Takaró Károly: Gadarai megszállott
/igehirdetés-sorozat (3.alk.) részlet/
Márk 5:1-6
Felolvasok még két igeverset: a Lukács 8:27, Márk 5:5 versét
Én szerettem volna továbblépni a mai napon, de Isten nem engedte, úgyhogy még mindig ugyanott tartunk, ahol tegnap. Biztosan oka van rá, hogy nem mehetek tovább. Összefoglaljuk, hogy miről is volt szó az előző estéken: először arról beszéltünk, hogy Jézus Krisztus pontos címre megy. Kiadta a parancsot a tanítványoknak: „Menjünk át a tenger túlsó partjára!” Ő tudta, hogy miért kell odamenni, hogy ki van ott, kiért megy át! Így volt az életében mindig, az Atyára figyelt, és tudta, mikor, hova, kiért megy el. Tudta, amikor Simon Pétert szólította, hogy „Jöjj, és kövess engem!” (s Péter ment utána, hiszen a szíve akkorra elkészíttetett), pontosan címre ment, amikor Lévit szólította: „Kelj fel!”, s a vámszedő asztalt otthagyta, a vagyont otthagyta, s ment, követte Jézust. Jerikón keresztül menve, megállt egy fa alatt – jaj, de pontos volt, hogy hol kell megállnia -, és lehívja Zákeust, néven szólítva: „Zákeus, ma a te házadba kell mennem!”. Pontos címre ment Jézus, névre szólóan volt kiállítva, hogy hova kell megérkeznie, és így ment át Gadarába is. Volt ott valaki, akinek az élő Istennél föl volt írva a neve, akit a Fiának szánt, és elment Jézus megkeresni az elveszettet.
S arról beszéltünk, hogy így érkezett ide [a fórumra is] az Isten igéje, pontos címre! A címzett te vagy!, akiért az Úr elküldte az Igéjét, a szabadítását.
Aztán arról beszéltünk, egy eleven halotthoz küldte az Isten a Fiát. Emlékeztek még a példára? A fában egy lárvát megfúrt a másik darázs, a petéit beletette, és élt az életben egy másik, amelyik aztán a halálát okozta. S a Biblia így mondja: „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy!” Hát, így nézett ki a gadarai, akinek az életét nagyon átszúrta a Sátán, nem csak a bűnnel, hanem önmagával is.
Tegnap beszéltünk arról, hogy mindenki bolondul születik ebben a világban, tönkrement értelemmel. Ugye, még emlékeztek rá? A keresztről szóló beszéd bolondság neki, és ez csak annak bolondság, aki elvész.
És ma tartunk ott, hogy beszélünk az érzelemről. A Biblia fogalma szerint a szív értelemből, érzelemből és akaratból áll. Azt már tudjuk, hogy az értelmet tönkretette a Sátán, bolonddá tette az embert. A világ gyermeke annyira bolonddá lett tétetve, hogy ha valaki hisz az Úr Jézusban, azt mondja, hogy az a bolond.
De amíg az egyik bolondság a halálban tartja az embert, aki a Krisztusban bolond, az már ÉL.
Hát, nézzük ma, mit csinált a Sátán az érzelemmel. Tudjátok ti, hogy a legtöbb bűnt elkövető szektor a szívben: az érzelem? Tudjátok ti azt, hogy a legkönnyebben támadható az ember az érzelmen keresztül? Tudjátok, milyen gyönge pontunk? Mindenkinek! Nézzük, mit mond róla a Biblia. Egy emberről beszél ott Gadarában, aki a Szent Lélek temploma helyett az ördögnek lett búvóhelye, latrok barlangjává lett. Mennyi titkot őrizhetett ez a szív, mennyi bűntitkot, mennyi sérelmet, mennyi fájdalmat, mennyi megvettetést, mennyi rúgást. Ó, szerencsétlen ez a gadarai! Ezt megtiporták az érzelmeiben! Egy légiónyi ördögnek adott helyet (egy római légiónak a létszáma 4 és 6000 fő között volt), képzeld el, légiónyi ördög van benne! Iszonyatos!
