Gyurcsány-blog >> Vasárnap dél körül kaptam egy sms-t
Létrehozta: Gyurcsány Ferenc 2007.03.05 15:15
Így szólt: „Kedves Ferenc, nincs ötlete egy átfagyott hűtlen pici magyarnak, hol töltse a vasárnapot Londonban? A szállásom csak éjszakai, üdv. K.K.Gertrúd.” Meglepődtem az sms-en. Bármennyire is kutattam emlékeim között, ilyen nevű hölgyet, azt hiszem, nem ismerek. Szóval, minden bizonnyal egy ismeretlentől kaptam az üzenetet. Azt megszoktam már, hogy e-mail címemre nagyon sokan írnak. Ebben lelkesítő támogatás épp úgy előfordul, mint nyomdafestéket nem tűrő, káromkodással fűszerezett korholás. Szóval szinte minden. De sms-t nem nagyon szoktam kapni ismeretlenektől. Mindez annak ellenére igaz, hogy tízegynéhány éve ugyanazt a telefonszámot használom, és semmi sem változott telefonhasználati szokásaimban amióta miniszterelnök lettem. Az e-mail-eket megtanultam kezelni, de mit kezdjek egy ilyen sms-sel. Nem sokáig lamentáltam, végül egy meglehetősen sablonos ötlet jutott az eszembe. Azt válaszoltam Gertrúdnak, hogy menjen el a British Museumba. Arra gondoltam, hogy én magam is jártam már ott 2-3 alkalommal. Fantasztikus élmény volt, szerintem kellemes program egy esős, londoni délutánon. Válaszoltam is, ezután Gertrúd sem sokáig habozott, pár percen belül újra üzent: meggondolom, írta. Hozzátette, hála istennek, azóta kinyitott pár sportbolt, focirajongónak az egy Kánaán. Blair sajnos pont nem fogad és egy smiley-val jelezte, hogy csak ironizál. Majd köszönet, és már csak egy kis g az aláírás.
Erre már nem válaszoltam, azóta már el is felejtettem volna Gertrúdot, ha sms-eim között fel nem fedeztem volna tőle egy újabb üzenetet. Gertrúd pár órával később újra jelentkezett. Levelében megdicsért – ezt szó szerint nem idézem, mert még öntömjénezésnek tűnne –, és hozzátette, kár, hogy pm vagyok – gondolom, ezalatt azt érti, hogy prime minister, azaz miniszterelnök –, és egy újabb smiley. De mielőtt még nagyon elbíztam volna magamat, gyorsan megkérdezte, hogy nem tudok-e valakit, akinek van egy kiadó lakása, mert maradt még két napja. Lakást, legnagyobb sajnálatomra nem tudtam ajánlani Gertrúdnak, most itt tartunk az ismeretlen levelezésben.
Az ember persze képtelen ennyifajta elvárásnak egyformán jól megfelelni: turisztikai tanácsot adni honfitársainak Londonban, átalakítani a költségvetést, támogatni az egészségügyi minisztert, hogy tegye rendbe az egészségügyet és indítson el egy fejlesztési programot is. De, ha lehetséges, akkor azt gondolom, egyszer-egyszer nem baj, ha nem térek ki az ilyen kihívások elől. Remélem, hogy Gertrúd kellemesen töltötte a tegnap délutánt, és talált magának szállást, még akkor is, ha sms-ei mintha ellentmondásban lettek volna egymással, mert az elsőben még azt írta, hogy van éjszakai szállása, az utolsóban meg már szállást keresett.
Nem akarom Gertrúd problémáit hosszasan ecsetelni, pusztán csak azt akartam érzékeltetni, hogy széles az elvárások köre. Ezért is olyan nagy a kihívás. Az a lényeg, hogy ne keverjük össze, mi a fontos és mi nem. Hát gyerünk, Barátaim, tegyük a dolgunkat!
|