quote="cilla"][quote="Zsolt"]Mert most tükör által homályosan látunk,
Egymásnak fordítjuk gyakran a hátunk.
Van kinek hiába e homályos tükör,
Becsukja szemét, s vakon megy mint ökör.
Nyomtató ökörnek száját be ne kösd!
A homályos tükröt szembe ne köpkösd!
Mert nem tükörkép, amit szemed lát,
Hanem egy szomorú képű felebarát.
Zsolti Barátom! Dehogy is köpködöm,
Folyvást lehelgetem, aztán meg megtörlöm.
Reggel csiszolom, fényesítem este
Hátha a látásom élesebb lesz benne.
Az ökör helyett erre járt egy kecske,
S a rímeimet legelgetni kezdte.
Egyszerre megjött az éleslátásom,
Nem fénykép az, mit látok, hanem tükör a falon!
Igaz, hogy tükör által homályosan látok
De, Testvérek, számítok én Rátok!
Elmém okosodjon, szívem mosolyogjon
S kis versünk, egyre gyarapodjon.
Ez édes kis versük óriássá gyarapszik,
S amint szivünk mind jobban megnyilik,
A tükör, mi zavarosnak,homálosnak, bizonyult
Isten kegyelmeből,egyre csak tisztul.
Borús az idő, de nem törődök vele
mert, ily költőnek itt van a helye.
Isten hozott kedves Testvér,
de jó, hogy megérkeztél!
Az úton együtt menetelünk,
Jézusé szívünk, és életünk.
Mosolyogjon Rád, Isten fényes napja,
Áldjon meg az Úr, kedves Helga!
Mintha mar ereznem a Napfeny edes simogatasat
Hivo sziveink egyutt valo dobbanasat!
Csodas Edesatyank van nekunk a Mennyben,
Oruljunk hat egyutt, s jarjunk mind a kedveben!