Hogyan is történt, hogy ez a légiónyi belekerült? Hallottuk, hogy 1 bűnön keresztül ajtót nyitott. Az emberek meg hogy bánnak vele? Segíteni nem tudunk rajta, hát rúgjunk rajta egyet! És kilökik maguk közül! Nincs helye az emberek között! Kikényszerül az ördögtől is kényszerítve, az emberektől is kizárva, a pusztába, aztán a hegyek közé, a sírboltok közé. És egy légiónyi ördög kínozza.
Egy olyan mondatot mondok, amibe lehet, hogy sokan belekötnek, de nem túlzottan zavar engem!, kaptam, tehát továbbmondom. Testvér! Minden bűn kötődik tisztátalan lélekhez! Elmondom még egyszer, hogy jól halld, hogy meghalld! Minden bűn kötődik tisztátalan lélekhez!
Mondok egy példát. Izrael első királya Saul volt. Hallatlan hiú ember! Hiúságában szobrot építtetett magának. Az Isten megbüntette, gyötrő lelket rendelt belé. Hányat? Egyet. A büntetése az volt, gyötrő lelket rendelt bele. Olvassátok el a Bibliát, megtaláljátok. Nézzétek meg, hogy kínoztatik és gyötörtetik ettől a lélektől ez a király. Hány bűn születik majd a gyötrő lélek miatt benne! Tudjátok ti, hogy az irigységtől hogy lehet szenvedni?
És hallja Saul: „Saul is legyőzte az ő ezerét, Dávid meg a tízezerét.”, s egész elzöldül a dühtől és irigységtől, mennyivel különbnek tartják nála Dávidot! Hogy gyötrődik miatta! ’Hát én senki vagyok?! Hát az én vitézségem nem számít?’ És irigy!, és mi áll az irigység bűne mögött: hát, a gyötrő lélek! Nincs bűn tisztátalan lélek nélkül! De az ördög sohasem elégszik meg azzal, hogy csak egyféleképpen gyötörjön valakit. Az irigység után támad a féltékenység. Jaj, de pokoli szenvedés!
- Férfiak! Senki nem gyötörtetik ettől a lélektől? Asszonyok, lányok! Senkit nem gyötör?
Ja, de a bűn mögött tisztátalan lélek van!
A gyötrő lelket Isten rendelte el Saulba, és nézd, mit végez el benne! Először irigy, aztán féltékeny, aztán már gyűlölettel van teli, aztán gyilkos indulatok támadnak benne, és amikor meg akarja ölni Dávidot, és Isten kimenti a kezéből, akkor őrjöng. S ez a lélek, ez közben társat keres. Mert a tisztátalan lélek sohasem nyugszik meg, hogy egyedül maradjon. Mit mond a Biblia: hogy ahonnan kikergettek egy lelket, víz nélkül való helyeken jár, bolyong a lélek, aztán ezt mondja, megnézem, mi van az én régi hajlékommal. Maga mellé vesz más hét lelket, gonoszabbakat magánál, és [ha üresen találja, nem vett ott lakozást a Szent Lélek] akkor visszatér. És mi történik annak az embernek az életével? Rosszabb lesz az állapota, mint annak előtte volt!
Hát, Saulnál úgy gondoljátok, hogy más lesz? A gyötrő lélek munkálkodik: irigység, féltékenység, gyűlölség, gyilkos indulat! Aztán jön a kétségbeesés, hogy nem tudja a hadat vezetni, mellette félnek az emberek, nem bíznak benne! Isten már nem beszél vele! És ez a lélek elvezeti egy másik lélekhez, Endorba, a halottlátóhoz. Mert minden bűnnek – tudjátok – lelke van, és össze van kötve a tisztátalan lélek a bűnnel. És ahol kötés van, ott újabb kötés lesz, aztán még erősebb kötés lesz, aztán már kötél lesz belőle!
