Augu írta:
Kedves Tesók!
Tudom, hogy unalmas már az állandó panaszkodásom, de ti mit tennétek a helyemben, ha lenne egy szenvedélybeteg nagymamátok,aki felnevelt benneteket, szereti Istent(jól hallottátok!), de öntörvényű és nem akarja, hogy magamhoz vegyem őt, ugyanakkor már nem tudja ellátni magát teljesen. Van amikor nagyon elkeserít, amikor ittas állapotban sérteget, holott én miatta és az Úr Jézus miatt megyek oda.
Egy Tesóm azt tanácsolta, hogy imádkozzam mielőtt hozzámegyek, de én sokszor ima nélkül is betérek hozzá.Mi a véleményetek Tesókák?
Az ÚrJézus Áldjon Benneteket!
Kedves Augu
El kell fogadnod,hogy a szabadakarat az Szent és sérthettelen,még Isten sem sérti azt meg,te se tedd !
A legtöbb amit tehetsz ,hogy imádkozól a rokonod lelki üdvéért,
a többit pedig Istenre bizod.
ugyanakkor:
Az empátia a Szentlélekből fakad és
alkalmas arra,hogy egy másik ember
lelki rezdüléseit átélve,és azokat megértve, tudjunk segíteni neki.
Ha megérted,hogy mit miért tesz,akkor ,hatékonyabban is tudsz neki segíteni.
Ugyan akkor azt is tudni kell,hogy minnél több érzelmi szál köt egy emberhez minket,annál kevésbé tudjuk őt objektiven megitélni,és így segíteni sem
tudunk neki hatékonyan.
Jézusnak van egy Igéje,ami arról szól,hogy aki követni akarja annak meg kell gyülölnie "rokonait".
Ez at Ige,nem a rokonok személye ellen szól,hanem a hozzájuk füződő érzések
elhagyására buzdít,mert csak így vagyunk képesek objektíven megitélni
az embereket és segíteni nekik.
Igy a feléjük irányuló szeretetünk is sokkal tisztább lehet,hisz az tisztán a Szentlelkünkből fakad.
Szeretettel Gabriel
