Én max egy esetet tudnék elképzelni,a megszállotság állapotát,de annak kell,hogy legyen valamilyen külső jegye ami egyfajta disszonanciában mutatkozik meg.

Egy kiegyensulyozott,psziichéssen stabil ember
nem valószínű,hogy megszálott állapotban lenne.

Más lehetőséget nem tudok levezetni a Bibliából.

Egyébként arról sem tudok,hogy a Biblia megemlítene ilyen eseteket.

Merrt ha lennének ilyen esetek a Bibliában akkor természetessen egyértelmübb lenne a helyzet.
"természetessen nem a megszállotságra gondolok,hisz arról ír a Biblia "

Ne csak megsztállottságban gondolkodj!
Várnám előbb hogy a reformátusok válaszoljanak.
ex

Kedves Gabriel a fenti példádra csak azt tudom mondani, hogy vannak ilyen helyzetek, mint amit mondtál, vagy legalább is olyanok, amiről azt hisszük, hogy valóban stimmelnek. Például itt van a deja vues érzés, amelyet mindnyájan ismerünk, és senki sem tudja megmondani, hogy mi a csuda is lenne ez.

A Mátrix című filmcsoda ezzel a deja vues érzéssel egy ideológiát, elméletet támaszt alá, miszerint egy robotok által vezérelt álomvilágban élünk, és azok vezérlik a gondolatainkat. Amikor a rendszer meghibásodik, amikor változás van a rendszerben, akkor érezzük a deja vues-t. Jól hangzik, de talán mégsem kellene kész tényként elfogadnunk.

A reinkarnáció hívésben nem vagy egyedül manapság sem, sokan mondják már csak divatból is, hogy korábbi életemben xy voltam, aztán addig mondogatják, míg a végén komolyan is veszik. Az a fontos, hogy ez a reinkarnációs ügy lehetőleg ne a központi gondolatod, viszonyulásod legyen a világgal, és hát az a felettivel, hanem inkább periféria felé próbáld tolni a dolgot, ha már nem tudod túltenni magad rajta.

Szerintem.

Hát, tényleg nem értem ezt a linket, és nem is én voltam...
Esetleg megbeszélhetnénk... Ha nincs nagyon ellenetekre...

Szóval a lélek vándorol, vagy marad egy helyben.
Mert az embernek a vetés és aratás törvényét be kell tölteni.
Amit a régi teremtés az ádámi ember idején tettem azt az új teremtés a krisztusi teremtés idején aratom.
Betörő voltam megváltott lettem, és a viági tárgyalás után bevonulok a börtönbe, hogy büntetésem letöltsem.
Újjá szült Isten felülről születtem, de testemben elkövetett világi törvények szerinti dolgok nem válnak semmissé.
Közben a lekem vátozik át engedelmes eszközévé a Szent Szellemnek, aki az újjászült szellememben vett lakozást, és onnan irányítja a szellemi növekedésem és a lelki átalakulásom.
A testem pedig közben romol: és vagy elalszi Krisztusban, vagy az elragadtatáskor átváltozik egy pillanat alatt és az üdvözülök seregéhez kapcsolódik, mint tökéletes Krisztus teste, amin nincs szeplő és sömörgőzés
Persze, ha megtértem, megkeresztlkedtem, és folyamatosan megtérek, ha megmutatja az Úr, hogy gyermekem már megint hol kószálsz, kinek az ösvényére tévedtél

Ez aztán fajsúlyos érv a reinkarnáció ellen.
Megsúgom, a kereszténység is egy keleti ügy. Közelkeleti.

Továbbá a kereszténységnek a görög filozófiához sincs köze.
Az Ige, a kereszténység nem a görög filozófiából merített, hanem a Szentszellemből.
Lehet, hogy a görög agymenek merítettek a zsidó-kereszténység világából, lehet hogy maguknak is leesett sokmindenben a fatantusz, de nehogy má' a vakolat verje le a kőművest.
üdv
ex

Kedves Ezüst!