És Saul király - aki a törvényt olvasta!, aki ismerte az áldás és átok törvényét, hogy mit utál az Isten, és mit szeret az Isten – besötétedik, és megy a halottlátóhoz tudakozódni, a jóshoz az élete felől, és hamarosan megtudja, hogy mit határozott felőle az Isten. Aki ingerel, és bűnt bűnre halmoz, annak a fizetsége: halál.
Hogy is van? Hogy is van VELED? Milyen bűnök szorongatják a te szívedet? Minek adtál te teret, helyet, az elmédben, az érzelmedben KINEK adtál teret?
Így mondja az igénk, Saulban gyötrő lélek volt, a gadaraiban: légiónyi! 4-6000! Szerencsétlen ember! Hogy gyötrődhetett! Micsoda kínokon ment keresztül, borzalmas! A gadarait nem egy lélek gyötörte, de volt egy lélek, amelyik – így mondja az Ige – „lemeztelenítette”.
Tudjátok, amikor az ember az Isten vezetése helyett az ördög vezetését fogadta el, akkor lett gondja először a meztelenséggel. A szeme fölfedezte a meztelenséget. És Isten a bűnös embert felöltöztette! Az ördög meg: levetkőztette. Mit mond az Írás a gadarairól? Hogy nem vett ruhát magára, lakásban nem lakott, hanem a sírboltokban, és a hegyen éjjel-nappal rohangált, kövekkel vagdosta magát. Van lélek, tisztátalan lélek, amelyik levetkőzteti az embert.
És hogy is mondtuk tegnap? Játék a bolondnak bűnt cselekedni!
Azt mondja a Szentírásban az Isten Igéje, hogy a gyerek föl ne fedje az anyja v. apja szemérmét, mert halálnak halálával hal. Ma már az elbolondított elméjű ember levetkőzik a gyereke előtt! És ki vetkőztet? Mit mond a Biblia? Hát a tisztátalan lélek!, mindig az ördög. Isten fölöltöztette a bűnöst, Jézus majd átöltözteti a bűnöst, az ördög meg levetkőztet.
A mi világunkban számtalan levetkőztetettje van már az ördögnek. Itt ilyen vágyakkal senki sincs? A paráznaságnak is tisztátalan lelke van! Az viszi bujálkodásra az embert. Mert minden bűn mögött ott a tisztátalan lélek. Tudod, nem csak a kívánságod, a tested csalogat és vonogat téged a bűn felé – a bűnnek ura van!, egy személy áll mögötte! Nagy hatalom! Ezért van, hogy ha valakit egyszer a testiség a kezébe kapott, csak az Úr Jézus szabadítja meg onnan!
Azt mondja Lukács ev.-ban az Ige, hogy a gadarai kegyetlen volt, igen kegyetlen!, hogy féltek az emberek arra menni, ahol volt. Erőszakos, mezítelen, tisztátalan, kegyetlen, buja – mindenki félt arra menni!
Ezen a világon erőszak van, ugyan ki csodálkozik rajta: ennek a világnak az ura a Sátán.
És hadd kérdezzem meg: mi van a te erőszakosságaiddal, a te vadságaiddal, a te durvaságoddal, a te kegyetlenkedéseiddel?
Tudjátok, szeretek beszélgetni a gyülekezetemben, és ott lehet feltenni kellemetlen kérdéseket is. Egyszer megkérdeztem az asszonyokat egy istentiszteleten, olyan alkalommal, amikor nagyon sok férfi is ott volt:
- Asszonyok, tudjátok-e, hogy mivel lehet a férjeteket a leghamarabb kihozni a sodrából?
Az asszonyok mosolyogtak, aztán bólogatni kezdtek, s az derült ki, hogy mindegyik tudta, mire ugrik a férje. Mind tudta! De a gyerek is tudja, hogy mire haragszik az apja meg az anyja!, pontosan tudja, hogy mit nem szeret. És a férjek is tudták, hogy mivel lehet kihozni a feleséget a sodrából.
