Szedd tömlődbe könnyeimet
"Te számon tartod bolyongásomat.Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe."..Zsol. 56.9
Különös imádság. Vajon mit kér Dávid Istentől, amikor ezt mondja: szedd tömlődbe könnyeimet? És mit érthetünk meg mi ebből a kérésből?
Mindenekelőtt azt, h. siralmas világban élünk. Egy brazíliai lelkipásztor szavait idézem, aki egy nemzetközi konferencián ezt mondta:"A mai élet, minden ellenkező törekvésünk ellenére, a boldogtalanság uralma alatt él. Boldogtalanság és könnyek mindenütt. Egyre kevesebbet mosolygunk, és egyre többet sírunk. S ami még rosszabb: azoknak a könnyeit ontjuk, akiknek már reményük sincs. A tehetetlen szív könnyezik oly sok fájdalom, oly sok szenvedés, oly nagy szegénység, oly nagy erkölcsi züllés és oly sok igazságtalanság láttán. " Valóban, sokan sírnak, mert félnek, kiszolgáltatottak, tehetetlenek, szegények, megalázottak, boldogtalanok, szomorkodók. Van miért sírjunk!
Azután arra bátorít minket ez a zsoltár, hogy szabad sírni. Mi gyakran szégyelljük, takargatjuk a könnyeinket. Vannak keresztyének,akik erősnek mutatják magukat és fogadkoznak: én nem fogok sírni, nekem nem szabad sírnom. Hiszen én már ismerem az evangéliumot, az örömhírt, ezért hozzám csak az örvendezés, az ujjongás illik. Pedig Isten gyermekeinek az életében is vannak nehéz szakaszok, amikor gyógyító erővel törhetnek elő a könnyek. Az ige arra bátorít minket, h. ne szégyelljük könnyeinket. Ne legyünk kőszívűek, akik a bajok láttán nem tudnak megrendülni. Tudjunk sírni önmagunk felett, bűneink felett, egyházunk és népünk felett nehéz helyzetekben. A Bibliában olvasunk olyan királyokról, prófétákról, apostolokról, férfiakról és nőkről, akik életük nehéz pillanataiban könnyekre fakadtak. "Egész éjjel könnyekkel áztattam ágyamat"/Dávid/. "Istenem, Hozzád sír fel az én szívem"/Jób/."Titkon sírni fogok kevélységetek miatt, áradnak könnyeim, zokogok értetek''/Jeremiás/. Jézus is sírt Lázár sírjánál és Jeruzsálem felett. Péter keservesen sírt, mert megtagadta mesterét. Mária Jézus sírjánál állt és sírt. Pál "sok gyötrődés és szorongás között könnyhullatással"írt levelet a gyülekezeteknek. Az ilyen könnyhullatás nem jelent siránkozást, Istentől való eltávolodást. Ellenkezőleg. Az Isten előtt hullatott könnyeink fénytörésében Urunkat még nagyobbnak látjuk. Az 56-os zsoltár hátterében az áll, h. Saul király üldözi Dávidot. Ő a szomszédos országba menekül, ahol azonban felismerik. Dávid úgy tud ebből a szorult helyzetből szabadulni, h. bolondnak tetteti magát. Mikor kitaszítják, a pusztába menekül, és egy barlangban húzódik meg. Ebben a reménytelennek tűnő helyzetben kéri az Urat : szedd tömlődbe könnyeimet. "Vajon nincs Istennek más dolga, minthogy Dávidnak a menekülésben a pusztában ejtett könnyeit számontartsa? Vajon nincs egyéb gondja Istennek a világ kormányzásával, még a könnyeket is számontartja?És mégis ez a valóság"/ Luther/. Látjuk-e könnyeinken át is ilyen hatalmasnak és együttérzőnek Istent?
De mit keres itt a "tömlő?"Mit jelent ez a kérés?Gyűjtsd tömlőbe könnyeimet? A tömlő kecskebőrből készült edény volt, amelyet ivóvíz, bor, vagy olaj tárolásához használtak. Dávid elképzelése az, h. Istennek van egy nagyon nagy tömlője, melybe összegyűjti övéinek értékes könnyeit. Dávid hiszi azt, h. Isten nemcsak az életét, de még könnyeit is megóvhatja.
De vajon csakugyan értékesek a mi könnyeink? Nem mindegyik. A Prédikátor könyvében ezt olvassuk:"többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú orca mellett jobbá lesz a szív". Ha úgy tudunk sírni a magunk és a mások bűnei miatt, ha úgy tudunk könnyeket ejteni szeretteinkért, egyházunkért, népünkért, ezért a világért, h. közben jobbá lesz, megtisztul a szívünk, akkor az értékes könnyhullatás. Vigyázzunk! Nem a könnyeink mossák le rólunk bűneinket! Szépen mondja el ezt egyik bűnbánati énekünk:
"Buzgóságom égne bár, s folyna könnyem, mint az ár,
elégtételt az nem ad, csak Te válthatsz meg magad".
Egyedül Jézus Krisztus érettünk bemutatott áldozata tisztít meg minket minden bűntől. Könnyeink csak azt jelzik, h. Isten már munkálkodik bennünk. Megtisztít, megvigasztal, és szolgálatra készít elő. Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak. Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza./Zsolt. 126,5-6/.
|