Pecznyík Pál: A kereszt tövében

Bánatos szívvel orcád elé állunk,
bûnterhünk roskaszt, elszorul szívünk.
Vigaszt, kegyelmet csak tetõled várunk,
bûnt megbocsájtó áldott Istenünk!

Szívünk úgy vágyik szíved melegére,
ölelj magadhoz, irgalmas Urunk!
Nálad van gyógyír szívünk sok sebére,
Te gyógyíthatsz meg, áldott orvosunk!

Golgota halmán, a kereszt tövében,
hová Fiadnak drága vére hullt!
Ott van bocsánat egyetlen cseppjében,
akire ráhull, bûnbõl szabadult!

Könnyes hálával köszönjük meg néked
üdvünk, kegyelmed, bûnbocsánatod.
Már boldog szívvel indulhatunk véled,
s boldogan kezdünk minden új napot.

Fil 3,7-11

"Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall."
Máté 16,26

Mit kívánsz?

Mit kívánsz? Végre el kell döntened:

vagy sikeres, vagy áldott életet?

Mert ritkaság az, bárhogy is szeretnéd,

hogy ez a kettő szépen egybeessék.



MENNYEI ATYÁNK!

Szereteted mérhetetlen gazdagsága, megáldott életünk felükről való ajándékai mellett eltörpül ennek a világnak minden kincse és kínálata. Köszönjük Neked, amit üdvösséged előlegeként máris ideadtál nekünk s mindenkinek, aki Hozzád folyamodik: bűneink bocsánatát, lelkünk békességét, a szolgálat örömét és az örök élet reménységét.

Ámen.


--------------------------------------------------------------------------------

Füle Lajos: Üzenetek az év minden hetére, 1993



http://www.parokia.hu/hetrevalo.html

Reményik Sándor:Sóhaj a mindenségért


Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy
Mellettem. A harangszóra megáll.
Összeteszi kezét, fohászkodik
Az utcán elmenőben: ,,Uram Jézus
A rosszakon is könyörülj!'' -
A rosszakon is könyörülj:
Ennyi egy-vers-soros imája.
Az asszony kendős, falusi
És amint mond, magának mondja,
S a láthatatlan csillagoknak.
Már megy tovább.
Mi fakasztotta
E furcsa, percnyi, falusi imát
Itt, a városban, közelemben?
Igen, épp az én közelemben -
S miért, hogy elfeledni nem tudom,
S gondolok rá újuló gondolattal,
Újuló kínnal s enyhüléssel?
Mi fakasztotta e furcsa imát?
Mint egy könnycsepp, mint egy villámcsapás,
Mint morajló s meginduló föld,
Mint megnyíló föld a lábam alatt:
Olyan volt.
Mi fakaszotta: részvét, bűntudat,
Az utcán, harangszóra, éppen ott?
Sejthette-e, hogy az egész
Lángbaborult
Mindenségért imádkozott??!

Árvai Emil:

AZ IMA

menekülés a földi valóságból
e szörnyű valóságból
a mennyei valóságba

menekülés Őhozzá
akinek mindenki drága

(talán)
még
én is

Sziasztok!

Többen saját verset raktatok fel. Tőletek kérdezném, meg persze a többiektől is , hogy szerintetek miért ír valaki verset? Mi a késztető erő? Mit jelent számotokra az, hogy verset írtok? Egyáltalán mi kell egy vershez?
Csak írni szerettek verset, vagy olvasni is?

Szia kedves Baranka!
Én csak a magam nevében tudok nyilatkozni.Én akkor írok verset, ha szomorú vagyok, vagy annyira telve vagyok Isten szeretetével, hogy nem tudom másképp kifejezni, és írnom kell.Olyankor jönnek a gondolatok.Van olyan, hogy valami természeti szépség megfog.Igazából egy belső késztetés nálam, én nem olyan vagyok mint egy igazi költő, hogy bármikor leülök és írok.Mit jelent számomra?Talán azt, hogy meg szeretném örökíteni azt a varázslatot, azt a pillanatot, azt az érzést, de ezen még nem gondolkoztam.
Pl.ilyen a festészet, amikor a festő lefest egy ringó búzamezőt, ott nem az a lényeg, hogy ott van egy búzamező és kész, hanem, hogyha a képre nézel látod a verejtékező parasztbácsikát aki elvetette a magot, hallod ahogy a szellő játszadozik a hajlongó kalászokkal.Ilyen a vers is.
Persze vannak akik szebben írnak, de ez már attól függ, hogy kinek mennyi tehetség adott.Egy vershez nem kell más csak egy toll és papír. Persze ez csak vicc volt.Nem tudom.Ha úgy érzed le akarod írni ami benned van, írd le.Én nagyon szeretem olvasni a verseket.Azt hiszem minden kérdésedre válaszoltam.
Üdv sok szeretettel cilla

Árvai Emil:

HAJÓTÖRÖTTEK

Hatmilliárd magányos ember
vágyik a Szeretetre;
hatmilliárd magányos ember
sír az Isten után.
Kevesen valljuk be.

Ki
meddig
bírja
Isten
nélkül?
________
(2001.)

Árvai Emil: Kispróféták nagy Igéi

HÓSEÁS KÖNYVÉBŐL

Elhagyott a saját népem,
akit szerettem, nem szeret!
Nem vagyok fontos, nem kellek
nekik; kidobva Kincsük az útfélen.

Kit illet barátság, tisztelet?
Bizodalmát odadta másnak.
Elfeledkeztek rólam, már csak
én hordom szívemben népemet:

mint férj búsul hűtlen társa után,
úgy szánom őt, aki csalfán s bután
nélkülem próbál ma boldogulni...