Alázattal kérdezem: te tudod? Fiatal barátom, mire ugrik az édesapád, vagy mire borul ki az édesanyád!, tudod, milyen képet kell vágni, tudod, meddig kell várni, hogy teljesítsd, amit kért, rátartok még egy kicsit, és rövidesen elszáll….Ugye, pontosan tudjátok? Kinek a lelke? Ez itt a kérdés? Mert minden bűn mögött ott a tisztátalan lélek!
Tudjátok ti, hogy az engedetlenségnek atyja van, annak az atyának vannak az engedetlenség fiai, s ezek az ördögéi. Az engedelmesség gyermekei az Istennek gyermekei!
Ugye, egyszerű? Tudom, hogy tudtátok!, mégis elmondom, hogy itt bent, hadd álljon minden a helyére.
Nézzük csak tovább.
Egy kérdésre kérlek, hogy válaszolj. Voltál-e már szántszándékkal irgalmatlan valakihez? Megbántott, és te fizettél! És te tudtad, hogyan kell fizetni, hogy az fájjon! Tudod, hogy lélek áll mögötte? Ezt úgy hívják, hogy gyötrő lélek – amelyik a másikat gyötri.
Ó, de jó lenne, ha itt azt mondanák: ’Ez beszél itt mindent össze-vissza. Á, ilyen nincs, elő sem fordul velünk! Engedelmesek vagyunk, szeretjük egymást, az Úr Jézus Krisztus megmondta, hogy mit szeret, mi is azt szeretjük csinálni! Nekünk ilyen gondunk soha nem volt, a másiknak rosszat soha nem tettünk, meg se fordul a fejünkbe! Ha valaki belénk gázol, azt mondjuk, hogy jó, gyere még egyszer! Ha pofon vertek, akkor a másikat is oda tartjuk: itt is üthetsz, tessék, parancsolj! Mi bosszút? Magunkért? Á!...’
De ha mégis előfordul, testvér, gondolkozz el rajta, kinek a szolgálatában cselekedted ezt? Kinek a szolgálatában?
Tudjátok ti, hogy a félelemnek is lelke van? A legtöbb megkötözött ember, aki valamilyen bűnnek rabja, az mind fél is. Fél, a bűnnek következményétől. Jaj, ha egyszer kiderül! Minden titkos bűnnel rendelkező embernek az ördög bejuttatja az érzelmébe a félelmet. Megtanítja az embert bújni, félni és - ami most következik, az sokkal rosszabb lesz –, a bűnben vakmerőnek lenni, végül pedig közönségesnek lenni. Amikor a bűn már dicsőségszámba megy. Amikor már semmi nem szégyen, ez a végállomás előtti stáció.
Te hol tartasz? Bújsz a bűneiddel? Rejtegeted a titkaidat. Félsz, hogy kiderül rólad, hogy ki vagy? Vagy már vakmerő lettél, vagy már dicsekedő lettél vele.
Tudjátok, a félelemnek is lelke van!
Hallgattam valakinek a bizonyságtételét, s mivel elmondta, hogy beszélhetek róla, fölhasználhatom, így beszélek róla. Van egy drága, szent testvérem, valamikor rabja volt az alkoholnak. Lelkipásztor. Elmondta, hogy ’Tudod, ott álltam a gyülekezet előtt, teljesen részegen, alig forgott a nyelvem, s mondtam, hogy „A bűneid bocsánatát adja az Úr Jézus…”, aztán hazamentem, s azt mondtam: „Ezt a gyalázatot! Erre inni kell!”, és ittam S akkor jöttek temetést bejelenteni, alig tudtam már beszélni is. „Ezt a gyalázatot! Erre inni kell!” Aztán jöttek a részeg lázálmaim, amitől rettentően gyötrődtem. S amikor kijózanodtam, arra gondoltam: „Minek él az ilyen ember!” Aki rabbá tett, az vádolni kezdett: „Rongy ember vagy te! Kár az ilyennek élni! S azon gondolkodtam, hogy vessek véget az életemnek? És jött, és mondta az ötleteit. Méreg? Az olyan nőies, nem illik hozzám. Inkább vonat, vagy autó elé – az férfias. Már indultam volna, amikor jött valaki, s azt mondta: „Az Isten egy utat szánt neked. Elviszlek egy evangélizációra. S mondtam: Nem, nem!, énnekem más utam van! De erősen fogták a kezem, azt mondták: „Nem, az Isten elé!” És szökni akartam, de vigyáztak rám. És ott, ott arról beszélt valaki, hogy Jézus időben jött, az ördög nem fejezhette be a munkáját, és megmutatta a szabadulás útját.’
