hupsza, humpa...
nem hiába mondtam, ezexerint az elején
Idézet:
lehet lóbálni a köveket
ez érződik ki a hozzászólásodból... remélem megértéssé szelidül a lendítés lendülete...
nos igen... nem tudom mennyire voltam érthető, illetve mennyire sikerült elolvasni, amit írtam, ezért összefoglalom még1x:
a még-nem-18 éves lány nevelőanyjának javasoltam a művi meddővé tételt, mint "leghumánusabb" lehetséges megoldást...
nyilván eszembe nem jutna hasonlót javasolni MÁS esetben...
EZ az eset viszont a következő:
enyhén ért. fogy. a lányzó, borderline szindrómás (magyarul a pszichó se tud vele mit kezdeni), alapvetően kedves-aranyos (külsején nem látszik az értfogy-ság)
néha bevált aggresszívbe, verte már össze többször anyukáját is, utóbb ezt sajnálja... és ennek következtében nem lehet megakadályozni, ha el akar szökni otthonról
az elszökés általában érdekes társaságokban végződik, általában bepasizik (pl. alkoholista hajléktalanok "használják")
a legutóbbi eset egy megerőszakolással és teherbeeséssel végződött
ekkor következett be ez a kétségbeesett állapot, ami a pszichiátrián ért véget... egy SPONTÁN abortusszal és ezt követően a petevezeték-elkötéssel...
azóta már ismét elszökött ismét egy 37 éves többszörösen börtönviselt úriemberrel...
bonyolítja a helyzetet, hogy jogilag nagykorú... nyilván gondnokság alá lehetne helyeztetni...
én másfele keresem a megoldást... ha lehet, ne gyertek azzal, hogy mért nem próbálom Krisztushoz vezetni... NYILVÁN így kerültem egyáltalán bele a szituba... számtalan beszélgetésünk volt, volt keresztény táborban, járt ifjúságiba (refibe) 1-2x ... most is gőzerővel dolgozom h "normális kapcsolatai" is legyenek... (bonyolítja a helyzetet, h 100km-re laknak tőlünk...)