkinek adatik.Nem egyenlő azonos vallásos hittel.
Ha valakit a fentebb vázolt lehetőség megrémít, akkor áltassa magát is továbbra azzal, hogy sorsa és üdvössége egyaránt szabad akarati döntésein múlik!A magam részéről azonban ebből az eszméből nem kérek.Egyébiránt a dolog másokban is félelmet keltett, Luther évekig rettegett, mignem fel nem ismerte, hogy maga is az Isten kegyeltje.Fölismervén, hogy üdvözüléséért semmit nem tehet, megírta a "De Servo Arbitrio" c. vitaíratát(magyarul is megjelent Szolgai akarat címmel), amelyben sikeresen cáfolta Erasmus szabad akaratot taglaló írását.Nem hitt a szabad akaratban Kálvin sem, az eleve elrendelés bibliai tantételét az "Instutittio"(A keresztény tanítás rendszere) című életművében ismertette;
Isten örök tanácsvégzését az üdvösségről és a kárhozatról, az egyes emberekkel illetően ebben a megállapításban összegezte:
"Horrobile Pactum"(Szörnyű végzés).
Aki az "Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön..." igére hivatkozik, annak tisztában kell lennie azzal is, hogy az egyes bibliai igehelyeken, a "minden" , "mindenki" kifejezések, kiket takarnak.De az sem haszontalan,
hogy nevezett igehelynek mi lenne a pontos fordítása.Mózes ötödik könyve 30:19 sem szól a szabad akarati választás lehetőségéről, mint ahogy az kiderül a szövegkörnyezetből, föleg a 30:1,2 versből(Ez valójában prófécia).A 30:19 negyedik sora pusztán egy felszólítás, amely elősegíti az üdvösségre kijelölteknek a helyes irányban való haladást.néhány verssel korábban a 30:8,11 taglalja, hogy ez nem megfoghatatlan elötted-tehát járható út, nyilván egyeseknek, nem az egész népnek és föleg nem a következő generációknak:30:20,20-21.Az egész témakör sem az ötödik könyvben, sem korábban nem szól arról, hogy a zsidóknak választási szabadságuk lenne, pusztán azt közli, hogy ha ezt teszed ez lesz, ha meg azt teszed amaz.Hasonlóképpen az egész Szentírásban sehol sem található olyan igehely, ami minden kétséget kizáróan az emberi szabad akaratot igazolná.Az pusztán fikció marad mindig, az előfeltevések belemagyarázása az Írásba, mindig a Biblia félreértéséhez vezet: a Júdaizmus például nem pusztán csak hitt a szabad akaratban, hanem az eredendő bűn létezését sem ismerte fel.
Istennel lehet alkut kötni, ha ő az értelmi szerző!
|
bocs. 
(abba kellett hagynom-)