Ez a lelkipásztor ma az Istennek egyik legdrágább evangélizátora, egyik legdrágább hírnöke. Drága, szent életű!
Ki tette mássá? Jézus, aki elhozta a szabadítást, és a félelmek rabsága megszűnt, a békesség ideje elérkezett. Tudjátok, aki mást felüdít, maga is felüdül. E csodálatos, derűs életet hadd hirdessem ma a foglyoknak.
Jézus szeret téged! Jézus Krisztus megszabadít téged!
A jóslásnak is lelke van. Sokan játszanak ezzel, egyik iskolában ingáznak „Te megjósolom neked, hogy ki lesz a férjed. Megjósolom, milyen lesz a betegséged.” A jóslásnak is lelke van.
Pál apostol, amikor egy kislány állandóan azt kiabálta mögötte: Ez a nagyságos Istennek szolgája. Akkor hátrafordult megbosszankodva, és a jóslelket Jézus nevével kiűzte belőle! A jóslásnak tisztátalan, ördögi lelke van. Az Isten gyermeke az Úrtól tudakozódik! Ő mondja, hogy ’Én tudom, hogy mit végeztem felőletek, Tőlem kérdezzétek a jövőtöket.’
A gadaraiban 4-6000 lélek pusztított.
Látjátok, egyenként mondom a lelkeket, és mindnek milyen átkozott ereje, hatalma van! Egy-egy lélek hogy rabságban tarthat egy embert, s ebben egy légiónyi van. Ó szegény, ó szerencsétlen!
Tudjátok, hogy a rajongásnak is lelke van? Valamikor a 60-as években, amikor a Beatles együttes naggyá lett, az volt az én gyerekkorom… Amikor a számaikat Magyarországon furcsa angolsággal játszani kezdték, én is ott ugráltam, őrjöngtem az első sorokban. Össze-összenéztünk a barátaimmal csillogó szemmel, hogy „Ez igen! Na, végre valami! Micsoda zene!” Aztán, ha valaki rosszul nézett ránk hazafele, jól megvertük! Aztán újra mentünk zenét hallgatni, és rajongtunk. S azt mondta egyszer valaki, hogy „Te fiam, vigyázz, mert a rajongásnak lelke van!” „Hah, de bolond egy ember! Nekem mond ilyeneket? Rajongok, és el van intézve! Én döntöm el!...Azóta tudom, hogy: nem!
Majd egyszer csináld meg otthon, hogy keress ki egy műsort a televízióban (ha nézed), amikor ilyen zenét adnak, és – vedd le a hangot! Egy kabaréműsor sehol sincs ahhoz képest, ahogy azok ott ugrálnak és vonaglanak. Majd akkor talán meglátod: van ott valaki! Egy rabtartó. S vannak marionett figurák, s úgy mozognak, ahogy mozgattatnak, és azt hiszik, hogy ők szabadok. De nem: a rajongásnak lelke van! Nem csak így, ezen a téren, egyházi téren is. A vallás terén is, a rajongásnak, testvér, mindig ördögi lelke van!
Tudjátok, hogy mit mond az Ige? Azt mondja, hogy nem a félelemnek a lelkét vettük, hanem a józanság lelkét, a szeretet lelkét, a szelídség lelkét. Az Isten gyerekei józanok! Nagyon fontos ez! A rajongás lelke nem engedi az embernek, hogy önkontrollt tartson, nem engedi látni, mélyen nézni.
A józan ember másként lát! És Isten Szentlelke azon munkálkodik, hogy én belássam az Istennek akaratát, én rálássak az életem bűneire, megvalljam az én bűneimet. Döntsek, hogy melyiket akarom, az Isten vezetését, vagy a másik lélek vezetését. A józanság lelkét adta az Úr.
