Tivnek valahol igaza lehet, mert az Exrefisnek feltett kérdések mögött ott lehet a Bartus féle könyv állítása (akinek nem megy jól anyagilag nem is lehet jó hívő, ezért többen lettek neurotikusak). Szerintem ez motiválta az egymásnak eséseteket, nem a személyes ellenszenv.
Nem kötekedni akarok, de szerintem is helytállóbbank tűnik a szántóföldekről, stb-ről szóló ige olyan értelmezése, hogy a közösség megsokszorozza az egyén erejét. A közösséghez tartozás biztonságot és biztonságtudatot nyújt. Jeruzsálemben valódi vagyonközösségben éltek ekkor. Így az egyén túlélése nem egy szántóföld termésétől, lakhatása nem egy konkrét háztól függött.
Pál leveleiből kiderül, hogy más gyülekezetekben nem volt vagyonközösség (sőt, a közös vacsora is a hivalkodás tere lett). A nőtlenség sem kötelező, csak Pál szerint jobb. Pál volt az, aki a bővölködésről önként mondott le (pedig joga lett volna hozzá, hogy az általa alapított gyülekezet eltartsa). Ezért feltehetőleg előnyösebb helyzet nem gazdagnak lenni.
A tálentumokat mindig jelképesen értelmezik. Érdemes végiggondolni, hogy egy az egyben mit is jelenthet? Ha valaki anyagi javakat kapott az Istentől, azzal el kell számolnia. Ez pedig teher is.
A gazdagság ezért teher, veszélyforrás, ügyes sáfárkodás esetén pedig áldás, vagy az áldás eszköze lehet. De le lehet tudatosan mondani róla, ahogy a gyermekáldásról is.
A szegénységnek nem következménye a jóság (Olaszliszka) és a gazdagságból sem következik a kárhozat. Ez pedig azért ilyen fura bizonytalan dolog, mert a szegénység és gazdagság relatív fogalom. Az abszolútum a megigazító kegyelem.
Pál nem csak tudatosan választotta a szegénységet, de ráadásul beteg is volt élete végéig (testében hordozott tövis). Nem hiszem, hogy nem hallott a hit általi gyógyulásról, mert még halottat is tudott feltámasztani. Szóval a betegség és szegénység nem jelenti azt, hogy az illető átok alatt van. Pál élete elég áldott volt és mégis ezt írta az I. Kor-ban:
4,10 Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig okosak a Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek.
4,11 Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul bujdosunk,
4,12 és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk,
4,13 amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ szemétjévé lettünk, és mindenki söpredékévé mind ez ideig.
Mindig későn érek rá írni és az mindig kaotikus lesz, de remélem érthető volt a lényeg: a szegénység és gazdagság relatív dolgok. Az áldás és átok szóval pedig csínján kell bánni, ha már Pál inkább a szűkölködést választotta. Főleg annak fényében, hogy mindenért hálát adjatok, és akik az Úrban bíznak, azoknak minden javukra van. Talán az is tanulságos, hogy a vagyonról való lemondás mások esetében is a szellemi emelkedés szinonímája volt (gazdag ifjú, Zákeus).
Még egy fontos dolog: mi a világnak ahoz a 10 %-ához tartozunk, amelyik feléli a megtermelt javak 90 %-át. Érdemes átgondolni, hogy ha nem is vagyunk gazdagok, valójában a bizonytalanság érzete az, ami a magyar átlagot nyomasztja. Biztos, hogy itt mi mindannyian távol vagyunk Ázsia és Afrika szegénységétől, ami nem bizonytalan, hanem kilátástalan (ajánlott imatéma).
Üdv: Kuruc
|