Egyszer, ha szíve fog megfordulni,
s meglátja, mennyire szeretem őt:
térdre hull hűséges Ura előtt

Túrmezei Erzsébet

PÜNKÖSD UTÁN



Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye.

Pünkösd előtt - ígéretek zenéje.

Pünkösd előtt - esedezés, esengés.

Pünkösd előtt - halk hajnali derengés.

Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása.

Pünkösd előtt - koldusszív tárulása.

Csendesen várni - várni, hinni, kérni!

Aztán - boldog pünkösd utánba érni!



S pünkösd után - szent égi erőt-vetten,

pünkösd után - Lélekkel telítetten,

pünkösd után - bátor tanuvá lenni,

pünkösd után - szolgálni, égni, tenni,

pünkösd után - régit kárnak ítélni,

Krisztusnak élni és másoknak élni,

minden mennyei kincset elfogadni,

és pünkösd után - adni, adni, adni!



PÜNKÖSD UTÁN (2)



Pünkösdig hallgattak. Vártak. Hallgattak.

Szívükben szunnyadt a húsvéti hír.

Nem mentek vele. Egy helyben maradtak.

Aztán pünkösd lett, és ütött az óra.

Zendült a szó: Lélek volt és erő.



És háromezren állottak

egyetlen prédikációra.

És egyház született.

Ma is megmozdul ezer és ezer szív

hogyha a szó Lélektől ihletett.

Lélektelen mennyit beszéltünk már mi...

Tanuljunk csendben a Lélekre várni.

Mégis
Túrmezei Erzsébet

Milyen sokat kellene hinnem,
s mily keveset hiszek.
Mily keveset kellene vinnem,
s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,
s magamra révedek.
Ragyog a cél viharban, vészben,
s hányszor eltévedek.

Mégis... elcsüggedjek, megálljak?
Miért csüggedjek el,
Hisz oly keveset hiszek még,
s már az is fölemel.

Kis hitet, hogy megerősítsen,
míg többről többre nő,
s egész a célig elsegítsen;
mert hatalmas Isten Ő!

Árvai Emil: Kispróféták nagy Igéi

ÁMÓS PRÓFÉTA

Ha szól az Ég, a föld remeg!
A nyájtól így ma fölkelek
kiáltva jaj-t e nép után,
ki tévelyegni bír csupán...:

... Fáj paloták nagy nyugalma,
szüntelen való lakodalma;
árnyékában szép falaknak
koldus örülne két falatnak...

... Szomszéd nép közt nincs egy barát,
amelyik ne uszulna rád,
amikor épp bajba kerülsz...

Mint ingoványba, úgy merülsz
el lassan, jön ítéleted;
bűnt szaporít csak itt életed.

Túrmezei erzsébet

CSAK EGY SZÓT!



„Csak szólj egy szót!“ - és Jézus szólt.

Kimondta.

A szélütött szolga felült az ágyon

erre a szóra, mert ebben a szóban

erő volt, hatalom.



Ne sírnék sok erőtelen szavamon?

És ne hallgatnék el, hogy Ő beszéljen,

hogy bennem Ő, a Krisztus szóljon, éljen?

Elhallgatok, s könyörgök hangtalan:

Csak szólj egy szót; s meggyógyul a

szívem...

meggyógyul a szavam.

Árvai Emil: Kispróféták nagy Igéi

ABDIÁS PRÓFÉTA INTELME
(prófécia Edom ellen)

Sziklán, magasan laksz, tudom,
biztonságod ez adja.
Még sincs benned irgalom,
hogy megsegítsd a bajba
jutott testvéredet, sőt
még örülsz is bukásán.
Nem szánsz szegény szenvedőt,
nem sírsz veszte láttán:
utolér hát téged is.
Kőből van a szíved is.
Azt hiszed, hogy jobb vagy másnál,
mert az éppen porba hull?
Fölsegíti őt az Úr
kegyelme, s teszi áldássá!

Túrmezei Erzsébet
Rezedaszív


A rezeda illatot lehel
akkor is, ha rátaposnak.

Jóért rosszal fizetni ördögi.
Jóért jóval fizetni emberi.
Rosszért jóval fizetni isteni.

Új szív, „rezedaszív” kellene,
hogy jóval tudjuk fizetni a rosszat!
Hisz a rezeda illatot lehel
még akkor is ha rátaposnak.

Lukács 11,1-13
"Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam,egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; Ti, akik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!"
Ézsaiás 62,6



Tágítsd a kört!

Kis sugarú körben mozogsz, szivem!

Magad körül forogsz: szeretteid

s egy-két barát szorong csak udvarán

ütött-kopott imáidnak, holott

egész világ megváltásért eseng...

Tágítsd a kört! Tekintsd a végtelent!



URUNK, ISTENÜNK!

Bocsásd meg nekünk magunk körül forgó, gyarló, erőtlen imádságainkat! Településünk, hazánk, egész világunk egyetemben kegyelemre, megváltásra szorul, könyörülj rajta, rajtunk mindnyájunkon! Köszönjük, hogy a SZENTLÉLEK esedezik értünk akkor is, mikor mi hallgatunk vagy elhallgatunk. Gerjeszd fel bennünk a másokért való felelősséget, hogy szüntelen közbenjáró imádsággal állhassunk Eléd gyülekezetünkért, egyházunkért, népünkért s a határokon túl élőkért is a JÉZUS KRISZTUS nevében.

Ámen.

--------------------------------------------------------------------------------
Füle Lajos: Üzenetek az év minden hetére, 1993