JÓzsef Attila
Istenem

Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítnék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,
segítnék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat,
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.

Ha csendben lennél

Ha csendben lennél
Lenne rá okod
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Õk hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülrõl jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s, az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.
Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sõt hallanád
a földi zaj helyett
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérõt és angyaléneket,
s véget nem érõ ünnep jönne most!

Füle Lajos

Szabó Magdolna: FELTÁMADOTT

Jézus, emlékezzél meg rólam,
Amikor eljössz királyságodba...
Mondom néked,
Ma velem leszel a paradicsomban...
Az óra üt.
A földre sötétség borul,
A nap is elhomályosul...
Én Istenem,
Miért hagytál el engemet...
A templom kárpitja megrepedt.
Levéve onnan sírba helyezték,
S másnap az Úr testét hiába keresték.
Két angyal pedig megjelenve
Így erősíti a remegve félőt:
Mit keresitek a holtak között az élőt?

Jel 1,10-20
"Mit keresitek holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott..."
Lukács 24,5



Feltámadott!

Húsvéti reggel tavaszi kedvvel

Zeng a berekben: Feltámadott!


Egei kéklik, szelei végig-

zúgják az erdőn: Feltámadott!


Dongói dongják, méhei zsongják,

Kórusban mondják: Feltámadott!


Lepkéi írják, bimbói nyílják,

fűből virítják: Feltámadott!


Égi madárkák dalolva szántják

az új barázdát: Feltámadott!


Tavasz van, íme, hatalmas Ige,

zuhog a szívre: Feltámadott!



MEGVÁLTÓ ÚR JÉZUS KRISZTUS!

Mindenki Téged keres. Köszönjük, hogy mi is ismerhetünk Téged, tapasztalhatjuk feltámadásod erejét és szívünkig érhet a tanítványok öröme: "Feltámadott az Úr bizonnyal!" Hisszük, hogy Te vagy a feltámadás és az élet, hogy Lelked által velünk jársz útjainkon és mellettünk állsz majd halálunk óráján is, hogy hazasegíts. Légy áldott érte!

Ámen.

--------------------------------------------------------------------------------
Füle Lajos: Üzenetek az év minden hetére, 1993

Köszönöm

REMÉNYIK SÁNDOR VIGASZTALÁSUL

Vigasztalásul oly semmi vagyok -
Vigasztalásul oly parányi vagy -
Vigasztalni sem bírjuk egymást,
Ha nem segít
Valaki Nagy??

Ha Ő nincs benne: üres a szavam,
Ha Ő nincs benne: sekély a szavad.
Testvér-könnyem hiába gördül -
Testvér könnyed hiába gördül -
Csak langyos víz -
Nem áldó zuhatag.

De néha Ő, az örök Több, a Más, a Nagy
Némaságunkban beszédessé tesz,
Megáldja ki nem mondott szavainkat,

S velünk a mély vizekre kievez.
Erőtlen kicsi jóakaratunk
Általa mély vigasztalássá lesz.

Megszenteli könnyítő könnyeinket,
S valóságos erővel segítő
Testvérekül rendel egymásnak minket.
Oly reménytelen volna állani
Nélküle egymás mellett�

Ó, milyen jó,
Hogy nem trónol a magasságos egekben,
De szívtől-szívig jár,
Bánattól bánatig -
És lába nyomán vidul a határ.

Cilla, megvigasztaltál/mint mindig/

Sík Sándor
Csend

Tépett világok, tépett emberek
Bódult zűrben kerengnek.
Jöjj drága testvér, add a kezedet:
Mondjunk ma csendet.

Az édes Isten nagy meleg kezén
Megbú két árva lélek:
És elcsitul és orgonálni kezd
A zűrös élet.

Reményik Sándor: Békesség Istentől

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békesség terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől.

1935. február 5.

József Attila: ISTEN

Láttam Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek. Uram.
Odatenném a szivemet,
De apró szivem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szivükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az utjuk végén -
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

Róma 2,1-8

"Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?"
Máté 7,3

Már nem rovom fel

Már nem rovom fel, ellenem ki vét,

tűzre vetem a "szálka-gyűjteményt".

URAM, ne büntess bűneim miatt:

vedd el szememből "gerendáimat"!



IRGALMAS ATYÁNK!

Mutasd meg nekünk, mennyi méltatlan ítéletünk volt és van mások fölött, akik pedig különbek nálunk. Ne engedd, hogy menthetetlenné váljunk ítélkező természetünk miatt! Adj szánó szeretetet azok iránt, akik ellen kifogásunk van, és szánj meg bennünket, kik sokkal inkább meg- és elítélhetők vagyunk. Irgalmazz nekünk a JÉZUS KRISZTUSÉRT!

Ámen.


--------------------------------------------------------------------------------

Füle Lajos: Üzenetek az év minden hetére, 1993

Imádság a gyűlölködőkért


Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölködőket és a köpködőket.

Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet,
És hogy felettünk csak az Úr ítélhet.

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsátást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.

Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, amely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg,
S a szeretet szavát feszítené meg.

Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölködőket és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit is cselekszenek.

Juhász Gyula

Árvai Emil:

ELVÉGEZTETETT

Tehetek valamit az üdvösségért?...
Jézus már megtett mindent.
Elismerem, hogy amit Ő tett,
az a minden.

Tehetnék valamit Jézusért?...
Jézus teheti csak
Szent Lelkével
jóvá a szívem.

Maradt erénynek egy:
a hála,
ezért a meg nem érdemelt,
de annál jobban szomjazott
szeretetért

Túrmezei Erzsébet : TÖBB - KEVESEBB

KICSIT TÖBB BÉKESSÉG, JÓSÁG, SZELÍDSÉG…

KEVESEBB VISZÁLY, IRIGYSÉG…

KICSIT TÖBB IGAZSÁG ÚTON – ÚTFÉLEN…
KICSIT TÖBB SEGÍTSÉG BAJBAN – VESZÉLYBEN…

KICSIT TÖBB „MI” ÉS KEVESEBB „ÉN” !\\\"

KICSIT TÖBB ERŐ, REMÉNY…

ÉS SOKKAL TÖBB VIRÁG AZ ÉLET ÚTJÁRA !
… MERT A SÍROKON MÁR HIÁBA !


(ismeretlen szerző után németből)

Füle Lajos
ÜZENETET!

Négykézlábon járó
gondolatok helyett
adjál, URUNK, áldón
olyan üzenetet,
aminek szárnya van:
magunk fölé emel,
amiben angyalok
öröme énekel
VALAKIRŐL, Kinek
felénk dobog szíve,
VALAKIRŐL, Kiben
testté lett az Ige,
KI meglát minket is
a keresztfa alatt,
KI itt és odaát
mindig velünk marad.