Rákattintottam a linkre, amit megadtam, és az valóban a lélekvándorlásról beszél a Bibliát idézve, cáfolva, miszerint a keresztyénségnek bármiféle köze lett volna a hinduizmushoz, vagy a buddhizmushoz.

Ez az a kérdés, amit az Exrefis valamiért nem ért, mégpedig a keleti, márminthogy nem a közel-keleti, hanem a még keletibb, az indiai eredetű lélekvándorlási kérdése, és a Biblia viszonya.

Azt viszont már látom, hogy miért nem érted a linket, mert hát én egy másik lélekvándorlással kapcsolatos linket akartam volna bekopizni. Ezt ugyanott az apologia-n találod meg:

http://www.apologia.hu/

Kattints rá, menj be a kereténység oldalra, majd ott a "Lélekvándorláshit a korai egyházban?" oldalra. Ott beszélnek arról, ami felmerült Gabriel által, mégpedig az Origenész, és a korai egyházatyák lélekvándorlással kapcsolatos gondolatairól.

A 2. 3 századbeli gondolkozók írásai mutatják, hogy a görögök lélek felfogása izgatta a őket, és semmi esetre sem a hinduizmus, és a buddhizmus. Platonról, Püthagoraszról. Platoniszról, és társaikról beszélnek ezek az egyházatyák, és szó sincs semmiféle hindu, és buddhista lélekvándorlási elképzelésről.

Hozzáteszem, hogy Origenész kivételével senki sem beszél az egyházon belül lélekvándorlásról, és amikor szóba kerül a téma, akkor is csak a görögökön keresztül, és akkor is csak kritizálják a görögök lélekvándorlásról szóló kitételeit. Talán még az egyiptomiakat említik meg, ha jól értem, mint a görögök eszmei elődeit, és a szöveg szerint a gnosztikusokat. Szó sincs a hindu, és a buddhista lélekvándorlásról a 2,3. században.

Uhh...fiúk-lányok...én nem tudom...Szerintem logikus, hogy nincs reinkarnáció. Valószínűleg megint nem fogom tudni érthetően elmondani, mire gondolok, ezért inkább azt kérem tőletek, hogy ti is gondolkodjatok el ezen majd.
Szóval úgy logikus, hogy ha kegyelem van, akkor felesleges a reinkarnáció; tehát szükségtelen = tehát nincs is.

Tudtommal a (hinduizmus szerinti, tehát az úgymond: eredeti) reinkarnáció-tannak az a lényege, hogy: azért születik újjá a lélek többször és különböző testekben, hogy egyszer elérje a (lelki) tökéletességet. Ha ezt elérte, akkor visszakerül az úgynevezett 'Világlélek'-be, amiből eredetileg kiszakadt. Maga a cél tehát a tökéletesedés, amit csak több életen át érhetünk el. Ez így logikus is, hogy egy élet nem elég rá(gondoljunk csak bele ).
Csakhogy: Jézus azért halt meg, mert Isten tudta, hogy mi nem tudjuk elérni a tökéletességet (akkor sem tudnánk szvsz, ha végtelen számú életünk lenne. Éppen ezért is frusztráló és szomorú a reinkarnációban hinni. Mivel sohasem lesz az ember tökéletes).
A reinkarnációban nincs kegyelem: neked kell tökéletessé válnod, ahogy tudsz.
Viszont "nálunk" Jézus meghalt értünk, azért, hogy mi a Mennyországba jussunk (ami azt is jelenti, hogy ott már tökéletesek leszünk, de csak ott. A Mennyország nem egyenlő a Nirvánával, mert az utóbbi a 'teljes megsemmisülést' jelenti. A Mennyországban pedig nagyon is lesz valami. Eszem-iszom, beszélgetés, éneklés, örvendezés minimum ).

