Augu írta:
Kedves Tesók!
Tudom, hogy unalmas már az állandó panaszkodásom, de ti mit tennétek a helyemben, ha lenne egy szenvedélybeteg nagymamátok,aki felnevelt benneteket, szereti Istent(jól hallottátok!), de öntörvényű és nem akarja, hogy magamhoz vegyem őt, ugyanakkor már nem tudja ellátni magát teljesen. Van amikor nagyon elkeserít, amikor ittas állapotban sérteget, holott én miatta és az Úr Jézus miatt megyek oda.
Egy Tesóm azt tanácsolta, hogy imádkozzam mielőtt hozzámegyek, de én sokszor ima nélkül is betérek hozzá.Mi a véleményetek Tesókák?
Az ÚrJézus Áldjon Benneteket!
Kedves Augu!
Ismerősek a problémák, amiket felvetettél.
Nálunk apukám olyan, hogy nem hagyja, hogy segítsünk neki. Mintha az ellen tiltakozna, hogy ő már megöregedett és nem jó semmire. Meg a kiszolgáltatottság ellen, amit akkor érez, mikor teljesen másokra van utalva.
Én megpróbálom nem éreztetni vele, hogy már nem a régi, és hagyom, hogy az unokákra is vigyázzon, ilyenkor persze én vigyázok rá is.
Ha imádkozol, mielőtt hozzá mész, az szerintem azért fontos, mert Te is más leszel tőle. Ha éppen váratlanul toppansz be hozzá, szerintem annyi is elég, hogy mikor megfogod a kilincset azt mondod magadban:"Jézus, segíts!", és bízol benne, hogy Ő tudni fogja, hogy hogyan.
Idézet:
Marad az imádság, de nem mint egy "megelőző pirula", hogy ne legyen baj, hanem, annak elkérése, hgoy Isten munkálja ki a jövendőt szívetekben...
Ez így igaz, az előző bekezdésem ezzel együtt, és nem ehelyett értendő.
Isten adjon erőt és kitartást!