|
Emlékszem egy afrikai riportra, amelyben a nomád törzs asszonyai valami nagyon finom csirke ételt főztek, amit csak a férfiak ehettek meg. Az ok az volt, hogy a törzsre szörnyű katasztrófa csapna le, ha abból a nagyon finom ételből egy nő is enne. A kérdést a vének tanácsa, és a varázsló ideologizálta meg valamikor, és ezt a szabályt rendesen be is tartották azontúl. A példámmal arra akarok rávilágítani, hogy a férfisovinizmusnak alig van határa egy férfiak vezette társadalomban.
Nagyon sokat szerepel itt a topic-ban az uralkodás kifejezés. A nő ne uralkodjon a férfin hallani itt sokszor. Ezt biblikusan is megpróbálják alátámasztani a t. férfitársak.
Mi a helyzet a tudomány jelenlegi állása szerint az uralkodás kérdésével? Az etológia megvizsgálta ezt a kérdést, és nem tartja tipikus emberi jellemzőnek a brutális dominanciát, amely a férfiak erejére alapulna, hanem egy teljesen más dominanciát tart jellemzőnek az embernél. A nyers erőszakot képviselő legerősebb hím dominancia helyett az embernél a szabályok, szabályrendszerek dominanciája a jellemző.
Számos esetben látható az életben, hogy kis törékeny emberek, asszonyok parancsolnak, uralkodnak nagy marha embereken, az emberek között kialakult szabályok alapján. Aminthogy egy iszlám országban is lehet egy gyenge nő a legnagyobb közjogi méltóság, lásd Pakisztán, hasonlóképpen az élet minden területén a szabályrendszerek dominálnak, és nem a férfiak valamiféle magától értetődő hatalma.
Ha az adott közösségben kialakult szabályrendszer a férfiak hatalmára alapszik, hát ott a férfiak uralkodnak, patriachátus van. Ha a szabályrendszer a nők hatalmára alapszik, akkor ott a nők uralkodnak, matriarchátus van.
A hab a tortán az, hogy a szabálykövető dominanciánál, vagyis az ember közösségében, akár egy alacsonyabb rendűnek elkönyvelt embernek is átadja a hatalmat a domináns ember, ha egy feladat megoldásához éppen az alacsonyabb rendű ember irányítása szükséges, mondjuk a szakértelme okán. Majd vissza veszi a dominanciát a feladat elvégeztével.
Lényeg, hogy az emberre maximálisan nem jellemző az az itt sugallt állítás, miszerint a férfinak kell uralkodni a nő felett, és a család felett. Ismétlem, a tudósok szerint az ember olyan, hogy a hatalmi pozíciót még egy gyereknek is hajlandó a domináns fél átadni, ha az közelebb visz az aktuális feladat megoldásához.
Ezt lefordítva a mi kérdésünkre, a legtermészetesebb emberi jellemző az, ha az igehirdetésben járatlan közösség előtt egy az igehirdetésben járatos nő veszi át a feladatot, és a közösséget Isten igéjére tanítja.
Több szempontból is ez a normális. Először azért, mert Jézus előtt minden ember egyenlő. Az evangéliumokból más nem eredeztethető. Nincs brutális dominancia Jézusnál, hanem éppen a szabályok követésére tanít mindenkit. Nem azt mondja, hogy az erős férfi okíthat. Nála ez az erős férfi kifejezés a legkevesebb. Nála a hit sokkal többet jelent, mint egy hím dominanciája.
Másrészt még ha férfiuralom is van mondjuk egy patriarchális szokásjogú társadalomban, mint ahogy nem abban élünk, akkor a feladatot, jelen esetben a lelkészi teendőt a közösség ehhez legjobban értő tagjának kell azt elvégezni. Ha nő ért ahhoz a legjobban a közösségben, akkor hát nő.
|