Itt jön a lényeg, ha a hosszú előzményt fárasztó lenne elolvasni :
Jézus megváltó halálának elfogadása az egyetlen mód, hogy tökéletesek legyünk. Nem itt, hanem csak majd a Mennyországban leszünk azok, de itt kell elfogadni a kegyelmet. Mivel ez az egyetlen mód, ezért kizárt, hogy legyen reinkarnáció, hiszen annak magának szintén az lenne a lényege, hogy olyan tökéletes legyen az ember, mint Isten(csak ott önerőből kellene ezt megcsinálni). Tehát vagy...vagy. Ha reinkarnáció van, akkor nincs Jézus megváltó halála. Ha a megváltó halál van, akkor nincs reinkarnáció. A kettő kölcsönösen kizárja egymást.

Tudom, hogy sokan vannak, akik úgy gondolják létezhet a kettő egymás mellett, de mondom, gondolokodjunk el: mi a lényege az egésznek. A reinkarnáció nem cél, hanem eszköz a tökéletesség elérésére önerőből. Nem Krisztus vére mosna meg minket így, hanem saját magunk magunkat. És szerintem mi azt hisszük, hogy senki sem tökéletes, csak az Isten, és csak ő szabadíthat, moshat meg, stb. Ennyi.

(szerintem, megint nem lesz érthető, és tudom, hogy több helyen bele lehet kötni De kérlek, gondolkodjatok el rajta légyszi. Azon, hogy mi a lényege és célja annak, amit mi hiszünk, és annak, amit pl. egy hindu vallású. Ez tulképp nagyrészt logika )

Üdv: Emilien

ui: közelednek a vizsgák, úgyhogy méginkább ki fogok lépni az "éterből" Mindenkinek kellemes májust-nyárelőt. Júliusban esetleg majd újra...Bye!

ui2: 5-ödjére sikerült kijavítanom benne az összes helyesírási hibát , most már nyugodtam alszom .

Nekem mindig az az egy kérdésem szokott ezzel kapcsolatban felmerülni, hogy jó, jó, aki elfogadta Jézust, annak ez az utolsó élete, de mi van azokkal, akik nem? Nem adatik meg nekik még egy esély? Újjászülethetnek, ahogy hisznek benne, keresztyénként, és akkor lesz esélyük elfogadni, amikor már inkább képesek rá.
Akik pedig tudatosan utasítják el, hát kárhozzanak el, nem bánom... vagyis bánom, dehát közöm nincs sok hozzá...

Így megférne egymás mellett a kettő...

Pont olyan jó ember vagy mint Péter

Emilien!
Te átversz minket.
Kis kezdő nemtudomkának mutatkozol be, és közben szórod a bölcsességet.
üdv
ex

És milyen egyszerűen, érthetően!

Jó vizsgázást, Emilien, de azért gyere közénk lazítani közben.

"jó, jó, aki elfogadta Jézust, annak ez az utolsó élete, de mi van azokkal, akik nem? Nem adatik meg nekik még egy esély?"

Én úgy gondolom, hogy akiben hangyányi esély is van, abból Isten kihozza a megtérést. Hiszen Júdásért vagy Poncius Pilátusért is mennyit küzdött Jézus. És még a jobb (és a bal) lator is kapott esélyt. Ha elhisszük, hogy Isten szerető Atya, akinek a legjobban fáj, ha egy gyermeke elfordul tőle, abból következik, hogy mindent meg fog tenni az övéiért, hogy üdvözíthesse őket.

Még mindig nem értem a dolgot...
Sőt, Indu hozzászólásával még annyira se...
Júdásnak is milyen jó lett volna újra megszületni valahol, és akkor még akár üdvözülhetett is volna...

Lefordítom:
Isten nem elég kegyelmes, nem elég irgalmas, bezzeg Ezüst, ő adott volna szívesen még egy esélyt szegény Júdásnak.

Lehet, hogy nem ezt akartad mondani, de ez jön le.
üdv
ex