Kedves Mindnyájan!
Mindenekelőtt köszönjük a Horváth családnak a vendégszeretetet, amivel Kassán fogadtak bennünket. Így utólag jobban látszik, hogy nagyon jó ötlet volt Kassán tartani a találkozót. Nagyon élveztük a felvidékiek gondoskodását, Delfin idegenvezetését (most már ki lehet mondani ezt a borzasztó „idegenvezető” szót
), Najda nagyon finom süteményét, és hát Erikának, a reggelit, ebédet, a sütiket, és még a többit. Na és azt, hogy a horvát út előtt még volt türelme hozzánk is. Én egy ilyen nagy út előtt tutira nagyon ideges lettem volna, és lehet, hogy ennek a vendégek érezték volna a kárát. Ez tegnap nem így volt.
Najda egy nagyon szép fiatal hölgy, ami az eddigi önértékeléséből nem nagyon jött át. Delfin is nagyon tájékozott, irodalmat ismerő, kedves hölgy, aki ezt a tudását kamatoztathatná a verseken kívül is a Parókián. Pálról pedig kiderült, hogy az eddig ismertek mellett határozott, nekem rokonszenves véleménye van a hitéleti kérdésekről. A gyerekek láthatóan lelkes, aktív, munkára, segítségre kész, autonóm egyéniségek.
A mostani talin nem sámlikon kucorogva, hanem kényelmes fotelekben ülve beszélgettünk, de nem ez a kényelmi dolog volt a fontos, hanem az, hogy jobban megismertük egymás gondolatait a Parókiáról, a hitéletről általában. Az Admin egy konferencián volt, nem tudott eljönni, de az általa küldött igehirdetés nagyon is összhangban volt azzal, amiről beszélgettünk.
Azért voltak problémák is, amelyeket szegény Kavics, és a vele utazók szenvedtek el. A durrdefekt Kassa felé menet nem volt egy piskóta, vissza jövet pedig a határon a határőrök szőrözése sem lehetett valami kellemes dolog.
Talán többünk kicsit úgy ment el az útra, hogy a pihenésünkből csippentünk le, és szinte kötelesség teljesítésként indultunk el, végül feltöltekezve jöttünk vissza azzal, hogy nem mi adtunk, hanem mi kaptunk nagyon sokat a társainktól, a felvidéki vendéglátóinktól.
Köszönet Istennek mindazért, amit kaptunk! Egymástól, és a vendéglátóktól!
, aki nemcsak