A rajongásnak, vigyázz, lelke van, de a sötétségből való!
Vannak a vallások, a bálványimádók, okkult tudományúak, a gyógyító erejűek, és mögöttük a sötétség lelkei állnak. De a rajongó – ezt nem veszi észre. Nem lát rá, mert nem józan.
Az Isten mindig önvizsgálatra vezeti az embert, aztán mértékletességre, hogy mindig kész legyen imádkozni, és ebben örvendezővé teszi, aztán engedelmességben járatja, de mindig józan!
Hadd kérdezzem tőled, testvér, te józan vagy? Józan, aki mindig alkalmas arra, hogy beszéljen vele az Ura, Jézus Krisztusa?
A gadarai ember a külső szemlélő szerint egyedül volt. Igaz? De mikor valaki látni kezd, akkor az jól látja, hogy ördögi társaságban van. Nincs egyedül!
A Szentírás a Sátánt oroszlánnak is mondja: „A Sátán, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, kit nyeljen el.” Mi is történt Gadarában? Az oroszlán a nyájból leválasztott egyet, ezt már úgy hívják, hogy: préda. A gyülekezetnek sok vakmerő tagja van, aki azt mondja: én otthon is tudok hinni, nem kell a gyülekezet.
Mikor jön Jézus? Időben! S szeretnék hangsúlyt tenni erre a szóra „időben”!.
Lefekszel otthon, elalusznak a többiek, s te még fenn vagy, és gondolkodni kezdesz: milyen egyedül vagyok! Eszedbe jut a napod, mindaz, ami történt veled, a másik alszik nyugodtan, te nem tudsz, téged foglalkoztat belül még valami, valamitől félelem támad benned, s azt érzed, hogy „Egyedül vagyok!”
De nem vagy egyedül, mert a kínjaid veled vannak.
Ó, hányszor, nem lát téged senki, s te tudod, hogy társad van. Van, akinek a bűntitka a társa. Van, akinek az önvád a társa. Van, akinek az égő sérelmek a társa…nincs egyedül!
Ezért fontos, hogy Jézus jön, s azt mondja: ismerlek téged, jól tudom, minden félelmedet, minden bűnödet, minden titkodat, minden gondolatodat, és jövök hozzád, hogy megszabadítsalak téged, mert nekem gondom van terád – mert én téged szeretlek!
Azért beszélek róla, hogy a szíved bátorodjon, a szíved kinyíljon, s merd kimondani: Jézus Krisztus, én Uram, és én Istenem!
Elküldi az Atya a Fiút Gadarába. Mikor? Időben. Nem érdemelne mást, mint halált. Halálnak halálával haljon, hiszen bűnös. Te sem érdemelnél mást. És az Isten nem akarja a halálban hagyni. Az Isten szereti. Akit mindenki kilökött, akin mindenki taszított, akit a világon senki nem szeretett, akit a Sátán tépett, kínzott, gyötört….ezt a nyomorultat az Isten szerette!
És ezt mondja az Isten ma rólad is: bárki vagy, bárhol vagy, bárminek a rabja, nyomorultja vagy – az Isten szeret téged!
Azt írtam még magamnak…hát, még ma igénybe veszem kicsit az időtöket…de ezt a záró mondatot úgy sajnálnám elhallgatni. Jézus örököstársad akar lenni! Eddig sok minden volt a társad, de most Ő akar. Nem úgy, mint a Sátán volt a gadaraival, hogy a rabszolgája, kifosztottja, hanem Jézus, mint menyasszonynak a vőlegénye, úgy közelít hozzád, Akin egy örökkévalóságon át örvendezni fog a szíved!
Hallod? Közelít hozzád, mint drága, sokra becsült szerelmeteséhez!
Hát így érkezett el Jézus Gadarába. Ezzel az indulattal, és ez az indulat győzni fog.
Hát benned? Lesz-e helye Jézus indulatának?
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Boglárka 2007. márc. 07., szerda 08:32-kor.
|