ÉS MlNDEN ERÉNYÜNK, AMINK CSAK VAN”
„Minden forrásaim te benned vannak.” Zsolt 87. 7.
Urunk sohasem foltozgatja természeti erényeinket, hanem újra teremti belülről az egész embert. „Öltözzétek fel az új embert” (Eféz 4, 24); vigyázz, hogy természeti életed olyan ruhába öltözzék, amely megfelel az új életnek. Az az élet, amelyet Isten plántált belénk, kifejleszti a saját maga erényeit: nem Ádám, hanem Jézus Krisztus erényeit. Figyeld meg, hogyan teszi Isten a megszentelődés után semmivé a természeti erényeidbe vetett bizodalmad és bármiféle képességedben való bizodalmad, míg megtanulod Jézus feltámadott életéből táplálni életed. Adj hálát Istennek, ha ilyen megsemmisítő tapasztalaton mehetsz keresztül!
Hogy Isten munkálkodik bennünk, annak az a jele, hogy megsemmisíti a természeti erényeinkben való bizakodásunkat, mert ezek nem arra vonatkozó ígéretek, amire el akarunk jutni, hanem maradványai annak, amivé Isten teremtette az embert. Mi a természeti erényeken csüngünk, míg Isten az egész idő alatt kapcsolatba akar minket hozni Jézus Krisztus életével, amelyet semmiképpen sem lehet leírni a természeti erények kifejezéseivel. Igen szomorú dolog olyan embereket látni Isten szolgálatában, akik olyan dolgokhoz ragaszkodnak, amelyeket nem Isten kegyelme adott nekik, hanem régi örökségükből maradtak fenn. Isten nem építi föl, és nem alakítja át természeti erényeinket, mert azokat sohasem lehet még csak közel is hozni ahhoz, amit Jézus Krisztus akar. Sem a természet szerinti szeretet, sem a türelem, sem a tisztaság nem érheti el soha az Ő követelményeit. De amint természeti életünk minden részletét összhangba hozzuk az új élettel, amelyet Isten helyezett belénk, Ő fel fogja bennünk mutatni azokat az erényeket, amelyek jellemzik az Úr Jézust.
„És minden erényünk, amink csak van, egyedül az Övé.”
|