Ja, nem is "olyannak fogad el", hanem "így fogad el". Lehet, van különbség a kettő között. Ha igen, mondjátok meg, légyszi, hogy kell érteni a dolgot.

Isten a BŰNT útálja (a te szó használatoddal), de a bűnt hordozó embert szereti, a bűn egy szellemi lény aki beköltözött az ember testébe és uralmat vett a testen és használja kénye kedve szerint, ettől csak a halál szabadítja meg az embert = az emberi testet, mert Isten nem teszi semmissé azt a törvényt.
A megváltás ebből való megváltás, hogy a halálom idejét előre hozhatom és meghaltam az Úr Jézussal a kereszten (újjá születés fürdőjében teszem rá a pecsétet) feltámadtam vele. és nem vagyok a világban, csak látszólag, de valójában az Úr Jézus Krisztusban a feltámadottban vagyok, és Ő pedig az én testemben éli tovább az Ő életét, a Szent Szellem vezetésével cselekszem Isten akaratát, mert ez az én szabad akarati döntésem, hogy élek többet nem én, hanem él bennem a Krisztus, és a testi létem Isten Fiában való hitemből az Ő NEVÉBEN történik.
Isten Dicsóségére mi általunk
Ámen

Drága Emilien, el tudod képzelni, hogy vállalta volna azt a sok szenvedést, a kereszthalált Jézus (aki EGY az Istennel), ha alapból utálná az embereket?
"Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért." /János 15:13/

NAGYON szereti Isten az embereket, téged!

Amikor Isten bevilágít a szívembe, milyen is vagyok, sokszor én is elcsodálkozom azon, hogy szeret. Ugyan mit szeret rajtam?!
Az Ő alkotása vagyunk, és a saját képére, hasonlatosságára alkotott...talán ez az oka ennek az érthetetlen szeretetnek. Amióta pedig Jézus meghalt értünk, már kétszeres oka van arra, hogy drágák legyünk számára!

Jézus mondta a tanítványoknak: "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket..." /János 15:9/
Ez egyszer eléggé megdöbbentett, amikor olvastam, mert úgy fordítottam le magamnak, hogy Isten úgy szereti az embert, mint saját magát!

Az, hogy Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti...ez is megerősítés lehet számodra, hogy milyenségünktől (bűnös voltunktól) függetlenül szeret.

Szeretettel: B.

Kedves Emilien!

Te valamit igen jól kapiskálsz.

Nekem is gyakran csípi a szememet az ilyennek fogad el, ügy fogad el, ahogy vagy kifejezés.

Féligazság ez, vagyis hazugság. Így fogad el abból a szempontból, hogy nem tudsz megfelelni, magad erejéből megszentülni, üdvösségedet megszolgálni, kiérdemelni.
Ez az állapototd, amikor Isten megszólít, elég ahhoz, hogy megrendülten bevalld, belásd: elveszett, nyomorult, kárhozatra méltó vagyok. Ez a megtérés, vagyis Isten szemével-szívével látása a dolgoknak.
Ettől kezdve Isten ad szívedbe mindent, ami üdvösségedet munkálja. Hitet, szeretetet, reménységet, engedelmességet, útjárásnyi erőt. Azaz újjászül.

Emilien, tegyük fel,h. valakit a házadba fogadsz.Ezentúl vele fogsz lakni. De ez a valaki már nagyon hosszú ideje nem tisztálkodott, a ruha is csak foszlányokban van rajta, mi lesz az első dolgod? Nem az,h. megfürdesd, felöltöztesd? Hagynád úgy mocskosan, bűzösen?
Isten is ezt teszi velünk:

Zakariás 3:1-7



Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az Úr angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolta őt.
3,2 Az Úr angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán! Dorgáljon meg téged az Úr, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez?
3,3 Jósua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt.
3,4 Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.
3,5 Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az Úr angyala ott állt.
3,6 És így figyelmeztette az Úr angyala Jósuát:
3,7 Ezt mondja a Seregek Ura: Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj.


vagy a tékozló fiú története is arról szól,Lukács 15 r., h. elébe fut az atya a fiúnak, felöltözteti, nagy ünnepséget csap- amikor a fiú elhatározza, h. visszamegy az apja házába:

# Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
# És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
# És felkelvén, elméne az õ atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá õt az õ atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá õt.
# És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened: és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
# Az atyja pedig monda az õ szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyûrût a kezére, és sarut a lábaira!
# És elõhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
# Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.

tehát amit nekem kell tennem: odafordulni Isten felé...a megtisztítást, a felöltöztetést Ő végzi el rajtam, örömmel.

Szia Fony!


Sietek helyreigazítani múltkori pontatlanságomat, miszerint Borsodban neveztek el rólad falut.
Falu van, Fony a neve, de Abaújban van./csak hogy megtaláld, ha keresed/

nekem kinn van itt a falon a kitűzőm, amire Boglárka fölírta, hogy KAMILLA

Az nagyon jó abban, hogy személyesen is találkoztunk, h. ha most olvasom a hsz-kat,szinte hallom is , ahogy mondja,s így érthetőbbé válik.....
ezt kedvcsinálónak is mondom azoknak,akik eddig elodázták a találkozás lehetőségét, h. legközelebb ne tegyék.